Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-05 / 3. szám
Valaki elköltözött.. Kissitb-kenyér és roziaring rétes fejezték ki. A zöld plüss borítású füles fotel, a kis lábzsámollyal, a komód a halk menüettet zenélő órával a tetején. Életében csak nehezen tudtam rávenni, hogy néhány darabot eladjon múlt században készült kelengyéjéből, pedig a szekrények, komódok tele voltak finom rumburgi Vászonból készült fehérneműivel. Huszonnégy személyes damasztabroszok, Rosenthal-porcelánok, míves ezüst evőeszközök őrizték nagy vendégségek emlékét, finom fehér hímzésű reklik, főkötők, ingek, pólyahuzatok, hajdanvolt keresztelőkét, őrizte, leginkább az emlékeket a nagy családról: dédapákról, szépanyákról és unokatestvérekről. A tárgyak is persze fontosak voltak számára — már elhalt szeretteire emlékeztették — de két világháború, s annyi költözés után csupán jelzések a múltból. Idézik Mária Terézia korát, a kedélyes biedermeyert, a szecesszió helyi népies ízeit. Régi mestereket. A munka dicséretét. „A múlt erős, gazdag, gyökér, jelen, jövő a múltból él.” (Varga Gyula) A nyár vége felé az öreg kerítésrácson bepillantva észrevettem, hogy a kertben felmagzott dudva, csaknem eltakarta az illatozó rózsabokrokat és a ház ablakairól eltűntek a kedves csipkefüggönyök. Tudtam, Mariska néni elköltözött. Elköltözött az élők sorából. Mintha érezte volna az idő sürgetését, tavasszal gyakran hívott, hogy magnetofonba mondja hosszú élete sorát. Azok közé az asszonyok közé tartozott, akikről nem szól a történelem, s a szépírók családregényeiben sem kapnak főszerepet, de mindig jelen vannak, állandó hátteret képeznek. Nagyasszonyok utódai ők, a Kanizsai Dorottyáidé, a ^Bethlen Katáké, ősei itt éltek Szatmárban és Szabolcsban, messze századokra visszamenőleg. A Jósa András Múzeum textilgyűjteménye sok új szerzeménnyel gazdagodott. után legalább kétszer átcsomózzuk, mert a sikamlós haj könnyen fellazul...” Mariska néni jé tanácsai Mariska néni már az I. világháború idején nagyocska lányként, majd fiatalasszonyként hadikórházban sebesülteket ápolt. Később is mindig nyitva állt háza a falubeli parasztok előtt, ha kimarjult végtagot kellett helyreigazítani, vagy beteget ellátni az orvos érkeztéig. Most, mikor múzeumba került hagyatékát leltározom: a régi bútordarabok, a hajdani kelengye tartozékai mellett jelentős helyet foglalnak el feljegyzései gyógynövények hasznáról. Gazdaasszonyi jó tanácsait ABC-rendbe szedve 160 lapon keresztül sorolja: Ablak bepárásodása ellen címűtől a Zongorabillentyű tisztítása c. fejezetig. Találomra felütvén a 242. tanácsnál olvashatjuk: „Nem hullanak le idő előtt a tű levelek és sokáig üde marad a fenyő, ha glicerines vízbe mártjuk. A glicerint és vizet egyenlő arányban elegyítjük.” „Kerti csigák ellen nagyon jó módszer és a talajt sem rongálja meg, ha a csigák által látogatott helyekre száraz fenyőtűket hintünk. Célszerű erre a célra a karácsonyfa tűit összegyűjteni és tavaszig megőrizni.” „Kereskedésekben kapható fenyőmagot tanácsos hűléses időben rágcsálni. Nagyon sok hűléses ill. fertőzéses bánta- lomtól óvjuk meg magunkat.” Utóbbi javallatot megtaláljuk csaknem mindenik korábbi gyógykönyvben, füveskönyvben — hogy csak egyiket említsem a kuruc generális Vay Ádám feleségének Zay Annának 1718-ból származó Her- bátiumát. Jókai-regények báli forgatagát idézi bennünk a 230. tanács: „vékony tűbe egy szál hosszú hajat fűzünk be és ezzel varrjuk könnyedén be a fátyol megrongált részeit. Ügyelni kell, hogy a varrás Kétezer-katszáz recept Mariska néni feljegyzései között ott találjuk kézzel írott szakácskönyvét 2600 receptjével. Számos füzetből áll, a két legkorábbi 1908-as Eperjesen illetve Mikolán íródott, ahová rokonokhoz küldték szülei, hogy idegen szót tanulják és gazdasszonyko- dást. Megtudhatjuk belőlük, hogyan készült a zöldséges húsvéti bárány, a nyúlpásté- tom, a hajdani téliszalámi. A „háborús etelka tészta”, má- létorta, de a boldog békeidők mágnás palacsintája is, vagy a rozmaring rétes. A polenta, a kapusznyiki. A Kossuth-ke- nyér készítéséhez szükségeltetik: 6 egész tojás, amit 26 lat cukorral habzásig keverünk. 12 lat mandolát adunk hozzá, majd 12 lat finom lisztet lassan hozzákeverünk. Irósvajat pléhbe öntünk és lassú tűznél megsütjük. (1 lat: kb. 1,7 dkg-ot nyom.) Történelem dióhéjban. Mariska néni mindennapi feljegyzéseiben. Erdély és a Felvidék kulturális hatása Szabolcs- Szatmárra. Népi, paraszti ételek, főúri szakácskönyvek szálladéka a századforduló nemesi — polgári konyha fogásai között. Járt Nagyszebenben és Kolozsvárt is, mindenünnen hasznos tudnivalókkal megtérve. Fonni, szőni itthon is tudott, de a forgatásos, sze- dettes szőttesekhez: onnan hozott új mintákat. Megtanult többféle hímzésfajtát, rece- munkát. öreg komótjában őrizte csipkére emlékeztető finomságú fehér hímzéseit. Keresztöltéses mintakendők idézték a XIX. század romantikus motívumait. De szívéhez mégis legközelebb a szövés állt. Akár Mikolán, Tyúkodon, vagy Mátészalkán telepedtek le — férjével, aki jogász volt — Mariska néni hamarosan szövőtanfolyamot szervezett, maga köré gyűjtve a tanulnivágyókat. Országos és megyei kiállításokon díjazták munkáikat. Hallott a szüfrazsettekről, a női emancipáción mosolygott, de örömmel váltotta fel fűzős ruháját a kényelmesebb, ún. reformruhával, amely empire vonalával, természetesebb mozgást biztosított Éva lányainak az 1910-es évektől. Odafigyelt a világra A család, a gyermeknevelés mellett mindig maradt ideje a kertészkedésre, palántáit, rózsaoltványait a hetedik faluba is elvitték. Túl a nyolcvanon is tevékeny, a világ dolgaira odafigyelő maradt. Békesség, melegség sugárzott belőle, s valahogy a környezetében levő tárgyak is ezt Mariska néni is a maga módján alkotó ember volt, sokféle ismeretanyaggal rendelkezett, s minden tevékenységét magától értetődő emberszeretet hatotta át. Emlékezzünk hát rájuk, dédanyáinkra, szépanyáinkra — talán még nem késő ... Muraközi Ágota Szombati galéria Vízkereszt: a világ vár, csillag ég az égen Gáspár, Menyhért, Boldizsár jönnek a tevéken. Ej haj szép az év minden napja szép, minden éje egy álom, minden nap egy kép. (Részlet: Babits Mihály: Üj esztendő beköszönt című verséből) Egész oldalas miniatúra a Hórás könyvből, mely a három királyok kódolását ábrázolja. A XV. századi művész francia hatások alatt dolgozott. A könyvet az Egri Főegyházmegye könyvtára őrzi. TÓTH ENDRE: Pereg a zúzmara Pereg a zúzmara, szinte roskad a fa. Befagyott a Balaton, lomha köd ül a tavon, partján lélek se jár. Bezárt a giccsbazár s a többi kóceráj. Alig dereng a hold, a sirály se sikolt. Rideg a táj és kihalt. Ó, hol a víg, nyári part? Megyek a parton át, vár a kórházi ágy. Hej, hány hét a világ? „Aranyot A Nyírség táncegyüttes síken A z 1984-es esztendő minden bizonnyal emlékezetes dátumként kerül be a nyíregyházi Nyírség néptáncegyüttes emlékkönyvébe. A tanárképző főiskola, valamint a KISZÖV közös fenntartású együttesének az idén — ahogyan azt mondani szokás — „minden bejött”. Több éve megpályázták már például a minőségi előrelépést. Az idén áprilisban — mint arról beszámoltunk — á sárospataki szövetkezeti néptáncfesztiválon az együttes régi álma vált valóra: arany kettő minősítést értek el, alaposan túllicitálva ezzel legoptimálisabb elképzeléseiket is. Nem lebecsülendő eredmény ez. Főleg azok tudják értékelni, akik tisztában vannak azzal, hogy milyen ritkán szokták a néptánczsü- rik ilyen bőkezűen részesíteni az együtteseket az „előléptetésben”. Nagy volt akkoriban az öröm. A siker kovácsait, Balázs Gusztáv és Dede Zoltán művészeti vezetőket, akik egyébként koreográfusként és táncosként egyaránt közreműködtek, valamint a csoport többi törzsökös tagját a szó szoros értelmében a plafonig dobálták az eredményhirdetés után. Ám nem pihentek túl sokáig a babérjaikon a táncosok. Hamarosan újabb erőpróbák következtek: meghívást kaptak a szlovákiai Zselizre, ahol az évente megrendezésre kerülő magyar nemzetiségi folklórfesztiválon vettek részt. Augusztusban pedig tíznapos belgiumi turnéra indultak. A tánccsoport tagjai egyébként javarészt főiskolások, de a törzstagok már kijárták a főiskolát, és jelenleg Nyíregyházán vagy a város környékén Eászló 4 A marosvás Hogy Marosvásárhelynek színháza legyen, ez a gondolat megvan vagy kétszáz éves. Hogy hol épüljön fel ez a színház, arról is vitatkoztak eleget. Például 1908-ban is azért dúlt valóságos csata a Városházán, hogy a színházat (amelynek megtervezésére éppen a Városháza meg a Kultúrpalota — a Cifra Palota — megálmodói, Komor Marcell és Jakab Dezső műépítészek kaptak megbízást) ne a Főtérre telepítsék, mert az veszélyeztetné a kisiparosságot és kereskedelmet. Az idő tájt — 1909-ben — végül az erős akaratú polgármester, dr. Ber- nády György szava döntött: igenis a Főtéren épüljön fel Marosvásárhely színháza. Le is bontották gyorsan az ezermester Bodor Péter híres-nevezetes, évszázados, pótolhatatlan zenélő kútját..., de a várt államsegély elmaradt', s színház nem épült mégsem. Ahhoz a népelnyomó — és kultúraelnyomó — rendszernek is meg kellett változnia Romániában, hogy Marosvásárhelynek színháza legyen. Legelőbb — 1946 márciusában — az első állandó vásárhelyi társulatot, már mint állami intézményt, a Kultúrpalota fogadta be, egy röpke évtizeddel ezelőtt pedig az új színházépület is tető alá került. A Főtéren. Ekkor is’ meghökkentően merésznek tűnt a szándék, hogy megbontsák a város történelmi főterét, voltak is ellenzői jócskán ennek az elképzelésnek, de mára az ellenzők is büszkék új színházterükre. Mert egy egész tér nyílik most a Főtérről, ami kitágítja a városközpontot, napfényes, márványlépcsős teraszokkal, szokatlan, modern, de cseppet sem hivalkodó formákkal, a népi építőművészet elemeit őrző épületegyüttessel gazdagítja a várost. A színház hátul, az enyhi emelkedő lejtő közepén á Aszimmetrikus, fehér, a tete cserép, csillogó piros és barn leginkább a többi marosvásá helyi régi középület Zsolna mázas hangulatát idézi. ] mintha a tér többi építménj a szálloda, az áruház, az üzle sorok fölé magasodó házi mind-mind a testvére voln És az épületek dinamikája, tetők játéka, az ajtók-kapi rajzolata azt láttatja, hogy i építész a század végi szeces: szióhoz (amely a városközpoi sajátos stílusjegye) igazod\ tudatosan ötvözte a középko architektúra hagyományát ma vasbeton-építészetével. Nem véletlen, hogy lényegi ben egy ember tervezte i egész teret. Constantin Savesc a neve. Neki megadatott, an Komor Marcellnek a százac élőn álma volt: teljes egészf alkotott. Nem érdektelen, hog KM Hétvégi melléklet
