Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-08 / 5. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. január 8. Kommentár Contadora­eröfeszítés F elújítja tevékenységét a Kolumbiát, Mexi­kót, Panamát és Ve­nezuelát tömörítő úgyneve­zett Contadora-csoport, hogy diplomáciai offenzívájával lendületet adjon a holtpont­ra jutott közép-amerikai bé- ketárgyalásoknak. Panama — a színhely ezúttal jelké­pes jelentőségű, mivel annak Contadora szigetéről nevez­ték el a négy latin-amerikai országot tömörítő közvetítő csoportot. Békéltető .tevé­kenységüket 1983 tavaszán kezdték meg. Rengeteg egyeztető tárgyalás után, na­gyon különböző érdekek egy­beeső pontjainak felkutatá­sával született meg az az — általános nézet szerint — életképes terv, amely az évek óta válsággócnak szá­mító Közép-Amerika helyze­tét hivatott rendezni. Az okmány értelmében el kell távolítani a térség or­szágaiból a külföldi eredetű hadianyagokat, illetve vissza kell hívni a külföldi katonai tanácsadókat. Egyidejűleg be kell szüntetni a közép­amerikai országokban műkö­dő kormányellenes gerillák külföldi támogatását, és a térség valamennyi államá­ban demokratikus kormányt kell létrehozni. A rendezési terv leglényegesebb politikai indítványa, hogy a közép­amerikai országok közötti vitás kérdéseket — ellenőr­ző testületek bevonásával — tárgyalásos úton kell meg­oldani. Nicaragua, a térség egyik kulcsállama elsőként hagyta jóvá az egyezménytervezetet, s ez szinte meghatározta az amerikai állásfoglalást. No­ha Washington korábban nem talált kivetnivalót a Contadora-kezdeményezés- ben, a niearaguai döntés után egyszeriben felfedezte annak elfogadhatatlanságát. Ameri­kai lapjelentések szerint ' a washingtoni nemzetbizton­sági tanács tudtával össze­hangolt tevékenység folyik egyfelől a békekezdeménye­zés lejáratására és megtorpe­dózására, másfelől Nicara­gua elszigetelésére. * Costa Rica, Honduras és Salvador — az Egyesült Ál­lamok nyílt nyomásának en­gedve — lényeges változtatá­sokat tart szükségesnek a Contadora-tervben. Nicara­gua továbbra is kész minden változtatás nélkül elfogadni az eredeti tervet, az előbbi három ország által sürgetett módosításokat viszont elfo­gadhatatlannak tartja. Így az erőfeszítések egyelőre holtpontra jutottak. Leg­utóbb decemberben tárgyal­tak egymással a Contadora- országok vezetői, s akkor közös nyilatkozatban hívták fel újólag a figyelmet arra, hogy a közép-amerikai vál­ság megoldását kizárólag a párbeszéd biztosíthatja, az erőpolitika és a merev eluta­sítás nem alternatíva. Ebben a szellemben kísérlik meg most újra a Contadora or­szágai, hogy kihúzzák a ká­tyúból a tárgyalások szeke­rét. ___ Jugoszláviai tél A szokatlanul nagy hideg és hó Jugoszláviában fennakadáso­kat okoz a közlekedésben, min­denekelőtt a vasutak munkájá­ban. A vonatok 6—8 órás késés­sel közlekednek, s a nehézsé­geket növeli, hogy sok vagonban nincs fűtés. A késések okozta torlódások miatt az ország szá­mos helységében az utasok nagy része a peronokon töltötte a va­sárnap éjszakát, mert a váróter­mekbe nem fértek be. A folya­matos úttisztításnak köszönhető­en az autóbusz-közlekedés vi­szonylag zavartalanabb, a fő út­vonalak Szerbia, Koszovo és Bosznia-Hercegovina egyes részei kivételével mindenhol járhatók. Több repülőtér a hó és a jég miatt hétfőn is zárva maradt. A rendkívüli hideg folytatódik, Szlovéniában hétfőn reggel mí­nusz 27 fokot mértek. A múlt év azonos időszakához viszonyítva 15—20 százalékkal megugrott a villanyáram-fogyasztás, s a la­kosságot a komolyabb zavarok, korlátozások elkerülése érdeké­ben fokozott takarékoskodásra szólítják fel. Chilében hatalmas tömeg kísérte utolsó útjára Pablo Ne­ruda özvegyét, Matilde Urrutiát, aki szombaton hunyt el. A gyászszertartás a legnagyobb politikai demonstráció volt, mióta a katonai junta bevezette az ostromállapotot. A spanyolországi baszkföldön ismét zavargások voltak. A képen Bilbaoban az ETA baszk szeparatista szervezet be­börtönzött tagjainak szabadon bocsátását követelő tüntetők egy autóbuszt borítanak fel. Irak hétfőn arról adott hirt, hogy légiereje „nagy tengeri célpont” ellen hajtott végre két sikeres támadást Harg iráni olajkikötő közelé­ben. A bagdadi szóhasználat sze­rint a „nagy tengeri célpont” olajszállító hajót jelent, de hajózási körökben egyelőre bizonytalanság uralkodik a hajó típusát illetően. Bahra­ini körökben úgy nyilatkoz­tak, hogy a Topaz Express nevű tartály ha jót érte raké­tatalálat az öböl észak-keleti részén, de a hajó nem kért segítséget és folytatja útját Dubai felé. A londoni Lloyds biztosító társaságnál viszont ilyen né­ven csak egy 15 ezer tonnás panamai teherhajó van be­jegyezve, s ez tavaly októ­berben futott be Bandar Ko- meini iráni kikötőbe. A második hajóról egyelő­re -semmit sem tudnak. Ille­tékesek ugyanakkor utalnak arra, hogy a térségben két több száz ezer tonnás tank­hajó tartózkodik. ANGOLAI SEGÉLY A MENEKÜLTEKNEK Angola megkezdte annak a gyorssegély programnak a végrehajtását, amely a Vö­röskereszt Nemzetközi Bi­zottsága támogatásával több száz ezer, az ellenforradal­márok támadásai miatt el­menekült embernek nyújt segélyt: élelmiszert és ruha­neműt — jelentette be va­sárnap az ANGOP angolai hírügynökség. GANDHI-INTERJÚ India hosszú ideje a Szov­jetunió barátja, több nem­zetközi kérdésben a két or­szág azonos nézeteket vall — jelentette ki Radzsiv Gandhi, indiai miniszterel­nök a Time és a Newsweek című amerikai hetilapoknak adott nyilatkozatában. Az in­diai kormányfő megerősítet­te, hogy országa a jövőben is az el nem kötelezettség önálló, békeszerető politiká­ját folytatja. Az indiai—pa­kisztáni viszonyról szólva Gandhi rámutatott, hogy In­dia a kapcsolatok javítására törekszik. Ezzel egyidejűleg a miniszterelnök bírálta az Egyesült Államok Pakisz­tánba irányuló, mind na­gyobb méreteket öltő fegy­ver- és hadianyag-szállítása­it, mert ez veszélyezteti India biztonságát. A DÉL-AFRIKAI KP KONGRESSZUSA Londonban bejelentették, hogy a Dél-afrikai Kommu­nista Párt a közelmúltban megtartotta VI. kongresszu­sát. A legfelsőbb pártfórum nyilatkozatot fogadott el a nemzetközi helyzetről. A do­kumentum rámutat: az ame­rikai imperializmus nukleá­ris háborúval fenyegeti a vi­lágot, ezért törekedni kell a kommunista és munkás­pártok nemzetközi tanácsko­zásának összehívására. A kongresszuson elfogadták a párt új szervezeti szabályza­tát, és megválasztották a KB tagjait. A párt főtitkárá­vá ismét Moses Mabhidát választották meg. Ha valaki Rómában el akar jutni az „örök város” valamely pontjára, aligha te­heti ezt meg gépkocsi nélkül. Ha valaki el akar jutni a vá­ros valamely pontjára, aligha jut el oda gépkocsival. Gya­log messze van, buszai szin­te kilátástalanul sokáig tart. Róma életét mégis az autók keserítik meg. Az utak elér­ték a telítettségi szintet. Egyik decemberi hét végén azután betelt a pohár; a kér­déses pénteken és szombaton soha nem látott össznépi for­galmi dugó rekedt az utcá­kon. Pénteken a tömegközle­kedés alkalmazottai sztráj­koltak, másnap pedig kísér­leti jelleggel lezárták három órára a történelmi városköz­pontot a személygépkocsik elöl. Nehéz meghatározni, hogy melyik volt a két nap közül az „emlékezetesebb”. Az elsőt a sajtó heteken át csak „lidérces pénteknek” vagy „fekete pénteknek” ne­vezte. Mivel akkor nem jár­tak sem a buszok, sem a metró, azok is kocsiba száll­tak, akik egyébként nem tet­ték volna. Márpedig, ha több mint egymillió gépkocsi egy­szerre indul meg Róma év­százados, szűk utcáin, olyan helyzet alakul ki, mint ami­kor valaki egy literes üveg­be három liter vizet próbál sűríteni. Először csak a város központi részén keletkezett dugó, majd egyre terjedt, dél­utánra már a külső városré­szeket is befedte az össze­függő gépkocsitakaró. Az autók mozdulatlanul álltak, percenként négy-öt métert haladhattak előre. A „fekete pénteket” köve­A forgalmi dugók városa tő szombaton a városi tanács ki karta próbálni, miképpen viseli el a város, ha a törté­nelmi városrészt egy kis idő­re kikapcsolják a forgalom­ból. A műemlékekkel teli vá­rosrész levegőjét, utcáit a gépkocsitömeg évről évre rongálja, nem is beszélve a kilátástalan parkolási hely­zetről. Pedig ezen a környé­ken eddig is csak különleges engedéllyel lehetett parkolni. A tanács elképzeléseinek megvan az ésszerű alapja: hosszú távon tarthatatlan, hogy Róma legértékesebb ré­szét nap mint nap elöntse az 'autófolyam. Még olyan em­berek is kocsival jönnek ide, akik egészen közel laknak. Alapvetően életmódot, szo­kásokat kellene változtatnia a lakosságnak — vélik az il­letékesek. Valóban, a Capitolium és környéke csodálatos nyugal­mat árasztott szombaton hét­től tíz óráig. „Odakünn” azonban ismét elszabadult a pokol. Az előző naphoz ha­sonlóan ■ ismét egymás he- gyén-hátán álltak a gépko­csik, a veszteglés felfokozta az érintettek idegállapotát, néhány helyen ölre mentek a forgalom elcsigázott részt­vevői. A tervezettnél sokkal több közlekedési rendőrt kel­lett az utcákra vezényelni. Ez a két kitörölhetetlen emlékű nap azonban csak a kicsúcsosodása volt egy már régóta állandósult állapot­nak. Rómában a közlekedés általában is válságban van, az „egyszerű, hétköznapi” dugókra amúgy is mindennap számítani kell. Parkolóhely sincs elég, a gépkocsik két. sőt néhol három sorban par­kolnak. Akinek nincs szeren­cséje, autóját darus kocsik szállítják a begyűjtőhelyre, s legalább fél napig tart, míg gazdája „jó pénzért” kivált­hatja onnan. A városi tanács baloldali vezetőire több oldalról is nyomás nehezedik. Egyrészt minden eszközzel meg kell menteni a történelmi múlt értékeit. A városvédők most ki akarják eszközölni, hogy a májusi helyhatósági válasz­tásokon a rómaiak szavazza­nak arra is: lezárják-e vég­leg a történelmi központot a forgalom elől vagy sem. Más­részt a tanácsnak ki kell jön­nie a rendelkezésre álló pénzből. Lucio Libertini kom­munista párti szenátor sajtó- értekezletén arról tájékozta­tott, hogy a 300 000 milliárd lírás költségvetésből mind­össze 400 milliárdot szánnak a közlekedés fejlesztésére. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a metróvonal egyetlen kilométernyi szakaszának az építéséhez 110 milliárd lírá­ra lenne szükség, a költség- vetés azonban az egész or­szág metróhálózatának a fej­lesztésére csupán 50 milliár­dot biztosít A szenátor ezért az igazi megoldást a közleke­dés egész infrastruktúrájának a kiépítésében, fejlesztésében látja. Erre azonban pénzt kell áldozni, s nem is keveset. Kalendárium Január Január nevét Janus ró­mai istentől kapta, akiről különben nemcsak az első hónapot, hanem a többi hó­nap első napjait is elnevez­ték. Ez az isten őrködött a római mitológia szerint az ég kapujában és megvolt az a képessége, hogy bele­látott a jövőbe, mint ahogy visszatekintett a múltba is. Janus már az ősidőkben igen tisztelt istene volt a ró­maiaknak, mivel őt tartot­ták az istenek atyjának. Ura volt az átjáróknak (Iani) és a kapuknak (Ian- nuae), így ő volt a kezdet és a vég védőszelleme. Hoz­zá imádkoztak a rómaiak minden fontos cselekede­tük előtt. Szobra nem ma­radt fenn, alakját viszont megőrizte a római pénz, az as, melyen Janust két arc­cal ábrázolták. Egyik arca fiatal és szakállatlan volt, a másik viszont szakállas meglett férfiúé. A régi magyar tudósok az év más hónapjaival együtt januárt is meg akarták ma­gyarosítani. Próbálták „fő- hó”-nak elnevezni a „hét­fő” szóhoz hasonlóan, majd később a „Zuzoros” nevet adták qeki, amely valószí­nűleg a „zúzmara” szóból akart kialakulni. Egyik sem bizonyult tartósnak. Mint ahogy a százesztendős ka­lendáriumban használt „tél­hó” név sem tudott gyö­keret verni a magyar nyelv­ben. Maradt a rómaiak által Janus istenről elne­vezett január név. Népies naptárunk Bol­dogasszony vagy Nagybo.1- dogasszony havának neve­zi a januárt. A hónap leg­fontosabb népi ünnepe 6- án volt: vízkereszt. A ró­mai egyházban Epiphania Domini (Az Űr megjelené­se) a neve ennek a nap­nak, s három keresztény „titkot” fűznek hozzá: a napkeleti bölcsek imádá- sát (eleinte ekkor tartották az úgynevezett háromki- rályjárást), Jézus meg- keresztelkedését és a ká- nai mennyegző csodáját, ahol a víz borrá változott. A vízkereszt neve ma­gyar fejlemény: a katolikus templomban ezen a napon szentelték meg a vizet. Ilyenkor volt a házszentelés' is. Ezt a szokást már Má­tyás király idejében gya­korolták. A pap (helyen­ként kántor és egyházfi kí­séretében) bejárta a falut és „lélekpénzt” szedett a jövedelemelvonás korabeli módszerét alkalmazva. Pro­testáns vidéken tiltották a feszülettel nyílt utcán tör­ténő járást. A magyar néphagyo­mány gazdag anyaggal Is­merteti január azon nap­jait, amelyek évszázados tapasztalatok szerint kiha­tással vannak az elkövet­kezendő időszak időjárá­sára. Első ezek között Pi­roska napja (18) az első „negyvenes nap”, ami azt jelenti, hogy ennek a nap­nak időjárása egyezni fog az egy vagy két holdválto­zásra bekövetkező időszak hőmérsékletével és csapa­dékával. Tóbiás és Sebes­tyén napjáról (20) azt tart­ja a néphagyomány, hogy ezen a napon kezdődik a fák nedvszívása, azért hív­ják sok vidéken „tavasz­ébresztő” napnak. Vince sok népnél a szőlősgazdák védőszentje, érthető tehát, hogy névnapja (22) a szőlő­vel függ össze. Azt mond­ják róla „Csorog Vince, te­lik a pince” vagyis, ha Vin- ce-napkor megindul az erőteljes olvadás, akkor jó lesz csapadék szempontjá­ból a szőlőre a nyár és az ősz. Pál névnapjáról (25) így szól a rigmus: „Pálfor- dulás, évfordulás”. A dél­előtti időjárás a tavaszi, a délutáni időjárás pedig a nyár teljes időjárására en­ged következtetni. Amilyen Pál délelőtt olyan lesz a tavasz, amilyen Pál dél­után olyan lesz a nyár. Tartja magát az a néphit is, hogy „jó tél után jó nyár következik”. „Gyenge tél után pedig — gyenge nyár jön”. Az Alföld idős pa­rasztemberei azt mondják, amikor zúzmarások a fák, bogy „jó termés lesz, mert kivirágoztak a fák”. Ha pe­dig vízkeresztkor, január 6-án „megcseppen az eresz, akkor későn fog kitava­szodni”. Végül egy kis asztrológia. A nappal időtartama na­ponként átlagban 2 perccel nő a hónap utolsó napjáig, amikor már 7,12-kor kel fel és egészen 16,44-ig süt a nap. Holdtölte van 7-én. utolsó negyed 14-én, újhold 21-én, első negyed 28-án. Január a Bak hónapja de­cember 21-től január 20-ig. Utána következik a Vízöntő január 21-től február 20-ig. Január virága a vörös és fehér rózsa. O. Sz. Csehszlovák fagyok Legalább tizenöt éve nem emlékeznek Csehszlovákiá­ban a mostanihoz hasonló hideg januárra. A hétfőn 11,00-kor kiadott időjárásje­lentés szerint Prágában mí­nusz 19 fokot mértek, Kelet- Csehország egyes körzeteiben az éjszaka mínusz 30 Celsius- fok alá süllyedt a hőmérő hi­ganyszála. A kemény fagyok egyelőre nem okoztak súlyosabb fenn­akadást a közlekedésben és a kommunális szolgáltatások­ban. A hét végén volt ugyan vízhiány a csehszlovák fővá­ros több kerületében, mert a hideg miatt két nap alatt 40 csőtörés történt, a hibákat azonban néhány óra alatt si­került kijavítani. Egy helyütt a villamos üzemzavara miatt kellett megszakítani az áram­szolgáltatást. Hétfő reggeli jelentés sze­rint a csehszlovák vasútvo­nalakon több mint hatezer befagyott vagonból lehetetlen a rakományt kiszabadítani. Közülük több mint ötezerben vasércet és szenet szállítot­tak. A vagonok kiolvasztásá­hoz szükséges kapacitás szű­kös, és a nagy hidegben leg­alább fél napig tart, amíg a fagyott reteszek és szállítmá­nyok felengednek. A cseh­szlovákiai erőművek készle­teikből tüzelnek, s így az energiaellátás biztosított. Iraki légitámadás

Next

/
Thumbnails
Contents