Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-08 / 5. szám
1985. január 8. Kelet-Magyarország 3---------------------------------------------------------------------------------------\ Változás az elosztásban Nem ajándék DAGADT A KEBLÜNK NEKÜNK, nyíregyháziaknak, amikor a vártnál sokkal hamarabb lépett elő a város a százezres lélekszá- múak táborába, aztán mire megszámolták, hogy valóban vagyunk-e százezren, már száztízezren voltunk, most pedig — ha csak nem változik, míg nyomtatásban is megjelennek e tegnap kelt sorok — a száztizenhatezret is meghaladja már. Ha leszámítjuk ebből a gyors növekedés bemutatásának kedvéért költött túlzásokat, azon akkor sem lehet vitatkozni, hogy az ilyen mértékű lélekszám-növekedés elviselhetetlen terheket ró egy településre. Persze nem a véletlen műve volt és egyáltalán nem valami szabolcsi specialitást jelentett a városok lélekszá- mának növekedése, ezzel egyenes arányban pedig a falvak, különösen a kisebb falvak elnéptelenedése. Természetes folyamat volt, hogy a városokba épültek a gyárak, amelyek odavonzották a munkaerőt, amihez lakást, bölcsődét, óvodát, iskolát kellett építeni, megteremteni a kulturálódás, a gyógyulás, a bevásárlás Lehetőségét. A munkahelyre költözés — mert a fiatalok hagyták ott lakóhelyüket — a falvak elöregedéséhez vezetett, aminek újból csak súlyos következményei lettek: lecsökkent a gyermekek száma, átköltöztették a nagyobb községbe az iskolát. Ha meghívtak egy művészt a kis kul- túrházba, háromszor annyiba került a jegy, mint ahol nagy közönség töltheti meg a nagy művelődési házat. KÖLTÖZNI KEZDETT AZ Értelmiség is. a ts?_ központjába az agronómus, a központi iskolába a pedagógus, az Áfész-központba a könyvelő, a jobb. a könnyebb megélhetést kínáló városba pedig a fiatal munkaerő. És a gyengébb adottságok mellett ennek nyomai is egyre inkább fellelhetők a mező- gazdasági nagyüzemeken. A napokban hallottam, hogy az 1984-es év után jóval kevesebb lesz a veszteséges szövetkezetek száma mint egy évvel korábban, ám a közös gazdaságok fele olyan anyagi helyzetben van, hogy az egyszerű újratermelésre is alig képes. Pedig — ahogyan rozsályi ismerősöm mondta: a parasztember tudja, mit várnak el tőle. Tudja, hogy neki kell megtermelni a húst, a gyümölcsöt, de azt is elvárná, hogy munkáját jobban becsüljék meg, s ha ő ad búzát, akkor a boltban kapjon egy kaszát. Érthetetlenül hallgatják a rádióban, amikor a városokban munkaerőhiányról paV ____________________ naszkodnak, amikor statisztikák tömege adja tudtukra, hogy a műszakszám alig haladja meg az egyet, miközben itt a megyében, a kisebb falvakban ezreknek nem jut munkahely, s a gyenge földön háromszor annyi munkával keresik meg a kenyeret. Aztán . tovább: falun drágább az utazás, a közművesítés stb. korábban nemigen DICSEKEDTÜNK VELE: a fejlesztésre költhető pénzek elosztása is meglehetősen egyoldalú volt. Akadtak megyék, ahol 90 százalék a megyeszékhelyé volt, 10 százalékon osztozhattak a többiek, s ez odáig vezetett, hogy nem volt érdemes falun maradni, de a felduzzadt városokba se beköltözni. Valamikor a nyáron láttam a televízióban egy végzős egyetemistát, s amikor megkérdezték a jövőjéről. Az még csak véletlenül sem jutott eszébe, hogy az ország nem csak Pestből áll, hogy vidéken is lehet kenyeret keresni, vidéken is lehet élni. Jó dolog persze, hogy a városi egyetemen főiskolán minden igényt kielégítő kollégiumban él a hallgató, s ha szerencséje van, 3—4000 forint ösztöndíjat is kaphat, aztán ha végez, kevesebb fizetésért mehet albérletet keresni, vagy ha nagy szerencséje vari, kap egy komfort nélküli szolgálati lakást, pedig azt' sem tudja már, hogyan kell begyújtani a kályhába. Ilyenkor az év elején, amikor falugyűléseket szoktak rendezni, sok helyütt szóvá teszik, nem jó az az elosztási rendszer, ahogyan megkapja jussát város és falu, nem jó. hogy felülről szabják meg. mire mennyit költhetnek, s nekik nincs — vagy alig van — beleszólásuk saját ügyeikbe. Pedig az a pénz nem ajándék, azt ők visszakapják abból a nagykalapból, amibe ők tették. 1985 a VI. ÖTÉVES TERV UTOLSÖ ÉVE, ami azt je-1 lenti, hogy a tervidőszak kezdetén elhatározott fejlesztések elkötelezettséget jelentettek mostanra is a pénz elosztásában. A VII. ötéves terv idején azonban már másként lesz, ami nem jelenti azt, hogy ezután már csak a kistelepülések fejlődnek, a városok nem. De azt igen, hogy a jelentőségüknek megfelelő figyelmet kapnak. Érezniük kell, hogy az állam is teljesíti velük szemben a kötelezettségét, s azt is, hogy nemcsak a döntés jogát kapják meg, hanem azt a lehetőséget, hogy legyen is miről dönteni. Balogh József ________________________/ A Nyíregyházi Konzervgyár tyukodi gyáregységében holland exportra 650 tonna csemegeuborkát készítenek. Képünkön: Kanyó Barnabásné a zsugorfóliázó gépről szedi le az uborkát. (Császár Csaba felvétele) Dohányfeldolgozás A Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalatnál naponta 70—80 tonna kállői dohányt fermentálnak. Balogh József villamos targoncával szállítja a beérkezett dohányt,... a vágóasztalon a csúcsrészeket távolítják el a levélről. (cs) Panaszos levél nyomán Leveleken Felesleges káposztafejek? Még nem érezni a leveleki határban, de ha felenged a fagy, biztosan terjed az orrfacsaró illat. Ottmaradt sok helyütt a földeken a megtermelt káposzta, vagy ha leszedték, akkor most az udvarok, pincék mélyén reménykedhet az áttelelésben. netán várja az enyészet. Aki termelte, eszi magát, elmaradt a várt haszon, pocsékba ment a háztájiban végzett munka. Elég annyit kiejteni, hogy káposzta, máris hívnak szinte minden második házba befelé, azt hiszik vevő akadt. S rögtön jön utána a bezzeg: sorolják a háztáji ágazat vezetőjét, a termelőszövetkezet többi irányítóját, aki leginkább azzal törődött, hogy a maga káposztája elmenjen. nem is annyi területről, mint amennyi az átlagembernek jut. hanem innen- onnan összeszedett bérelt földekről is.^. Nyitott háztáji — Nyílttá tettük a háztájit. azt tartottuk szem előtt, hogy egyenlő eséllyel boldoguljon belőle mindenki — indokol Kováts Csaba, a leveleki Dózsa Termelőszövetkezet elnöke, amikor az egyre terjedő háztáji zöldségtermesztés kezdeteit eleveníti fel. — Bezzeg tavaly nem panaszkodott senki, amikor jó áron elment a káposzta — fogalmazza meg Székely Sándor háztáji agronómus. A szövetkezeti vezetők tájékoztatásából kiderül, az utóbbi időben egyre inkább torzult a háztáji szerkezete Leveleken és a ikét társközségben, Besenyődön és Magyon. Szinte mindenki a jól fizető káposztát választotta, hiszen az egy tagban kiosztott földön a talajmunkát, a növényvédelmet önköltséges szolgáltatásként megkapták, a tagra csak a palántázás és a leszedés jutott. Egy holdon több tíz ezres tiszta hasznot lehetett elérni. Túltermelés Most viszont túltermelés van a megyében, az országban, másutt is sok káposzta termett. Igaz, Leveleken háztájinak a legjobb földeket osztották ki, száz hektáron felül termesztettek tavaly káposztát. S legalább 2500 tonna, vagyis két és fél millió kiló az, amit egy felmérés szerint még nem adtak el. Ebből a mennyiségből ezer tonnányit a itsz-szel kötött szerződés alapján termeltek a tagok. Az előbbiek alapján érthető, miért írtak panaszos levelet szerkesztőségünkbe. Pedig már van valamilyen megoldás: a szerződött mennyiséget 1,20-as kilónkénti védett áron átveszik mindenkitől, tárolási szerződést kötöttek a tagokkal. No, de van újabb kérdés: mert a háztájin felül bérelt földön is termeltek, s egyeseknek szinte hiánytalanul eladták a káposztáját — jó pénzen. Emellett gyenge vigasz, hogy a vezetők inkább azt szerették volna, ha a tagok uborkát, paradicsomot termelnek, aminek az eladásával nem volt baj, s ez is tisztességes jövedelmet hozott — még' ha nagyobb munkával is. Csakhogy erre joggal válaszolhat az egyszerű leveleki polgár is: az irányítók sem választottak más növényt a háztájiban, a bérelt földön. Kiét értékesítették? Egy mostani kimutatás szerint a tsz 54 tagnak és 18 vezetőnek adta el a káposztáját. Nem hinnénk, hogy a valóságban is három tagra jutna egy irányító. S az sem lehet erkölcsös magatartás, hogy a vezető előbbre helyezi a maga érdekét a tagokénál. Azt írják a levélben: „Sok mindent látunk, de nem merünk szólni, mert félünk." Majd később, a vezetésről: „Hogy ki válassza meg, azt nem tudni, mert hogy mi nem, hosszú idők óta.” Természetesen ez így nem igaz, de higgye el, aki panaszkodik. hogy előbb házon belül kell szólni, hiszen a szövetkezetben vannak jó eredmények is. Azok megőrzéséért, a vadhajtások nyesegetéséért pedig tenni keLl. S ebben nyilván döntő szerepe van a vezetői példamutatásnak, még a káposztafejeknél is. Lányi Botond I. Érkezik egy asszonyka s tudakolja édesanyámtól: —Nem jöttek még? — Nem. — Ó, istenem. S elmegy. Jön másodszor az asz- szonyka. Szép. Ideges. Most vele van egy drága gyermek is, aki mindjárt szaloncukrot kap a fáról, majd nyüszít, mert pisilnie kell. Megtörténvén a művelet: — Van még vonat, amellyel jöhetnek? — Van még. — Tudniillik az asztalt lefoglaltam a Koronában. A foglalási díjat be kellett fizetnie előre, 250 forint. S azt nem adják visz- sza. — Természetes. — Mit tegyek, ha nem jönnek? A férjem éjszaEgyedül kás. A gyerek az anyósommal. Minden el van rendezve. Mi lesz, ha nem jönnek? 3. Érkezik harmadszor az asszonyka. Már mély együtérzés van bennem. — Nem jönnek már azok — véli. — Ügy tűnik, behúzódik ilyenkor mindenki a saját kuckójába. Hogy miért kellett nekem ez az egész ... igaz, egész évben nem voltam sehol, sehol, csak a munka, a gyerek, a lakás ... és az ember csak meg akarja mutatni magát mindenkor, másoknak is, hogy jó ... jó, és ime! Csend. — Maguk nem jönnének el velem? Mama egy kis idő után: — Minek? Mindenünk megvan itthon ételtől a pezsgőig. Miért mennénk bármiféle étterembe? Végső csend. — iQy igaz — véli az asszonyka. S elmegy végleg. Sajnos én mélységesen tudom már, hogy ilyenkor milyen rossz egyedül lenni. Ilyenkor a gyermek sem elég. Valami levegő kell az egész évi munka után. Valamiféle ■ szabadság. Ám ezt mindenki csak önmaga teremtheti meg. Ehhez minden más: mankó. Galambos Lajos Lépcsőzetes S oknak tűnik a nagykabátok. bundák tömkelegé. A zsúfolt reggeli buszon (igen sok nyíregyházi helyijáraton) pattan a gomb, morajlik a fogak között szúrt szitok. Ezen a héten is jól lehúzzák a keresztvizet a Volánról. A tájékozatlan, s nem rendszeres utas csodálkozik: miért éppen fél nyolcra akar eljutni mindenki az üzembe, irodába? S miért éppen ezt az egy buszt választja? Hiszen valamikor beszéltek a lépcsőzetes munkakezdésről. A felvilágosítás: ugyan már. a dolgozó nem tud rajta változtatni, mikorra menjen munkába. Egyes vezetők meg — úgy látszik — nem járnak buszon nekik miért fájjon ne gyedóra miatt néhány korán reggel meggyötört férfi és nő. leszakadt gomb. Állítólag mostanában készítik el az új menetrendek tervezetét. Egyeztetnek is? (1. b.) Napok-rs rdekes meglepetéssel fogadja diákvendégeit a nyíregyházi városi fürdő. A pénztár fölötti ártáblán a következő elmés tájékoztató olvasható: „Csütörtökig gyerekeknek (diákoknak) 10 Ft, péntektől vasárnapig 20 Ft a belépő ára”. Furcsa, egyedülállóan találékony logikára vall ez a felírat. Ha nem látnám a havas téli tájat, azt hihetném, április elsejei tréfának szánták ezt az országos viszonylatban is kirívó megoldást. Vajon mivel magyarázható, hogy éppen hét végén, amikor ráérnének úszni, sza- unázni, nem vehetik igénybe az ötvenszázalékos kedvezményt a tjiákok? Mi lenne, ha ugyanezzel a logikával a rendőrségen minden pénteken kivezetnék a diákok személyi igazolványából a „tanuló” bejegyzést, aztán hétfőn újra visszavezetnék ? Persze könnyen megnevezhető e látszólag értelmetlen logika indítéka, és egyetlen szóval, ami úgy hangzik: üzlet. Az viszont már rejtély, hogy miért éppen a kispénzű diákok sovány pénztárcáján akarnak meggazdagodni a fürdő illetékesei. (d.)
