Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-12 / 291. szám

4 Kelct-Magyarotszág 1984. december 12. Lázár György fogadta a kínai állami tervbizottság elnökét Németh Károly a Szovjetunióba utazott Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke kedden a Parlamentben fogadta Szung Ping államtanácsost, a Kínai Népköztársaság állami terv- bizottságának elnökét. A meg­beszélésen részt vett Faluvé­gi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke. Jelen volt Ma Lie, a Kínai Népköz- társaság budapesti nagykö­vete is. Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bi­zottságának meghívására kedden a Szovjetunióba uta­zott. Kíséretében vannak Kótai Géza és Pelrovszki István, a KB osztályvezető helyettesei. Búcsúztatásukra a Ferihe­gyi repülőtéren megjelent Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Szovjet-japán gazdasági tanácskozás Tokióban öt év után először szer­dán Tokióban ismét össze­ül a szovjet—japán gazdasá­gi együttműködési bizottság. Mivel mindkét részről a köl­csönösen előnyös együttmű­ködésben leginkább érdekelt személyiségek, vállalati kép­viselők vesznek részt a tár­gyalásokon, japán megfigye­lők szerint a háromnapos ta­nácskozás eredményeként for­dulópont állhat be a kétol­dalú gazdasági kapcsolatok néhány éve tartó kedvezőt­len alakulásában. A bizottság utolsó ülését 1979-ben tartotta. A kedvezőtlen tendencia semmiképp sem a japán üz­leti élet érdekeltségének hiá­nyát jelzi. Erre utal, hogy a két ország között évek óta olyan gazdasági együttműkö­dési vállalkozások vannak fo­lyamatban, amelyek nem el­sősorban a már befektetett tőke nagysága, hanem a jö­vendő kölcsönös előnyök csá­bítása miatt sem szakíthatok félbe. A küszöbönálló tanácsko­zás — amelyen japán rész­ről különböző nagyvállalatok és kereskedőházak vezető képviselői vesznek részt — a kooperáció szélesítését célzó kölcsönös törekvést tükrözi. A tárgyalások módot nyújta­nak a meglehetősen bő együttműködési lehetőségek feltérképezésére, s ily módon arra, hogy a szigetországi üz­leti körök a jövőben kedvező irányban befolyásolhassák a japán kormánypolitikát. A világ minden részéből érkeznek orvosspecialisták Bhopal- ba, a történelem eddigi legnagyobb gázkatasztrófája áldo­zatainak gyógyítására. Kalevi Sorsa tegnapi programja (Folytatás az 1. oldalról) adott tájékoztatást a több mint 19 ezer dolgozót foglal­koztató gyár tevékenységé­ről. Elmondotta, hogy gyü­mölcsöző együttműködést alakított ki a Videoton — egyéb külföldi cégek mellett — több finn vállalattal is. Közülük a tengeri hajókon geológiai és geofizikai kuta­tásokat végző Nokia Oy ré­szére számítógép-rendszere­ket szállít. Az utóbbi időben — a tengeri kutatások szere­pének növekedésével — je­lentősen bővült ez a kapcso­lat. Kalevi Sorsa vidéki prog­ramjának befejezéseként üzemlátogatáson ismerkedett a periféria és a számítógép gyáregység munkájával, meg­tekintette a számítógép-sze­relő szalagot és a végszerei­dét. A székesfehérvári látoga­táson részt vett Púja Frigyes, hazánk helsinki és Osmo Väinölä, a Finn Köztársaság budapesti nagykövete. Kalevi Sorsa, a Finn Köz­társaság miniszterelnöke ked­den délután a budapesti Hil- ton-szállóban találkozott a hazai és a nemzetközi sajtó képviselőivel. Elöljáróban tett nyilatkozatában hangsú­lyozta, hogy a két ország kö­zötti kapcsolatok nemcsak jók, problémamentesek, ha­nem valóban barátinak jel­lemezhetők. A Kádár Jánossal, Loson- czi Pállal és Lázár György- gyel folytatott megbeszélé­seiről szólva elmondotta: részletesen áttekintették a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit. Egybehangzóan megállapították: a jövő esz­tendő döntő fontosságú lehet a nemzetközi helyzet alaku­lása szempontjából. Finnor­szág és Magyarország min­dent elkövet, hogy a világ- politikában, az államok kö­zötti kapcsolatokban kedve­ző fordulat történjék. A kétoldalú kapcsolatokat jónak minősítve, kiemelte a gazdasági együttműködés té­makörét. A bevezető nyilatkozat után Kalevi Sorsa válaszolt az újságírók kérdéseire. (Folytatás az 1. oldalról) nevezett tájtermesztést. Mindhárom megye jelenlévő szakembereinek változatla­nul azt javasolták, hogy folytassák azokat a munká­kat, amelyeknek az a célja, hogy a táj adottságaihoz jobban alkalmazkodó, terme­lési szerkezet és termesztési technológia valósuljon meg. Lakatos András, a Sza- bolcs-Szatmár megyei Ta­nács elnökhelyettese többek között arról szólt, hogy a me­gye mezőgazdasági fejlődése követi az országos tendenciá­kat, de azoktól elmarad. Ked­vezőtlen — mondta —, hogy bár a termelés nőtt, az ága­zat jövedelmezősége az utóbbi években romlott. A termésátlagok gazdaságos nö­velésének a kedvezőtlen ter­mészeti adottságok miatt a megyében korlátozottabbak a lehetőségei, mint más tá­jakon. A melléktermékek hasznosításának kérdésével kapcsolatban elmondta, hogy az előrelépés Szabolcs-Szat- márban az országosan is jel­lemző gondok mellett a me­zőgazdasági üzemek tőkesze­génysége nehezíti. A megyé­ben nem sikerült a mező- gazdasági termelés és a ter­mészeti termékek feldolgo­zásának összhangját megte­remteni. Az e tájon igen jól termeszthető burgonya ve- testerülete például növelhető lenne, ha a közelben feldol­gozó üzem készülne. Az ülésen több. a témakör egy-egy szakterületének spe­ciális kérdéseivel foglalkozó hozzászólás is elhangzott. (szász) 1. Mándok, mint járási köz­pont, kisugárzó hatással volt a tiszai járás községeire. Ezt felismerte a volt grófi kas­télyban székelő szovjet pa­rancsnokság is, amikor fel­kérte a községi közigazgatás vezetőit, tegyenek intézke­dést az üzletek megnyitásá­ra, az iskolai tanítás folyta­tására, a hivatalok működé­sének biztosítására. A község felszabadulásá­nak napjától, 1944. október 30-tól a szovjet parancsnok­ság állandó kapcsolatban volt L. Oláh István községi fő­bíróval, aki a lakosságot érintő közleményeket dobszó útján közhírré tétette. A fő­szolgabírói hivatal és a köz­ségi elöljáróság képtelen volt az élet normalizálásához szükséges intézkedéseket megtenni. A régi módszerek­kel nem lehetett igazgatni. A Hangya szövetkezet és más boltok készletei kimerültek, villanyvilágítás nem volt, a malom nem működött. A harci cselekmények je­lentős közvetlen károkat nem okoztak, a község és környé­kének lakossága mégis sokat szenvedett a nélkülözésektől. Az alapvető élelmiszerek az önellátás következtében, ha szűkösen is, de megvoltak. Hiánycikk volt azonban a fű­szeráru, a petróleum, a szap­pan, a cérna. December vé­gére a legtöbb családban a liszt is elfogyott, mert a ma­lom nem őrölt, a gépek tarto­zékainak egy részét elhur­colták. fi fieiet-Magyarorag pályázatára érkezett Másidok és környéke a felszabadulás után Ilyen körülmények kö­zött fontos feladat hárult volna a közigazgatásra, amely tehetetlennek bizonyult. Ezen a vidéken nem vol­tak illegális kommunisták, vagy munkásmozgalmi ta­pasztalatokkal rendelkező személyek. Ennek tulajdonít­ható, hogy az ország sok más területével ellentétben, a ti­szai járásban — a szovjet hadsereg bevonulása után — nem volt, aki kezdeményezze a pártok megalakítását. December 28-án érkeztem Munkácsról Mándokra, a 4. Ukrán Front politikai főnök­sége által kiállított ok­mánnyal, amelyben felkérik a szovjet hadsereg tisztjeit és katonáit, hogy politikai tevé­kenységemben támogassa­nak. Hazaérkezésem napján jelentkeztem a szovjet pa­rancsnokságon. Ott tudtam meg, hogy Vajda György, a tuzséri herceg kertésze már segítségüket kérte az MKP megalakításához. Vajda György a baktai já­rás egyik községében lakott. Baloldali megatartása miatt állandó hatósági üldözteté­seknek volt kitéve. Ezért kel­lett lakhelyet változtatnia. December 29-én, viszontag­ságos utazás után, szülőhe­lyére, Mándokra érkezett Faragó Oszkár, aki több éven át tagja volt Budapes­ten a szociáldemokrata pártnak. Hazaérkezése után első útja a szovjet parancs­nokságra vezetett. így sike­rült találkoznia három el­lentétes irányból érkező sze­mélynek — a szovjet pa­rancsnokság közvetítésével —, akik mindhárman az MKP megalakításához ke­resték a lehetőséget. Faragó Oszkár sokoldalú­an képzett, intelligens, hatá­rozott fellépésű fiatalember volt. E tulajdonságai tették őt alkalmassá arra, hogy rö­vid idő alatt az MKP akti­vistáinak szellemi vezetőjévé váljon. Találkozásunk után hár­masban a községházára men­tünk. Faragó udvariasan be­mutatkozott a főjegyzőnek és közölte, hogy az MKP meg­alakításán dolgozunk, párt­helyiségre van szükségünk. Egyben felkérte a főjegyzőt, szíveskedjen a Czigler- féle cukrászdát (melynek tulaj­donosát deportálták) az MKP részére kiutalni és valakit ki­küldeni a hivatalból, aki a helyiséget felnyitja és az ab­ban található berendezési tárgyakat leltárba ves.zj. A főjegyző nem volt fel­készülve egy ilyen tárgya­lásra, alkalmasint a hangnem is szokatlan volt számára. Ki akart térni az egyenes vá­lasz elől, arra hivatkozva, hogy x ilyen esetben tájékoz­tatni kell a szolgabírót, hisz új párt megalakításáról van szó. Javasolta, hogy az urak másnap ismét keressék fel őt a hivatalban, amikor majd konkrét választ fog adni. Faragó udvariasan, de ha­tározottan célzást tett arra, hogy nem pártalakítási en­gedélyért jöttünk, de a meg­alakítandó párt nevében elő­re bocsáthatja, hogy az in­tézkedésre képtelen embe­rek huzamosabb ideig nem maradhatnak hivatalban. Er­re a főjegyző észhez tért. A folyosón tartózkodott L. Oláh István, akit felkért az ügy intézésére. Már aznap egy berendezett helyiség állt az MKP rendel­kezésére. A főbíró fűtőanyag­ról is gondoskodott, így za­vartalanul meg lehetett tar­tani az első tanácskozást. A megbeszélés alatt kiüt­köztek az első ellentétek. Faragó a későbbiekben gyak­ran hangoztatta, hogy ő Pe- yer Károly szemináriumá­ban tanult. Ezért utólag is nehéz megérteni, miért kép­viselt a legfontosabb kérdé­sekben ultrabalos álláspon­tot. A megalakítandó MKP soraiba kizártnak tartotta felvenni a földdel rendelke­II barátság kikötőjében A rigai tengeri kereskedelmi kikötő új fogadótere, ahol a Szovjetunió és Franciaország között közlekedő hajók kiköt­nek. Szovjet élet A szilárd nemzetközi kap­csolatok példájává vált az a tengeri útvonal, amely a bal­ti-tengeri szovjet kikötőt, Ri­gát Le Havre és Dunkerque francia kikötőkkel összeköti. Az 1960-ban létesített tengeri kereskedelmi útvonal folya­matosan bonyolítja a teher- áruk kölcsönösen előnyös cse­réjét. Ezen az útvonalon hajóz­nak az árukat vízszintes irányban rakodó ún. ro-ro tí­pusú hajók, a szovjet Szuho- rukov mérnök és a francia Borogyin. Az előbbiek kiegé­szítéseként ezen az útvonalon alkalmazzák a Fjodorov gé­pész, a Krejlisz mérnök szov­jet, és a Glinka és Debussy francia rakodódereglyéket. Az idegen zászlók alatt ha­józok gyakori vendégek a ri­gai kikötőben. Az év eleje óta az NDK-ból, Belgiumból, Nagy-Britanniából, Hollan­diából, Portugáliából több mint 800 hajó fordult meg a kikötőben. A Balti-tenger egyik legna­gyobb kikötőjének a kollek­tívája több mint három és fél millió tonna különböző árut rakodott az idén. A ha­jók kirakodásánál a rigai ki­kötőmunkások a legkorsze­rűbb technikát alkalmazzák, s igyekeznek a legkisebbre csökkenteni a tengeri szállí­tóhajók tartózkodási idejét. ző parasztokat, mondván, hogy azok kiskapitalisták. Az uradalmi birtokból szo­cializált gazdaságot (ő így nevezte) kívánt létrehozni és annak szervezésével kapcso­latos elképzeléseit a legap­róbb részletekig előterjesz­tette. A kibontakozott vita ered­ményeként konkrét megálla­podások jöttek létre. Vajda György a járás községeiben pártszervezési feladatokkal fog foglalkozni. Faragó meg­kezdi a rendőrség szervezé­sét és lelket önt a közigazga­tásba. A közvetlen feladatok tisztázása végett szükséges volt kapcsolatot teremteni az MKP felső szerveivel. Az utazás abban az időben ne­hézkes volt, nemcsak a köz­lekedési eszközök hiánya, ha­nem az esti kijárási tilalom miatt is. Ezért erre a fela­datra én kaptam megbízást, hisz megfelelő okmányok birtokában a szovjet katonai hatóságok támogatására szá­míthattam. Január 3-án Nyíregyházá­ra érkeztem. Hosszas keresés után tudtam csak megtalál­ni az MKP Vay Ádám utcai helyiségét, ahol Pintér And­rással és Bernáth Györggyel találkoztam. Kiderült a be­szélgetés során, hogy ők is kezdőknek tartják magukat és lekötötte őket a helyi szer­vezési munka. A közvetlen feladatokról is kevés tájé­koztatást tudtak adni. Továbbutaztam Debrecen­be, az akkoriban egyedül számításba vehető távolsági közlekedési eszközzel, vál­tott szovjet katonai gépko­csikkal. Az ideiglenes fővá­ros Arany János utcai párt- székházában felvilágosítot­tak arról, hogy Szabó István területi titkár elvtárshoz kell fordulnom, aki az Arany Bikában vesz részt egy ta­nácskozáson. Igazolványom segítségével nem volt nehéz bejutnom a tanácskozás színhelyére, amelynek befejezte után volt alkalmam találkozni és tár­gyalni Szabó István elvtárs­sal. A beszélgetést félbesza­kította Vass Zoltán, akinek Szabolcsról a burgonya ju­tott eszébe és azonnal beosz­tott burgonyabeszerzőnek. Az volt a feladatom, hogy két szovjet tehergépkocsival burgonyát szállítsak a deb­receni Pavilon laktanyába, majd Jászberénybe az új magyar hadsereg élelmezésé­hez. Ez a munka három hétig tartott, de annak megkezdé­se előtt Szabó István elintéz­te, hogy kérésemnek megfe­lelően, egy megbízólevelet kapjak Vajda György nevére kiállítva, amely felhatalma­zást ad pártszervezői munka végzésére a tiszai járásban. Az okmányt Gerő Ernő írta aiá. Másnap a gépkocsikat Mándokra irányítottam és a megbízólevelet átadtam Vaj­da Györgynek. Gábor Jenő Mándok (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents