Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-19 / 15. szám

2 Kelet-Magyarország 1985. január 19. Wláfliárás - Ibis Miéi ELŐZMÉNYEK. Sikeresen indult az életútja Tamási György nyírteleki lakosnak. Jó anyagi körülmények kö­zött nevelkedett, 1966-ban érettségizett, majd a BHG vásárosnaményi üzemében vállalt munkát. Jó munkája eredményeként hosszabb ide­ig dolgozhatott az NDK-ban és Csehszlovákiában. 1970- ben hazajött, házasságot kö­tött és még abban az évben felvették a tanárképző főis­kolára. Három évig képesí­tés nélkül tanított. 1973-ban tanulmányait abbahagyta. során a jogosulatlan útlevél- használatot nem fedezték fel. Űtitársai csak arról tudtak, hogy egy jó kirándulást tesz­nek Romániába, nem sejtet­ték, hogy Tamási György nem akar hazatérni. Nagyváradon megszálltak egy szállodában és két na­pig mulattak. A harmadik nap reggel Tamási György rábeszélte a barátját, hogy utazzanak tovább Bulgáriá­ba. A társaságukban lévő hölgyeket leküldték italért a közeli boltba, ők pedig an­golosan távoztak. Vonatra ültek és Szófiába utaztak. Ismét szerencséje volt az út­levél-ellenőrzésnél. Talán ez volt az első törés életében, bár ekkor ezt még nem lehetett előre látni. El­helyezkedett gépkocsivezető­ként, majd egy redőnykészí­tő kisiparos alkalmazta, mint üzletkötőt. A családi élete megromlott, 1977-ben elvált, és az addig sikeres életút megtört. Nem találta a he­lyét a társadalomban. AZ ELSŐ BÜNTETÜSEK. Még abban az évben súlyos testi sértés és ittas járműve­zetés miatt a Szerencsi Já­rásbíróság 10 hónap szabad­ságvesztésre ítélte. A bünte­tés kitöltése után ismét üz­letkötő lett. Jól keresett és szülei is támogatták a be­illeszkedésben. ő azonban a könnyebb oldalát választotta az életnek. Gyakran látogat­ta a szórakozóhelyeket, sók ismerőse volt. Az italozó élet­nek törvényszerű következ­ménye lett, hogy ismét ösz- szeütközésbe került az igaz­ságszolgáltatással. 1983. szep­tember 28-án a Nyíregyházi Városi Bíróság, mint külö­nös visszaesőt, jogerősen 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte hivatalos személy el­leni erőszak és ittas jármű- vezetés miatt. Mellékbünte­tésként a bíróság a járműve­zetéstől is eltiltotta. HALASZTÁS A BÜNTE­TÉS LETÖLTÉSÉRE. Halasz­tást kért és kapott a bünte­tés letöltésének megkezdésé­re. 1983. december 28-án kellett volna megkezdenie a börtönbüntetést. A három hó­nap halasztást nem a szemé­lyes ügyei elintézésére hasz­nálta fel Tamási György, ha­nem arra, hogy egy ittasan okozott baleset után biztosí­tási csalásba keveredjék, mi több, édesapja tudta nélkül eladja annak autóját. ALOM A NAPFÉNYES ITÁLIÁRÓL. A zsebében 60 000 forinttal Tamási György elhatározta, hogy a „sötét” börtön helyett a nap­fényes Itáliát választja új lakhelyéül. Bár útlevele nem volt, és a jogerős börtön- büntetés miatt nem is kap­hatott, felkereste Debrecen­ben régi ismerősét Szepesi Csabát, és arra kérte, hogy szerezzen neki USA-dollárt és NSZK-márkát. Szepesi Csaba segítségével Márton Sándor debreceni kulcsmá­soló kisiparostól 40 000 fo­rintért vásárolt 500 USA- dollárt és 100 NSZK-márkát. Már „csak” útlevelet kel­lett szerezni Tamási György­nek. Felfedezte, hogy hason­lít a nála 12 évvel fiatalabb Kukucska Jánoshoz, aki eb­ben az időben kórházban volt. Megtudta, hogy útleve­lét átadta egy Balázs László nevű ismerősének. Felkereste Balázs Lászlót és Szepesi Csaba megbízására hivatkoz­va, az útlevelet kölcsönkér­te. Minden együtt volt te­hát a külföldre utazáshoz. KIRÁNDULÁS nagyva­radra. 1983. december 1- én egy barátja és két hölgy társaságában bérelt személy- gépkocsival az éjszakai órák­ban Csengersimánál elhagy­ták az országot. Szerencséjé­re, de inkább szerencsétlen­ségére az útlevélvizsgálat A NAPFÉNYES SZÓFIA. Kibéreltek egy szállodai szo­bát és élvezték az enyhe te­let. A barátja megunta a tétlenséget és hazauta­zott. Tévedésből azonban Ku­kucska János útlevelét is hazahozta. Tamási György iratok és nyelvtudás nélkül, az itthon szerzett 500 USA- dollárral és 100 NSZK-már- kával a zsebében egyedül maradt. Sejtette, hogy a bűn­üldöző szervek nagy erővel keresik, ezért szállást vál­toztatott: megismerkedett egy bolgár felszolgálónővel, és annak lakására költözött. Pénze elfogyott, munka után kellett néznie. Amit Magyarországon el sem tu­dott képzelni, álnéven mun­kát vállalt egy aszfaltkeverő üzemben. Kemény fizikai munkát végzett. A magyar és bolgár bűn­üldöző szervek kitartó mun­kájának eredményeként 1984. szeptember hónapban rajta­ütöttek a lakásán, elfogták és átadták a magyar konzul­nak. Ideiglenes engedélyt kapott a hazautazásra azzal, hogy hazaérkezéskor köteles jelentkezni a rendőrségen. ÜJRA ITTHON. A repülő­térről Tamási első útja nem a rendőrségre vezetett, ha­nem egy taxival hitelbe ha­zahozatta magát szüleihez Vásárosnaményba, akik ter­mészetesen kifizették a bor­sos taxiszámlát és bár meg­próbálták rábeszélni fiúkat, hogy jelentkezzen a rendőr­ségen, pénzt adtak neki, hogy az idegeit egy kicsit rendbe hozza, mielőtt jelent­kezik. Taxival visszament Buda­pestre és nőismerőseinél „gyógyíttatta” megromlott idegeit. 1984. október 3-án Nyíregyházára utazott és ügyvédje tanácsára jelentke­zett a rendőrségen. RÉSZLET A VALLOMÁS­BÓL. „Amikor idegileg kis­sé helyrejöttem, elhatároz­tam, hogy jelentkezem a ha­tóságnál . .. Mentségemre kí­vánom elmondani, hogy cse­lekményeimet ital hatása alatt követtem el... Csak az volt a szándékom, hogy a börtönbe bevonulásom előtt ki akartam kapcsolódni. Ide­gileg teljesen kikészültem, ezt bizonyítja az is, hogy az el­múlt 10 hónapban 18 kilo­grammot fogytam.” A KÖVETKEZMÉNYEK. A nyomozás befejeződött. A Nyíregyházi Városi Ügyész­ség a napokban nyújtott be vádiratot a Nyíregyházi Vá­rosi Bírósághoz, Tamási Györgyöt mint többszörös visszaesőt csalás bűntettével, devizagazdálkodás megsérté­sének bűntettével, tiltott ha­tárátlépés bűntettével, köz­okirat-hamisítás és magán­okirat-hamisítás vétségével, Szepesi Csabát és Márton Sándort devizagazdálkodás megsértésének bűntettével, Kukucska Jánost mint bűn­segédet, csalás bűntettével és magánokirat-hamisítás vét­ségével vádolják. Dr. Hajzer László A nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán négy éve működik a biokémiai munkacsoport. Feladatuk a szénhidrát anyagcsere-szabályozások lehetőségeinek gya­korlati alkalmazása, fontos mezőgazdasági kultúrnövé­nyeknél. A munkacsoport két tagja, Kalucza Lajosné dr. és Kiss Ferenc almakivonat enzimtisztítása és frakcionálása közben. (Elek Emil felvétele) WW Ősztől: technikusképzés két szabolcsi iskolában Ez év szeptemberében in­dulnak az első technikuskép­ző osztályok két szabolcsi középiskolában. A megyei oktatási szervek tájékoztatá­sa szerint a nyíregyházi Bán­ki Donát Ipari Szakközépis­kolában két osztály — gépi forgácsoló, illetve vezetékes távközléstechnikai műsze­rész — a hagyományos kép­zés szerint indul. Az eddigi autószerelő, autóvillamossági szerelő és géplakatos osztá­lyok helyett azonban négy osztályban mechanikai szak­csoportos képzés kezdődik. Közülük kerül ki a III. osz­tálytól a két technikus osz­tály — gépjárműtechnikai, valamint gépszerelő és kar­bantartó ágazaton —, a má­sik két osztály pedig szák- munkásképző ágon megy to­vább, s a negyedik osztály végén a fiatalok érettségi­képesítő vizsgát tesznek. A másik középiskola, ahol szintén megkezdik a techni­kusképzés alapjainak leraká­sát, a nyíregyházi Vásárhe­lyi Pál Építőipari és Víz­ügyi Szakközépiskola. Itt két osztály az építési, egy osztály pedig a geológiai- földmérési-vízügyi szakcso­portban kezdi meg a tanul­mányokat. Közülük szervező­dik majd a III. osztálytól kezdve a két osztálynyi tech­nikus — magasépítési, illet­ve vízgazdálkodási — sza­kon. Fontos tudnivaló, hogy a technikusi képzést előkészítő osztályokba jelentkező fiata­lok az első két évben a gim­náziumi tantervi anyaghoz közel álló általános és a szakcsoportos szakmai és gyakorlati alapozó képzés­ben vesznek részt. A máso­dik év végén alapvizsgát tesznek, ekkor dől el a to­vábbi tanulás iránya. Ennek eredményességétől függ, hogy a továbbiakban a 3 éves technikusi ágon, vagy a 2 éves szakmunkásképző ágon folytathatja-e a fiatal a ta­nulást. Azaz, hogy techni­kusként, vagy érettségizett szakmunkásként hagyja el az intézményt. Jól telel a vadállomány A szarvasok előre „tudták11...? Jól telel a vadállomány a Felső-tiszai Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság Szabolcs- Szatmár és Hajdú-Bihar me­gyében levő, mintegy 22 ezer 500 hektárnyi vadászterüle­tén. Ebben nagy szerepe van a vadakról gondoskodó szakem­bereknek is, akiknek munká­ja nyomán 80 nagyvadetető­nél körülbelül 140 szarvas, 700 őz, 150 dámszarvas és 120 vaddisznó ropogtathatja mo­hón a szálas és szemes takar­mányt: szénát, kukoricát, vadgesztenyét, tölgymak­kot . . . Bár az idén — mint azt Várady János vadászati felügyelőtől megtudtuk — a területükön zömmel találha­tó kocsányos tölgy bőséges makktermést adott, ami, ha a hó és a fagy miatt nehezen hozzáférhető is, de mégiscsak jelentÓL :i segíti az állatok táplálkozását. A szakemberek természete­sen az apróvadakról; fácán­ról, mezei nyúlról, és a — sajnos kevés — fogolyról sem feledkeznek meg. Nemritkán egyszerre 20— 30 szarvas, őz is lakmározik egy-egy etetőnél. Az állatok „tiszteletben” tartják egy­mást, mintha beosztanák, hogy melyik csapat mikor egyen. Várady János azt is el­mondta: a tekintélyes vadál­lomány eddig jól bírta a te­let. A kora téli vadászatokon azt tapasztalták: a vadak megérezték, hogy kemény tél lesz, mert a testükön a szo­kásosnál vastagabb hájréte­get növesztettek. A Felső-tiszai Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság mint­egy 12 dolgozója szükség sze.- rint — ha kell, szombaton— vasárnap is — feltölti az er­dei etetőket. Ügy becsülik, az idei télen körülbelül 300 mázsa lucernaszéna és 500 mázsa szemes takarmány kell a vadállomány téli ellátásá­hoz. (cselényi) Naponta 500—600 ezer köbméter földgáz fogy megyénkben Ha „szalad" az ára... Napona 30—50 hibabeje­lentés érkezik a Tiszántúli Gázszolgáltató Vállalat (TI- GÁZ) Szabolcs-Szatmár me­gyei kirendeltségére. Az ese­tek zömében nincs gázszivár­gás, jobbára a gázfűtő, víz- ' melegítő készülékek, illetve gáztűzhelyek rendeltetéssze­rű használatát akadályozó, meggátoló meghibásodások keletkeznek. A TIGÁZ szak­emberei a bejelentett hibá­kat minél hamarabb igyekez­nek elhárítani. A hibajavítás időpontját igyekszünk a fogyasztókkal egyeztetni — említi Kovács István kirendeltségvezető. — Ez kölcsönös érdek, hiszen így a bejelentőnek a hiba kijavíttatásához nem kell egy nap szabadságot kivennie, ugyanakkor nekünk sem mindegy, hogy hányszor vo­nulunk ki egy-egy fogyasztó­hoz, míg otthon találjuk. — Szerelőink gépkocsijai­ban URH-készülékek vannak, ami jelentősen megkönnyíti a munkaszervezést — mondja Erdős Zoltán üzemvezető —, hiszen Nyíregyházán 14 924, Nyírteleken 91, Vásárosna- ményban 588 és Tiszavasvári- ban 132 a lakossági fogyasz­tó. Ezenkívül Szabolcs-Szat- márban 328 kommunális (óvo­da, bölcsőde, különböző in­tézmények), valamint 30 ipa­ri nagyfogyasztónak is mi szolgáltatjuk a földgázt. 1984- ben 878 új fogyasztót kap­csoltak be a vezetékes gázel­látásba. Tavaly 10 százalékkal több földgázt használt fel me­gyénk, mint egy évvel ko­rábban. Jelenleg naponta 500 —600 ezer köbméter fogy. A kemény tél természetesen a gázfogyasztásban is éreztette hatását. Hogy a lakossági és a kommunális intézmények földgázigényeit teljesen ki tudják elégíteni, ezért a nagyfogyasztók gázfelhaszná­lását némileg korlátozták. — Előfordulhat — közli Kovács István és Erdős Zol­tán —, hogy a gázkonvekto­rok gazdaságtalanul, nem megfelelő hatásfokkal üze­melnek, azaz elég a gáz, „sza­lad” az óra, de a lakásban még sincs olyan meleg, mint kellene. Ezt általában a la­kók is észreveszik. Ekkor természetesen szakembert kell hívni. Végezetül néhány telefon­szám: a gázkészülékek hibája Nyíregyházán a 10-233, Vásá- rosnaményban a 261-es, Ti- szavasváriban pedig a 118-as telefonszámon jelenthető be. Nyíregyházán éjjel-nappal, a többi helyen csak napköz­ben fogadják a hívásokat. (cs.) Tévéműsor T öpreng a szerkesztő az újságkészítésnél: hogy is fog festeni a jövő heti tévéműsor — hiszen szű­kítették a műsoridőt. A te­levízió ugyanis a szokott ter­jedelmű, egész napos műsort küldi, változás nélkül. Tele­fonál ide, telefonál oda, s azt a választ kapja Budapestről: a tévések szerint nem olyan vészes a dolog, mert — ide­iglenes intézkedésről lévén szó — egyáltalán nem biztos hogy még a jövő h§ten is rövidebb lesz az adás. Ha mégis — akkor naponta kül­dik majd a változást. Az új­ság elkészül — láthatták ol­vasóink tegnap — benne a teljes terjedelmű műsorral. Hazamegy az ügyeletes szer­kesztő és nézi a tévét. A Hír­háttérben szóba kerül — az energiatakarékosság kapcsán — a műsor rövidítése is, és elhangzik a kijelentés: vár­hatóan február végéig tart a megkurtított adásrend . . . Ilyen esetben szokták mon­dani: nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal. És a hírlapíró nyugtalanul alszik, mert furdalja a lelki­ismeret — mások miatt kény­telen volt félretájékoztatni olvasóit. Ezért veti most pa­pírra: ne higgyenek a teg­napi 7. oldalunknak — az igazi tévéműsort az aznapi újságban keressék majd! (tarnavölgyi) A MŰVELŐ­DÉS ÜJ OTT­HONA. Sillye Gáborról, az utolsó hajdú­kapitányról ne­vezték el Haj­dúböszörmény­nek az óév utolsó napja­iban átadott új művelődési központját. A fiatalember ámulva Á* forgatta a fejét a mindenféle szagú deszkabódéban. Életében először bízták rá a megfüs­tölni való sonkát, kolbászt, megtiszteltetésnek vette, hogy ő tolhatta el a kisko­csin az utca végébe az öreg Szalontaihoz, aki messze földön híres volt arról, hogy milyen szép aranypiros lesz nála a megfüstölt hús. Barátunk természetesen nagyon vigyázott rá, a mes­ter előtt fel ne tűnjék, hogy ő még sohasem csinált ilyes­mit, és szakavatottan di­csérni kezdte a szomszédok korábban odavitt, már majdnem kész kolbászát. — Gyönyörű színe van mindegyiknek, kedvem len­ne beleharapni — söpört végig a tekintete az akasz- tórúdon. — Én ugyan bele nem vágnám a fogam — rakos­gatta az öreg a frissen ho­zott, a páclétől még csöpö­gő sódarokat. A fiatalem­ber zavartan toporgott. — A mienk még ettől is pirosabb lesz — húzta ki magát büszkén, de a hang­ja rekedtre sikeredett. A gazda megállt egy pillanat­ra, felegyenesedett és a de­rekát rnvoatatta. Füstölőben — Döglött hús ez mind! — kezdte a felvilágosítást, és jobban szemügyre vette a vendégét. A fiatalember erre már nem tudott mit mondani, végképp zavarba jött. Csak állt egyik lábá­ról a másikra, hirtelen fáz­ni kezdett az orra. — Azt hiszik a népek, hogy a paprikától lesz égő­vörös a kolbász. Nézd meg a tiéteket! Ebben is annyi van, hogy szinte porzik. A hús meg olyan hóka benne, mint az óraüveg. Levágta az egyik szál kol­bász végét, és szavai bizo­nyítékául az ajtó felé tar­totta, ahol tényleg meglát­szott, hogy a szeletek szín­telenek. — Pedig ebben házi pap­rika van, Kalocsáról hozat­ta apám — kókadt le a fia­talember feje. — Jó lett volna abba a bolti is — mosolygott az fireg Szalontai. — Mondd meg apádnak, hogy a kol­básznak valót szeletelje fel vékony csíkokra, és rakja rá egy lécre. Majd meglátja, milyen pirosra szárad. Azt darálja meg, abból lesz a piros kolbász ... — A, hagyja ... Jövőre már úgyis én csinálom, — támasztotta fel az önérze­tét a fiatalember. Az öreg végzett a pakolással. — Majd meglátjuk öcsém, gyere igyunk egy pohár bort. (ésik)

Next

/
Thumbnails
Contents