Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-15 / 11. szám

4 Kelet-Magyarország 1985 január 15. Gromiko tv-nyilatkozata után Nyngati visszhang Gromiko szovjet külügy­miniszter vasárnap esti tv- nyilatkozatára még aznap re­agálva a brit külügyminisz­térium szóvivője kijelentette: London nem járul hozzá, hogy nukleáris erőit figye­lembe vegyék a szovjet— amerikai tárgyalásokon — mindaddig, amíg a két nagy­hatalom jelentős mértékben nem csökkenti saját nukleá­ris fegyvertárát. A szovjet külügyminiszter legutóbbi nyilatkozatának tartalma megfelel az európai érdekeknek — mondta Kars­ten Voigt, a nyugatnémet SPD parlamenti frakciójá­nak külpolitikai szóvivője abban az interjúban, amely az Osnabrücker Zeitung hét­fői számában jelent meg. Voigt a Gromiko-nyilatko- zatnak azt a gondolatát emel­te ki, hogy az űrfegyverek, a hadászati rakéták és a kö­zepes hatótávolságú rakéták ügyét egymással összefüg­gésben kell vizsgálni, és mindhárom téren egyidejű­leg kell eredményekre töre­kedni. A nagy nyugati hírügy­nökségek bő terjedelemben foglalkoznak . Gromiko szov­jet külügyminiszter televízi­ós nyilatkozatával. Ezen — mint ismeretes — Gromiko a George Shultz amerikai külügyminiszterrel Genfben megtartott találkozójáról, az új szovjet—amerikai tár­gyalások témáiról és kilátá­sairól nyilatkozott vezető szovjet külpolitikai újság­íróknak. Az elmondottakból a leg­több nyugati hírügynökség azt találta a legfontosabb­nak kiemelni, hogy ameny- nyiben az amerikai manőve­rező robotrepülőgépek és Pershing—2 rakéták telepí­tése folytatódik, akkor kér­désessé válnak a szovjet— amerikai fegyverzet-ellen­őrzési tárgyalások. Ugyancsak kiemelten fog­lalkoznak a nyugati hírügy­nökségek Gromiko ama meg­állapításával, hogy a fegy­verzet-ellenőrzési tárgyalá­sokon figyelembe kell venni a francia és a brit atom­erőt. Fontosnak tartották a nyu­gati hírelemzők idézni Gro­miko nyilatkozatának azt a részét is, amelyben a szov­jet külügyminiszter szerint elképzelhetetlen az előrelé­pés a nukleáris leszerelés te­rén anélkül, hogy ne menne végbe ezzel párhuzamos fo­lyamat az űrfegyverek terén is. Ezzel kapcsolatban ki­emelték: Gromiko igen ha­tározottan elvetette az Egye­sült Államoknak azt az ál­láspontját, amely szerint a leszerelési tárgyalások idején is folytatni akarja „csillag­háborús” fegyverkezési ku­tatásait. Az AFP szerint Andrej Gromiko kijelentése válasz volt Richard Burt amerikai külügyi államtitkár kijelentésére. Búrt szomba­ton Tokióban ugyanis kije­lentette: az Egyesült Álla­mok csak akkor kezd tár­gyalásokat az űrfegyverkezé­si programról, ha az már túl van a kutatási szakaszon. (Folytatás az 1. oldalról) sok a környezetvédelemért elnevezésű mozgalomnak is, amely az elmúlt években di­namikusan fejlődött és szá­mos eredmény jelezte meg­újhodását. A tervek szerint széles kö­rű eszmecserén tisztázzák: a környezetvédelem ügye mennyiben vált társadalmi kisugárzásúvá, s milyen ten­nivalók vannak még a to­vábbi mozgósításban. Egy másik alkalommal a környe­zetvédelem és a társtudomá­nyok összefüggéseit állítják vita középpontjába. Ismét át­tekintik a Balaton helyzetét, víztisztaságának alakulását. Behatóan vizsgálják majd a Kis-Balaton vízvédelmi fel­tételeit, s annak is utánanéz­nek, hogy a Balaton környe­zetében milyen intézkedése­ket hoztak az eltelt időszak­ban a csatornázottság kiter­jesztésére. A fővárosi közte­rület-felügyelet munkáját ugyancsak górcső alá veszik; főként abból a szempontból, hogy létrejötte óta javult-e Budapest köztisztasága, köz­rendje. Az NSZK területén a jövő hét elején kezdődik a NATO téli hadgyakorlat-sorozata. A képen: az amerikai katonák első csoportja megérkezik Mönchengladbach repülőterére. (Kelet-Magyarország telefotó) Kizárások a Brit KP-ból Nagy-Britannia Kommu­nista Pártjának Végrehajtó Bizottsága kizárta a pártból Tony Chatert, a Morning Star című kommunista napi­lap főszerkesztőjét és David Whitfieldet, Chater helyette­sét. A VB erről szóló határo­zatát — négy, hasonló fegyel­mi döntéssel egyetemben — a hét végén hozták meg. Chatert, Whitfieldet, vala­mint a KP londoni szerveze­tének négty tagját a VB a szervezeti szabályzat és a pártfegyelem megsértésében, valamint az egész pártra néz­ve kártékony tevékenységben marasztalta el. Az ügy előzményei a párt 1983. évi kongresszusára nyúlnak vissza. A legfelsőbb fórum annak idején szüksé­gesnek mondta, hogy Chatert és Whitfieldet elmozdítsák a Morning Star főszerkesztői il­letve főszerkesztő-helyettesi tisztéből. Ezt a döntést az érintettek nem fogadták el, a pártlap tulajdonosaként és kiadójaként funkcionáló népi sajtónyomda társaság pedig — nem lévén intézményes szervezeti kapcsolatban a pártvezetőséggel — sorozato­san megerősítette Chatert és Whitfieldet a tisztében. Albert Schweitzer emlékére 1875. január 14.—1965. szep­tember 4. E két dátum között feszül hosszú, gazdag életútja. Korának kiemelkedő művésze volt. Az orgonamuzsikával — különösen Bach zenéjével — korán eljegyezte magát, még­sem erről ismerik nevét, ha­nem önfeláldozó életéről, kór­házairól. 1913. március 26-án feleségé­vel, Helene Bresslauval hajóra szállt, hogy a közép-afrikai Ogooué folyó melletti Lamba- rénében kössön ki, kórházat építsen és szereljen fel s meg­kezdje gyógyító munkáját a legnomádabb trópusi vidéken, az egyenlítő izzó napsugarai alatt. Kórházában átlag 1500 beteget kezeltek — ingyenesen. Évente több mint 900 műtétet végzett és a szülések száma is meghaladta a 400-at. Hamarosan a „Nagy Fehér Varázsló” elnevezésben része­sült, aki a bennszülöttek sze­rint „mindent tud és mindenre képes”. Példakép és fogalom lett a kórháza, ahol megszám­lálhatatlan gyógyult neki kö­szönhette életét. Ritkán beszélt sikereiről. Építeni, orvosolni — ezek voltak vezérgondola­tai. Albert Schweitzer mindig az emberi élet teljességére, tehát szellemi fejlődésére, anyagi rendezettségére, teljes kitelje­sedésére gondolt, nem csupán a fizikai létére. Csak a huma­nitás lehet az etika alapja — hangoztatta. — Ahol a humani­tás megszűnik, ott kezdődik a „pszeudoetika” — mondta dr. Schweitzer. Az „élet mélysé­ges tisztelete” számára nem központi fogalom volt csupán, hanem találó meghatározása és kifejezése annak a lelkületnek, amely egész énjét betöltötte, minden munkásságát megha­tározta, s amely belőle olyan átható erővel sugárzott. Lam- barénei gyógyító munkáját idő­ről időre egy-egy koncertkörút tartamára hagyta félbe. A fő célja ezzel is az volt, hogy biztosítsa a kórház anyagi lé­tét. Pátriárkakort megért s szin­te a legutolsó időkig végzett embermentő munkája, valamint a háború és béke kérdésében könyveiben és európai előadó­körútjai során tartott előadá­saiban kifejezett állásfoglalá­sa ismertté és tiszteltté teszi dr. Albert Schweitzer nevét és személyét. A Nobel-békedíj. amellyel 1953 októberében ki­tüntették, ennek a megbecsü­lésnek a kifejezése. 1957 áprili­sában nyilvánosságra hozta ,,A lelkiismeret deklarációját”. 1958. április 28., 29. és 30-án su­gárzott felhívását a rádioaktiv veszélyről, az atomháború ve­szedelméről, ezek megelőzését célzó legmagasabb szintű tár­gyalások szükségességéről 80 ország 96 rádióállomása közve­títette. Ezekből a ma is aktuá­lis gondolatokból idézzük a XX. század „Old great man”- ját: „Ahol az atomfegyverek­ről van szó. egyik nép sem mondhatja ellenfelének: — »►most döntsenek a fegyverek!«, hanem csak ezt: »Most közös öngyilkossággal kölcsönösen semmisítsük meg egymást«. A lényeg az, hogy az atomfegy­ver-kísérletek és e fegyver al­kalmazása magában hordja el­tiltásának abszolút okát. — Az atomhatalmak kötelessége az, hogy e teljesen vitathatatlan kérdésekben minden előzetes ALBERT SCHWEITZER feltétel nélkül megegyezzenek. — Minden tábornak és Európa minden országának meg kell értenie, hogy sorsuk örömben és bánatban már mindörökre összefonódott. Ez új történel­mi tény.” A teológus, zeneművész, or­vos, filozófus mintegy 40 ki- sebb-nagyobb kötetnyi irodal­mi munkásságán túl a béke ügyének következetes védelme­zője, az erőszakba fulladó vi­lág számára maga volt a jóság üzenete. A Jóság és az Igaz­ság iránti teljes odaadása ez­rek lelkét hatotta meg. Schwe­itzer doktor mint a humaniz­mus gyakorlati megvalósítója, mint igazi emberbarát Volt a legnagyobb Pablo Casals sze­rint: „Minden ember barátja”. Halász Bálint Kelet’Európa a háború után (t.) A szocializmus 11 Bféletereie ■ "jm T apjainkban igen I szembeszökően megmutatkozik a I m kelet-európai or- o szágokban negy- ■*“ * ven évvel ezelőtt megindult népi forradalmak történelmi jelentősége. S ezt az határozza meg, hogy az említett országok népei a szocializmus útját válasz­tották, lényegesen megvál­tozott a nemzetközi politi­kai helyzet, a népi forra­dalmak Kelet-Európábán, majd pedig egy sor ázsiai államban elindították a szocialista világrendszer kialakulását és fejlődését. Beteljesedett Lenin előre­látása, aki Szovjet-Oroszor- szág szempontjából nehéz időkben, 1918 nyarán tudo­mányosan előre jelezte, hogy múlhatatlanul egyre újabb és újabb országok fognak kiszakadni a kapita­lista rendszerből: „Mi, mondhatnék, ostromlott erődben vagyunk mindad­dig, míg a nemzetközi szo­cialista forradalom más osz­tagai segítségünkre nem si­etnek — hangsúlyozta V. I. Lenin az amerikai munká­sokhoz írt levelében. — Ámde ezek az osztagok lé­teznek ..., fejlődnek, gya­rapodnak, erősödnek .. („Levél az amerikai mun­kásokhoz”, V. I. Lenin ösz- szes művei, Kossuth, 37. kötet, 58. oldal.) 1917 októbere után a negyvenes évek kelet-eu­rópai forradalmai új oszta­gokat vezettek el a szocia­lizmushoz, s azokat más szocialista országok követ­ték. S ma ugyanezzel a le­nini meggyőződéssel ismé­telhetjük meg, hogy a nem­zetközi szocialista forrada­lom új osztagai léteznek, fejlődnek, gyarapodnak, erősödnek. A mai és a jövendő forradalmi erők szempont­jából fokozott jelentőségű­vé válik a negyvenes évek j népi demokratikus és szo- ■ cialista forradalmi lénye­gének, módszereinek és for- > máinak megértése, vagy Le- ! nin szavaival élve e forra- i dalmak „tapasztalatának összegezése”. Az Albániában, Bulgáriá­ban, Magyarországon, az I NDK-ban, Lengyelország­ban, Romániában, Csehszlo­vákiában és Jugoszláviában végbement szociális forra­dalmakat ezen országok megelőző szociális-gazdasá­gi és politikai fejlődésének egész menete, a forradalmi helyzet beérése, az antago- nisztikus osztályellentétek kiéleződése készítette elő. Mindezek a belső ténye­I zők azonban csakis a ked­vező külső feltételekkel pá­rosulva vezethettek forra­dalomhoz. A kelet-európai országban ezek a feltételek annak eredményeként ala­kultak ki, hogy a szovjet hadsereg szétzúzta a német fasizmust és szövetségeseit. A kelet-európai népek fel- szabadulása a fasiszta ura­lom alól, azoknak a kato­nai-politikai belső erőknek a megsemmisítése, amelyek egy sor kelet-európai or­szágban a reakciós rendsze­reket támogatták, lehetősé­get teremtettek a széles néptömegek forradalmi ak­tivitásának kifejtésére. Ezek a tömegek nyíltap kifejezés­re juttathatták jövendő sorsukra, a társadalom de­mokratikus megújhodására vonatkozó álláspontjukat. A kelet-európai népi for­radalmak negyvenedik év­fordulójával kapcsolatban egyes burzsoá történészek e forradalmak keletkezéséről újból a régi, már korábban hitelét vesztett változatot hajtogatják, kijelentvén, hogy ezeket a forradalma­kat úgymond „a szovjet hadsereg hozta magával”, „a Szovjetunió exportál­ta”. Állításaikat megcáfol­ják azok a közismert té­nyek, hogy százezres néptö­megek vettek részt a forra­dalmi átalakításokban. A szovjet hadsereg telje­sítette a fasiszta katonai gé­pezet szétzúzásának óriási jelentőségű forradalmi funkcióját. Azt viszont, ami a forradalomban a fő — az új hatalom megteremtését, a társadalmi-politikai élet gyökeres átalakítását — ma­guk a kelet-európai álla­mok népei valósították meg. Még a háború éveiben, az antifasiszta harc, a meg­szálló rendszerekkel szem­ben tanúsított ellenállás fo­lyamán egy sor kelet-euró­pai országban megkezdődött az antifasiszta mozgalom, a nemzeti felszabadító há­ború átnövése szociális for­radalommá, amely a kizsák­mányoló osztályok megdön­téséhez vezetett, s a dolgo­zó tömegek kezébe adta a hatalmat. Éppen a széles néptöme­gek aktív részvétele a for­radalmakban határozta meg a negyvenes évek kelet­európai forradalmainak vi­szonylag békés útját, az olyan hosszú polgárháború elkerülését, mint ahogy ez az Októberi Forradalom után Oroszországban tör­tént. A néptömegek azon­ban teljes határozottsággal bebizonyították harcos for- radalmiságukat, amikor nemzeti felszabadító, parti­zán háborút folytattak Ju­goszláviában, Albániában, Bulgáriában, Lengyelország­ban, Csehszlovákiában és a többi kelet-európai ország­ban, fegyverrel a kézben harcolva az 1944. augusztus 23-i bukaresti, az 1944. szep­tember 9-i szófiai, az 1945. május elején lezajlott prá­gai felkelés Idején, közre­működve szülőföldjük fel­szabadításában. A néptömegek nyíltan ki­fejezésre juttatták törekvé­süket a forradalom megvé­désére, amikor a belső és külső reakció erői összefog­va ellenforradalmi lázadá­sok előkészítésébe kezdtek Romániában, Magyarorszá­gon és Csehszlovákiában. A negyvenes évek forra­dalmainak demokratikus, népi jellege megmutatko­zott a külső ellenség — a fasiszta megszállók — és a helyi kollaboránsok elleni harcban, amelyben össze­fogtak a munkások, a pa­rasztok, az értelmiség, a városi kispolgárság, a tár­sadalom úgyszólván min­den rétegének képviselői, kivéve a nagybirtokosokat és a kapitalistákat, akik el­árulták hazájuk nemzeti ér­dekeit. A népi forradalmakban vezető szerepet játszottak a kommunisták, akik élére álltak eleinte a fasizmus el­len, majd pedig a hazájuk demokratikus megújhodásá­ért, a szocialista átalakítá­sokért vívott harcnak. A forradalom folyamán gyorsan növekedett a kom­munista pártok tekintélye, amelyekbe új tevékeny erők áramlottak. A Magyar Kommunista Párt már 1945 májusában 150 000 tagot számlált. Csehszlovákia Kommunista Pártjának tag­létszáma 1945 augusztusá­ban 712 000. Lengyelország­ban 1947 júniusában 848 000’ Bulgáriában körülbelül 500 000, Romániában 1947 végén 800 000, Jugoszláviá­ban pedig 146 000 kommu­nista volt. A kommunista pártok minden kelet-euró­pai országban a legbefolyá­sosabb politikai erővé vál­tak. A kommunista pártok ér­deme a társadalom gazda­sági és szociális átalakítá­sát, a szocializmus építését kitűző tervek kidolgozása és végrehajtása. A dolgozó tömegek, az egész nép cse­lekvő részvétele nélkül nem lehetett volna ezeket a ter­veket megvalósítani. A nyugati burzsoá ideo­lógusok szándékosan elba- gatelizálják a néptömegek szerepét a kelet-európai or­szágok forradalmi átalakí­tásában, a mai társadalmi­gazdasági, politikai életben és a forradalom és a de­mokrácia állítólagos „ösz- szeférhetetlenségének” ré­gi reformista verzióját ter­jesztik. Ám éppen a . negy­venes évek forradalmai nyi­tottak teret az igazi de­mokrácia előtt, az óriási néptömegek aktív politikai és közéleti tevékenysége számára. Éppen a néptö­megek részvétele biztosítot­ta a kelet-európai orszá­gokban végbe ment négy progresszív szociális-gazda­sági és politikai átalakítá­sokat. A társadalom forradalmi újjáalakítása, a szocialista építés szembetűnően meg­mutatta, hogy a gazdasági és szociális problémák meg­oldása szorosan összefügg a szocialista demokrácia szé­les körű fejlesztésével, a dolgozó tömegek aktív te­vékenységének növekedésé­vel, a politikai és gazdasá­gi élet irányításában való részvételükkel. Napjainkban a szocialista demokrácia to­vábbi fejlesztése eleve meg­határozza minden országban a szocializmus erősítésének, a testvéri államok közti együttműködés mélyítésé­nek lehetőségeit. A párt vezető szerepének növekedése, a társadalom politikai rendszerének to­vábbi tökéletesítése, a tö­megek társadalmi aktivitá­sának növekedése, társadal­mi tudatának fejlődése, a társadalmi-politikai élet irányítási színvonalának emelkedése, a szocialistael- .lenes elemek ellen vívott harc — ezek a demokrácia fejlődésének, a szocialista rendszer erősítésének leg­fontosabb elemei. A szocialista demokrácia további tökéletesítése tük­röződik az NDK-ban, Bul­gáriában, Romániában. Ju­goszláviában elfogadott új alkotmányokban, valamint a magyarországi, lengyelor­szági és csehszlovákiai lé­nyeges aikotmánykiegészíté- sekben. A szocialista alkot­mányok rögzítik a dolgozók alapvető jogait és köteles­ségeit, továbbá a szocialis­ta demokrácia egyéb leg­fontosabb elveit. A szocialista országokban í jelentősen növekedett az ál­lamhatalom helyi szervei­nek szerepe, tökéletesedik struktúrájuk. Mindez ugyancsak a demokrácia mélyülésének és fejlődésé­nek folyamatát tükrözi a szocialista országokban. Igor Őrlik professzor, Szovjet Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézel Következik: GAZDASÁGI INTEGRÁCIÓ.

Next

/
Thumbnails
Contents