Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-11 / 8. szám
1985. január 11. Kelet-Magyarország 3 /-------------------------------------------------------------------------------------\ Műveltséget támogató közszellem Szellemi műhelyeink KI A MŰVELT EMBER? Miért van mérsékelt rangja nálunk a műveltségnek? Hogyan lehetne tágítani a művelődök körét? Milyenek a kulturálódás lehetőségei a megyében, miután kiépült a közművelődési intézmények hálózata? Mit kezdjünk az új lakónegyedek művelődésével? Milyen kiaknázatlan lehetőségei vannak a munkahelyi művelődésnek? Kérdések sokaságát fogalmazhatjuk meg a művelődésről szólva, mellyel egy év eleji megyei kulturális tanácskozás is foglalkozott. Sok árnyalattal, tartalommal elhangzó és megválaszolható kérdések ezek, amelyek időszerűségét, politikai, társadalmi fontosságát aligha vitathatja bárki. S ha a kérdések jogosságát nem is nagyon érdemes vitatni, a válaszok eltérőek. Akadnak a műveltséget le^ becsülő, mellékesnek — magánügynek — tekintő vélemények, míg vannak más túlzó álláspontok is. Egyesek úgy vélik, egyik napról a másikra át lehet programozni az emberek agyát, „beléjük csöpögtetve” a műveltséget. Mások szerint, akinek megvan rá az igénye, azt nem kell biztatni, akinek meg idegen a nagyobb tudás, annak hiába beszélünk. Arra is szokás hivatkozni; napjainkban a dráguló élet nem kedvez az önművelődésnek, a tanulásnak, az emberek inkább a mellékes pénzek keresetével töltik el szabad óráikat .... Ezért is szükséges a valóság talaján vizsgálni, elemezni a művelődés dolgát, végletek, szépítgetés. vagy éppen oktalan derűlátás nélkül. Tárgyilagosan szemügyre venni, mit tehetnek a műveltebb ember ügyében a kulturális intézmények: a művelődési házak, mozik, a színház, az ismeretterjesztő társulat, a múzeum, levéltár, a két főiskola, a képzőművészeti, az írócsoport, a hangversenyiroda és mindenki, akinek naponta köze van az általános, szakmai, politikai műveltség terjesztéséhez. Ezekről a főbb tennivalókról, az idei esztendő jó néhány időszerű művelődés- politikai kérdéséről szóltak kellő hangsúllyal a megyei kulturális tanácskozáson. A műsorpolitikában az érték- orientáció az egyik alapkövetelmény. MINDEZEK NEM ÜJ KÖVETELMÉNYEK, de a minőség javítása, az igényesség nemcsak a gazdasági egységekre, hanem a szellemi műhelyekre, a kultúraterjesztő és -közvetítő intézményekre is vonatkozik. Megyénkben sok helyen megfelelő tárgyi feltételek állnak a művelődök rendelkezésére, kivéve a kistelepüléseket és a megyeszékhely új lakónegyeV __________________________ deit. Miután kiépültek és mindinkább megtalálják sajátos szerepüket és közönségüket a megyeszékhely kulturális intézményei, most már a kulturális szervező munka, az összehangolás, az egészséges munkamegosztás, az anyagi és szellemi energiák ésszerű felhasználása válik sürgetővé. A kulturális élet jelentős tényezője a két főiskola is, szükséges, hogy kulturális kisugárzó hatásukkal jobban éljünk. Továbbra is'ér- demes, sőt szükséges szorgalmazni már csak a nehezebb gazdasági körülmények miatt is, a kulturális társulások életben tartását, továbbfejlesztésüket, amelyek évente 2,5 millió forinttal támogatják a művelődést. Az is szép eredmény, hogy a tervezett tíz nagyobb üzem, vállalat helyett már harmincban van függetlenített népművelő. De időszerű lenne megnézni, vajon idejük milyen részét töltik valóban a munkahelyi művelődés szervezésével, vagy más tevékenységet bíznak rájuk, az üzemi művelődés pedig esetleg a háttérbe szorul. Sokat emlegetjük a közösségi művelődési formákat is, a szakköröket, klubokat és egyéb kis közösségeket, amelyek az aktív i s- meretszerzés, az önmegvalósítás, az emberi kapcsolatok ápolásának jó színterei lehetnek. De jelentőségük szerint támogatják-e mindenütt e közösségi formákat, vagy inkább bogaras emberek gyülekezeteinek vélik e csoportokat, közösségeket. Azt is szükséges komolyabban átgondolni, hogyan lehetne jobban építeni a tömegkommunikációs eszközökre. A tévé, a rádió, a folyóiratok, természetesen egymagukban nem oldhatják meg, nem vállalhatják a kultúraközvetítést minden ember számára. De műsoraikra figyelni szükséges és építeni azokra, netán érték- orientációval segíteni a nézőt, a hallgatót, az olvasót az eligazodásban. E FELADATOK MEGNÖVELIK a kulturális intézmények vezetőinek felelősségét, hogy még színvonalasabb kulturális szervező, eszmei-politikai munkával igyekezzenek eredményesebben megvalósítani a megyében a művelődéspolitikai célokat. Ehhez a politikai irányítás jó lehetőséget teremt, igényli, szorgalmazza olyan közszellem kialakítását, amely a kultúra, a műveltebb ember nagyobb megbecsülésében, támogatásában jut kifejezésre. Mégpedig társadalmi méretekben. Páll Géza ____________________ Műanyag ballonok Kemecséről. A Kemecsei Állami Gazdaság műanyagüzemében hárompercenként készítenek el egy 50 ’iteres műanyag ballont. Molnár Józsefné és Szőke Sándorné a fogókat és a kupakokat szereli a ballonra. (Elek Emil felvétele) A Nyíregyházi Mező- gazdasági Főiskolán az elmúlt év decemberében kezdődött a félévi vizsga- időszak. A nappali tagozaton mezőgazdasági gépész üzemmérnöki és repülőgép-vezető üzemmérnöki szakon, valamint a levelezős mezőgazdasági gépészek — összesen háromszázhárom — hallgató adott, illetve ad számot szakmai és elméleti felkészültségéről a jövő hét végéig tartó vizsgákon. Képünkön; Orosz Bálint gépészhallgató a matematikai szigorlaton számítástechnikai ismeretekből vizsgázik dr. Hadházy Tiborné adjunktus és Palotainé Papp Ildikó tanulmányi osztályvezető előtt, (császár) Ami tavasztól őszig elkopott... Forintok egy „kalapban” A nemrég felkent zöld festéken keresztül még átüt az akácfadeszka szálkája, jelezvén, hogy vadonatúj a stráfkocsi oldala. A fémszerkezetek is magukon viselik a szerszám nyomát, az egész szekér olyan, mintha új lenne. — A tél arra való, hogy mindent rendbe tegyünk ami tavasztól őszig eltörött, elkopott. Nemcsak a gépeket, de még a lovas szekereket is — Poncsák András a kékesei Űj Élet Tsz elnöke így foglalja össze a gépészek teendőit a két esztendő fordulója után nem sokkal. Alkatrészgond A tsz majorban levő javítóműhelyben Áros János műszaki ágazatvezető, aki egyben párttitkár is, magyarázza a munkák sorát. — Minden javítást megelőznek a műszaki vizsgára való felkészítések. A traktorok és- pótkocsik ki sem mehetnek az udvarról érvényes forgalmi engedély nélkül, márpedig bármelyikre szükség lehet a legváratlanabb pillanatban, még most télviz idején is. A többi nagyjavítás ezután következik, hogy a tavaszi nagy szezonra ki lehessen állni gépszemlére. Addig persze sok még a bosszúság, mert mint mindig, most sem zökkenőmentes az alaktrészellátás. A csehszlovák gyártmányú Ze- tor mintájú traktorok legújabb változatából nemrég vásároltak néhányat, de máris tehetetlenül állnak egyik-másik előtt, mert az eltört kapcsolóelemet sehonnan sem tudják beszerezni. A „megoldás”: használhatatlanná vált hidraulikaszivattyú kivételével megtörténik a teljes nagyjavítás, az alkatrész felújításáig pedig áll a gép, vár jobb sorára, pontosabban arra, hogy az Agroker nemcsak gépet hoz be, hanem alkatrészt is. Okosabban osztani A műhelyben folyó munka nem annyira tempós, hogy ne lehetne megállni egy kis eszmecserére. Tóth Géza, az idősebb szerelők egyike töröl- geti olajos kezét, miközben az idén bevezetendő újdonságokat sorolja: — Nyolcán vagyunk itt állandó szerelők, és a géppark nincs olyan nagy, hogy né győznénk meg a javítását. Eddig úgy volt, hogy télére kaptunk még 7—8 embert kiegészítésnek. Mi azonban úgy gondoljuk, sok annyi ember ide, elég lenne, ha csak hárman, négyen jönnének. — Ha többen lennénk, akkor is csak annyi pénzen osztozunk, amennyit az ágazat egy összegben megkapott — derít fényt az egyik legfőbb okra Komáromi István, aki ugyan a fiatalabb korosztály tagja, de már jó nevet szerzett magának újításaival. íme ezt teszi a bértömeggazdálkodás, amire most térnek át Kékesén. A műszaki ágazat, miként a többi, üzem az üzemben, saját költségvetéssel. A növénytermesztéssel — kissé túlozva — úgy tárgyal, mintha csak egy másik tsz lenne. Kalkulál, elszámol, számláz, és az ágazatvezető retteg a prémiumáért, ha túllépi az ágazat működésére adott pénzt. így aztán érthető, ha ugyanakkora ősz- szegre kevesebben szeretnének jutni az osztozkodáskor. Osztozkodás ... Ki dönti el, hogy melyik szerelő menynyit érdemel? — Műhelybizottságot alakítunk, — mondja Tóth Géza. — A mi kezünkben a szerszám, meglátjuk, ha valakire rá kell dolgozni. Az kevesebbet fog kapni, és ha nem tetszik neki, van még ebben a tsz-ben hol dolgozni. — Tényleg van, — csatlakozik az elnök. — A fakitermelésben így is kevesen vannak, de más ágazatban is el- kél még a munkáskéz. Most már csak egy a kérdés, hogy néznek arra, aki jön-megy az ágazatok között? — Megbecsülik itt mindenkinek a munkáját, aki dolgo~ zik, annak helye van, — ez Komáromi Zoltán véleménye. Az elnök még hozzáteszi: — Nincsenek bérelt helyek, egy tsz-ben évszakoktól függően másutt kell több ember. A műhelyesek sem szólnak egy szót sem. amikor nyáron ki kell jönni a hűT éli délután. A varjak már húznak hazafelé. A hőmérő tíz fok alatti hideget mutat. Nyakig gombolkózott emberek. Fejbe húzott kucsmák. Kalapok alatt kendők. A lány a járdán áll, a fiú az úttesten. így is magasabb. — Add ide a táskád. — Hagyd, bírom. — Feleltél? — Franciából. Négyes. — Az jó. — És te? — Békén hagytak. Szerencsére. — Izgultam érted. — Koszi. Rám is fért. — Jó volt tegnap este a színházban. — Jó. De hazafelé volt a legjobb. Elhallgatnak. Csak nézik vösből és felülni a kombájnra nyelni a port. A bértömeggazdálkodással és a műhelybizottság javaslataival egyes emberek többet fognak keresni, de ezért jó minőséget és ütőképes gépparkot várunk. Megbecsülik a vagyont A dimbes-dombos homokterületeken gazdálkodó kékesei tsz a legkisebbek egyike a megyében, ehhez igazodik a traktorállománya is. Az újak büszkén csillognak, de a régebbieken is látszik a gondos gazda keze nyoma. Szorgalmas emberek laktak itt és ma sem mások, veszteséges sohasem volt a tsz — mondja Takács József főkönyvelő. — Nem kis mér- ■ tékben azért, mert nagyon megbecsüljük amink van — teszi hozzá magyarázatképpen. A gépudvar önmagáért beszél. A domboldalon glédában sorakoznak az ősszel letett eszközök. Még a félig szétbontottan árválkodó régi MTZ-k állapotára is van magyarázat. Értékük a főkönyv szerint csak száz forint, de némelyikért már százezret is ajánlottak a maszekok. — Nem adjuk el őket, — így Poncsák András. — Ha nincs alkatrész, ezekből kivesszük. Amíg mozognak, addig meg itt a majorban tesznek-vesznek. A földjeink hivatalosan 9,5 aranykoronásak, de szerintem túlértékelték annak idején őket. Kel ide minden gép, nélkülük nehezen mozdulnánk. Vigyázunk rájuk, óvjuk őket. Esik Sándor Kikerül S zemérmesek vagyunk a kifejezésekben. Korántsem potyát, soron kívüli juttatást kér valaki. Ami „kikerül”. arra van szükség — jegyzik meg. így voltam tanúja a közelmúltban az egyik megyei élelmiszeripari üzemben egy lista felsorolásának. A titkárnő diktálta a csoma- golóknak. mit és mennyit kell összeállítani. Kilók röpködtek — s máris megértettem, tucatnyi ember ellátását szolgálják — protekciós alapon. Meglehet, az érintett ellenőrző intézmény (vagy más esetben a valamilyen' felügyelettel megbízott felsőbb szerv) dolgozói úgy hiszik, semmi szabálytalanságot nem követnek el. Hiszen számlával igazolhatják, mit vásároltak az üzemben. Csakhogy a válogatott finom falatok — kedvezményes áron — mégsem jutnak mindenkinek. S amikor olyan helyzet van, hogy az ellenőrzött tudja: addig kereshetnek, amíg belekötnek valamibe — akkor marad az a kevés termék, ami úgyis „kikerül”. Pedig jobb lenne. ha az ilyen magatartás kerülne ki a köztudatból. (lb) Törpe vízmű Penyigén A kemény hideg időben gondot jelent az ivó- vízellátás Penyigén és a társközségekben. A közkutak az utóbbi két évben egyre gyakrabban elromlottak, a javítási' költségek megnőttek. Ezért is adhat bizakodásra okot, hogy elkészült a törpe vízmű kivitelezési terve. A víztorony és a vezeték megépítése az előzetes számítások szerint meghaladja a 11 millió forintot. , egymást. A szél feltámad. Egyikük sem mozdul. — Szeretsz még? — Buta. — Ez nem válasz. — De. Különben igen. Szerelem — Nem fázol? — Miért fáznék? — Igaz. Szép a kis bundád. Meleg is. A lány megigazítja a fiú sálját. Közben megcirógatja. A mozdulat suta, de kedves. Aztán igazítva saját haján. Felesleges, de nőies. Mintha az előbbi mozdulatot palástolná vele. — Holnap mikor mész reggel? — Nulladik órám lesz. — Eléd jövök. — Oké. Várni foglak! E gy kicsit felpipiske- dik a lány. Megcsókolják egymást. Csak egy pillanatig. A lány eltűnik egy bérházi lépcsőházban. A fiú még utána néz. Végigvárja, míg a fagyos ajtó csikorgása elhallgat. Aztán megfordul. Lassan elindul. A hulló hóban. Valamit maga elé fü- työrész. A hóban két emberke lábnyoma maradt. Egy kis csizmáé és egy kamasz kitaposott cipőjéé. Ott állnak egymással szemben. Megérik a tavaszt? (bürget)
