Kelet-Magyarország, 1985. február (42. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-13 / 36. szám
1985. február 13. Kelet-Magyarország 3 A beteg érdeke S em kiírt jelszó, sem kimondott mottó nem fogalmazta meg, a nyíregyházi egészségügyi pártértekezlet úgyszólván minden percét mégis áthatotta az a gondolat, hogy a beteg érdeke, a gyógyítás ügye a fehér köpenyben dolgozó kommunisták számára a lehető legfontosabb kérdés,* Ez az elv hatotta át a beszámoló sorait, ez késztette hozzászólásra a vitában a főorvost és a nővért, a gyógyszerészt és a mentő- állomás küldöttét is. Szó volt a tanácskozáson arról, hogy befejeződött az egészségügy szervezeti egységesítése, s ma a megyei kórház-rendelőintézet ellátása 320 ezer lakosra terjed ki. Bővült a belgyógyászat helyszíni konzultációs rendszere, javult a terhesgondozás, a csecsemőellátás színvonala, a rendelők műszerezettsége. Az egészség- ügyi integráció tehát kétségkívül számos előnyös feltételt teremtett, ugyanakkor bizonyos veszélyeket is rejt. Dr. Kiss Endre belgyógyász főorvos például az orvosi munka elaprózá- sától, a szakszerűségről való olykori lemondástól óvta hozzászólásában az új rendszer gyakorlatát, egyszóval hangot adott az integráció átgondolt tökéletesítését sürgető véleményeknek, mégpedig a gyógyító munka színvonalának emelése érdekében. Elhangzott ezen a párt- értekezleten az egészségügyben bevezetett ötnapos munkahét értékelése is. A kórház-rendelőintézet párttagjai szerint ez nem okozott visszaesést a betegellátásban, mert munkaszervezési intézkedések előzték meg, s az egészségügyi dolgozók megértése kísérte az átszervezést. Az úgynevezett „sürgősségi betegellátást" korszerűsítették, létrehozták az önálló beteg- felvételi részleget. Ezáltal nőtt a betegek biztonsága, bizalma az ellátás iránt. A két pártértekezlet közötti öt esztendőben történt meg a kórházi rekonstrukció. Új létesítmények — például a konyha, étterem — javították a dolgozók szociális ellátását, a munkahelyi közérzetet, a betegek korszerű étkeztetésének lehetőségét teremtették meg. Most átadásához közeledik a sebészeti és diagnosztikai bázis, fokozódik a betegek műtéti biztonsága, új diagnosztikai módszereket lehet bevezetni. A korszerű műszereket azonban használni kell. Ezt a követelményt fogalmazta meg szenvedélyes felszólalásában dr. Szegedi János, az I. belgyógyászat főorvosa, aki a munkafegyelem oldaláról is sürgette, hogy a gyógyítást szolgáló értékes berendezések használatát meg kell követelni mindenütt. Ezek és hasonló gondolatok töltik meg értékes tartalommal az egészség- ügyi pártbizottság újra megválasztott titkára, dr. Petruska Sára egyik záró mondatát: „Az egészségügyben dolgozó párttagok feladata: politikai, mozgalmi eszközökkel is segítsék, hogy gyógyintézményeink munkája jól szolgálja a megye lakosságának érdekeit.” Szilágyi Szabolcs Politika és nevelés E gy kísérlet részese a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola pártbizottsága, melyet a napokban választott meg a 240 párttagot képviselő nyolcvanöt küldött az igen tartalmas, előremutató távlatokat adó pártértekezleten. Az eddigi szokásoktól eltérően a pártértekezleten mindössze tizenhárom tagú pártbizottságot választottak, végrehajtó bizottságot nem. Így a korábbinál lényegesen, csaknem egyhar- maddal kevesebb létszámú testület látja el a következő években a végrehajtó bizottság szerepkörét is. Rugalmasabb alkalmazkodást ígér ez a politikai irányítás az élet gyorsan változó igényeihez. A tanárképző főiskola oktatógárdája nemcsak mindennapos megvalósítója a korszerűbb tantervi feladatoknak, hanem számos tapasztalattal, javaslattal járultak hozzá a felsőfokú pedagógusképzés modernizálását szolgáló dokumentumok kidolgozásához is. Az alkotó légkör hátországának folyamatos tényezője a főiskolán lévő nyolc pártalapszervezet és a főiskolai pártbizottság. Nem véletlenül fogalmazott a beszámoló és a vitában felszólalók is így: az alkotó munka, a szellemi és közéleti tevékenység minőségi összetevőinek további feltárása, az emberi kapcsolatok erősítése a politikai munka egyik halaszthatatlan és soha be nem fejezhető tennivalója. Kritikusan és önkritikusan szóltak arról is, hogy mindezek szellemében tovább szükséges erősíteni az alapszervezetekben folyó politikai munka tekintélyét. A pártépítés helyzetéről is véleményt cseréltek a pártértekezlet részvevői. Megállapították, az utóbbi időszakban érezhetőén javult a hallgatókkal való ilyen jellegű foglalkozás, a párttagságra megérett és azt vállaló fiatalok felvétele a pártba, de ez a tevékenység folyamatosságot kíván. A főiskola fontos törekvése, hogy a szakmai fel- készültség mellett magasabb szintű politikai ismeretekkel, közéleti fogékonysággal rendelkező önálló véleményalkotásra képes fiatalokat neveljen a ma és a holnap iskolái számára. Ezért természetesen nemcsak a párttag, hanem a pártonkívüli oktatók is sokat tehetnek. Jelentőségéhez mérten foglalkoztak a pártértekezlet vitájában a párttagok és pártonkívüli- ek kapcsolatával, amelynek még vannak tartalékai. A vita egyik gyújtópontja és sok tanulságot tartalmazó mozzanata volt, amikor a főiskola kommunista értelmiségének a megye közéletében betöltött szerepkörét elemezték. Ma már a tanárképző főiskola súlya és tekintélye ilyen szempontból is figyelemre méltó. Ezt kívánják tovább növelni, részt venni a szellemi, politikai, társadalmi életben. Páll Géza A Kender Juta nagyhalászi gyárában hasznos újítások sora segíti a termelőmunkát. Huszár László és Fekete László TMK-lakatosok az egyik zsákdaraboló gépre olyan tapogatószerkezetet készítettek, amely megakadályozza az összegyűrődést és segítségével egy ember munkáját takaríthatják meg. (Elek Emil felvétele) Műtőasztalra váltott írógép Átképzési tapasztalatok Vásárosnaményban Változik a megszokott mozdulat, a „pepeesmunkához” szokott női kéznek most éppen a reszeíőt kell szorítania, de mégis úgy simítani a hideg és kemény vasat, hogy ne látszódjon rajta a karcolás, pontos legyen a méret, akár az ötös osztályzatot is megkapja, aki a vassal bíbelődik. Mert bármennyire kétgyermekes családanya, hetente kétszer-háromszor ugyanolyan izgulós diák lesz belőle, mint iskolás gyermekéből, akinek az előmenetele az órán mutatott teljesítménytől függ. — Azért hét végété elfáradok benne — jegyzi meg az egyik fiatalasszony, Kozma Andrásné. — Végül is inkább vállaltuk az iskolát, ezt a társaságot, mintsem másik gyárba mentünk volna — teszi hozzá társa, Rutkovszki László- né. Új szakma Szomszédasszonyok odahaza, Kisvarsányban, s itt, Vásárosnaményban, a Medicor Művek mechanikai gyárában is egymás mellett dolgoznak. Ha így folytatják, két év múlva lakatos szamunkás-bizo- nyítvánnyal a kezükben szorgoskodhatnak a gyógyászati eszközök gyártásában. Pedig amikor öt-hat évvel ezelőtt elszegődtek ehhez a gyárhoz, azt hitték, amíg a világ világ, írógépet fognak gyártani. Csakhogy a gazda, az Iro- dagépipari és Finommechanikai Vállalat csődbe jutott, felszámolták a múlt évben. Az új gazda, a Medicor pedig azzal vette át a félezernyi embert foglalkoztató beregi gyárat, hogy a mttnkások átképzésével fejleszti ott tevékenységét. — Néhányan leszámoltak, olyan is volt, aki visszajött, így végül is a korábbi átlag- fizetéssel már 84-en vesznek részt az átképzésben — ösz- szegez Volkó Géza főmérnök. Megértő család Az első „fecskék” októberben változtak át diákokká. Két műszakos munkarendben jönnek az üzembe, elméleti és gyakorlati oktatáson vesznek részt. A létszám egyik feléből forgácsoló szakmunkás lesz, a másik feléből lakatosokat képeznek, akik hegesztői vizsgát is tesznek. A két kisvarsányi fiatal- asszony volt az, aki előbb megijedt a vasasszakmától, majd hamar rájött, hogy a négyezer forintos fizetés mellett érdemes tanulni, különösen, ha otthon megértő család fogadja őket, a férjek is segítenek, hogy sikerüljön az iskola. Mások, mint Deák Ferenc, aki Beregsurányból jár be mindennap, már közel ötvenéves fejjel vállalta, hogy lakatos lesz. A MEZŐGÉP nyírbátori gyáregységében új termék gyártását kezdték a közelmúltban. A Hajdúsági Iparművek részére 80 literes boylerek tartályrészét készítik, melyet készre szerelés után NDK-cxport- ra szállítanak. (Jávor László felvétele) E lérkezett a leszerelés ideje. Még egyenruhában voltak a fiúk, amikor ellátogattunk az egyik nyíregyházi laktanyába. s három „öregkatonával” beszélgettünk. Ma szerelnek le. Először is a szép emlékekre, a bevonulás előtti izgalmakra terelődött a szó. — Amikor bevonultunk, latolgattuk, hova, milyen beosztásba kerülünk, s mi, hogyan alakul — fejtegeti Acs Attila honvéd, háromszoros élenjáró katona. — Egy hónap alatt minden tisztázódott. Engem például mozigépész és klubvezetői tanfolyamra küldtek. A szakmám órás, de ha akarok, a polgári életben ezentúl mozigépésznek is elhelyezkedhetek. — Én tüzér lettem — veszi át a szót BSrsi László szakaszvezető, kétszeres élenjáró katona, kétszeres kiváló rajparancsnok. — Én pedig híradós képzést kaptam — szól Csizma- rik József szakaszvezető, háromszoros kiváló katona, aki cvilben a MÁV-nál forgalmi szolgálattevő. — A beilleszkedés volt a legnehezebb — emlékezik Borsi László. — A katonaélet fegyelem nélkül elképzelhetetlen — elmélkedik Ács Attila. — És ki kell hangsúlyozni a rend— Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy a kiképzés unalmas, monoton dolog — mondja Borsi László. — Abban van politikai oktatás, fegyverrel bánás és még sok Leszerelők szeresség fontosságát, vagyis a katona számára a nap minden perce be van osztva. — Ilyen tervszerűen fognak élni a leszerelés után is? — Most azt valljuk, igen, de nem vagyok benne biztos ... — mosolyog Csizma- rik József. — De reméljük: az itt megszokott fegyelemből, pontosságból valamennyi a magatartásunk részévé vált. Reális a katonaévek értékelése is: egybehangzó vélemény, hogy egy közepes állóképességű, fizikumú ember megerőltetés nélkül eleget tud tenni a követelményeknek. egyéb, ami érdekessé, változatossá teszi. Tehát az újonc egyszerűen nem ér rá a honvágyával foglalkozni — és ez nagyon jó dolog. — A honvédségnél a szabad idő hogyan alakul? — kérdeztem a leszerelőktől. — Ha az illető épnen nincs szolgálatban — válaszolja Csizmarik József —, akkor lehet olvasni, tévét nézni, magnózni, rádiózni, lemezjátszót hallgatni, filmvetítésre menni, aztán csoportosan színházba, moziba, kiállításokra látogatni. — A klubunkban társasjátékok is találhatók — teszi hozzá Borsi László. A laktanyában nagyon jól működő KISZ-szervezet van, amelyben Attila és Jóska KISZ- alapszervezeti titkárok, KISZ- vezetőségi tagok voltak. Leszerelés előtt persze a legnagyobb téma a „hogyan tovább?”, mi következik a katonaévek után. — A leszerelés után visz- szamegyek az eredeti munkahelyemre a MÁV-hoz — így Csizmarik József. — Nős vagyok, van egy kétéves fiam. A katonaidő letelt, a kezdeti nehézségek, kellemetlenségek először élmény- nyé, majd pedig emlékké alakulnak, s végül a másfél év percekké sűrűsödik. — A másik két leszerelő — mint kiderült — még szövögeti a terveket. Ezután Balázs Gyula alezredest a fiatalok általános helytállásáról kérdeztem. — Azt tapasztalom, hogy ha a fiatalok elé értelmes, megvalósítható célt tűznek ki, és azok megvalósítását, végrehajtását meg is követelik tőlük, a munkájukat pedig értékelik is, akkor kitűnő teljesítményekre képesek. Cselényi György — Bár korábban tettem volna, mert ha szakma van az ember kezében, nem éri ilyen meglepetés — nyugtázza elégedettséggel a mai helyzetet. Tíz éve múlt, hogy a gyárban dolgozik Sebestyén Balázs. Közben a Medicor már a hatodik gazda, így neki van összehasonlítási alapja a váltásról : — Örülök neki, hogy lesz egy másik szakmám az ácsbizonyítvány mellett. Csak többet ér így az ember — ösz- szegez. Korántsem kell azt gondolni, hogy csakis rózsaszínű a helyzet a vásárosnaményi gyárban. Hiszen egy új szakma megtanulása, egyáltalán a profilváltás mindenkinek nehézséget okoz. — Családi problémák, évek óta megszokott hagyományok is gátolhatják a munkát — vélekedik Kern Róbert szakoktató, aki Budapestről jött három hónapja, hogy az esztergályosokat képezze. Azt szeretnék, ha ugyanolyan szakemberek kerülnének ki innen, mint más iskolákból. — És az sem közömbös, hogy az átképzéssel nő a vásárosnaményi gyárban a szakképzettségi szint, a kvalifikáltabb munkások magasabb feladatokra képesek — foglalja össze Szeicz János, a Medicor Művek továbbképzési központjának igazgatója. Ugyanis már megvannak az elképzelések a gyár új termelési struktúrájához. Előbb kórházi fémbútorok gyártását bízzák rájuk, illetve műtőasztalokhoz részegységeket készítenek, később pedig — néhány év gyakorlat után — már következhet a komplett műtőasztalok gyártása. Tíz hónap — Persze ehhez sokat várunk a helyiektől, akik élvezik azt az önállóságot, ami a Medicor gyárain belül megtalálható — folytatja Szeicz János. — Hiszen a betanulás indulásakor az volt a meglepő, hogy az elméleti tárgyak oktatásához a sok ígéret után a szakmunkás- képző intézetnek még megfelelő tematikája sem volt, nekünk kellett gyorsan szerezni. Újabb száz ember oktatására készülnek fel. Közülük 35-en másodszakmát„szerez- nek, nekik szeptembertől indul a tanulás, addig írógépet gyártanak, míg 65-en egy tízhónapos betanító tanfolyamon vesznek részt. S marad 120 olyan ember, aki eredeti munkakörében, vagy különösebb átképzés nélkül dolgozhat. Lányi Botond
