Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-26 / 21. szám
1985. január 26. © Piramis alakú képverseket ír és piramis házat tervez. Lapunkban is gyakran találkozhatnak olvasóink humoros írásaival. A fölfelé kisebbedé kockák — ősi építészeti bravúr — kellemes színfoltjává váltak városunk egyik központi csomópontjának. A versek nemcsak piramis alakúak, van köztük hagyományos is, egy részük megtalálható a Hogy a virág megmaradjon című megyei antológiában. Az olyan építész, aki az irodalomban is alkotó módon fejezi ki magát, meglehetősen ritka; aki a szigorú fizikai valóság szeleteivel játszik, erőt, nyomatékot, szilárdságot vizsgál, általában nem a szavak embere. — A kifejezési formák másodlagosak. Az ember elsősorban alkotó lény. Ha valamiben egy kicsit járatos, megpróbálja abban kifejezni magát. Ha ismerném a táblaképfestés technikáját, valószínűleg festenék is. Reneszánsz gondolatok. Leonardo da Vinci korában természetes volt a műfajok sok- szólamúsága. A festő hangszereken játszott, a költő miniatúrákat festett versei elé, s este mindketten elmentek egy hatszólamú madrigálkórusba énekelni. Kulcsár Attilának szavaló múltja is van, már épületeket tervezett, s készült az Építőművész Szövetség kétéves mesteriskolájára, amikor még egy nyíregyházi amatőr színpad tagja volt. — Rég volt — mondja az építész. — A közvélemény gyanúsnak tartja, ha valaki sok mindennel foglalkozik. Egy szakterületen kell elmélyedni, mert mind több a tudnivaló, az idő pedig nem tágítható. — Rendben van, maradjunk az építészetnél. Nyíregyházán egyre több épület viseli homlokzatán Kulcsár Attila ízlését, stílusát. Nem nyomja rá túlságosan a bélyegét a városra egy építész egyénisége? — Egy-két kivételes helyzetű és tehetségű építész (a kecskeméti Kerényi József például) kaphat annyi megbízást, hogy valóban városképet alakít. Nyíregyháza vezetői tudatosan törekednek arra, hogy ne egy ember formálja a várost „saját képére és hasonlatosságára'. Egy építészeti iskola, egy műhely inkább teheti ezt, így egészségesebb, teret kaphat az egyéni hang, de a közös törekvésen belül. — Mi a modern építészet fö törekvése ma? — A konstruktivitás. Igyekszünk bemutatni azokat az építészeti, szerkezeti vívmányokat. amiket a technikai haladás hozott. Ezzel lehet ma mást csinálni, mint az elődök. A másság igénye pedig minden művészet lényege. — Hol tart a technikai haladásban a mai magyar építészet? — A szellemi- és anyagi lehetőségek közti szakadék egyre nő. Mi nem lehetünk úgy modernek, ahogy a gazdagabb országok; erre kár törekedni, mert felemás megoldásokat eredményez. A szükségből — adottságainkból — kellene erényt kovácsolni. Ennek egyik módja lehet a hagyományokhoz való kötődés. A „nemzetközi modern” helyett a helyi karaktert kell keresnünk. A ránk jellemző építészeti formákat kell továbbgondolnunk. a régi épületekhez illeszkedő újat, annál is inkább, mert egyre kevesebb módunk lesz bontani. Az építész tervező — Világos. így illeszkedik a nyíregyházi irodaházhoz az ún. piros ház, vagy a régi Vasvári gimnáziumhoz az új főépület, s a tornaterem. De váltsunk megint témát. Kulcsár Attila két évvel ezelőtt megvált a tervezőirodától, ahol kezdő mérnök kora óta dolgozott és a városi tanács műszaki osztály- vezetője lett. Most ismét itt találkozunk, a régi munkahelyen, s mint vezető tervező, éppen a leendő Október 31. tér rendezési terve fölé hajol. Mi volt ez a meredek hajtűkanyar? — Arra gondoltam, hátha ezeket az imént elmondott elveket, az új — a magunk lehetőségein belül korszerű — építészet ügyét felülről irányítva jobban szolgálhatom. A hivatal azonban más struktúra. Nem tűr kételkedést, csak a mindenkori rendeletek végrehajtását. A hivatal ezáltal elsze- mélytelenít. Nem ülhetek le az ügyféllel megbeszélni, hogy miért rossz az a rendelet, ami most rá vonatkozik. Azonfelül a hivatal óvatos. Minden lépését sokáig fontolgatja, utána több oldalról igyekszik igazolni, hogy helyesen lépett. Ez az „igazolási eljárás” sokszor több energiát fogyaszt, mint maga a lépés. Mi mindent próbáltam én? Szerettem volna kizökkenteni a rutinból a tervezőt, a beruházót, a kivitelezőt. Érveltem, bizonyítottam. Ám amit nemrég még mint kollégától szó nélkül elfogadott a tervezőtársam, most ugyanő, mint osztályvezetőtől nem fogadta el. A hivatal beszél belőlem — mondta, s elkeseredtem. A hivatal ilyesfajta struktúrája kitermelt magának az emberekben egy tudat alatti ellenérzést, s ezt még a felszabadulás után negyven évvel sem sikerült feloldania. Hát ezért volt a hajtűkanyar. Mester Attila A Tűztánc című antológia emlékezetes megjelenése óta az Elérhetetlen földben jelentkezett először csoportosan egy olyan költőnemzedék néhány tagja, akiknek alkotásai a hatvanas évek közepén gyakran váltottak ki szenvedélyes vitákat. A csoport vezéregyénisége Utassy József. A Tüzem, lobogóm! (1969). a Csillagok órája (1977) a szenvedélyes tisztánlátás igénye mellett ennek a küzdelemnek a buktatóit is fölrajzolták már. A Pokolból jövet (1981) a költői szó válsághelyzetből való kilábalásáról tudósít. Az 1972-ben átélt trauma magánya szorította Utas- syt. A magáratalálás dokumentuma a J ti elás Idő című gyűjteményes kötet, elsősorban azért, mert a költő verseit nem a keletkezés kronologikus rendjében szerkesztette egybe, hanem sajátos költői biográfiát hozott létre. Ennek a lírai önéletrajznak az egyes fejezetei a megélt élet állomásai mellett a költői útkeresés fázisairól is szólnak. Mi jellemzi Utassy világát? Életnek és költészetnek, a huszadik század második felében is megőrzött, illetve fontosnak tartott egysége. Nem hiábavaló ezt külön is hangsúlyozni, mert napjainkban a költészet deval- vál(ód)ásának vagyunk tanúi. Azon már mindenki túljutott, hogy a költőn a vátesz szerep Petőfi által megtestesített jegyeit kérje számon. De arról még vita folyik, hogy vajon a költészetnek ki kell-e vonulnia az emberek mindennapjaiból, hogy a vers pusztán valamiféle esztétikai érték megjelenése, vagy magatartásalakító, cselekvésbefolyásoló szerepét napjainkban is megőrizheti? Az kétségtelen, hogy a hetvenes évek elejére lelassultak azok a belső társadalmi mozgások, amelyek a költészetet a nemzeti méretű cselekvés áramába emelhették volna. Mindamellett az is tény, hogy az olvasói értés és várakozás azok felé irányul, akik az életet és művészetet képesek a mai körülmények között is összekapcsolni. Akik nem mondanak le a gondjaival birkózó emberről, felvállalják annak örömeit és kínzó gyötrelmeit is. Utassy József — talán sokak szemében anakronisztikusnak tűnik ez — elkötelezettje az élet és művészet egységének. Nem véletlen a bartóki „Csak tiszta forrásból!” figyelmeztetés művészi-emberi alapelvvé emelése. Ennek a költészetnek az erejét éppen az adja, hogy tudatosan úgy építkezik: a világ befogadását megelőzi a haza ismerete, múltjának, jelenének, jövőjének feltérképezése. Magyarország! című versében Ady örökségét folytatva így vall: „Ha százszor is kitagadnak, én temetni el nem hagylak: kihívón keresztbe fektetlek a síron! sárig szomorúfűz hajad / tíz ujjal vidítom, / tíz ujjal vidítom.” A Fekete trón ciklus központi alakja az elvesztett édesapa: „Anyámnak hősi halott a párja, méhe a szerelemnek hullaháza.” (Kit koldus hazámnak hívok); a bükkszenterzsébeti Jézus Krisztus sok versben visz- szatér, önmagán túlra, az egyetemesség irányába mutat, a magyar történelmi, emberi veszteségek áldozatjellegét hangsúlyozza. A Bükkszenterzsébet című ciklus a szülőföldnek állít emléket. Utassyt lelkes öröm vidámítja, ha körülnéz, „habzik a fürtös orgonalomb”, idillikus képek sorjáznak: „Sárgarigófütty / cinke- öröm / pók-szerelem a / függönyökön / Dália, jázmin petre- zselem illata hál a / kedvesemen.” A ciklus záróverse kitágítja a szemlélődés horizontját. A gyermekkori tájban az ifjúságát idéző költőt megérinti a halál: „Hatalmas fellegámyban, heversz az elmúlásban.” (Hol ifjúságod tűnt el.) A szerelmes versek ciklusa az érzelmek kora tavaszától a beteljesedésen át a kiüresedésig rajzolja a férfi és a nő egymásrautaltságának változatait. Ezek közül figyelemre méltók a Tüzem, lobogóm!, Áve, Éva!, A szerelem szélén. Monológ a pódiumon foglalja össze Utassy azokat a verseket, amelyek ironikusan, olykor gúnyosan szólnak azokról a viszonyokról, amelyek a szándékok megvalósulásának útjába állnak. Többször megszólal a keserűség, a hitetlenség: „A csodaszarvas igazságot űzöd. Verejtékes vágtád micsoda hajsza! / Ha el nem éred, érte fogsz kimúlni. / Ha meg eléred, úgylehet, miatta.” (Monológ a pódiumon.) Az öszvilág ciklus záró verse, amelyet a pályatárs Kiss Benedeknek ajánlott, a sok vita „eredményeként”, lezárásaként nem tehet mást, mint megállapítja: „mérni mérhetetlenséget nem marad más — csak az ének”. (Száll az ének.) Erre rímel a kötet tragikus mélységeket megmutató verse, a Szélkiáltó. „Ne száműzzetek a dalba” — könyörög a költő, aki úgy érzi, hogy magára marad a költő és az ének. Pedig — s ez Utassy megszívlelendő figyelmeztetése: — „Engemet ha árván hagytok, / engemet ha árván hagytok, ' ti is egyedül maradtok, ti is egyedül maradtok.” A Júdás Idő nemcsak a költői számvetés könyve, nemcsak arra alkalmas, hogy számba vegyük azt az utat, amelyet Utassy két évtized alatt megtett, hanem arra is, hogy a magyar költészet egy vonulatának eredményeit, továbbfejlődésének esélyeit mérlegre tegyük. (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1984.) Nagy István Attila Volt egyszer egy osztály... A Koncerttől a Mephistóig Volt egyszer egy osztály a Színművészeti Főiskolán. De micsoda osztály! Ha Máriás- sy Félix tanítványainak az elmúlt két évtizedben megszerzett fesztiváldíjait akarnánk felsorolni, nem lenne elég hozzá e cikk terjedelme. S ha a díjakat nem is sorolhatjuk fel, az osztálynévsort igen: Elek Judit, Gábor Pál, Gyöngyössy Imre, Hustzárik Zoltán, Kardos Ferenc, Kézdi Kovács Zsolt, Rózsa János, Singer Éva, Szabó István. Ahány rendező, annyi egyéniség. Ugyanattól a mestertől tanultak valamennyien, s miközben elsajátították a mesterség fogásait, megőrizték egyéni látásmódjukat. Közülük most a televízió jóvoltából Szabó István pályáját kísérhetjük — remélhetően jól alkalmazkodván az új adásrendhez — figyelemmel. Okos ötlet volt a szerkesztők részéről, hogy a mozikban egyébként is MOSTOHAGYEREKKÉNT KEZELT KISFILMEK vetítésével kezdték a sorozatot. Ezek ugyanis az életműnek a nagyjátékfilmekkel azonos értékű darabjai, amelyék pontosan jelzik Szabó alkotói egyéniségének legjellemzőbb sajátosságait: a rendkívüli lírai érzékenységet, az önéletrajzi ihletettsé- get, a készséget az ember belső világának megmutatására és hangulatainak megragadására. Nem a magyar filmgyártás struktúrájából, anyagi helyzetéből fakadó kényszer vitte őt a fcamarajeilegűbb, a látványos cselekményeleme- ket nélkülöző ábrázolásmódhoz, hanem az egyéni alkatából következő belső kényszer. Szabó eredendően lírai alkat, aki a személyességen szűri át a világot, és így is tudja visszaadni azt: a lélek rezdüléseire figyel, az érzelmek hullámverését követi, s alapvető művészi erénye, hogy ehhez a világhoz is meg tudja találni az adekváit filmnyelvi formát. Ez utóbbit azért kell hangsúlyozni, mert a filmművészet nem sokkal Szabó István indulása előtt kezdte kialakítani azokat az eszközöket (nem a technikaiakat!), amelyek segítségével a filmhősök belső világa ábrázolhatóvá vált. Ennek az eszköztárnak a gazdagításában ő maga is részes. Fellínin kívül aligha lehetnie mást említeni a világ számon tartott rendezői közül, aki olyan KÖVETKEZETES MÓDON KÉSZÍTETTE volna el filmekbe foglalt önéletrajzát, mint ahogy Szabó István. Az első négy film annak a nemzedéknek a sorsait tárja fel, amely a második világháború idején gyerekfejjel élte át az eseményeket, azután kamaszként szemlélhette a társadalom átalakulásának és torzulásának folyamatát, majd fiatalemberként kezdte keresni helyét az ellenforradalom utáni Magyarországon. A Szabó alter- regót mindegyikben Bálint András játssza. Már az Álmodozások kora jelzi a rendező különleges képteremtő erejét; azt, hogy a látvány nála szimbolikus vagy metaforikus értelemben többletjelentést szív magába. Ilyen például a temetési jelenet két gyászbeszédének egymásba játszatása, és különös hangsúllyal a befejező képsor; a tankönyvi példává vált telefonébresztős jelenet. A „Tessék felébredni!” egy egész nemzedék számára szóló jelzés, hogy vége az álmodozások korának, a tettek ideje következett el. A Szerelmesfilm arról szól, hogy „Visz a vonat, megyek utánad..Idézhetnénk József Attila Ódájának teljes Méllékdalát, de aki végignézi ezt a — francia kritikusa szerint „remekműgyanús” — filmet, úgyis ráismer a költő sorainak képi változatára. A Tűzoltó utca 25. és az életrajzinak csak áttételesen nevezhető Budapesti mesék nem részesült sem a közönség, sem a kritika részéről olyan meleg fogadtatásban, mint az előzőek. Ennek magyarázata részben kultúránk hagyományaiban gyökerezik. Akár képzőművészetünket, akár színházi világunkat, vagy zenei életünket tekintjük át, azt tapasztalhatjuk, hogy A MERÉSZEBB FORMAI MEGOLDÁSOK mindig éles szembenállást váltottak ki. Szabó e két filmjében a szürrealizmus nyelvén fejezte ki magát, ezért aztán többször indoko- latLanul ingerült véleményekkel is szembe kellett nézzen. A Bizalom baloldali nézeteket valló orvosának története visszatérést jelentett a hagyományosabb formák világához, majd elkészült 1981- ben a legnagyobb sikert, az Oscar-díjat jelentő Mephisto. E filmben Szabó István művészi megújulásának lehettünk tanúi. A felemelkedés érdekében elaljasuló ember sorsának bemutatása szélesebb társadalmi háttér előtt történik, s a lírai megoldásokat az epikus jelleg váltja •fél. Az életmű utolsó darabja, a Redl ezredes (címszerepben ■ismét á Mephisto kongeniá- lis megformálója: Brandauer) rövid időn belül látható lesz, bár nem ,a televízió képernyőjén, hanem a mozikban. Hamar Péter HAZAI TÁJAKON A „kék svábok“ tájháza Gyünkön A Tolna megye turisztikai érdekességeit ajánló útikalauzokba 1983 ősze óta újabb bekezdés kerülhet: Gyönkön megnyílt a sváb táj ház. A Gyönkön és a környező községekben élő protestáns svábok 1723-ban települtek ide Hessenből. Viseletűket, szokásaikat sokáig megőrizték, de az utóbbi évtizedekben sorra lebontották a régi házakat, és a ládák, szekrények mélyére kerültek a népviselet megmaradt darabjai. A helybeliek a hatvanas évek elején kezdték összegyűjteni először a viselet régi hímzésmintáit. aztán a textíliákat, és előbb Ortutay Gyula. majd Camman Alfréd brémai professzor biztatására a bútorokat is. A gyűjtemény egyre nőtt Lackner Aladár keszőhidegkúti evangélikus pap lakásán, míg 1980-ban a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Központ rendezett nagy feltűnést keltő kiállítást az értékes anyagból. Röviddel ezután a gyönki tanács megvásárolta és helyreállíttatta a házat, amelyet dr. Imre Mária pécsi muzeológus rendezett be. A gyűjtemény magántulajdonban van. A protestáns svábokat „kék sváboknak” is nevezik, mert viseletűk és bútoruk alapszíne a kék. A kasmírból, bársonyból, selyemből vagy lenvászonból készült ruhákat főképpen zölddel és lilával díszítették, de például az öregek még a harmincas években is fehérben gyászoltak és a menyasszonyok feketében A tisztaszoba enteriőrje. esküdtek. A tájház gazdag szemlét ad a női és gyermek öltözetekből, a férfiruhákból és a , dúsan mintázott bútorokból. Minden környékbeli faluból került ide valami érdekesség. A híres murgai és szárazdi asztalosok készítették a bútorok többségét, Nagyszékelyből hoztak kendervászon inget, a női ruhák legnagyobb része Felsőnáná- ról, Kazlóznóról való, a láda belecskei, a pad hidegkúti, a szekrény varsádi, a kályha Hidegkúton készült. És láthatunk néhány szép edényt is, amelyek a szakcsi habán műhelyből kerültek ki. A ház a múlt század végén épült, a húszas évekig sza- badkéményes volt. A látogató a konyhába lép be. Balra a tisztaszoba, amelynek nemcsak a szép bútorok és ruhák adják otthonosságát, hanem mindennapi használati eszközök és régi szép családi fotók teszik szinte élővé. A hátsó szobában időszaki kiállításokat rendeznek: legutóbb például olyan gyöngyös főkötőket mutattak be, amelyeket egy-egy lány tizenhárom éves korától férjhezmenete- léig készített. Az udvar is kínál látnivalót: egy, a század első felében volt gazdasági udvart rekonstruált a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum régi szerszámokból, mezőgazda- sági gépekből, használati eszközökből, és berendezték az úgynevezett parti konyhát is: a partfalba vájt nyári konyhát. Gárdonyi Tamás KU HÉTVÉGI MELLÉKLET Az idő faggatása
