Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-12 / 9. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. január 12. Emberéletet mentő műholdak Eddig már mintegy 350 emberéletet sikerült meg­menteni annak a mentőmű- hold-rendszemek segítségé­vel, amelyet a Szovjetunió és az Egyesült Államok együttműködésével létesítet­tek. A műholdak rögzítik a bajba jutott hajók, repülő­gépek segélykérő jelzéseit, azokat a földi állomásokhoz továbbítják, a szerencsétlen­ség színhelyének pontos megjelölésével. Az Egyesült Államok ko­rábban csökkenteni akarta részvételét a mentőműhol­dak rendszerében, de a múlt év őszén módosította korábbi álláspontját, és mégis aláír­ta az együttműködés továb­bi fejlesztéséről szóló meg­állapodást. Jelenleg három szovjet és mindössze egy amerikai mesterséges hold látja el a feladatokat, az Egyesült Államok várhatóan rövidesen egy újabb műhol­dat állít e célból pályára. A földi állomások a két orszá­gon kívül Franciaország és Kanada területén működ­nek. Mint John McElroy, az Egyesült Államoknak az óce­ánokkal és -az atmoszférával foglalkozó hivatala helyettes vezetője washingtoni sajtó- konferenciáján elmondotta, a közeli jövőben Brazília és Ausztrália területén is létesí­tenek földi állomásokat. Ed­dig ugyanis a holdak jelzé­seit a déli féltekén nem. tud­ták venni, s így ebben a tér­ségben a bajbajutottak nem kaphattak a mesterséges holdak közvetítésével se­gítséget. A brazíliai ál­lomás még az idén, az ausztráliai a jövő évben kezdi meg a jelzések vételét. Korszerűsíteni, fogják a mű­holdak észlelőberendezéseit is, egyelőre azonban gon­dot okoz, hogy kevés hajó és repülőgép van felszerelve olyan vészjelzővel, amely­nek adásait a mesterséges holdak észlelni tudják. Napirenden az NDK és NSZK kapcsolata Honecker—Rau találkozó Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Ál­lamtanácsának elnöke pénte­ken fogadta hivatalában Jo­hannes Rau nyugatnémet po­litikust, Észak-Rajna-Veszt- fália tartományi miniszterel­nökét. Erich Honecker rámutatott arra, hogy az NDK minden tőle telhetőt megtesz a béke tartós biztosításáért. Az NDK híve a józan ész és a realiz­mus világméretű koalíciójá­nak, az érdemi eredmények­re törekvő párbeszédnek. A felek pozitívan értékel­ték a Genfben létrejött szov­jet—amerikai külügyminisz­teri megállapodást, amely kezdetét jelentheti a fegyver­zet korlátozásához és csök­kentéséhez vezető útnak, bármilyen nehéznek bizo­nyuljon is az — hangoztatta Erich Honecker. A mai bonyolult nemzet­közi helyzetben — folytatta — a két német államnak te­vékenyen ki kell állnia a bé­kéért, a leszerelésért és az enyhülésért. A realitásokból és a két német állam alap- szerződéséből kiindulva van lehetőség az elért eredmé­nyek megőrzésére és kiszéle­sítésére. Honecker aggodalmát nyil­vánította ki ugyanakkor, hogy az NSZK-ban fölénybe kerülnek az olyan erők, ame­lyek megkérdőjelezik az Eu­rópában kialakult realitáso­kat, és fordulatot akarnak végrehajtani a keleti politi­kában. Johannes Rau egyetértett vendéglátójával abban, hogy mindent el kell követni, ne­hogy újabb háború induljon ki német földről. Biztatónak nevezte a genfi külügyminisz­teri találkozó eredményeit, állást foglalt a Kelet és a Nyugat „biztonsági társulásá­nak” megvalósításáért és a két német állam kapcsolatai­nak fejlesztéséért, összhang­ban az alapszerződéssel. Nicaragua Beiktatták Ortegát Csütörtökön letette, a hiva­tali esküt Daniel Ortega Saavedra, a Nicaraguái Köz­társaság új államfője. Az ünnepélyes beiktatásra a ni- caraguai főváros egyik köz­ponti terén a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front megalapítójának, Carlos Fon- secának emelt mauzóleum mellett került sor, több mint 70 külföldi delegáció jelenlé­tében. A hivatali eskü letétele után Daniel Ortega üzenetet intézett a nicaraguai néphez. Hangsúlyozta, hogy az or­szág új vezetése a béke meg­teremtését tartja legfonto­sabb céljának. Nicaragua egyetlen közép-amerikai or­szágot sem fenyeget. Az új államfő felszólította a térség kormányait, hogy folytassa­nak rendszeres párbeszédet a köztük levő ellentétek ren­dezésére. Az afgán hadsereg sikerei Az afgán hadsereg és a biztonsági erők mind a hatá­ron, mind pedig az ország belsejében meghiúsítják az ellenforradalmi bandák pró­bálkozásait az aktivizálódás­Ötven éve történt Szabolcsban Tüntetés, (agy, éhség M unkanélküliek tünte­tését oszlatta szét a rendőrség ötven éve Nyíregyházán. A hideg és az éhség egyaránt kor­bácsolta akkor a szegénye­ket. A nagy gazdasági vi­lágválság még mindig érez­tette hatását, munkát és kenyeret követeltek hát 1935. január 12-én a nyír­egyházi tüntetők. A déli órákban a mintegy kétszáz munkanélküli csoportokba verődve a vármegyeházára igyekezett. A rendőrség ha­marosan értesült a meg­mozdulásról. Húsz rendőr és detektív indult a tömeg szétoszlatására, ami rövid idő alatt sikerült. A tüntetők élén haladó Sajben Andrásnét és Gyu- reskó Józsefet letartóztat­ták. A Nyírvidék Szabolcsi Hírlap beszámolója szerint Gyureskó azt kiabálta, hogy „kenyeret és munkát adja­nak”. Amikor a rendőr csendre intette, nekiment, s leverte a sapkáját. „Ami­kor be akarták kísérni a kapitányságra, a földre fe­küdt és tovább kiabált. A detektívek kénytelenek vol­tak egy talyigára feltenni Gyureskó Józsefet és be­szállítani a rendőrségre.” alvasható a Nyírvidékben. A falvak népe is nyomor­góit, nagy nélkülözések kö­zött telelt. A kállósemjéni mezőgazdasági munkások­ról tudjuk, hogy januárra elfogyott a kenyérnekvaló- juk, amit egész évi nehéz munkával kerestek. Hely­zetük javításáért kérelem­mel fordultak a főispánhoz 1935 januárjában. A hábo­rú előtti, a maga módján szintén embernyomorító szerződési feltételek vissza­állítását kérték. Vagyis az aratók a nagy nyári beta­karításkor minden tizen­egyedik keresztet természet­ben kapják meg, a zabból, árpából, bükkönyből pedig minden tizedik kereszt jár­jon fizetségként. Állítsák vissza hetenként és fejen­ként az aratás és cséplés idejére a két kiló szalonnát, amit újabban visszavontak. Ü jfehértón az öt ven évvel ezelőtti télen 150 népes családot találtak, melynek „semmi­féle ellátása sincsen, sezek nyomora kimondhatatlan. Ez ideig közadakozásból és egyesek jótékonysági ada­kozásból eltengették őket, de már a rossz gazdasági viszonyok folytán ezek a források is kiapadtak.” A korabeli jelentésnek vész­jósló a befejezése. Az em­berek lehangoltak, sötét arccal némán ülnek. Nem panaszkodnak már. Hangu­latuk olyanforma, mint „a vihart megelőző szél­csend” ... (rg) ra. Megbízható kabuli forrá­sok szerint a biztonsági erők­nek nagyrészben sikerült fel­számolniuk azokat a terro­rista különítményeket is, amelyek a főváros körüli vé­dővonalakon átszivárogva Kabul elleni rakétatámadá­sokkal igyekeztek azt a lát­szatot kelteni, hogy straté­giai kezdeményezéshez ju­tottak az Afganisztán elleni hadüzenet nélküli háború- j ukban. A Kabul • környékére be- fészkelődött „rakétások” egyik nagy csoportját már az óév utolsó napjaiban fel­számolták. A második na­gyobb csoportot ezen a hé­ten sikerült ártalmatlanná tenni. Ezenkívül még két- három kisebb csoport rejtőz­het a főváros környéki he­gyekben, de ezek tűzereje jelentéktelen, felkutatásuk folyamatban van. AMERIKAI KÉPVISELŐK HAVANNÁBAN Pénteken Havannába érke­zett William Alexander és James Leach amerikai kong­resszusi képviselő. Az ameri­kai politikusok a két országot kölcsönösén érdeklő terüle­teken való kapcsolatok szé­lesítéséről kívánnak tárgyal­ni a kubai vezetőkkel. Havannai sajtóértesülések szerint az amerikai képviselő­ket fogadja majd Fidel Castro kubai államfő és Car­los Rafael Rodriguez, a kubai állam- és minisztertanács elnökének helyettese is. MAGYAR—FINN MEGÁLLAPODÁS Budapesten ülésezett ja­nuár 10—11-én a magyar— finn kereskedelmi és koope­rációs vegyes bizottság mű­szaki-tudományos munka- csoportja. A Nemzetközi Kul­turális Intézetben aláírt jegyzőkönyv a kapcsolatok fejlesztését irányozza elő, kü­lönösen az ipari kooperá­ciót elősegítő tudományos­műszaki együttműködés köl­csönös támogatásával, ke- rekasztal-értekezletek, közös kutatások szervezésével. NSZEP-KÜLDÖTTSÉG JÁRT HAZÁNKBAN Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására január 7—11. között hazánk­ban járt a Német Szocialis­ta Egységpárt pártmunkás­küldöttsége Günter Schneider osztályvezető-helyettes ve­zetésével. A küldöttség meg­beszéléseket folytatott Bo­ros Sándorral, Barabás Já­nossal és Ritter Tiborral, a KB osztályvezető-helyettesei­vel az agitációs és propagan­damunka időszerű kérdései­ről, a tömegszervezetekben folyó ideológiai munka ta­pasztalatairól. A vendégeket fogadta La­katos Ernő, a Központi Bi­zottság agitációs . és propa­gandaosztályának vezetője. KREISKY NEHRU'DÍJAT KAPOTT Dzsavarharlal Nehru-díjjal tüntették ki pénteken Üj- Delhiben Bruno Kreisky volt osztrák kancellárt. A magas elismerést Zail Szingh indiai állámfő adta át Kreiskynek a nemzetközi egyetértésért, és a fejlődő országok érdekében kifejtett tevékenységéért. (Folytatás az 1. oldalról) Az üzem idei terve 7,9 mil­lió égetett kis méretű tégla, de ezt a mennyiséget a •kongresszusi és felszabadulá­si munkaversenybe bekap­csolódva dolgozóik szeretnék túlteljesíteni. Céljuk, hogy a kitűzött mennyiség energia­takarékosság mellett való­suljon meg, javuljon a mi­nőség és csökkenjen a selejt. Mindezek alapvető biztosíté­ka a változó agyagösszeté­telhez kialakított bányamű­velés és a technológiai fe­gyelem megszilárdítása. (ésik) Spanyolország Az agglegények tanyája E gy csapásra országos hírűvé vált a plani agglegények tanyája. A hívó szó megértésre talált a férfiélet megszépítésére hi­vatott női lelkekben, és sor­ra jelentkeznek a lányok An­dalúziából, Baszkföldről, Bar­celonából és Madridból. Tíz nap alatt 214-en iratkoztak fel a feleségjelöltek listájára. S a spanyolországi Huesca város közelében levő hegyi falu 50—60—48-as telefonszá­ma továbbra is szinte megál­lás nélkül szól. Felbolydult az alig 700 lel­ket számláló falu élete. Mindez annak köszönhető, hogy az itt élő agglegények közül kilenc (átlagos életko­rúk 42 év) felhívást tett köz­zé a megyei lapban. Arra szó­lították fel az újság női ol­vasóit, hogy — a jórészt fa- kitermeléssel foglalkozó — Párizsi levelünk Politikai cserepek B aki és siker. Az afrikai országok — főleg a volt francia gyarmatok — Burundi fővárosában, Bu- jumburában tartott csúcsértekezletének vége felé egy francia delegáció utazott a Közép-afrikai Köztársaság fővárosába, Banguiba, hogy előkészítse a csúcsértekezlet­ről két nap múlva odaérkező Mitterrand államfő látoga­tását. A vendéglátók „mindent beleadtak” a delegáció fo­gadtatásába, s szokatlanul magas, külügyminiszteri szin­ten üdvözölték érkezését. A fogadtatás ünnepélyességét emelve, a külügyminiszter még beszédet is mondott. „Na­gyon boldog vagyok — kezdte beszédét —, hogy fogadha­tom a Giscard d’Estaing elnök utazását előkészítő bizott­ságot”. Az összegyűltek riadtan egymásra néztek, amitől a külügyminiszter elhallgatott, s próbálta megfejteni a ria­dalom okáf. De senki nem szólt, nem cáfolt, majd a kínos csendet hirtelen kirobbanó nevetés váltotta fel. A külügyminiszter kapcsolt és igyekezett menténi a helyzetet: „természetesen tévedtem — mondta. Ez már Mitterrand elnök”. Miután így minden a helyére került, próbálták megfejteni a névcsere okát. A meleg nem lehe­tett, mert légkondicionált szobában voltak. Ogy tűnik, a tévedés valódi oka az az izgalom volt, amellyel a vendég­látók a korábban, még Giscard d’Estaing elnöksége alatt kapott francia kölcsönök elengedésének kieszközlésére ké­szültek. Annyira a pénzre koncentráltak, hogy a külügy­miniszter is csak későn vette észre, hogy „ez már Mit­terrand elnök”. A bangui vezetők e döcögve indult akció után később ügyesebbnek bizonyultak. A kölcsönnel kapcsolatos kéré­süket Kolingba tábornok-elnök felesége adta elő, amikor az udvari bált Mitterrand elnökkel táncolva nyitotta meg. Együttérzés. Az egyszerű emberek talán azt hitték eddig, hogy a francia kormány jó kedvvel, esetleg egy kis gonoszkodással hozza meg a fogyasztókat kizsebelő ár- - emelési döntéseit. Hogy ez mennyire másként fest a másik oldalról, azt bizonyítja Laurent Fabius miniszterelnök na­pokban kifejezett szívfacsaró véleménye: „Az áremelési határozatok nagyon kellemetlenek azoknak, akik azt el­szenvedik — mondta a témához illő szomorú arccal a mi­niszterelnök —, de azoknak is, akik azokat meghozzák.” Hát nem megható ez az őszinte együttérzés? Nyilván azok közül a milliók közül, akik „elszenvedik” az áreme­léseket és ezáltal a vásárlóerő csökkenését, valószínű töb­ben könnyekre fakadtak. És amit a szigorpolitika tovább­folytatásáról mondott a miniszterelnök, az a stabil bizto­síték arra, hogy a fogyasztók 1985-ben is folyamatosan gyakorolhatják az együttérző könnyhullatást. Sikerélmény. A francia szocialista párttól az utóbbi időben elpártolt a politikai szerencse. A dolgok nem úgy mennek, ahogy szeretnék, ahogy ígérték, s ebből még sok baj származhat a soron következő választásokon. Ezt meg­előzendő, a pártvezetők keresik az alkalmakat a tömeg- (illetve a szavazó-) kapcsolatok erősítésére. Valószínű en­nek jegyében mondott „igent” Lionel Jospin, a párt fő­titkára a televízió meghívására, hogy lépjen fel a Carnaval című vidám, zenés műsorában. A műsor szervezői az utol­só pillanatig titokban tartották a fellépését. Jospin a „Hulló falevelek” meglepően jó színvonalú eléneklésével talán élete legnagyobb sikerét aratta. Megfigyelők szerint az énekszámot követő tapsvihar lényegesen tovább tar­tott és hevesebb volt, mint Evryben, a legutóbbi pártta­nácskozáson mondott programadó beszéde után. Másnap a sajtóban több kommentátor is nagyra értékelte Jospin teljesítményét és megjegyezték: „mennyivel jobb lenne, ha több politikus csak énekelne”. Szülőföldi Waterloo. Korzika sziget fővárosának, Ajac- ciónak közepét díszítő szép teret nagy gonddal ápoltatja a városi tanács. Már a tér neve is tiszteletet áraszt, hi­szen Charles de Gaulle tábornok-elnökről nevezték el, mint Párizsban az Etoile teret. De ezen túl az ajacciói térnek megvan az egyedüli sajátossága: a sziget és a város nagy szülöttének, Napóleonnak lovas szobra díszíti. De hogy az excsászár ne unatkozzon, köréje állították négy testvéré­nek bronzszobrát is. Az excsászár lovas szobra 1865-től áll háborítatlanul a téren, bronztestvérei később csatlakoztak hozzá. Így együtt a császári család a város legfőbb turisztikai lát­ványosságává vált. A császár ekként, ha nem is hadizsák- mánykát, pénzt, valutát hoz szülőhelyének. Egy ideje azonban ebbeli tevékenységüket is meg­háborították. Mai értékeket és történelmi emlékeket nem tisztelő — valószínű a szélsőjobboldal által irányított — vandál kezek nyúltak ártó szándékkal a szobrokhoz. Meg­csonkították a két testvér, Jerome és Lucien mellszobrát. Napóleon és másik két testvérének szobrai még épek. A családi együttes további épségéért aggódó hatósá­gok elhatározták, hogy — legalábbis egy időre — biztos helyre menekítik őket a veszély elől. Szegény Napóleonok, ismét csatát vesztettek. Ezúttal nem Waterloonál, hanem szülőföldjükön. Rájuk nézve ez talán még rosszabb. Párizs, 1985 január. DCötyá.ex Qitixán __________________ magányos férfiak életét szé­pítsék meg. Látogassanak el a Pireneusok déli lábánál fekvő faluba, s ha netán szí­vük lángra lobban, maradja­nak is ott. A helybeliek nem ígértek gazdagságot, de nyu­galmat és csodálatos termé­szetet igen. A felhívást át­vették az országos lapok is. Korábban a helyi Ruche nevű bárban találkoztak es­ténként a levélírók. Az agg­legények tanyájának elke­resztelt falusi kocsma most átalakult a szervező bizottság székházává. Az első nagy gond: mit kezdjenek ennyi menyasszonyjelölttel. Az első megoldást megtalálták; a környező hat faluból összeír­tak 142 egyedülálló. férfit. Jusson nekik is a jóból — mondták. Közben az újságírók és a rádiósok hada lepte el a kör­nyéket. Sőt, Amerikából egy tévéstáb is bejelentkezett, s az egyik építőipari magánvál­lalat felajánlotta: kedvezmé­nyes áron épít otthont a majdani ifjú pároknak. Akadt szálloda, amely ingyen elvállalta az esküvői lako­mat. Csakhogy most teljes a zűr­zavar. Az agglegények leg­főbb problémája: hogyan áll­janak ellent a nem várt női inváziónak. Mindenesetre csütörtöktől kaptak néhány nap lélegzetvételnyi időt. A hó teljesen elzárta a kül­világtól a falut.

Next

/
Thumbnails
Contents