Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-25 / 20. szám
1985. január 25. Kelet-Magyarország 3 Pedagóguskeringo Miért változtatnak iskolát, községet, várost a pedagógusok? A legyszerűsített válasz az lehet: általában azért, amiért a más foglalkozásbeliek.. A család, lakás, szakmai előmenetel, netán magasabb jövedelem szempontjai játsza~ nak szerepet, míg az esetek kisebb részében a megfá- radás, az újrakezdés reménye. Akadnak olyanok is az új helyen kopogtatók között, akik nem éppen a szakma legjobbjai, s akiknek távozása valósággal „megváltás” a tantestületnek ... A megyében évek óta mérsékelt a pedagógusok helyváltoztatása, amely arra vall: a többség megállapodott, jól, vagy kielégítően érzi magát eredeti helyén. Évente körülbelül 200—250 pedagógus jut arra az elhatározásra, hogy változtat. Az óhaj azonban nem mindig találkozik a valós lehetőségekkel. Üres helyek bőven vannak a megye különböző iskoláiban, a számszerűséggel nincs baj. De ezekre a helyekre — a nyírbátori, a mátészalkai körzetben, a naményi körzet egyes részein — elég kevés a jelentkező. Inkább a városi, a megyeszékhelyi iskolák a szimpatikusak, mégha itt általában nagyobb is a zsúfoltság és olykor kevesebb a fizetés. Az lenne persze a jó, ha az egyén és az iskola érdeke találkozna, úgy találná meg minden pedagógus a saját tehetsége, szorgalma, képzettsége, alkata szerinti iskolát, hogy az iskola is erősödjék vele. Éppen ezekben a napokban, hetekben hozzák nyilvánosságra a már dolgozó pedagógusok számára kiírt álláshelyeket, amely egyfajta kínálatot jelez a pályázónak, ezek között válogathatnak. A megye iskolái évente általában 150—200 álláshelyt írnak ki a pályázat útján betölthető állásokra. Az idén is február 18-ig adhatják be pályázati kérelmüket a távozni szándékozók a mostani iskolájuk igazgatójának, aki február 23-ig köteles továbbítani a nevelő legfontosabb papírjait — így a minősítését, amiből az új helyen tájékozódhatnak — s február 28-ig birálják el a pályázatokat. Március 5-ig kell értesítést kapni a pályázónak, hogy az új tanév kezdetétől számíthat-e az alkalmazásra. A megye iskolái az új tanévre 172 ál- lásthelyet hirdettek meg a már dolgozó pedagógusoknak. Egy jelentős részük a korábbiaknál jobb fizetés, lakás, szolgálati szobát is kínál az érkezőknek. A több éves tapasztalatok szerint a meghirdetett állásoknak mindössze 30 százalékát töltik be az iskolák e pályázatok útján, mert a mostoha körülmények, a távolság és más tényezők — olykor a lakáshiány — nem csinálnak kedvet a letelepedéshez. Az igazsághoz tartozik, hogy a nevelők többsége megyénkben sem ezzel a módszerrel helyezkedik el, hanem az úgynevezett szervezett átirányítással. Ez nem más, mint az iskolák vezetőinek módszeres kapcsolata azzal a céllal, hogy megoldják létszámgondjaikat. Ennek az az előnye, hogy már a tanév elején — novemberben, december elején — minden iskolában tudják, hogy a következő tanévben ki megy el, ki jön, s ezt a munkaerő-tervben rögzítik is. Az egyén számára is megnyugtató ez, legfeljebb annyiban rizikós, hogy még abban a tanévben ott marad — és szembe kell nézni azzal, hogy sok babér — jutalom, kitüntetés, erkölcsi siker — aligha terem, mert őt már úgymond „leírták”, elmegy a tantestülettől. A többség mégis ezt a megoldást választja, évente körülbelül 150 óvónő, tanító, általános, középiskolai tanár változtat így iskolát. Talán ennél is több azok száma, akik a nyári, úgynevezett szabad elhelyezkedést választják. Végig dolgozzák a tanévet és július 1-től augusztus közepéig keresnek új helyet maguknak. Ennek az a hátránya, hogy könnyen hoppon maradhatnak és az iskolák is bizonytalan helyzetbe kerülhetnek, ha csak a nyári jelentkezőkből akarják megoldani az üres helyek dolgát. Mindenesetre a megyei tanács művelődési osztálya pontosan nyilvántartja mind az üres hellyel rendelkező iskolákat, mind az egyéni jelentkezőket és igyekszik egyfajta munka~ erő-közvetítést, orientálást is végezni. Kiadtak a minisztériumi, a 7. sz. művelődési közlöny nyomán egy irányelvet is azzal, hogy az igazgatók ismertessék a tantestület tagjaival az állásváltoztatás legfontosabb tudnivalóit. Sajnos előfordul, hogy ez a fiókban marad. Pedig azért született, hogy hasznára váljék mindenkinek. Páll Géza Új szabászat Az 1983-as gyengébb év után kigazdálkodta a hiányt a fehérgyarmati Szamos menti Ruhaipari Szövetkezet. A tisztes nyereség jelentős része a tőkés piacon értékesített női ruhákból származott. A szövetkezet kipróbált szabászainak — akik új munkacsarnokban, korszerű körülmények között dolgoznak — nagy részük van abban, hogy nincs fennakadás a konfekciószalagon; s a takarékossági követelményeknek megfelelő az anyagfelhasználás. (M. K.) Elhordják az irhát? „És ez mire jó?” — kérdezte a reklámfilmben a riporter az áruházi eladótól. Kocsiülésre, lakásban heve- rőre, fal iszony égnék — ez volt körülbelül a válasz. És mutatták a báránybőröket. Kikészítve göndörfehéren, le- értékelten is jó áron. Nyilván sok néző akadt, akinek a mihamarabbi vásárlás jutott az eszébe. Nekem nem. Arra gondoltam, vajon hol terem a rengeteg báránybőr? Például Szabolcs-Szat- márban. 250 ezer anyajuh szaporulatának egy részét itt a megyében vágják le és amíg a birkahús jó részt exportra megy, a bunda, mint „filléres” portéka kerül eladásra. A nyers birkabőrt, mint alapanyagot valahol megyén kívül kikészítik, feldolgozzák és az így készült áru a húsnál is értékesebb lesz. De kit gazdagít? Nemrégen juhtenyésztők megyei tanácskozásán mondta el az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója: „Nem ártana, ha megfontolnánk, hogy egy bőrfeldolgozó üzem épüljön.” Bizony nem ártana. Érne annyit, mint egy harmadkézből kapott varroda. A bőrkikészítő üzem épülhetne társulásos alapon és a jövedelem nem egy, de több gazdaságot is boldogíthatna. Szóval itt a megyében — ez már elhatározott dolog — épül majd egy olyan vágóhíd, ahol évi hatvanezer birkát vágnak és hatvanezer nyersbőrt adnak majd el, viszonylag kis pénzért. Jó lenne, ha nem így történne. Az sem mellékes továbbá, hogy néhány embernek munkahely teremtődne és honosodna egy hosszú távra szóló iparág. (s) Mindenki nyertes átrakók jeles napjai D kongresszusi verseny megújhodása Záhonyban A nyersbőr télen csak fagyott, nehezen fogható, de nyáron, a hőségben kellemetlen szaga van. Ugyancsak rossz illatú az egyik vegyi alapanyag, a piridin, s a brigádból mindenki tudja, milyen veszélyes a bórsav, a cián — mégha csomagoltan is érkezik. Márpedig ezeket az árukat éppúgy át kell rakni Záhonyban, mint akármi mást. szocialista brigádokat dicséri. De ők voltak azok is, akik a helyi termelőszövetkezet almaszüretén részt vettek, s kérés nélkül jelentkeztek átrakásra is. — Óriási a változás nálunk — magyarázza Banu Bertalan vezénylőtiszt. — Amíg 1983-ban csak kilenc brigádunk volt, most 32-nél tartunk, szinte mindenki részt vesz a munkaversenyben. Gyorsabban, biztonságosabban K int eléggé zord az idő. Bent a teremben valamivel enyhébb, de az asszonyok itt is vastagabban öltözöttek. Hát nem fű- tenek? — Dehogynem, — mondja Lippa Józsefné — csak- hát nagy ez a terem. Azért így, gyenge melegen is kellemesebb most itt, mint kint a határban. A terem valóban nagy, égigérő hatalmas ablakokon át látni a kinti világra, oda, ahol ropogó hóban kucs- más, bekecses ember holmi kinti dolgokat szaporáz. Minket azonban nem a tél, nem a hó, a tojás érdekel. — Van elég — közli a csapatvezető — csak győzzük csomagolni, osztályozni. A tojás osztályozása, csomagolása most kilenc asz- szony gondja. Egyébként tízen vannak, egyikük gyesre ment. — Ki lehet bírni — neveti vidámra a komoly kérdést Lippané, majd felemlegeti — valamikor, ilyenkor én is a határban dolgoztam. Létezett a Manda II bokorban egy szakszövetkezet, az volt a neve, hogy „Űj — Dehogy nehéz, csak sok a munka. Van az embernek ugye háza is, házimunkája is, jószág is. A ház körül sok a munka. Pereg a szó és nem kell sok idő ahhoz, hogy kitünAmíg élünk... ember”, akkor a szakszövetkezet a Ságvári Termelőszövetkezettel egyesült és a sors úgy alakította, hogy Lippané most tojást válogat. De a sors még mást is alakított. A fényképész közölte, hogy elromlott a gépe. — Akkor most mit csináljunk? — Beszélgessünk, javasolta a csapatvezető. — Miről? — Hát az életről. —És nehéz az élet? jék: a tojás válogatása, csomagolása is fontos, de az élet egésze jóval több. Aki tanyabokorban él, ha nem rest és nem beteg, az teheneket fej, sertéseket hizlal, aprójószágot tart. — Másként nem boldogulnánk. A férjem a vízügynél dolgozik, én itt. Igaz a nagylányom is dolgozik már, a termelőszövetkezetben, de akkor is ... — És maga feji a teheneket? És mennyit fej? És hány tehén van? — Ezekre nem válaszolok. Csak annyit mondok, sok tejet fejek, mert egykét literrel nemigen érné meg a csarnokba kocsikáz- ni. Többe kerülne a benzin. — Kocsi is van? Tévé is, meg minden? — Már miért ne lenne? Nem élünk mi a világ végén ... A fényképész gépe helyrejött. Villant a vaku és a filmszalag megörökítette, miként osztályozzák, csomagolják azt a napi 60 ezer tojást, ami a nyíregyházi Ságváriban „terem”. — Ha olyan nehéz a háztáji munka, abba kellene már hagyni, vagy mérsékelni... A csapatvezető, akit a társai Ilikének szólítanak, nevet: — Ki mondta, hogy nehéz és miért hagynánk abba bármit is. Amíg élünk, bírjuk, csináljuk... Seres Ernő A revízió azt jelenti, hogy tavasszal és ősszel valameny- nyi mozdonyt átvizsgálnak, a kisebb műszaki munkát is elvégzik rajtuk. Így nem véletlen, hogy a záhonyi mozdonyok üzemkészsége jóval meghaladja az előírtat, az országos átlagot. Azzal pedig, hogy a munkát egy jól sikerült összejövetellel zárják, még jobban megismerik egymás örömeit, gondjait. — Az új tengelyátszerelő átadása ugyancsak hozott feladatot — sorolja Nagyné Albert Ágnes. — Amit a főnökségen belül meg tudunk oldani, azt mind vállaltuk. Ennek ismét haszna van, hiszen a közelmúltban elkészült létesítménnyel az átrakás nélküli forgalmat növelhetik, gyorsabban, biztonságosabban jut el az áru rendeltetési helyére. A fényeslitkei vasútállomás tisztasága az ott dolgozó A záhonyi átrakókörzetben az egyik kollektíva csak úgy érhet el eredményeket, ha te- kintetettel van a másikra is. Régóta rájöttek, hogy ehhez nem elég a sok utasítás, sok-, kai inkább olyan emberi kapcsolatok kellenek, amelyek az eredményekben mutatkoznak meg. Így fényeslitkei kocsirendezőkön is múlik, hogy az átrakóudvarokra a megfelelő számú és fajtájú vagon jusson, minél nagyobb legyen a MÁV bevétele. A vontatás mozdonyvezetőinek a közelmúltban 360 ezer forintot fizettek ki, amit az üzemanyag-megtakarításból értek el. Hérhető haszon — Válogatott társaság jön össze több munkahelyen — jellemzi a helyzetet Dajka Sándor. — Ha vannak, akikre hallgatnak, akkor a többiek is úgy dolgoznak. Mindez a megújuló kongresszusi és felszabadulási munkaverseny újabb eredményeit is jelzi. Az a cél, hogy mindenütt szakítsanak a formalizmussal, olyan tettekre mozgósítsanak, amelyeknek mérhető haszna van, s ezáltal az üzemigazgatóság eredményeit javítsák. A múlt év második felében elért több millió forintot kitevő megtakarítás ennek a jegyében jött össze. L. B. Három és fél millió forint értékű hulladékot gyűjtöttek az elmúlt tanévben a Sza- bolcs-Szatmár megyei általános iskolák tanulói. A hulladékgyűjtési versenyt a napokban értékelték, s huszonnégy iskola kapott jutalmat, összesen 65 ezer ötszáz forintot. A legjobb eredményt a nyírbogdányi Ságvári Endre Általános Iskola érte el, — Fényeslitkén, a kocsijavítóban eddig csak négy brigád volt. Most viszont újak alakulnak — hozza a helyi példát Nagyné Albert Ágnes, a vontatási főnökség versenyügyese. — Van még egy akciónk, a vörös revízió, amely mindig jó hangulatot teremt nálunk — kapcsolódik hozzá a főnökség másik dolgozója, Csépke Csaba kocsivizsgáló. — Nem panaszkodhatunk, mert jó a teljesítményünk, kétszáz százalékon felül voltunk legutóbb — jegyzi meg erre Hritz István, az egyik kézi átrakó brigád vezetője. Ha sok az áru — A legjobbak között említik őket, a Baross Gábor szocialista brigád tagjait, akik Kékről, Tornyospálcáról és Gyulaházáról jönnek nap, mint nap, hogy gyorsan ürüljenek az áruval rakott vagonok. S hogy véletlenül se legyen fennakadás a kongresz- szusi munkaversenyben külön felajánlást tettek, s teljesítenek sikerrel: társadalmi munkában is vállalnak rakodást, ha sok az áru. A múlt év második felében ily módon 793 órát töltöttek el rakodással. — Jobban megy most nálunk a munkaverseny, mert az új szabályzat jobban igazodott az üzemi célokhoz — foglalja össze Dajka Sándor, a záhonyi üzemigazgatóság versenyfelelőse. Azzal, hogy több a lehetőség az élenjárók elismerésére sokat lendítettek a mozgalmon. az egy tanulóra jutó hulladékgyűjtésben országosan a negyedikek lettek. A nyírsző- lősi Zrínyi Miklós Általános Iskola pedig a textilhulladékgyűjtésben lett országos második helyezett. Az iskolák anyagi elismerésén túl a hulladékgyűjtésben legkiemelkedőbb tanulóknak a nyáron táborozást szervez a Keletmagyarországi MÉH Vállalat. Hulladékból milliók
