Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-17 / 13. szám
1985. január 17. Kelet-Magyarország 3 Ostorhegyes — Tibor? Ö igen! Nagyszerű vezető vált belőle, az a típus, akinek ha megmagyarázták mi a cél, élére áll beosztottainak és végrehajtja, ahhoz nem férhet kétség. Hallatlan energiája van. Amikor minden meg- fenekleni látszik, ő akkor húz a legjobban. Mint az ostorhegyes. Milyen szemléletes szó. Pedig gazdászkörökben sem kötelező már tudni a jelentését. A négylovas fogatban hívják így a bal első lovat, a többi helynek is neve van, nyerges, rudas, a negyedik már azoknak sem jutott eszébe, akiktől a párbeszédet ellestem. A fogatbéli szereposztás nagyon szigorú rend. Az ostorhegyesé a prim, mint a szó- összetétel is takarja, elég, ha az ostor hegye tudatja az ott húzóval, mi a hajtó szándéka, a két hátsón már végig lehet csapni a csípős szerszámmal. Még kétlovas fogatban sem lehet összecserélni a helyeket, fokozottan így van ez a négyesnél, hatosnál. A párhuzamot nem véletlenül kerestem. Az emberek alkotta csapatokban ugyanis nagyon sokszor tapasztalható, hogy nem mindenki érzi a helyén magát. Divatos manapság team-nak nevezni az egy feladatra ösz- szeállt csapatot, és milyen érdekes, az angol szó eredeti jelentése: fogat. Gyors eredményt pedig az a „fo- ^at" ér el, ahol a megfelelő képességű és adottságú résztvevők a helyükön vannak. Ki ne találkozott volna már hatalmas elméleti tudással felvértezett, de a vezetői rátermettségnek teljesen híján lévő főnökkel, akinek ebben a helyzetében nem csak a gyeplő bogozó- dik össze a kezében, de a kínlódásával együtt ismeretei is parlagon hevernek. De akad méltatlanul mellőzött menedzser típus is, akinek a feje nem lexikon ugyan, de benne szunnyad a nagy organizátor. Az, hogy egy emberben minden együtt legyen, ritka mint a fehér holló. Van e rá szükség egyáltalán? Milyen posztra ki kerül? Sajnos, ma még az esetlegesség a legjellemzőbb, ez o kádermunka egyik fehér foltja. Ahol mindenki helyén van a csapatban az inkább véletlen szüleménye, mint a tervszerűségé. Milyen szerencsés ás az a vállalat, vagy tsz, ahol helyben született, nevelkedett, az ottaniak által taníttatott szakemberek kerülnek vezető posztra. Velük aztán igazán nagyon kritikusak megválasztóik, kinevezőik. Kevesen vannak, de még kevesebb a panasz rájuk. Megtalálták a helyüket. Ugyanúgy, mint azok a gyakornokok, akikkel alkalmazóik egy-két évig ismerkednek, nehogy rossz helyre „fogják” őket. Nehogy széthúzás legyen a húzás eredménye a „fogatban”. Esik Sándor Átlag alatti hatókonyaág Nemcsak az építők vesztesek A kilábalás lehetőségei az ÉPSZER-nél Az ÉPSZER-nél nem mai keletűek a gondok. Egyesek 1979-re vezetik vissza, amikor az addig jól jövedelmező külföldi munkát leállították, hogy a megyei építési igényeknek tegyen eleget a vállalat, mások viszont azt a tanácsi irányítást hozzák fel, amely akarva-akaratlanul arra kényszerítette a vállalatot, hogy a gyengébben fizető, de a tanácsi tervek teljesítése szempontjából fontos iskola- és lakásépítéseket mindenképpen elvállalja. Ám a kört bővíthetjük azzal, hogy a biztos tanácsi megrendelések elkényelmesítet- ték az ÉPSZER-t, nem alakult ki a vállalkozói magatartás, s a gyengébb jövedelmezőségből adódó kisebb bér- fejlesztési lehetőséget a létszám hígításával próbálta ellensúlyozni. Szinte a csodával határos, hogy egy gyengélkedő vállalat, amely kilenchónapi termelés „eredményeként” tízmillión felüli veszteséget mutat ki, az év végére majdhogynem egyenesbe kerül. Mindez ráillik a Szabolcs-Szatmár megyei Építő- és Szerelő Vállalatra. Ám tegyük mindjárt hozzá, hogy csodák nincsenek, így annak próbáltunk utánajárni, mi okozta az eredménytelenséget, miben látják a kiutat a nehéz helyzetbe került vállalatnál. A tyukodi Kossuth Termelőszövetkezet lakatosüzeme az Országos Bányagépgyártó Vállalat budapesti gyára megrendelésére három garnitúra — úszó-kotró hajóra szerelhető — elemet készített. Képünkön: Farkas Sándor és Gajdics János az alkatrészeket festi, (cs) Mindez a fegyelem lazulásához, a termelékenységi, hatékonysági mutatók további romlásához vezetett. A következmény: amíg 1981-ben a 315 milliós termelés mellett tisztesnek mondható 17 milliós nyereséget értek el, addig 1982-ben és 1983- ban a vállalati eredmény alig haladta meg a kétmillió forintot. Ezért az ÉPSZER-t a szakminisztérium az alacsony hatékonyságú kategóriába sorolta, cselekvési program készítésére kötelezték, amiben kidolgozták azokat a legfőbb tennivalókat, amelyek helyrebillentik a vállalatot. (Miközben az eredmények még tovább romlottak.) Ekkor fogalmazott így Ki- Szely János, a szakszervezeti bizottság titkára: „Ismeriük gyengeségeinket“ — A korábbi években számtalanszor elhangzott — különböző vállalati fórumokon —, hogy nem érvényesül a vállalati önállóság a termékszerkezet alakításáV y annak szigetek változó Iw világunkban, melyek “ megkövült leleteiként a régi időknek itt maradtak közöttünk, toronyházak árnyékában, dacolva a mikroelektronikával, holdjárművekkel. Végigmégy például Ligettanya egyetlen utcáján, leülsz egy percre a tisztaszobában. — Jaj, csak az álmunk el ne vigye!, addig — hallgatod, mit beszélnek az asszonyok a kapu előtt és úgy érzed, megállt az idő. — Jó volt itt valamikor — messzire száll vissza a gondolat, s Iván Istvánná arcán megmozdulnak a nyolcvan- éves ráncok, tekintete fölcsillan. — Vagy csak azért tán, mert fiatalok voltunk? Mentünk a Majláth grófhoz, dologra, s azt mondták: oda kell vigyázni, mert itt jönnek a ligeti cselédek. Megkülönböztünk. Takaros, tiszta volt a ligeti nép .. ■ Hogy mikortól romlott meg itt az élet, pontos idejét nem is tudják, hiszen a lassú sorvadás tüneteit eleinte észre se venni. Az ötvenes években még villanyt kaptak, sőt, most kövesutat is, ami inkább bosszúság, mint öröm, mert csak a tsz-nek jó, s kivetették arra is a kétezer fo-' rint hozzájárulást., aki nem is jár rajta. Ritka a személykocsi errefelé, ha egy véletlenül letéved a főútról, s idefut, a világvégi zsákutcába, azonnal összeszaladnak az asszonyok, mi történt, mi hír van? Elzártságuk, magányosságuk olykor meg-meg- szűnik egy-egy órára, fél napra, ha valami vándorkereske- dő itt kínálja portékáit, vagy egyetlen nyilvános telefon- fülkéből sikerül is fölhívni a mentőket, nem jönnek addig, míg nincs orvosi beutaló. — Nehéz az élet itt a tanyán — bólogat Kiss János- né —, még egy gázpalackért is Baktára, vagy Ófehértóra kell menni, tartanánk legalább sertést, de a táp, azért is menni kell... Asszonyok tanyája eligazítják az eltévedt utast, s aztán visszazökken megint az élet a régi kerékvágásba. Most már nem jó itt, mondogatják, a fiatalok elköltöztek, gyárban, városban dolgoznak. De aki itt született, itt van most is, az nehezen mozdul, vagy végképp itt marad. — Hív a lányom — mondja Iván néni. — Édesanyám, hogy aludt?, bekopognék legalább minden reggel magához. De hát hogy mehetnék? Erősebb a kötés, mint az oldás, pedig sűrű a panaszszó. Se iskola, se orvos, sőt, ha a világgal összekötő — Nekem is muszáj dolgozni, azt, amit éppen lehet — folytatja Kállai Sándorné —, ezért aztán elvállaltam ezt a ládaszegezést. Kettő negyven egy láda, egyre száznál többször is rá kell ütni. Kemény kenyér. És van még két sertés, azokat is én gondozom, mert a ládából nem lehet megélni... — Ügy nőnek fel a gyerekek — ezek Barkaszi László- né szavai —, hogy csak hétvégeken találkozunk. Nincs iskolánk, nincsenek velünk, el kellett vinni őket kollégiumba. Nekem három van... — Mi is külön vagyunk — ban, vállalkozási árban, vállalkozási határidőben. Tudjuk és ismerjük saját gyengeségeinket és azon vagyunk, hogy ezen változtassunk. Meggyőződésünk azonban, hogy a kialakult helyzeten önerőből változtatni nem lehet. Márpedig ebben az esetben a felelősség a megyei tanácsra, mint alapító és felügyeleti hatóságra hárul. Az építési és vízügyi osztály gyakorolja a közvetlen irányítást, vezetője Zilahi József így vélekedik: — Olyan cselekvési programot fogadtak el, a tanácsi intézkedések arra irányulnak, hogy két éven belül ennek a vállalatnak egyenesbe kell kerülnie. „ Az osztály elemzései javarészt a vállalati belső bajokat tárták fel. Kevesebb önkritikus szó esik arról, hogy a tanácsi befolyásolás negatív hatásai milyen nehézségeket okoztak. Ám minden bizonnyal nem is a vitán, hanem a kibontakozáson van a hangsúly. — Nem kell szanálni a vállalatot, mert a veszteség- rendezést saját alapjaink, az amortizáció bevonásával megoldhatjuk — fogalmazza meg Tóth Pál igazgató. A bizakodásra éppen 1984 utolsó negyede ad okot, amikor százmilliós árbevételt könyvelhettek el, javult a munka hatékonysága. Ekkor már nem terhelte őket több olyan építkezés, ami szinte csak ráfizetést hozott. A de- mecseri és kállósemjéni 8 tantermes általános iskolák, a vásárosnaményi és nyíregyházi, javarészt téglából épült lakások tartoznak ebbe a sorba. (Gyenge vigasz, hogy a kállósemjéni iskolán regisztrált 5 milliós veszteség után most arról szólnak, hogy valamivel magasabb árat is elérhettek volna, ha jobban hadakoznak a beruházási vállalattal.) Kedvező jel Kedvező jel a változtatásra, hogy az év végére két, eredményesnek tűnő leány- vállalatot alapítottak. A szállítás és gépkölcsönzés a leromlott eszközállomány hatékonyabb foglalkoztatására irányul, a szak- és szerelőipari leányvállalat pedig a kevésbé jövedelmező tevékenységet kívánja megfelelő szintre hozni. Sokkal többet várnak viszont égy új vállalkozástól.: a hőtechnikai előírásoknak megfelelő műanyag ablakok gyártásának közeli megindításától, amire a tanácstól már tavaly ötmilliós fejlesztési támogatást kaptak létszámmegtartási céllal. Az idén és jövőre újabb anyagi segítséget kapnak, s egy jövedelmező tevékenység minden bizonnyal kedvezően hat az egész vállalati gazdálkodásra. A vállalat vezetőin múlik, hogy az irányítás szigorításával mennyire tudják a valóban vállalkozói szellemet meghonosítani, olyan takarékos anyaggazdálkodást bevezetni, amely segíti a termelést. Továbbra is gond marad viszont a bérezés, mert a jelenlegi körülmények között olyan alacsony bérfejlesztési lehetőséget terveznek, ami a — dicséretére legyen mondva, még mindig kitartó — törzsgárda megbecsülését nehezen segíti elő. Nemcsak belügy Az ÉPSZER gondjai egyáltalán nemcsak egy vállalat belügyei. Azzal a kapacitással, amellyel évente 150—200 lakást építenek, iskolai tantermek tucatjait készítik, a megye fejlődéséhez járulnak hozzá. S ha ez a vállalat gyengélkedik, kisebb eredményeket ér el. akkor a tanácsi irányításnak úgy is főhet a feje, hogy elmaradnak a szükséges beruházások, de úgy is gondot okoz, hogy mint alapító szerv gondoskodnia kell a megfelelő működésről. Ha tehát bizakodva arról szólnak irányítók és helyi vezetők, hogy az eredményesebb gazdálkodás felé mozdultak el, akkor üdvözölni kell a szigort éppúgy, mint a következetes számonkérést, mert csakis ennek alapján lehet hosszabb távra kijelölni a kilábalás útját. Lányi Botond Uj gabonatároló Mándokon Háromezer tonna szemes takarmány befogadására alkalmas gabonatároló épült Mándokon az Üj Élet Termelőszövetkezetben. A köny- nyűszerkezetes épület kivitelezése 5,2 millió forintba került. A gépi berendezésekre 2 millió forintot fordítottak. A korszerű technológia alkalmazásával elérték, hogy a tárolt anyag emberi kéz érintése nélkül kerül a rendeltetési helyére. Pneumatikus felszedő juttatja a fogadógaratból a szárítóba a beérkezett gabonaféléket és a kukoricát. A szárítótorony műszakonként 150 tonna átbo- csátására alkalmas, így folyamatos lesz a berendezés kihasználása. A mándoki téesz szerződést kötött a gabonaforgalmi vállalattal, hogy a szomszédos gazdaságok termésének egy részét is az új gabonatárolóban szárítják, tárolják. vüT^Umár^lWké Tsz gumiüzeme. Az új csarnok átadásával, melyben idén a második negyedévben kezdik mega munkát, a műszaki gumicikkek gyártásához készítik majd az alapanyagot. Képünkön: Tóth József és Kame- nyiczki Béla. a tsz szerelői gumihengerszékeket állítanak össze. (GB) veszi át a szót ifjabb Kállai Mihályné —, eljár az uram dolgozni. Azt hiszem, én is összeszedem magam, és elmegyek. Pestre... — Semmi jövője nincs Ligettanyának — összegzi Kállai Mihályné, a fiatalasszony anyósa. — De hát itt is kell élni... A létnek ez a szigorú törvénye menti meg őket a balsorstól. Hogy élni kell! A lehangoló hangulatú településen is, az egyszoba-konyhá- ban is, ahol a tisztaszobát ilyenkor se fűtik, megcsontosodott, előítéletektől terhes világban is, egymás dolgait felügyelő és számon tartó, de egymásra figyelő zárt közösségben is, ahol tán még azt is tudják, mikor fordul másik oldalára a szomszéd. És ezen a szigeten is kidugja fejét a szikből a kamilla- virág — az embert nem lehet legyőzni. Mert megjön Kovács Sebestyénné, a postás, s ha nem is mindennap, de minden házba bekopog az előfizetett újsággal. És a boltban, ahol azt halljuk Paczári Miklósáé eladótól, hogy „nem rossz, szokni kell”, újabban a legkelendőbb cikk a BIP- öblítő. Ligettanya még ét... Baraksó Erzsébet
