Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-19 / 15. szám
1985. január 19. Kelet-Magyarország 3 Á pártszervezetek nrt un ka térvei Gazdagabb választékból A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT XIII. KONGRESSZUSÁRA TÖRTÉNŐ FELKÉSZÜLÉS — hasonlóan a pártmunka más területeihez — a tervezés szempontjából is felvetett tisztázandó kérdéseket. Néhány sajátos és nem a lényeget érintő észrevételtől eltekintve, ezek két témakörbe csoportosíthatók: a kérdések nagy többsége ismételten azt igazolja, hogy a tervezés egységes felfogását és gyakorlatát illetően a pártalapszervezetekben akad még elvégzetten munka, kihasználatlan lehetőség ; a kérdések másik köre bizonytalanságról tanúskodik abban, hogy a kongresz- szusi felkészülés mit változtat a pártmunka tervezésével szemben támasztott követelményeken. Válaszolni ez utóbbira egyszerűbb: a kongresszusra történő felkészülés nem módosítja a tervezés alapvető követelményeit, a munkatervek, üléstervek változatlanul naptári évre, illetve fél évre készülnek. Ez az igény összhangban van a KB titkárságának a párt- munka tervezéséről szóló állásfoglalásával, amennyiben a párt előtt álló jelentős és időszerű feladatoknak a határozatok tartalmában kell kifejeződniük, nem pedig külön munkatervekben. A TERVEZŐMUNKA viszonylagos állandóságának hangsúlyozása természetesen nem azt jelenti, hogy a tervezés szempontjából közömbös a kongresszusra történő felkészülés, vagy a kongresszusi - határozatok feldolgozása. A további vá-. laszadásból is kiderül, hogy a kongresszus — az elvek' változatlan érvényesítése mellett — bizonyos módszereknek, tartalmi követelményeknek a megszokottnál nagyobb hangsúlyt kölcsönöz. Az eddigiekből nyilvánvaló, hogy a különböző szintű pártszervek és a pártalapszervezetek munkaterveinek időtartama nem módosul. Azt viszont számos helyről — főleg párt- alapszervezetekből — kérdezték, hogy a választási útmutatókban jelzett „időszerű politikai feladatok” milyen szinten, milyen időszakra vonatkoznak. A kérdés megválaszolásánál az érvényes szervezeti rendből szükséges kiindulni. Egy pártértekezlet határozatának az a feladata, hogy a következő pártértekezletig jelölje meg a legfontosabb helyi politikai feladatokat, vagyis a határozat legfeljebb 5 évre jelöli ki a teendőiket. A beszámoló taggyűlések és az összevont taggyűlések, illetve küldöttértekezletek összehívása évenként történik, tehát nem indokolt, hogy e fórumnak a határozata egy évnél hosszabb időszakot öleljen fel. A tervezés jelenlegi feltételei kedvezőbbek, hiszen a kongresszusra készülve az átlagosnál gazdagabb „választékból” készülhetnek a munkatervek. Az 5 év alatt hozott határozatok, a párttagokkal folytatott beszélgetések, a felsőbb pártszervek minősítései, valamint az elért eredmények egybevetése objektív alapot adott az időszerű helyi politikai feladatok megjelöléséhez. A pártalapszervezetek már elvégezték ezt a feladatot, az összevont taggyűlések, a küldöttértekezletek január végéig hozzák meg határozatukat. Ahol a munka céltudatosan folyt, ott lényegében az 1985. évre szóló munkaprogramot szentesítették. A taggyűlések és a pártvezetőségek éves munkatervüket a vezetőségválasztást követő első ülésükön hagyják jóvá. A megyei, a megyei jogú, valamint a városi és városi jogú pártbizottságok a szokott időben fogadják el munkatervüket. A többi pártbizottság is eljárhat ilyen módon, de számukra elképzelhető az a módszer is, hogy a jelenlegi pártvégrehajtóbizottság által előkészített tervezetet már az újonnan megválasztott testületek hagyják jóvá első munkaülésükön. Lényeges körülmény, hogy a pártszervek és á pártalapszervezetek még a kongresszus összehívása előtt megvitatják 'és elfogadják munkatérvüket. Ez a tervek rugalmassága, „fogadókészsége” vonatkozásában két szempontból is felveti áz újjáválasztott vezető szervek felelősségét: — ki kell dolgozni és az egész . munka szerves részeként a tervbe építeni a kongresszusi határozatok feldolgozásának helyi feladatait; a kongresszusi határozatokhoz kell igazítani, kiegészíteni a korábbi helyi politikai döntéseket. AZ EMLÍTETT KEDVEZŐBB FELTÉTELEK ellenére a jelzett feladatok jelentősek, igényesek, megkövetelik a pártszervektől és a pártalapszervezetektől, hogy a kongresszust követően helyzetük és lehetőségeik ismeretében megjelöljék és elvégezzék mindazokat a tennivalókat, amelyek legeredményesebben szolgálják a kongresszusi határozatok végrehajtását. Kiss Zoltán, az MSZMP KB munkatársa Bolgár gyártmányú egyetemes marógéppel gyarapodott a Baikányi Ahams Gazdaság forgácsolóműheíye. Rehécsi Imre pótkocsi fékkulcsíengelyt munkál meg a? új géppel, (cs.) R észletes helytörténetének megírása még várat magára, de aki csak azokba a krónikavázlatokba, tanulmányokba olvas bele, amelyek máris hozzáférhetőek, egy dologról kétségkívül meggyőződhet: Csenger jó hét és fél évszázados múltja rendkívül izgalmasan, hitelesen tükrözi a kis mezővárosok, a „sem város, sem falu” magyar települések sorsát, sorsfordulóit. Nem tudni, kinek a nevéből, csak annyi ismert, hogy egy Csenge személynévből A szabadság négy évtizedéből CSENGER alakult ki az elnevezés, és valahogyan, valamikor odaillesztették hozzá az „r” betűt. 1219-ben a Váradi re- gestrum, az első írásos említés Senguernek nevezi, de írták középkori okmányokon Chengernek, Chengurnak, Chenguernek, sőt- Chynger- nek is. Régmúlt századokban már révjéről, nagy forgalmú híres vásárairól volt nevezetes: valamikor évente 12 vásárt tartottak itt, de ma is 11 az országos vásárok száma! Csenger fejlődését szolgálta mindenkor a Szamoson át Szatmárija itt átvezető fontos kereskedelmi út. Volt mezőváros, tartottak jtt nagy hírű megyegyűléseket. A Rá- kóczi-szabadságharc hadieseményei megkímélték ugyan a települést, de a fejedelmet támogató csengerieket a bukás után üldözték, mindenükből kiforgatták. Pár évtizeddel később pestis pusztította lakosságát. Az első magyarországi népszámláláskor, 1789-ben alig 1500 lakosa volt, de egy évszázad múlva már kétszer annyian éltek itt. Egy régebbi tanulmány szerzőjének figyelemre méltó észrevétele szerint az utóbbi kétszáz év alatt nagyot változott a település képe: a korábbi, földbe mélyített házakat a föld feletti házak, előbb patics-, majd vert falú és vályogházak váltották fel. (S az utóbbi 40 esztendő már ezeket a házakat is eltüntetCsenger 1944. október 26- án szabadult fel, s a szabadság első pillanatai kifosztva, nyomorban, reménytelen helyzetben találták a községet. A kommunista párt helyi szervezetének megalakulását követően hamarosan hozzáláttak itt is a földosztáshoz. A közös gazdálkodás első lépéseit már 48 őszén megtették, egy volt egyházi birtokon gyümölcstermesztéssel kezdtek, de az első igazinak mondható vállalkozás dátuma 1949, amikor megalakult a Kossuth Tszcs — 78 holCsenger a század elején. vetkezett: áz ár elvitte a termést, gazdasági épületeket pusztított el. Az „újjáépítés” idején túlméretezték a beruházásokat, elhúzódtak a kivitelezések, elmaradt az ígért támogatás is, így 1972 és 75 között a nagy veszteségek éveit zárták, mígnem szanálásra és a tsz-vezetés váltására került sor. De Csenger újólag talpra állt az új vezetéssel, s azzal, hogy kedvezőtlen adottságúvá nyilvánították a tsz-t. Az eredmény 8—15 milliós nyereség lett, s ilyen eredményre számítanak az idén is, jobbára az Az iparnak a felszabadulás előtt és közvetlenül utána sem alakultak ki helybeli hagyományai. Az ipart mindössze a kisipar jelentette: szabók, cipészek, fodrászok, kőművesek, ácsok, asztalos mesteremberek voltak a legtöbben, de volt itt fiakkeres, kertész, szíjgyártó és beton- áru-készítő is. ök alakították meg 1951-ben a vegyesipari ktsz-t, eleinte úgy harmincán, később létszámuk alaposan megnövekedett, és a következő hosszú évek során ez volt Csengerben a „tekintélyes” üzem. 1970-ben Ahol egykor patics-, vert falú és vályogházak voltak... alakult meg a községi tanács építőipari költségvetési üzeme útfenntartó részlege. Csakhogy ennek az évtizednek a végén már egyre inkább feszített a gond: a női munkaerő jelentkezése, vagyis az, hogy ezernél több asszony és leány várt munkalehetőségre Csengerben és vonzáskörében. Ezt oldotta meg a Minőségi Cipőgyár helybeli részlegének megszervezése. Ebben az üzemben eleinte 100-an, később 300-an, ma pedig több mint 700-an dolgoznak, majdnem teljes létszámban nők. A nagyközség vezetői most nyugodtan kijelentik: ma sem és a távlatokban sem okoz számukra fejfájást a munkaerő elhelyezése. Ahhoz, hogy éppen ezen a téren milyen fejte, hogy helyükbe téglából, kőből építsenek, s az utóbbi években egyre több a fürdőszobás, kétszintes épület.) A legutóbbi négy évtized a ma élő csenged nemzedékek egy részének már élő történelem: ők maguk is formálták. Magam is találkoztam olyanokkal, akik személyes élményként emlegették a felszabadulás helybeli körülményeit ... Csengert 1944 tavaszán megszállták a visz- szavonulóban lévő német csapatok. A. település felszabadítása pedig része volt a Vörös Hadsereg nagyszabású tiszántúli hadműveleteinek. A németek itt szívósan védekeztek. A községből kivo-> nulásuk előtti napokban felrobbantották a Szamos-hidat, felgyiíjtották a két gőzmalmot, három boltot, felrobbantották a vasúti síneket. Arra is sokan emlékeznek, hogy a település lakosságának mintegy negyedét kitevő ötszáz zsidót elhurcolták, haláltáborokba vitték őket, üzleteiket kirabolták. dón, 28 taggal. Jól emlékeznek a helybeliek, hogy sem ekkor, sem a 60-as években nem Volt könnyű meggyőzni a csengerieket a közös gazdálkodás előnyeiről, sőt az első keserves esztendők még érveket is alig szolgáltattak azoknak, akik az akkori gondokon, a hétköznapok kudarcán túl messzebbre is láttak. És nekik lett igazuk. Az 50-es évek elején újjászerveződött, s az ezer holdon, Lenin Tsz néven működő közös gazdaság megerősödött, s még az 56-os vihar sodrása sem volt képes feloszlatni, mindössze egy-két család mondott búcsúi: a tsz-nek. Az í959-es átszervezés után újra „döcögött” az első év — mint a helybeliek emlegetik — de ezen is úrrá lettek, majd 1968-ban nagy vállalkozásba fogtak: juhtelepet, tehenészeti és sertéstelepet építettek, tehát a falu régi jó gazdálkodási hagyományára, az állattenyésztésre építettek. Igaz, a 70-es árvíz miatt újabb hullámvölgy köalmatermésnek köszönhetően. Mert noha jó színvonalú itt az állattenyésztés — mondják a nagyközségi tanácson — önmagában sem az állattartás, sem a növénytermesztés nem hozna ilyen nyereséget az alma nélkül. A közös gazdaság sikere ma sem közömbös a csengerieknek, hiszen legalább 700 család keresi kenyerét a tsz-ben, de 1200-ra is tehető azoknak a létszáma, akik így van úgy kötődnek a gazdasághoz. A kimondottan mezőgazdasági körzetben az elmúlt négy évtized fontos fejezete jut az 1949-ben alakult és- a 70-es évek közepéig működött állami gazdaságnak is. Később néhány átszervezés, összevonás történt, s ma már csak a mátészalkai „Szamos menti” tangazdaság részlege működik Csengerben, régi dolgozóinak mindössze egy- •harmada maradt ezen a munkahelyen, a többieket a ts.z és az újonnan alakult munkahelyek vették fel. lődés ment végbe, elegendő fél évtizedre visszatekinteni. Itt, ahol öt esztendeje még csak 150—200 ember kereste kenyerét ipari munkahelyen, napjainkban az iparban — a helybeli iparban! — foglalkoztatottak száma 1200. Csengerben — a megyei irányítású nagyközségben — 5800-an élnek, s vonzáskörzetében további tízezren. Ügy mondják: ez a település képes volt korábban is, most is .megtartani lakosságát, innen azelőtt sem ingáztak az ország távoli vidékein munkát keresők, fiataljait is meg tudja honosítani a település, amely pl. a 70-es árvíz után új otthont adott Komlódtót- íaiu, Nagygéc hajléktalanná vált lakóinak is. S talán azért is, -mert messze van a megyeszékhelytől, a fővárostól és más nagyvárosoktól is, talán azért is, mert az itteni lakosság igényesebbé vált, — egyre otthonosabb, közművekkel, jó utakkal bővülő lakóhellyé alakították maguknak településüket a csengenek. Szilágyi Szabolcs
