Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-12 / 291. szám
1984. december 12. Kelet-Magyarország 3 Megfelelni a jövő követelményeinek „ ... Előtérbe kell helyezni a nemzetközi versenyképességet és a gazdaságosságot növelő fejlesztést. Bővíteni kell a tároló-, a hűtő- és raktárkapacitást... Rugalmasabb, jobb értékesítési rendszerre van szükség, a termelők szélesítsék külpiaci kapcsolatainkat.” (Az MSZMP XIII. kongresszusi Irányelveiből) Vándorkiállítás Kerámia, tűzzománc, grafika Idén már harmadszor rendez a nyírbátori művelődési központ karácsonyi kiállítást és vásárt. A házasságkötő teremben kiállított képző- és iparművészeti darabok a helyi képművész stúdió és a nyári alkotótelep résztvevőinek 1984- ben készült munkái. A zsűrizés már ősszel megtörtént. Olyan neves művészek végezték ezt a munkát, mint Morelli Edit és Józsa János. E két név egyben a minőségre is garancia,. A zsűri elé vitt 150 alkotásból 128-at találtak alkalmasnak a kiállításra. A tűzzománc népszerűségének köszönhető, hogy a kiállítást vásárlási lehetőséggel is kibővítették a rendezők. Nagyon jó lehetőség az, hogy a karácsonyi ajándékozások idején értékes képző- és iparművészeti tárgyakat is lehet vásárolni. Kapható kerámia, tűzzománc, és grafika is. Nyírbátorból több megye városába indulnak, hogy vándorkiállítás keretében másokat is gyönyörködtessenek. Nyírbátorban december 22-ig tekinthetik meg az érdeklődők a műveket. A megyei kiállítássorozat első állomása Nyíregyháza, ahol január 4- től az MVMK galériájában látható a kiállítás anyaga. Jó ütemben épül Kállósemjénben a víztorony, (cs) — Természetes, hogy e nagy jelentőségű dokumentumban elsősorban azt keresi az ember, ami a saját vállalatával van összefüggésben — válaszolja Marosi Károly, a Szabolcs megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatója. Az Irányelvek átfogó program, jó gondolkodási keret arra, hogy az ember felkészüljön: milyen változások várhatók, s ehhez milyen cselekvésekre van szükség. Készülni kell! Ezt követően érdekes megállapítást fűz az elmondottakhoz : — Az Irányelvek adnak egy felkészülési kényszert! A néhány fent idézett pasz- szusban sűrítve fogalmazva bennefoglaltatik az, hogy az élelmiszeriparon belül a mi iparágunknak fel kell készülnie a nagyobb termelésre, s természetesen ennek színvonalas fogadására. Ettől a jövőben nagyon sok függ. Én úgy számolom, hogy 1990- re 100 ezer tonnával több gabonát vásárolunk fel Szabolcsban, mint 1984-ben. Ezt már most meg kell alapoznunk. Gabonasilók építését tervezik a VII. ötéves terv első éveiben Kisvárdán, Vásáros- naményban, Nyírbátorban és Nagykállóban. Ezt a programot az egész tervidőszákban folytatni kívánják. — Másik fontos teendőnk, ami az Irányelvekben megfogalmazottakból következik, hogy jelentősen javítsuk a takarmányellátást az elkövetkező években — folytatja. — Ugyanis részben növekszik az állatállomány, s a keveréktakarmányok iránti igény. Éppen ebből a meggondolásból új takarmánykeverő üzemet építünk Nyírbátorban, valószínű mezőgazdasági üzemmel kooperációban. S ezzel a növekvő igényeket még nem elégítjük ki. Ezért gondoltunk a mátészalkai, a zajtai és a tiszavasvári takarmánykeverők rekonstrukciójára. Figyelem az exportra Gondolnak a tőkés export növelésének a lehetőségeire is. — Ez következik abból, hogy növekszik a felvásárlásunk — fűzi hozzá magyarázatként Marosi Károly. — Ezzel nagyobb lehetőség nyílik számunkra különösen a búza és a kukorica exportjának a megduplázására 1990-ig. Természetes, hogy ennek sok vonzata van. Tovább fokozzuk a gépesítést, automatizáljuk a termékek üzemi feldolgozását és az anyagmozgatást is jelentősen gépesítjük. És nagyon fontos előrelépés: napirenden van és megkezdtük a számítástechnika alkalmazását az üzemi termelés programozásában és a forgalom lebonyolításában. Az elkövetkező öt évben minden üzemünket felszereljük számítógéppel — vázolta a nem is távoli jövőt az igazgató az Irányelvek alapján. Megerősített törekvések Jóna Pál, a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat igazgatója így fogalmaz: — Az Irányelvek segítenek abban, hogy ellenőrizzük magunkat: vajon helyesek-e, reálisak-e, megvalósíthatók-e elképzeléseink? Ügy gondolom, ezekben jelentősen megerősített. Például abban, hogy bátrabban folytassuk tovább a fajtaszerkezet — s ez egyben a termékszerkezet javítását. Korábban, a VI. ötéves terv idején ugyanis a dohánytermelésünknek fele volt a minőségileg jobb, alacsonyabb nikotintartalmú, könnyebb fiziológiai hatású, az egészségre kevésbé ártalmas dohány — adja a szakszerű magyarázatát, s ezzel összefüggésben azt fejtegeti, hogy most az Irányelvek le- hetőségeí-és módot is adnak ahhoz, hogy ezt a programot 1990-ig folytathassák. E program haszna vitathatatlan. Persze ha megvalósul! — Reméljük igen. A Virginia az egyedüli olyan, hazánkban termesztett dohányfajta, amelynek jó minőségű választékai a tőkés piacon úgy is versenyképesek, hogy árban is állják a kihívást. És ez nem mellékes — magyarázza Jóna Pál, majd igy folytatja: — Éppen ezért nekünk a Virginia-programon belül ezt a minőségi arányt a többszörösére kell növelnünk. Ez érdeke a vállalatnak, érdeke a népgazdaságnak, de legalább annyira érdeke a termelőknek is. S mindehhez nem szükséges többletráfordítás, csak fegyelmezetebb és még figyelmesebb munka. Fejlesztés— távlatban Ennek az öt év alatt megsokszorozható tőkés exportnak az anyagi, műszaki, emberi-érdekeltségi feltételeit kell megteremteni, amelyre reflektort irányít az Irányelv. — Tudatosan kiemelt figyelmet fordítunk és jelentős pénzeszközökkel is segítjük a Virginia dohányfajták nemesítését — vázolja a jövőt az igazgató. — Ezzel teremthetjük meg a jövedelmező, s a jövőben is exportképes dohánytermesztés fejlesztésének alapjait Szabolcsban. ★ Kommentár helyett. A két igazgató gondolataiból világosan kiderül: a XIII. kongresszus Irányelvei reális célokat tűznek ki. Olyan gondolatokat ébresztenek, amelyek két jelentős vállalatunk terveinek megalapozásához szellemi fogódzót nyújtanak újabb öt esztendőre. Farkas Kálmán K ezdetben öten voltunk. Barátaink — e névvel illettük ama egyéneket, akik olyan disznó- ságainkat is elnézték, amelyek, ha bárki más követte volna el azokat, határozott rosszallásukkal találkoztak volna —, barátaink így neveztek minket: a koalíciósok. Mert Angéla példás rendet tartott közöttünk. Egymásra acsarkodnunk nem volt szabad. Kegyein egyenlő mértékben osztozkodtunk: mindenkinek jutott azonos mennyiségű (sok vagy kevés, ki sejthette akkor?) remény. Egyéb semmi. Lázadni kinek jutott volna eszébe? Egy pillantás Angéla bájosan fintorgó farára, soha- nem-feledhető szőkeségére, és máris lekushadt berzenkedő hím-öntudatosságunk: majd, majd... majd! Elsőnek L. bukott le. Késő éjszaka egy hábéről jövet bandukoltunk hazafelé, hatosban, ahogy megszoktuk. Angéla egyszerre csak megállt, és felemelte mutatóujját. A szemközti járdán féllábú férfi mankózott ismeretlen célja felé: kopp, csossz ... Angéla hatásszüne- tett tartott, aztán rikkantott harsait: bal!... bal!... bal! ... L. felháborodottan rikácsolt, csak későn kapott észbe, de már hiába csatlakozott alázatosan röhicsélö kvartettünkhöz. Négyen makoholizmusáról beszéltek, ezért ő érzékeny volt a témára. Angéla valamennyiünket beavatott gaz tervébe, természetesen az áldozat kivételével. Lila színűre pin- gált egy fehér egeret (ez állítólag és tulajdonképpen, valamint tudományosan, voltaképpen fekete patkány), radtunk, magunkban fenekedé riválisok. B. költő volt. Jó verseket írt, nagy ritkán közölték is őket. Értelmes és félénk, művelt és gyámoltalan fickó: le kellett buknia. A büszkesége döntötte romlásba. Angéla aktfotót ígérgetett neki, de végül csak az ágyékáról készült felvételt nyújtotta át neki. Egy röntgenfelvételt. B. megsértődött, B.-t leírták. F. sokat ivott. Mi is, Angélánkat is beleértve, de erről senki nem beszélt. F. alés miután F. a harmadik vodkáját is felhörbölte, reti- Tcüljéből az asztalra piszkálta a preparált jószágot. „Nini, egy lila egér!” — csodálkozott F. „Miféle egér? Te uccinálsz, mintha hallanál! Igyál inkább még egy vodkát!” — nyilatkoztunk mi, és közben zsebrevágtam az egeret. F. sápadtan hallgatott, két hétig nem ivott az eset után, amíg el nem meséltük neki az összeesküvés történetét. Azóta még többet iszik. Ügy tudja, hogy májcirózissál kezelik, pedig rákja van. K. a lottón játszott. Angéla öt kemény forintot áldozott arra, hogy a húzás után öttalálatossá alakítson egy szelvényt, és suttyomban kicserélje K. egyik szelvényével (hetente húsz szelvénnyel játszott). K. elhitte, hogy ötöse van. Szörnyen nevetségessé vált. önhibáján kívül, de ez mit sem változtatott a lényegen. E gyedül maradtam. Illetve ketten vagyunk. Három hete vettem el Angélát. Tökéletesen megbízik bennem. Legutóbb rám bízott egy üveg blekendváj- tot. Hozzá sem nyúltam. Esküdni mertem volna rá, hogy hashajtó van benne. Angéla tudja, hogy egy pillanatig sem hiszek neki, és én tudom, hogy ezt nagyon helyesen teszem. Tökéletes házasság a mienk. Győztem. Palotás Dezső A nyíregyházi állatforgalmi és húsipari vállalatnál naponta 10 szarvasmarhát vágnak le. A munkafolyamat során Kiss László feladata a konvejorpályáról az átakasztás, majd a marhahús lemosása. (Elek Emil felvétele) Hús, nagyüzemben Beruházás, de miből? ALIGHA KELL BIZONYGATNI, beruházás nélkül nem lehet komoly fejlesztéseket megvalósítani. Vonatkozik ez a gyártmányfejlesztésekre, a termékváltásra, s nem utolsósorban a minőség javítására. Márpedig a megye ipari szövetkezeteiben a korábbi esztendőkhöz hasonlítva csökken a beruházásra fordított összeg. Ennek legfőibb oka éppen a pénzügyi alapokban kereshető:' S ha nincsen pénz, nem tudnak fejleszteni, ha nem fejlesztenek, nem tudnak lépést tartani a piac igényeivel. Vagyis itt már bezárul a kör, minden marad a régiben, csalk az a kérdés, mit szól ehhez a vásárló. Pontosabban, továbbra is kitart-e a régi termékek mellett, vagy továbbáll egy házzal. Inkább az utóbbi. Egyértelműen bizonyítható tény: szükség van a beruházásokra. Tudom, ezután rögtön azt kérdezik a gazdasági vezetők, miből építkezzenek, honnan vegyék a pénzt az új gépek vásárlására. Amikor megélni is nehéz. A „pénzcsiná- lásnak” egyetlen és legfontosabb útja, olyan termékek gyártása, amelyek keresettek valamennyi piacon. Emellett az érdekeltség útjának megkeresése dolgozó és szövetkezet között. Persze ez a recept sem biztos, de mindenképpen a felemelkedés egyik útja lehet. BERUHÁZNI MÉGIS KELL. Annak ellenére, hogy megszigorodtak a hitelfeltételek, hogy csökkentek a fejlesztési alapok, hogy a szabályozó rendszer ismét változik, s esetenként nem mindenki hasznára. Az ipari szövetkezetek segítségére siet a KI- SZÖV. Saját pénzügyi lehetőségeiken belül a kölcsönös fejlesztési alappal, támogatja a beruházásokat az OKISZ, valamint fejlesztési társulások segítségét is igénybe lehet venni. Egyszóval aki akar, az megtalálja az útját a beruházás megvalósításának. íme néhány példa. Nagykállóban a cipőipari szövetkezetben varroda és raktár épült kilencmillió forint értékben. A továbbiakban a gépek beszerzése van soron, ez 12 millió, forintot emészt fel,vs '&f!njßqß- dik'a következő esztendőre. Üjfehértón építőanyag gyártását kezdik meg, ehhez szükség van egy üzemcsarnokra. A harminemil- liós beruházás teljes egészében 1985 tavaszára készül el. Fehérgyarmaton az asztalosipari szövetkezet energiaracionalizálási programot hajt végre. Emellett egy új rakodóteret is építenek négymillióért. A Nyíregyházi Bútoripari Szövetkezet megszünteti az Epreskert utcai asztalosüzemét, helyette új üzemcsarnokot épít a Pazonyi úton. Ennek a beruházásnak még csak terve van, nincs meg a pénzügyi fedezet, ellenben a jövő év végén már az új csarnokban kell termelni. A FELSOROLT ESETEK BIZONYÍTJÁK, olyan ösz- szegű beruházásokról van szó, amit maguk a szövetkezetek képtelenek elvégezni. Viszont saját erőből és különböző támogatásokból már felépülhet az új csarnok, vásárolhatnak gépeket. Persze ehhez az kell, hogy megfelelő tervvel, termékkel álljanak elő. Ám a beruházás alatt nemcsak a nagy értékű új épületeket kell érteni. Fejlesztés egy átalakítás, vagy korszerűsítés is, ami a termelés előrébbvitelét eredményezi, vagy egy új gyártósor megvásárlása. Ez ugyancsak sokat jelent egy szövetkezet életében és első lépés a nagyobb, a még korszerűbb felé. Sipos Béla Víztározó a tölgyerdőnél ötvennégy hektáros víztározót alakítóiak ki az idén Bátorliget és Terem határában. A tereprendezés és a műtárgyak több mint négy-1 millió forintba kerültek, ám ez az összeg minden bizonynyal megtérül majd, hiszen a munkálatok során rendkívül értékes mésziszapot találtak a tározó fenekén, mely kiváló talajjavító. A hasznosítás terveit most dolgozzák ki, s ha kitermelték a mésziszapot, megkezdődhet a tározó elárasztása. A gyönyörű környezetben, a híres Dróti tölgyerdő szomszédságában lévő tóból horgászparadicsomot szándékoznak kialakítani a község vezetői.
