Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-25 / 20. szám

4 Kelet-Magyarország 1985. január 25. Papandreu Moszkvába látogat Moszkvában csütörtökön elnök a szovjet kormány .. , _, ,u. ,____ meghívására február első fe­bejelentettek, hogy Andreasz ^ hivataloa látogatást Papandreu görög miniszter- tesz a Szovjetunióban. Giap tábornok kiilfBIdi körútja Vo Nguyen Giap tábornok, rétében hivatalos baráti lá- a Vietnami Minisztertanács togatást tesz Líbiában és Al- elnökhelyettese csütörtökön gériában, valamint munkalá- kormányküldöttség élén kül- togatást a Szovjetunióban és földi útra indult. Ennek ke- Magyarországon. A mexikói elnök Belgrádban Kommentár Szerdán jött a hír, hogy Andrej Gromiko szovjet kül­ügyminiszter februárban Spa­nyolországba látogat. Csütör­tökön arról számoltak be a hírügynökségek, hogy a mad­ridi szocialista kormány feje, Felipe González a mexikói államfővel tárgyalt, s az esz­mecsere utáni nyilatkozatban éppúgy szó esett a két orszá­got nyelvi és földrajzi érin­tettség okán igencsak érdeklő közép-amerikai helyzetről, mint a fegyverkezés-leszere­lés aktuális témáiról. Ha pe­dig arra gondolunk, hogy Spanyolországgal kapcsolat­ban manapság központi he­lyen szerepel a NATO-hoz való viszonya, illetve főleg annak jövője, akkor a fenti kis felsorolás meglehetősen bő étlapnak látszik a madri­di külpolitika asztalán. Vitathatatlanul jelentősnek minősíthető a diplomáciai tárgyalások hosszú sorában a szovjet külügyminiszter láto­gatása. Gromiko meghívásá­nak ténye mindennél jobban jelzi Madrid törekvését a ki­egyensúlyozottabb nemzet­közi kapcsolatok kiépítésére. Mivel pedig Felipe González kormánya nemegyszer foglalt állást az utóbbi időkben po­zitívan a leszerelés kulcsfon­tosságú kérdéseiben, valószí­nűsíthető, hogy ez jó alapot ad az eredményes tárgyalá­sokhoz. Másfelől viszont ott van a NATO-tagság függőben levő ügye, amelyben a madridi kabinet a Szovjetunió és a szocialista országok szerint nem a helyes úton jár. Ebben vitathatatlanul nem egyez­nek a nézetek, hiszen míg Madrid Spanyolország gazda­sági és politikai érdekének véli általában a csatlakozást Nyugat-Európához, s ennek előfeltételeként tekint a NA- TO-tagságra, addig Európá­nak ezen a felén érthetően úgy látják, hogy a spanyol belépés az Atlanti Szövetség­be nem kedvez a nemzetközi légkör javulásának. Messzemenő viszont az egyetértés a világot foglal­koztató latin-amerikai prob­lémák értékelésében. A spa­nyol politika irányítói ugyan­úgy a Contadora-csoport ere­deti béketervében látják a közép-amerikai válság meg­oldásának ígéretes útját, mint a Szovjetunió. A szocia­lista fővárosokban azt sem vitatják, hogy Spanyolország a helyzeténél fogva segíthet ezt a „válságot” békés úton megoldani. Csütörtökön háromnapos hivatalos látogatásra Bel- grádba érkezik Miguel de la Madrid mexikói elnök. Vé­szeim Gyuranoviccsal, a ju­goszláv államelnökség elnö­kével folytatandó megbeszé­lésein a nemzetközi kérdé­sek áttekintésekor várható­an kiemelt figyelmet szen­telnek majd a válsággócok­nak, az el nem kötelezettek mozgalmának, a fejlődő or­szágok helyzetének, különös Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban tesznek látogatást jövő héten a brazil gazdasági élet vezetői, s tár­gyalásaik során milliárdos nagyságrendű hitelátütemezé­seket próbálnak kieszközöl­ni — jelentette a brazil pénz­ügyminisztérium. Ernane Galveas pénzügy- miniszter a francia főváros­ban 8 milliárd dollárnyi ese­dékes tartozás sorsáról foly­tat majd megbeszéléseket a „Párizsi Klub” — a fejlődő országoknak hiteleket nyújtó államok szervezete — képvi­selőivel. A brazil központi bank elnöke ugyanakkor Szaúd-Arábia újabb fegy­vervásárlási igénye lesz az egyik fő kérdés februárban Fahd király washingtoni tár­gyalásain. Mint a The Was­hington Post jelentette, a szaudi állam ismét több mil­liárd dollár értékben kíván korszerű fegyvereket besze­rezni az Egyesült Államok­tól. Bár a Reagan-kormány szívesen teljesítené a rende­lést, mivel az az egyik leg­nagyobb fegyverüzlet lenne az Egyesült Államok számá­ra — ennél nagyobb külföldi tekintettel súlyos eladóso­dottságukra. Belgrádban nagyra értékelik Mexikónak a közép-amerikai térségben uralkodó feszültség csökken­tésére tett erőfeszítéseit és ál­talában a nemzetközi béke megszilárdítását célzó tevé­kenységét. A jugoszláv—mexikói kap­csolatokat Belgrádban bará­tinak, jóknak minősítik, han­goztatva, hogy azokat nem terheli nyitott kérdés. New Yorkban 45,3 milliárd dollár törlesztésének elha­lasztásáról kezd tárgyaláso­kat. Megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy Brazília 1983. óta már csak a felvett hitelek kamatait törleszti, az esedé­kes adóssághányadokat azon­ban nem. Az érintett ban­koknak némi reménysugárt nyújthat, hogy az ország ta­valy külkereskedelmi szem­pontból kiemelkedően jó évet zárt: a részleges importtila­lom és az export erőteljes ösztönzése miatt a kivitel ér­téke 13 milliárd dollárral múlta felül a behozatalét. rendelést csak Szaúd-Arábia korábbi vásárlása jelentett az amerikai hadiipar számára — az igény komoly politikai problémákat vetett fel. Iz­rael máris tiltakozott Was­hingtonnál a szállítás ellen, azzal az indoklással, hogy ekkora fegyvervásárlás mesz- sze meghaladja Ríjad tényle­ges „védelmi szükségleteit” és a Tel Avivot pártoló tör­vényhozók meggátolhatják a rendelés elfogadását. A fegy­verszállításhoz ugyanis kong­resszusi jóváhagyásra is szük­ség van. Brazília átütemezteti adósságait Izrael tiltakozik Szaúd-Arábia fegyvert vásárol az USA-tól [Vihar egy fürdőhelyen A z angol vagy nyugat­német turisták, a So- nestó szálló és a kö­zeli üdülőtelep lakói, csak pár lépést tesznek könnyű­búvár-felszerelésüket cipel­ve, és izraeli határőrökbe üt­köznek. Másik pár lépés kell csupán, hogy egyiptomi ha­tárőrökkel találkozzanak. Ez Taba. Az egész nem több, vagy nem sókkal több ezer négyzetméternél. Kié? Izraelé-e, amely 1967 óta birtokában tartja? Egyipto- rné-e, amely század eleji tö­rök térképeiket mutogat, hogy hozzá tartozik? Az Akabai-öböl mentén fekvő apró terület nyilván­valóan Egyiptomot illeti. A Sínai-félsziget és Izrael ha­tárán terül el. A Camp Da­vid-! különpaktum vissza­adta Egyiptomnak a sínai területeit; tizenhét határki- szögellés azonban vitás. Kö­zülük a legtöbb szó Tabáról esik: Taba jelképpé magasz­tosult. Hovatartozásának ren­dezését Kairó politikai veze­tése az Izraellel fenntartott és tartósan feszült viszonyá­nak középpontjába helyezte. Ha visszakapja, akkor már csak Libanonból kell Izrael­nek végképp kivonulnia; „csak” a megszállt Ciszjor- dánia, illetve Gáza légkörét javítania, s Egyiptom — mint közli — máris vissza­küldi nagykövetét Tel Avdv- ba. Ez utóbbi lépést sürgetik az izraeliek, s velük együtt amerikai barátai, s a Reagan- kormány is, amely évi 2,2 milliárd dollárt ad Egyip­tomnak, egyik közel-keleti stratégiai szövetségesének. A tabal ügyről január 27- én az izraeli Negev-sivatag- ban, Beér-Sevaban kezd ta­nácskozásokat a Camp Da- vid-i különös házasságban összekapcsolt két fél, ameri­kai felügyelet alatt. Valós vi­ta nem lehet köztük, mivel Izrael tulajdonképpen már 28 évvel ezelőtt elismerte az egyiptomi tulajdonjogot. Ez akkor történt, amikor az angol—francia—izraeli invá­zió után Izrael állam Tabá­ról is hazarendelte csapata­it. A Camp David-i paktum idején már más volt a hely­zet. Egy sor idegenforgalmi létesítmény állt Tabán. Az egyiptomiak nem mentek be­le kompenzációs tárgyalás részleteibe. Az a félmegoldás született, hogy a kis partsza­kasz ügyét tárgyalások, köz­vetítések, döntőbíráskodások útján majd a későbbiekben oldják meg. Minthogy nem oldották meg, Taba ütőkártya lett Egyiptom kezében, és volta­képpen Izraelében is. Hosz- szú hónapos huzavona előzte meg a megállapodást a mos­tani, Beér-Sevai tanácsko­zásról. A politikai összejöve­telt — ha igaz — később a Szuezi-csatoma mentén fek­vő Iszmáiliíában folytatják. Az egyiptomi—izraeli „hi­deg béke” tehát (talán) olva­dásra ítéltetett. Libanonra például rá lehet fogni, hogy helyzete rendeződni látszik. A következő lépés így logi­kusan Taba. A tárgyalások Simon Peresz miniszterelnök részéről engedményt jelente­nek annyiban, amennyiben nem köti ezeket a kétoldali viszony egyéb, 1982 óta pan­gó kérdéseihez: a kereske­delem és a turizmus bővíté­séhez. Egyiptom részéről az engedmény az, hogy egyál­talán tárgyalóasztal mellé ül Izraellel. A napokban Egyip­A MEXIKÓI ELNÖK BELGRADBAN Csütörtökön háromnapos hivatalos baráti látogatásra Belgrádba érkezett Miguel de la Madrid mexikói elnök. A repülőtéren más magas ran­gú tisztségviselőkkel együtt Veszelin Gyuranovics, a ju­goszláv államelnökség elnö­ke üdvözölte, akivel délután kezdi meg tárgyalásait. MEGHALT MIHAIL GROMOV 86 éves korában kedden el­hunyt Mihail Gromov szov­jet pilóta, a Szovjetunió Hő- 4e. Gromov 1924—42 között berepülő pilóta volt, s 1937- ben az egész világ megismer­te nevét, amikor egy ANT— 25-ös géppel, leszállás nélkül, az északi sarkon keresztül átrepült Amerikába. A má­sodik világháborút követő években a szovjet hadászati légierő parancsnokhelyette­se. Ö irányította a Szovjet­unióban az első sugárhajtású repülőgépek berepüléseit. POLITIKAI FOGLYOK SZABADONBOCSÄTASA Marokkóban — az ország közvéleményének és demok­ratikus erőinek nyomására — szabadonbocsátottak hat politikai foglyot — közölte az Al-Bajane című marok­kói napilap. Az újság egyút­tal felszólította a hatóságo­kat, hogy hirdessenek am­nesztiát a Haladás és Szocia­lizmus Pártjának 43 bebör­tönzött tagja számára. SVÁJC ENSZ-TAGSÄGA Svájc lakossága csak a jö­vő tavasszal szavaz arról, csatlakozzon-e az ország az ENSZ-hez. Az erről szóló döntést szerdán jelentette be a svájci kormány. Erede­tileg már az idén megtartot­ták volna a népszavazást, egyes kantonok azonban bő­vebb információt követeltek. NIKARAGUÁBAN TÁRGYAL AZ IRANI MINISZTERELNÖK Szerdán hivatalos látoga­tásra Managuába érkezett Mir Hoszein Muszavi, az iráni iszlám köztársaság mi­niszterelnöke. Mir Hoszein Muszavi Managuába érkezé­se előtt néhány órára meg­szakította útját Havannába, ahol Fidel Castro kubai ál­lamfő fogadta. tóm vezető napilapja, az Al- Ahram, mindenesetre meg­állapította, hogy Taba pró­baköve az izraeli rugalmas­ságnak, ami viszont a többi rendezetlen közel-keleti kér­dés fokmérője. Izraelben meg azt mondják, hogy Beér- Sevaban, aztán pedig Iszmái- líában dől el, létezik-e Camp David-i szerződés egyáltalán. A nagy szavak végered­ményben egy formu­lát írnak körül. Ne­vezetesen, hogy a határprob­lémát mindkét fél hajlandó-e több nemzetiségű (a főpa­rancsnokkal együtt tizenegy országból álló) fölügyelő erő közreműködésével rendezni. A 2700 katona — közöttük fidzsiek — Izrael és Egyip­tom békéjét ellenőrzik a Sí- nai-félszigeten. Ha Izrael hozzájárulna ahhoz, hogy ki­vonja rendőri erőit Tabáról és — átmenetileg — csak a több nemzetiségű felügyelő- erő képviselje ott a karha­talmat, a Taba-tárgyalások sikerére lenne remény. Ha viszont Izrael a saját rend­őreivel akarja oltalmazni a Sonesta hotelt, nem beszélve a fürdővendégeknek épített bungalowkról, akkor fenn­marad Camp David tökéle­tes csődje. Párizsi levelünk Téli képek M ár több, mint két napja nincs fűtés a házunk­ban. Az ablakon túl mínusz 10 fok körüli a hőmérséklet, az ablakon innen körülbelül ugyanennyi plusz van. Óriási bérház, sok száz családdal, nem tudom mennyi gyerekkel. So­kan köhécselve, piros orral, valósággal becsomagolva magukat sietnek a dolguk után. Előbb két napra meg­szűnt a hideg- és melegvíz-szolgáltatás, majd rá két napra robbanás a kazánházban. Az a tudat sem melegít, hogy mások a házon kívül is fáznak, őszinte sajnálattal, mind nagyobb együttér­zéssel vagyok irántuk. Különösen az iránt a 19 ezer hajléktalan és minden pénzforrás nélküli iránt, akik Párizsban és környékén a szemem előtt élnek. Nekik még ablakuk sincs, ami mögé a jeges szél elől elrej­tőzhetnének. E hideg napokon huszonhatan fagytak meg Franciaországban, ezeknek fele Párizsban, főleg öregek. Ez a világváros másik arca. Ügy tűnik, ez még a város vezetőit is megdöbben­tette, ezért kapkodva néhány S.O.S.-intézkedést hoz­tak. Bővítették a menhelyeket, de rövidesen „Megtelt”- tábla fogadta a szerencsétleneket. A leghumánusabb in­tézkedés a párizsi metró vezetőségétől jött: egész éjsza­kára nyitva hagyják a metróállomásokat, hogy a haj­léktalanok ott meghúzódhassanak éjjel a biztos fagyha- Jál elől. Ez az ötlet kíváncsivá tett. Vajon melyik melegebb, vagy hidegebb: a lakásom vagy a metró? Irány a Vo- lontaires. Megkezdtem éjszakai utazásomat Párizs alatt. A jegyellenőrző automata előtt az állomásfőnök egy ágrólszakadt alakkal vitatkozik, aki le akar menni a mély peronra. A hivatalnok — a nem egyértelmű utasítás miatt — oda csak jeggyel akarja leengedni. A Falguiere-megálló padján zoknira vetkőzve, rongyokba csavart cipőjét párnául használva egy ázsiai külsejű férfi alussza mély álmát. A Montpamasse-állomás fe­hér műanyag székein már népes tépett csoport kuporog, rongyaikat most csomagolják ki. Ügy tűnik, az imént érkezhettek, s kezdik a törvényes honfoglalást. Egyikük eldobott újságot kotorász ki a szeméttartóból, s még a nagy politikai címekre sem figyelve lapozgatja azt. Az apróhirdetést böngészi. A reménytelen még nem adta fel teljesen a reményt. A Chambre des Deputes-nél, a nemzetgyűlés meg­állójánál üres a peron. Erre kevés szegény jár, fent a nemzetgyűlés, két pártszékház és a külügyminisztérium miatt sok a rendőr. A Concorde-állomás bordó székein feketék, arabok és fehérek békésen üldögélnek egymás mellett. Közöttük — úgy tűnik — nincs faji probléma. Az utolsó három széken egy meghatározatlan korú klo- sard — talán negyven és hatvan év közötti — éppen „ágyat vet” rongyaiból. Átszállók a Chateau de Vincennes irányába. A fo­lyosón öreg gitáros tépi a húrokat, kalapoz. Ó is itt marad éjszakára, ott alszik majd a rózsaszín padokon. A Palais Royal állomás lila padjain egy „királyi fej” bolhászkodik. Dús haja és bozontos szakálla művész­ecsetért, vagy borbély ollójáért kiált. A Chatelet az egyik legnagyobb átszállóhely a vá­ros alatt, sok peronnal és folyosólabirintussal. Könnye­dén, nem a külső hőmérséklethez öltözöttek kisebb-na- gyobb csoportja minden felől. A peronon, az utolsó há­rom sárga széket lefoglalva, ketten kártyáznak, s köz­ben meg-meghúznak egy literes, olcsó vörösboros üve­get. A Saint-Michel megállóban (diáknegyed) jó néhány, nem téliesen öltözött fiatal üldögél unott arccal. Hagy­ják a szerelvényt elmenni. „Üj lakók”, vagy csak vára­koznak? A Saint Germain-Des-Pres fehér padjain két fekete bóbiskol. A St. Piacidé keskeny, kényelmetlen bordó padjai még vendégekre várnak. V isszaérkezem föld alatti kirándulásomból az indulópontomhoz, a Volontaires-hez. A falba süllyesztett, kétszemélyes ülőhelyen összehú­zódva horkol az előbb még fent az állomásfő­nökkel vitatkozó hajléktalan. Kezében egy pá­rizsi kenyér, a baguette rágott vége. Hazatérve rétegesen pltözve megírom a látottakat. Csak a kezem és a lábam fázik. Még nem fűtenek. E sorok továbbításakor értesülök róla, hogy az első éjjel, több, mint ötezrén aludtak a metró peronjain, fo­lyosóin, a sebtében menedékhelynek berendezett föld­alatti raktárépületeiben. A reggeli metróindításig el kellett hagyniuk a pe­ronokat, a folyosókat. Éjjelre visszajöhetnek. Párizs, 1985. január. Kovács István pályázati felhívási A Kohászati Alapanyag-előkészítő Közös Vállalat nyíregy­házi 28. sz. telepe (Nyíregyháza, Kinizsi u. 1. sz.) pályáza­tot hirdet vezetői állásának betöltésére. A telep fő tevékenysége: a megyei vállalatoknál keletkező vashulladék begyűjtése, haszonvas-értékesítés. Pályázati feltételek: — középfokú szakirányú szakmai és középfokú politikai végzettség, — erkölcsi bizonyítvány. A pályázatnak tartalmaznia kell még: — részletes, kézzel írott önéletrajzot, — iskolai bizonyítványok hiteles másolatait, — eddigi beosztósokban végzett tevékenységeket. Fizetés megegyezés szerint! A pályázatokat 1985. február 15-ig kérjük beküldeni a Ko­hászati Alapanyag-előkészítő Vállalat debreceni begyűjtő központ vezetőjének. (Herbák Béla körzetvezető, 4025 Deb­recen, Hatvan u. 62. sz. Tel.: 16-237.) Felvilágosítás, infor­máció a közölt számon kérhető! K O K ö V (118)

Next

/
Thumbnails
Contents