Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-05 / 3. szám

1985. január 5. O FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK i — ■■■■■■ —— ■ — > Diák-honismeret - kérdőjelekkel November 30 és december 2 között immár negyedik alkalommal rendezték meg az Országos Honismereti Diákkonferenciát. Ezúttal Szekszárd adott ott­hont a közel másfél száz felnőtt és diák résztvevőnek. tek, tollrajzok, rézkarcok, vízfesményak, fametszetek, miniiaitúrák — világhírű mű­vészek és ismeretlen meste­Rembrandt: József és Putifárné — rézkarc (1606—1669) pauperum, s a 19. század második feléből való — Gus­tav Dóré illusztrálta — mo­numentális Biblia-kiadvány jelzi a kiállítási műtárgyaik időbeni határait. Rendkívül izgalmas egy­más mellett látni különböző korok művészeinek felfogá­sában, értelmezésében a Bib­lia egyes jeleneteit. Albrecht Dürer, Rembrandt, Raimondi és még vagy negyedszáz mű­vész megjelenítésében követ­hetjük Ádám és Éva alakját. Rembrandt­gyűjtemény Itáliai, lombard, német, cseh, holland, francia mes­terek művei sorakoznak a 'tárlókban, a falakon. Kie­melkedik Dürer néhány lap­ja. Van metszet, amely Fizi- ano vajda után készült, 48 grafika RaffaeüLo stanzáinak másolata, amelyeket Poussin irányításával készítettek. Igen gazdag és változatos a múzeum tulajdonában lé­vő Rembrandt-kollekció. A katalógus szerint a bibliai té­májú történeti festmények a 17. századi Hodladiábam, fő­ként a század első felében igen népszerűek, — s az ezen a téren is messze a többi festő fölé magasodó Remb­randt biblikus tárgyú művé­szete semmiképpen sem te­kinthető korától elszigetelt, hanem éppenséggel mélyen a hagyományokban gyökere­ző jelenségnek. Rembrandt ótes tarnen túrni témájú festményeit, rajzait, (rézkarcait nem kompozicio­nális megoldásainak különle­gessége, nem az ábrázolt je­lenetek rendkívülisége vagy a feldolgozott témák valami­féle szokatlan sokfélesége különbözteti meg kortársaié- tól, hiszen képszerkesztései­ben igen gyakran használt fel korábbi, 15—16. századi vagy korabeli (többnyire gra- / fikai) mintaképeket, az áb­rázolt jelenetek forrását pe­dig számára mindössze a Biblia néhány könyve, a pát­riárkák, Dávid, Tóbiás, Sám­son és Eszter története jelen­tette. Ha vallási felfogásá­nak jellegét nem is ismerjük pontosan, bizonyos, hogy ré­gi Bibliájával kivételesen bensőséges viszonyban ólt, és a benne olvasott történeteket a protestantizmus szellemé­ben, szabadon és önállóan értelmezte. Nyitva: márciusig Ezeket a történeteket az élet valóságos tényeiként élte át, s az emberi sorsok min­den fajtája iránti rendkívüli megértésével, az emberi lé­lek érzékeny rezdüléseit is észrevevő kivételes megfi­gyelőképességével és művé­szi géniuszának páratlan kifejezőerejével ábrázolta műveiben. Az Ótestamentumot bemu­tató grafikai kiállítás 1985. március 15-ig tart nyitva. A későbbiekben tervezik a foly­tatást, a Biblia Üjtestaman- tumának grafikai feldolgozá­sát is bemutatva. K. M. Az egyetemes kultúra része A tanácskozás programját a KISZ KB munkatársai igyekeztek úgy összeállítani, hogy abban mindenki meg­találja az érdeklődési köré­nek megfelelő témát, s hogy a plenáris üléseket követő szekcióüléseken valamennyi­en elmondhassák véleményüket, tapasztalatot adjanak át és megismerkedhessenek máso­kéival is. Természetes, hogy nemcsak az elmélyült mun­kára, hanem kikapcsolódásra is nyílt lehetőség e bő két nap alatt. A csodálatosan helyreállított volt zsinagógá­ban (ma a Művészetek Há­za) Sebestyén János csemba­lóművész hangversenyén tap- , solhattak a megjelentek, de ■ volt videodiszkó, városnézés ! és múzeumlátogatás is, s a tanítóképző főiskola halijá­ban a népművészet ifjú (és kevésbé ifjú) mesterei ének­tanítással, mesével, korongo­lással, a szekszárdi néptánco­sok pedig fergeteges bemuta­tóval szórakoztatták a konfe­rencia résztvevőit. Eddig úgy tűnik, minden rendben van a diákok hon­ismereti mozgalma körül: a munka folyik, a tapasztala­tokat ötévente kicserélik, semmi gond ... Hogy ez mennyire nem így van, arra csak egy adat: a 1 másfél száz résztvevő a má- j sodik ‘ körlevél eredménye­képpen ment el végül is Szekszárdra, mivel az első után olyan kevés volt a visz- szajelentkező, hogy a szerve­zők attól féltek: nem telik meg a nagyterem! Pedig olyan tekintélyeket sikerült megnyerni az ügynek, mint Sarlós István miniszterelnök­helyettest vagy Pozsgai Im­rét, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa főtitkárát, akik előadásaikkal a hazafi- ság, a demokrácia és még sok-sok, a fiatalokat és idő­sebbeket egyaránt érdeklő té­mát taglaltak. S hogy a ta­nácskozáson részt vett a mű­velődési miniszter helyettese, az országos honismereti pá­lyázatok irányító szakembe­re, a KISZ KB több vezető munkatársa is?! Ez igazán nem zavarta azokat, akik a meghívásra nem reagáltak. Még azt sem lehet mondani, hogy hónap vége volt: a KISZ KB az összes költsé­get fedezte! A szervezők minden középiskolás honis­mereti szakkörnek küldtek meghívót, s a szakkörvezető­ket arra kérték, hogy hozza­nak magukkal egy-egy jól dolgozó diákot is, hogy ők is tapasztalatot szerezzenek! De ha arra gondolunk, hogy az országban még a százat sem éri el az ilyen jellegű szakkörök száma, mindjárt más az ábra. S hogy Sza- bolcs-Szatmárból csupán négy résztvevő jelent meg a konferencián, mutatja az érdeklődés mértékét. A véle­ménycserére pedig igazán nyílt lehetőség, mert a szer­vezők arra is gondoltak, hogy a diákokon és szakkör­vezetőkön kívül a honisme­reti mozgalom irányítóit, más területen dolgozó, de a diá­kok e mozgalmában tevéke­nyen részt vevő kutatókat és szakembereket is meghívják a tanácskozásra. De söpörjünk egy kicsit.a saját házunk táján is: a kon­ferencián való részvételünk­ről már írtam. De talán nem is volt más várható, hiszen nem volt nagyobb az érdek­lődés tavaly sem, amikor Vá- sárosnaményban rendeztük az Országos Honismereti Di­áktábort! Még szerencse, hogy akkor a naményi szer­vezők, felismerve, hogy az ország minden részéből ide- sereglett több mint száz kö­zépiskolás diák jó propagan­dát jelenthet Beregnek (de csak akkor, ha jók a tapasz­talataik, kellemesek az élmé­nyeik!), szfvvel-lélekkel a tá­bor ügye mellé álltak, s csu­pán rajtuk múlt, hogy ez maradéktalanul meg is való­sulhatott. Mert a tábor ügye a városon kívül jóformán senkit sem érdekelt, sőt akadt olyan is, aki a honis­mereti mozgalom politikai és kulturális jelentőségét és a benne rejlő lehetőségeket fel nem ismerve — finoman fo­galmazva — nem segítette elő annak sikerét. De évről évre alacsony a pályázatokra benyújtott jó dolgozatok száma is, s így nem csoda, hogy a kétéven­ként megrendezett táborokba is csak néhány szabolcsi di­ák juthat-el jó munkája ju­talmaként. Halódni látszik a Jósa András Múzeum sikeres pályamunkákat publikáló so-» rozata, a „Honismereti kuta­tások Szabolcs-Szatmárban” is. Egy kézen megszámolha­tó a megyében jól dolgozó szakkörök száma. Valaha mű­ködött a megyei művelődési központban is honismereti szakkör, a levéltárban is ösz- szefogták a diákok ilyen irányú tevékenységét, de úgy tűnik, hogy itt is — miként a szakkörök vezetésénél — csupán egy-egy lelkes peda­gógus, szakember viszi előre a honismeret ügyét. Miért ne szervezhetne a megyei könyv­tár honismereti klubot, hi­szen ezt kitűnő helytörténeti gyűjteményére alapozhatná, s a személyi adottságok is megvannak hozzá (Győrben a könyvtár fogja össze a di­ákok ilyen munkáját!). A megyei művelődési központ a nyaranként megszervezett honismereti táboraival — a KISZ megyei bizottsága se­gítségével — leteszi a névje­gyét, de valószínű, hogy több­re is futná az erejéből. A levéltár nem kifejezetten a diákok kutatása segítésére hivatott (a levéltári szabá­lyok sem teszik lehetővé a 18 éven aluliak ottani komo­lyabb kutatását); a múzeum — bár szervezi és évente meghirdeti a pályázatokat és a múzeumi matinék szervezésével a kisebb gyerekeket is igyek­szik játékos formában bevon­ni e munkába — még nem használta ki az összes lehe­tőséget. S itt most már igazán jöhet az ellenvetés: jó, jó, de hát ehhez pénz is kell! Való igaz! De talán úgy is lehetne csi­nálni, mint a Komárom me­gyeiek: koordinációs bizott­ság osztja el évente a tábo­rok szervezéséhez a külön­böző szervek által biztosított pénzt, s mindig összejön a Marcantorio Raimondi (1480—1527) Ádám és Éva — réz­metszet Ádám és Éva a paradi­csomban; a kiűzetés pillana­tában, az első emberpár bűn­beesése, Mózes, Jónás, Noé, Ábrahám, Dávid történetei. Vallási és mitológiai fordu­latok — rajzok, rézmetsze­Á Biblia világa rek kézjegyével, a Szépmű­vészeti Múzeum kultúrtörté­neti jelentőségű grafikai kiállításán. Negyvenöt szent könyv A múzeum rendkívül gaz­dag grafikai gyűjteményé­ből 250 lapot láthat ezúttal a közönség a Biblia Ótesta­mentumának illusztrációi közül. (A bemutatott lapok fele most szerepel első ízben (kiállításon.) Az Ószövetség — a Biblia első része — a zsidó vallás isteni eredetű­nek tartott és a keresztény­ség által is szentnek elismert 45 könyvét tartalmazza. Hu­szonegy történeti könyv fog­lalja össze, mitikus, legendás elemekkel elegyítve a zsidó nép történetét, az Őstörté­nettől kezdve az i. e. 2. szá­zadig: Mózes öt könyvétől (A Teremtés, a Kivonulás köny­ve, a Papi könyv, a Népszám­lálás és a Törvény megismét­lése könyve) a Makkabeusok két könyvéig. A hét tanító célzatú írás tartalmazza az ún. bölcsességkönyveket: Jób könyvét, a (tévesen) Sa­lamonnak tulajdonított négy művet: a Példabeszédek, és a Bölcsesség könyvét, a Pré­dikátor-könyvet és az ugyan­csak ide számított Énekek énekét, s végül Jézus, Sirák fia könyvét, közébük ékelve az (ugyancsak téves) hagyo­mány szerint Dávidtól szár­mazó Zsoltárok könyvét. Az Ótestamentum szövegét a 17 prófétai könyv zárja. Az Ótesitamentum történe­tei a középkor művészeit éppúgy megihlették, mint a későbbi korok festőit, a re­neszánsz, a barokk alkotóit vagy a 19. század képzőmű­vészeit. A kiállítás az Ószö­vetség könyveit követi a Te­remtés könyvétől a Próféták könyvéig — a 14. századtól a 19. századi megjelenítés­ben. A 14. század elejéről Ausztriából származó Biblia szükséges összeg (ami már a táborok szervezésekor ren­delkezésre áll, s nem az utol­só pillanatokban kell össze- kunyerálni!). Igaz, ott . még nem tartunk, mint ami Szol­nokon előfordult a nyáron: nem rendezhették meg a honismereti tábort, mert épp egyszerre és a tábor idejére időzítették az összes kollégi­umrenoválást! Probléma még (s ez nem­csak a megyében az), hogy az általános iskolákban jól dolgozó szakköri tagok rit­kán találják meg az utat a néhány középiskolában in­kább csak vegetáló, mint prosperáló, hasonló jellegű közösségekhez. És egy elsős, a beilleszkedés minden ne­hézségével megterhelt diák ^magányos farkasként” nem­igen tudja a korábbi mun­káját folytatni! Talán ezen is segítene, ha az említett inr tézmények valamelyike ven­né a kezébe a honismereti munka irányítását. Kár (bár talán azt is le­hetne mondani: bűn). elpazarolni azokat az értékeket, azt a tennivágyást, amelyek a diákokat a mozgalom felé viszik (vinnék)! Nem vélet­lenül hangsúlyozta éppen a konferencián Sarlós István, hogy milyen jelentős szerepe van a honismereti gyűjtő- és kutatómunkának a fiatalok közéleti aktivitása alakításá­ban, szűkebb környezetükhöz és a hazához való ragaszko­dás elmélyítésében. Páll István /--------------------------- > Gyúr esek Ferenc szobra PARASZTLÄZADÄS KU HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents