Kelet-Magyarország, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)
1985-01-17 / 13. szám
4 Kelet-Magyarország 1985. január 17. Hazánkba érkezik a norvég miniszterelnök Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására január 17-én hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Kaare Wiiloch, a Norvég Királyság miniszterelnöke. Kaare Wiiloch, a Norvég Királyság miniszterelnöke 1928. október 3-án született Oslóban. Közgazdász diplomát szerzett 1953-ban az Oslói Egyetemen. Már egyetemistaként a Norvég Hajó- tulajdonosok Szövetségében dolgozott, majd — 1954 és 1963 között — a Norvég Gyáriparosok Szövetsége alkalmazta. A kormányfő politikai pályafutását az oslói városi tanács tagjaként kezdte: 1952- töl 1959-ig különböző bizottságokban tevékenykedett. 1953-ban a Norvég Parlament (storting) póttagja, majd 1955—56-ban teljes jogú tagja lett. 1961-től húsz éven át az egymást követő választásokon ismét bizalmat kapott. 1970-ben a storting konzervatív csoportjának elnöke lett, s pártjában — a konzervatív pártban — 1970 —74 között ugyancsak az elnöki tisztet töltötte be. A norvég miniszterelnök közéleti tevékenysége során — a második világháború utáni első, majd a második nem szocialista koalíciós kormányban — kereskedelmi és hajózási miniszterként dolgozott. Miután pártja megnyerte a parlamenti választásokat, 1981 októberében, mint a konzervatív kabinet vezetőjét, miniszterelnökké nevezték ki. Kaare Wiiloch 1970 óta választott tagja az Északi Tanácsnak, amelynek 1973-ban soros elnöki tisztét is ellátta. Egy alkalommal — a norvég küldöttség tagjaként — részt vett az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésén. Befejeződött a KGST V.B. ülése Szerdán Moszkvában véget ért a KGST Végrehajtó Bizottságának 113. ülése. A tanácskozás napirendjén szereplő kérdések között az elmúlt napokban megvitatták a tagországok egymás közötti kereskedelmében az 1986—1990-es időszakra vonatkozó szerződéses árbázis kérdését is. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a jelenlegi rendszer megfelelő, elősegíti az együttműködés fejlődését. Áttekintették ‘ az árképzési módszer tökéletesítésével kapcsolatos munkák eredményeit és a további teendőket. A KGST-tagországok felső szintű gazdasági értekezletén elhatározott elveknek megfelelően fontos, hogy a mező- gazdasági és élelmiszeripari termékeket exportáló országok számára biztosított legyen ezen áruk termelésére és szállítására történő ösztönzés. Kelet-Európa a háború után (3.) A nap folyamán az állandó képviselők elfogadták a háromnapos ülés határozatait és aláírták a Végrehajtó Bizottság tanácskozásának jegyzőkönyvét. Ezt követően a vb soros elnöke, Janusz Obodowski lengyel miniszterelnök-helyettes sajtókonferenciát tartott. Az ülésről közlemény jelenik meg. II moralista Michelangelo A Michelangelo jelleméről alkotott egyik tévhitet oszlatja el a napokban Firenzében közzétett dokumentum. Michelangelo 1557-ben tanítványának és barátjának, Giorgio Vasárinak írt saját kezű levelében ugyanis a következőket írta: „Ha a szégyenbe bele lehetne halni, már nem lennék az élők sorában”. A mester a római Szent Péter Bazilika déli apszisának (a keresztény templomokban az oltárt magába foglaló szentélyt nevezik így) a boltívében becsúszott építészeti hiba miatt érzett bűnbánatot. A művészettörténészek eddig — tévesen — azt hitték, hogy Michelangelo elhárított magáról minden felelősséget a nevezetes szakmai tévedés ügyében. Az alapkőletételtől a többi között Bramante, Raf- faello és Michalengelo tervei alapján 120 évig épült és átépített római székesegyház szóban forgó részét annak idején le kellett bontani és újjáépíteni. Elhunyt dr. Gosztonyi János Mély fájdalommal tudatjuk, hogy dr. Gosztonyi János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának volt tagja, a Magyarok Világszövetségének főtitkára, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Elnökségének tagja, súlyos betegség után elhunyt. Gosztonyi János elvtárs búcsúztatása 1985. január 22- én, kedden, 14 órakor lesz a Mező Imre úti temetőben. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai, munkatársai 13,30 órától róhatják le kegyeletüket a Mező Imre úti temető díszravatalozójában. Az elhunytat — végakaratának megfelelően — Celldömölkön temetik el. Az MSZMP Központi Bizottsága A Hazafias Népfront Országos Tanácsa A Magyarok Világszövetségének Elnöksége Athénban tárgyal Hoszni Mubarak egyiptomi elnök (balra). A képen a repülőtéren látható vendéglátójával, Konsz- tantyin Karamanlisz görög elnökkel. Afganisztáni szovjet hadifoglyok „Megdolgozzák" a katonákat Az Egyesült Államok hírszerző és propagandaszolgálatainak értékesek azok a hadifoglyok, akiket afganisztáni területen, az afgán kormány kérésére ott állomásozó szovjet csapatok katonái közül ejtenek foglyul és hurcolnak pakisztáni területre az afgán ellenforradalmárok — írja Borisz Csehonyin, a TASZSZ szemleírója. — Ezt különböző pénzbeli juttatásokkal is kifejezik. Ezek a katonák a megfelelő fizikai és ideológiai ráhatás következtében esetenként elfogadják a rájuk kényszerí- tett szerepet. A TASZSZ szemleírója a washingtoni szovjet nagykövetség segítségével hazájába visszatért Nyikolaj Rizskov példájával szemlélteti az említett módszereket. Leírja a négy hónapos pakisztáni fogság embertelen körülményeit, a zsarolást, a kényszert, a csábító pénzbeli ellenszolgáltatást és egyes szovjetellenes szervezetekhez tartozó személyek gyámkodását, amelyek mind eszközül szolgáltak a 19 éves katona „megdolgozásához”. Rizskovot azzal fenyegették, hogy visszatérte után a szovjet hatóságok könyörtelenül meg fogják torolni „dezertálását”. így a fiatalember hajlandó volt a neki súgott, légből kapott tények felhasználásával előadásokat tartani, cikkeket írni katonai szolgálatáról. Az eset kapcsán a kommentátor a következő következtetésekre jut: a szovjet állampolgárokkal és a Szovjetunióval szembeni piszkos tevékenységért nemcsak a hírszerző és propagandaszolgálatok, illetve a szovjetellenes szervezetek vádolhatok, hanem a pakisztáni és az amerikai hatóságok is. Hogyan lehet másként minősíteni Iszlámábád viszonyát azokhoz a szovjet katonákhoz, akiket az ellenforradalmárok fogtak el, s akiket törvénytelenül tartottak fogva pakisztáni területen? Ez nemcsak Rizs- kovval, hanem más, a Szovjetunióba nemrég visszatért katonákkal is megtörtént. Ugyancsak elfogadhatatlan az amerikai külügyminisztérium álláspontja, amely nyíltan húzza-halasztja a válaszadást a washingtoni nagykövetség kérésére. A szovjet nagykövetség azt sürgeti, tegyék lehetővé, hogy képviselője találkozhasson az ugyancsak az Egyesült Államokban tartózkodó és hazatérési szándékáról már többször nyilatkozott- szovjet katonával, Alekszandr Voronovval. '' -X-. és összeforrott&ág K elét-Európában a népi demokratikus és szocialista forradalmak fejlődése rendkívül nehéz körülmények között ment végbe. A nyugati hatalmak „hidegháborút” indítottak a szocialista világ ellen. Ebben a helyzetben nagy jelentőségű volt az a politikai és diplomáciai támogatás, amelyet a Szovjetunió nyújtott a kelet-európai országoknak. A Szovjetunió elismerte kormányaikat, diplomáciai kapcsolatokat létesített velük, segített nekik kikerülni a nemzetközi elszigeteltségből. A Szovjetunió megvédelmezte a fasizmus alól felszabadult országok szuverenitását az Egyesült Államok és Anglia imperialista köreinek támadásaival szemben, amelyek megpróbáltak reakciós kormányokat uralomra juttatni a felszabadult országokban. Ez a védelem semmiképpen sem jelentett beavatkozást az említett országok belügyei- be. így például 1946-ban még a csehszlovák nemzeti szocialista párt burzsoá politikusai is elismerték, hogy „a belügyeinkbe való be nem avatkozás kötelezettségét a Szovjetunió következetesen és olygn tapintattal hajtja végre, amely a nagyhatalmak részéről egy kis állammal szemben nem mindig szokásos. Egyetlen olyan eset sem fordult elő, hogy a Szovjetunió bármiképpen megkísérelt volna befolyást gyakorolni belső ügyeink megoldására”. A szovjet képviselőknek a szövetséges ellenőrző bizottságban végzett tevékenységét nagyra értékelte Petru Groza román kormányfő: „A román állam szuverenitását, függetlenségét és a román nép nemzeti méltóságát a fegyverszünet egész időszaka folyamán egyszer sem sértették meg. Ellenkezőleg, a szovjet kormány képviselői szolgálták pajzsul, amely ezt a függetlenséget, szabadságot és méltóságot megvédelmezte bármiféle támadással szemben.” A Szovjetunió harca a háború utáni demokratikus világért, a kelet-európai országoknak nyújtott támogatása elősegítette a kölcsönös baráti kapcsolatok megteremtését. Egyre világosabbá vált ezen országok számára, hogy az imperialista agresszió veszélye közepette csakis valamennyi békeszerető erő összefogásában, a Szovjetunióval való együttműködés erősítésében lelhető meg a védelem. S ezt az egyre bővülő együttműködést szilárdították meg a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződések. Ilyen kétoldalú szerződések még a második világháború idején létrejöttek a Szovjetunió és Csehszlovákia, a Szovjetunió és Jugoszlávia, a Szovjetunió és Lengyel- ország között. Hasonló szerződéseket kötött a Szovjetunió 1948-ban Romániával, Magyarországgal és Bulgáriával. Barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés megkötésére került sor a negyvenes évek második felében maguk a kelet-európai államok között is. A forradalmak sikeres fejlődése a kelet-európai államokban, azok áttérése a szocialista építés útjára meghatározta a szocialista világrendszer kialakulását. A szocialista rendszer megszilárdulásának arányában kialakultak a feltételek a szocialista országok közti kapcsolatok mind nagyobb mérvű erősödéséhez. Már a háború utáni első években lerakták a testvéri államok közti barátság és együttműködés alapját. Ez az alap társadalmi-gazdasági és politikai azonosságuk volt: a szocialista országok azonos típusú gazdasági bázissal — a termelőeszközök társadalmi tulajdonával —, azonos típusú állami rendszerrel — a nép hatalma, élén a munkásosztállyal —, egységes ideológiával — a marxizmus—leninizmussal — rendelkeztek, közös érdekek egyesítették őket a forradalmi vívmányok védelmében, ugyanaz volt a céljuk: a kommunizmus építése. A szocializmus építésének útjára lépett országok előtt már a háborút követő első években felvetődött az a feladat, hogy egyesíteniük kell erőfeszítéseiket az imperialista hatalmak támadásaival szemben, amelyek a kapitalista rendszer Kelet-Európábán való visszaállítására törekedtek. Amilyen mértékben erősödött az új rendszer a testvéri államokban, úgy növekedtek a lehetőségek a nyugati hatalmak imperialista politikájával szembeni közös aktív szembeszállásra. Nyolc európai állam kommunista és munkáspártjai képviselőinek 1947 szeptemberében Lengyelországban megtartott tanácskozása megállapította, hogy „bátran őrködni fognak országaik demokráciája, nemzeti szuverenitása, szabadsága és függetlensége fölött”. A testvéri országok népei fejlődésük minden további szakaszában határozottan érezték az egymással való szoros együttműködés különös jelentőségét, a szocialista közösség egysége állandó erősítésének szükségességét. A szocialista országok közös akciói, minden oldalú együttműködésük egyszersmind biztosították és biztosítják belső fejlődésük ( számos problémájának megoldását is, továbbá a szilárd védelmet az imperialista agresszív tervekkel szemben. Az imperialista hatalmak, elsősorban az Egyesült Államok hibájából a nyolcvanas években erősen fokozódott a két ellentétes társadalmi rendszer közti szembenállás. Ilyen körülmények között a szocialista közösség legfontosabb feladatává vált a nukleáris háború megelőzése, a katonai szembenállás szintjének csökkentése. A nemzetközi helyzet kiéleződése a jelenlegi szakaszban szükségessé teszi a szocialista közösséghez tartozó országok hatékonyabb együttműködését, tevékenységük fokozott összehangolását a külpolitika legfontosabb kérdéseiben. A koordináció fő iránya: a béke megőrzését, a termonukleáris világkonfliktus megelőzését célzó közös akciók egyeztetése. Ez különösen fontos napjainkban, amikor az Egyesült Államok és a NATO militarista erői mind jobban növelik nukleáris erejüket Nyu- gat-Európában. Ugyanekkor az amerikai kormányzat részéről újból nyílt felhívások hangzanak el a háborút követő európai politikai rendezés felülvizsgálására, a krími és a potsdami konferenciák határozatainak, valamint a helsinki záródokumentum elveinek felülvizsgálására. Ezzel egyidejűleg a revansiz- mus hulláma árasztja el Nyugat-Németországot. Az Egyesült Államok agresszív irányvonala az egész világot fenyegeti, s magát az Egyesült Államokat is veszélyezteti. Látják ezt a józanul gondolkodó amerikai államférfiak. Így T. O’Neill, az Egyesült Államok képviselőházának elnöke megállapítja, hogy a „Fehér Ház kísérlete a .hidegháború újjáélesztésére’ ... veszélyezteti az amerikaiak jövőjét.” A Nyugat külpolitikai stratégiájában egyre nagyobb szerep jut a keleteurópai szocialista országokkal szemben követendő „differenciált politikának”. Olyan kísérletekről van szó, hogy „különleges kapcsolatokat” létesítsenek a szocialista közösség egyes tagjaival, hogy szembeállítsák őket egymással. Az Egyesült Államok hivatalos személyiségei nyíltan kijelentik, hogy a ..differenciált politika .célja' Kelet-Európa elszakítása a Szovjetuniótól”, majd az említett országokban létező szocialista rendszer gyengítése és végső soron felszámolása. Az imperialista körök megkísérlik befolyásolni egyes szocialista országok belső fejlődését, aláásni társadalmi-politikai stabilitásukat. gyengíteni a szocialista közösséget. Példa erre az Egyesült Államoknak és néhány NATO-beli szövetségesének Lengyelországgal szemben követett irányvonala. Ma különösen időszerűek V, I. Leninnek hatvan éve elhangzott szavai: „Mi, akik az imperializmus ellen harcolunk, olyan szövetséget alkotunk, amely megköveteli a szoros katonai összefogást, s bármely kísérletet ennek az összefogásnak a megsértésére teljesen tűrhetetlen jelenségnek. a nemzetközi imperializmus elleni harc érdekei elárulásának tekintünk.” Minden testvéri ország politikai és gazdasági erősödése elválaszthatatlanul összefügg egész közösségünk szilárdításával, s biztosítja a szembeszállást a szocializmus ellen irányuló új imperialista nyomással. Az akcióegység erősítése állandóan a szocialista közösséghez tartozó országok vezető pártjai és kormányai figyelmének homlokterében áll. K. U. Csernyenko, az SZKP KB főtitkára hangsúlyozta: „Az egység és az összeforrottság segít abban, hogy egyre újabb és újabb sikereket érjünk el az alkotás különböző szféráiban. Az egység és az összeforrottság segít helytállni a nehéz percekben, visszaverni az osztályellenség tá-. madásait. A szocialista államok egységétől és össze- forrottságától óriási mértékben függ országaink biztonsága, népeink békés munkája, a nukleáris háború elhárítása.” Igor Őrlik professzor Szovjet Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézet (Vége)
