Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-15 / 11. szám

1985 január 15. Kelet-Magyarország 3 Mától: falugyűlések Miidennapi közügyek PANASZKODOTT TA­NÁCSTAG ISMERŐSÖM, hogy alig-alig voltak néhá- nyan decemberben a tanács­tagi beszámolóján, pedig szí- vét-lelkét beleadta a szerve­zésbe. Igaz, sok újat nem­igen tudott mondani, mert választókörzetében jobbára nem történt semmi, de mégis nagy közömbösség jele, Jiogy a város fejlődése sem érde­kelte az embereket. Dicsekedett tanácselnök is­merősöm, hogy évek óta azon töprengenek: hol tartsák meg a falugyűléseket, mert sem náluk, sem a társközségben nincs akkora nagy terem, ahol ne tolonganának az em­berek. Pedig sok újat nem­igen tudott mondani, mert ilyen gazdasági körülmények között alig-alig változott va­lami, de ma minden érdekli az embereket. Az egyik örömmel hallja, ha megvaló­sítottuk amit tavaly kért, a másik arra kíváncsi: miért nem lett semmi abból, amit ő javasolt. Nem lenne jó, ha bárki is a tanácstagi beszámolók és a falugyűlések valamiféle szembeállítását olvasná ki e sorokból, hiszen mindkettő­nek más a feladata, csupán annak érzékeltetését szolgál­ná: milyen rangra emelked­tek a falugyűlések, a város­körzeti tanácskozások, ame­lyek mától körülbelül egy hónapig falvaink és városa­ink legnagyobb érdeklődési kiváltó eseményei lesznek. Ezek jó lehetőséget kínálnak tanácsi és népfrontvezetők­nek az eredmények felsoro­lására, a gondok bemutatá­sára és annak az útnak a megkeresésére, amelyen együtt kell járni a tanácstag­nak és választójának, a ta­nácselnöknek és a gyári munkásnak, a szövetkezeti tagnak egyaránt. Ma, amikor az igények nö­vekszenek, a pénz pedig ke­vesebb, nagy teher hárul a tanácsokra, nagy felelősség ma elosztani azt a keveset, hogy a legégetőbb gondok megszüntethetők legyenek be­lőle. Hogy mégis jól gazdál­kodtak, bizonyíték rá négy­száz új tanterem, mert az is­kolák zsúfoltsága már az ok­tatás színvonalának rovására ment, s ha kórházi ágyaink száma még most is csak fele az országos átlagnak, öröm az új sebészeti szárny elké­szülte, a 300 szociális otthoni hely. JÖL, A TERVEZETTNÉL IS JOBBAN HALADT A VlZMÜ VESlTÉSI PROG" RAM, s 225 településből 124- ben jó ivóvíz van már, s ez akkor is a nagy eredmények közé sorolható, ha a lakos­ságnak még mindig csak 36 százaléka ihat csapból vizet. A lakásépítésekről már ke­vesebb jó mondható, s nem­csak azért, mert a tervezett­nél kevesebb épülhetett fel állami pénzből, hanem azért is, mert hiába igyekeztek a tanácsok elegendő telket ki­alakítani, hiába próbálták egyszerűbbé tenni az enge­délyezési eljárást, hiányzott az építőanyag, sok helyen pe- a kivitelezők komótos mun­kája késleltette a beköltözé­seket. Különösen a városokban számolhatnak be a lakásfel­újításokban elért kedvező eredményekről, ami annál is inkább kiemelhető, mert a korábbi években az ilyesmire kevesebb pénz, még keve­sebb figyelem jutott. Ha nem is születtek lát­ványos eredmények, nagy erőfeszítéseket tettek a ta­nácsok a foglalkoztatási gon­dok mérsékléséért, s azért, hogy ahol új gazdája lett egy üzemnek, S új terméket gyárt, a dolgozókat ne érje kár: átképzési támogatással egészítik ki keresetüket, míg a betanulás tart. Aki nézte vasárnap este A HÉT műsorát, s látta a ta­pasztalatszerzésre hozzánk érkezett japán óvónőket, s hallotta: náluk az óvodásko­rú gyermekeknek mintegy három százaléka jár óvodába, annak akár meglepetés is le­het a szám: nálunk, a me­gyében nyolcvan százalék ez a szám, s mindenkinek van helye, akit az iskolára kell felkészíteni. Jó eredményeket hoztak azok a kedvezmények, ame­lyeket az állami lakásról le­mondó családoknak nyújtot­tak, hiszen három év alatt 754 család juthatott csak en­nek nyomán lakáshoz, az el­múlt hetekben kidolgozott programtól, a fiatalok és nagycsaládok lakáshoz jutta­tásának segítésétől pedig azt remélhetjük, hogy három éven belül minden ilyen csa­lád lakáshoz jut majd. A falugyűléseken talán leg­többen az utak, a járdák hiá­nyát vetik fel, s ez alighanem így lesz a mostani falugyű­léseken is, mert hiába ké­szült el 26 millióért új út, hi­ába javítottak meg körülbe­lül 300—400 kilométert, nem vigasz annak, aki esős Idő­ben térdig sárban jár. AZ IDÉN TANÁCSTAGO­KAT, ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐKET választunk, s a választás után megala­kulnak azok az elöljáróságok, amelyek azoknak a települé­seknek lesznek a gazdái, ahol nincsenek tanácsok. Őket nemcsak jogokkal ruházzák fel, szavuk, döntési joguk lesz a településük fejleszté­sére költhető pénz sorsa fe­lett. Aki most, a ma kezdő­dő falugyűléseken hallatja szavát, nekik ad ötleteket, s aki társadalmi munkáját is felajánlja hozzá, nekik, az egész falunak ad segítséget. B. J. Idén 20 ezer különböző típusú villany motor hoz készítenek áifórészeket a Vásárosa« mányi Vegyesipari Szövetkezeiken. Képünkön: Kása Zsuzsanna háztartási gépbe kerül® áSlő- részt tekercsel. (Gsái Béla felvétele.) Taggyűlés a „Nyírségiben Vita* életközeiből „Az ipari szövetkezetek iparpolitikánkkal össz­hangban fejlesszék ter­melésüket. Vállaljanak nagyobb részt... az ex­port bővítésében. (A XIII. kongresszus irányelveiből) A párttagság azt' várta, hogy e passzus és más, az irányelvekben megfogalma­zott gond és feladat a konk­rét helyi tennivalók elemzé­sére irányítja a 35 párttag, többségében nő figyelmét a pártvezetőség vitaindítójá­ban a Nyírség Ruházati Szö­vetkezet január 9-én, délután megtartott vezetőségválasztó taggyűlésén. Ez jórészt el­maradt, mert szinte csak ál­talános elveket fogalmaztak meg. Holott a pártcsoportok­ban, a pártszemináriumon is elhangzottak olyan észrevé­telek, javaslatok, amelyeket szívesen hallott volna vissza a beszámolóból a párttagság. Hasznosított tartalékok Ha csupán a párttitkár, Havadtöi Ferenc vitaindítója alapján kellene minősíteni a taggyűlést, bajban lennék. Valójában azonban a fórum savát-borsát az alkotó, bátor, őszinte szó, a vita adta. Élet­közeiből vizsgálták a szövet­kezet gondjait az irányel­vekben megfogalmazott gon­dolatok tükrében. így állt össze ha vázlatosan is!, az új párt vezetőség — titkára ismét Havadtöi Ferenc lett — idei programja. A Nyírség kollektívája az elmúlt évek során éppen az előrelátó vezetés eredménye­ként egy olyan fejlődési pá­lyára állt, ahonnan csak minden tartalék feltárásával és hasznosításával lehet ma­gasabb fokozatra kapcsolni. Csak az a kérdés, hogyan? Ehhez vár segítséget a kol­lektívától a gazdaságvezetés. 1984-ben a tőkés bérmunka és az export értéke megha­ladta a 46 milliót. Ezt úgy érték el, hogy lényegesen megváltozott a termelési szerkezet az utóbbi két esz­tendőben. Nagyobb arányban készítettek saját anyagból exportra terméket, ami nö­velte a szövetkezet jövedel­mét. hogy a tiszavasvári és a ke- mecsei üzemükben a tőkés exportból beszerzett gépek csak egy műszakban dolgoz­nak. Alacsonyak a bérek, zsákutcában van az érdekelt­ségi rendszer, s ami gond: egyelőre hiányzik a pártveze­tőségnek legalább vázlatos, a kiutat kereső cselekvési programja is. Ennek elkészí­téséhez kaptak most hasznos javaslatot. Kertész Istvánná kifogá­solta, hogy a művelődést szolgáló könyvek, mozi- és színházjegyek ára is emelke­dett. Szólt arról: az irányel­vek szépen fogalmaznak a családról, a nemzetről, a születések száma növelésének szükségességéről. Csakhogy , a nehéz viszonyok között túl megerőltető 3—4 gyermek felnevelése. Mert nemcsak megszülni kell a gyermeke­ket, hanem el is indítani az élet útján. És ez a nehezebb. Berecz Gyuláné mondta: „Nyugdíjasaink helyzete még nehezebbé válhat, s ezen a szö­vetkezet valamilyen módon enyhíthetne.” Permann Károlyné az ér­dekeltségi rendszer sürgős javítását szorgalmazta. Far­kas Sándor azt hangsúlyozta: ő túl optimistának tartja az irányelvekben megfogalma­zottakat. Ügy látja, hogy a kitűzött életszínvonal eléré­sének ellentmond a gazda­sági szabályozó rendszer. Henzsel Anna az ifjúság gondjainak a megoldására konkrétabb intézkedéseket sürgetett. Ágházi Gyula a gazdálkodás bizonytalansági tényezőit vette sorra. Még nem döntöttek, melyik bér­szabályozási rendszert is vá­lasszák, amellyel jól járná­nak. B márka hírnevéért Sok-sok gond, probléma fogalmazódott meg a taggyű­lés vitájában. Valamennyi to­vábbgondolást. és józan mér­legelést igényel. Igaza volt Szabó Józsefnek, Sára Ká- rolynak, Tóth Albertnénak, Fráter Sándornak és mind­azoknak, akik szavaiban fel­izzott: társadalmi méretű összefogásra van szükség a pazarlás, a fegyelmezetlen­ség, a hanyagság, a felelőt­lenség ellen. Vitában kristályosodott az új pártvezetőség idei prog­ramja. Ha olyan cselekvő lesz a támogatás is, mint amilyen aktív volt a taggyű­lés, bizonyára sok nehézség­gel megküzd ez a kommu­nista közösség, amely a jö­vőben is sokat tehet a Nyír­ség márka hírnevéért. Farkas Kálmán---------------------------------------N Hideg műhelyek E gyáltalán nem lepőd­tünk meg, amikor a megyében több helyről is jött a jelzés: hi­degek a műhelyek, ilyen körülmények között igen­csak nehéz dolgozni. Kis- várdáról, a Vulkán radiá- torszereldéjéből panasz­kodtak, hogy az ott dol­gozó asszonyok szenved­nek a hidegtől, pedig más azt hinné, ebben a gyár­ban csak meleg munkahe­lyek vannak. A jánkmaj- tisi Dózsa Termelőszövet­kezetből a gépműhely dol­gozói írták alá a levelet, elpanaszolva, hogy hiába szóltak a vezetőségnek, mert semmiféle intézkedés nem történt. Tapasztalatunk, hogy a szokatlanul kemény tél alaposan próbára tesz mindenkit. Azokon a munkahelyeken, ahol elég­telen a fűtés, valóban jog­gal háborognak. Ám eh­hez tegyük hozzá, hogy a fűtési idény nem most kezdődött, nem a fagypont alatti nappalok idején kellett volna észrevenni a bajokat. Különösen olyan helyeken nem, ahol meg­felelő szakemberek is ta­lálhatók, akik időben cse­lekedhettek volna. A hideg műhelyek ta­nulságul is szolgálnak: időben és felelősséggel kell gondolni mindenütt a télre, mert a betegség, a kevesebb termelés az üze­mi rossz eredményekben is megmutatja, ha mulasz­tást követnek el. (lb) s ____________ Világbanki hitelből Nem lesz tárolási gondja a nyírbátori Űj Barázda Tsz- nek 1985-ben. Ugyanis el­nyerték a Világbank pályá­zatát, amely 900 vagonos gabonatároló megépítését tá­mogatta, melyet a termelő- szövetkezet határidőre teljes mértékben felépített. A 15 millió forintot érő beruházás lehetővé teszi, hogy a ter­melőszövetkezet saját tárolási gondjának megoldásán túl más gazdaságoknak is segítsé­get nyújtson. Szárítás utáni betárolással kötik majd le a gabonatároló teljes kapacitá­sát. A 15 milliós beruházás 30 százalékát a nyírbátori termelőszövetkezet saját erő­ből finanszírozta. Korszerű technika Rugalmasabban igazodtak a külpiaci igényekhez. A mi­nőséget jobban megfizető partnerekkel alakítottak ki hosszabb távú üzleti kapcso­latot. A kongresszus irányel­vei hangsúlyozzák: „Alapkö­vetelmény, hogy a termékek minősége közelítsen a műsza­ki-technikai haladás mai, nemzetközi színvonalához.” Többen szóltak arról, hogy ebben az irányban jelentős lépések történtek. Ezt a be­számoló is aláhúzta. Speciá­lis berendezéseket, gépeket vásároltak tőkés devizából, hogy a versenyt a jövőben is állni tudják. így azNSZK- ból szereztek be gőzkazáno­kat, Japánból több művelet elvégzésére alkalmas gépeket vásároltak. Egy a gond: nincs megfe­lelően kihasználva a korsze­rű technika! Tavaly 94 kilé­pő volt. Ennek legalább fe­le szakmunkás. A munkaigé­nyesség rohamosan nő, de ezzel nincs megfelelő arány­ban a bérek növekedése. 1980—84 között 33 ezer 700 forintról, erőfeszítésekkel, 46 ezerre tudták feltornázni a béreket. És nem véletlen, hogy 25 szakmunkástanuló­jukból a végzés után 17 tá­vozott el. Ezek az okok ját­szanak közre főleg abban. £ zt a törzsasztalt alig két hétig ülték körül, majd megszűnt, s az asztaltársaság éppúgy, mint ideérkezett, szétrajzott az ország más-más vidékére: ki Bácsba, ki Somogyba, ki pedig épp a szűkebb hazá­ba, Szabolcsba. .4 karácsony és a szil­veszter napjait is magába ölelő balatoni üdülőturnus, a két hétre fagyban, hóban összemelegedő társaság az első órák vagy egy-két nap esetlen egymásra mosolygá­sa után oldódik. Mint kide­rül, senki sem ismeri a má­sikat. Csakhogy a Csopak­ra a szülőkkel együtt érke­zett jókora létszámú gyer­meksereg megunja a távol­ságtartást, ők hagynak fel előszór a lépcsőházi, étter­mi és presszóbeli elegáns fejbiccentéssel, kényszere­dett mosolygással. Pillanatok alatt kis-, kö­zépső és nagycsoportos ban­dákba verődve élik a ma­guk üdülői életét, mintha mindig is egy óvodába, is­kolába jártak volna. Tud­ják egymás nevét, s nincs köztük sem főmérnök, sem főorvos, sem igazgató, sem elnök, csakis Adrién, And­ris, Timi és Laci meg még egy Laci... A felnőttek meg még pár napig azt ku­tatják, vajon ki kicsoda? És ebben az üdülői „Whp is who" játékban — mint ha­marosan kiderül — szabol­csiak kis csapata is részt vesz, egyelőre külön-külön, pontosabban családonként. Történik ez addig, amíg egymásra nem talál a tár­saság. Kiderül, hogy Tuba Laci a kecskeméti állatié­Szabolcsi törzsasztal nyésztö agrármérnök gyer­mekkorában Csengerben rúgta a labdát, Papp Laci, a kaposvári gépészmérnök, a jó nevű somogyi állami gaz­daság kirendeltségvezetője életrajzában ott van Máté­szalka, Fehérgyarmat és Nyíregyháza is Vasvári Pál Gimnáziumával, s a régi di­ákzenekar dobosának pro­dukcióját talán ma is emlé­kükben őrzik a Vasvári gimnázium báljainak részt­vevői a hatvanas évekből. Aztán az is kiderül, hogy van ebben az üdülőben két rria is Szabolcsban élő csa­lád; a,, nagykállói Kerényi család a Magyar Posztó és az ideggyógyintézet képvi­seletében és ... e sorok író­ja, nem kevésbé családos­tul. És akkor — a szűkebb haza vonzásától mentesen, bizonyára a puszta emberi szimpátia alapján — bele­csöppent ebbe a szabolcsi társaságba a tősgyökeres pesti Béres család is, akik két évet töltöttek Indiában (izgalmas élményeiket örömmel hallgattuk), de még sohasem jártak Sza­bolcsban. Azután még hosz- szú napok, kellemes beszél­getések következtek: mi, a szabolcsi szabolcsiak a kecs­keméti szabolcsiak jóvoltá­ból megszerettük Kecske­métet, a kaposvári szabol­csiak jó reklámot csináltak Somogyország fővárosának, és valamennyien sikerrel győzködtük pesti barátain­kat arról, hogy nyáron csakis G er gelyiug árnyán kempingezhetnek. £ ms szilveszter éjjel, ami­kor pezsgőt bontot­tunk, koccintottunk, ittunk egy kortyot — az el­sőt Szabolcs-Szatmárra —, azután Kecskemétre, Buda­pestre és Kaposvárra is, majd megállapítottuk: mi­lyen kicsi is a világ! (És ha már kicsi, akkor legyen bé­kés és boldog is.) Szilágyi Szabolcs A gondos vasalás szebbé teszi a szép készterméket is ... — Munkásnők a „Nyírségiben.

Next

/
Thumbnails
Contents