Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-08 / 288. szám
1984. december 8. jiffi KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Tisztelt CB-s kolléga! Így szólítalak és természetesen tegezlek is, mert ebben a kis megszállott társaságban ez így szokás: így társalgunk az éterben és ha személyesen is összehoz minket a sors, személyesen is. Ha jól tudom az adatot, vagyunk úgy kétezren a megyében. Hobbidról, szenvedélyedről bizonyára Te is hallottál már ilyen s olyan megjegyzéseket is; van, aki státusszimbólumnak tartja készülékedet, más azt mondja rólunk, hogy ez valamiféle elit hobbinak hódoló kaszt. Szó ami szó, ma még valóban nem a legolcsóbb szenvedély a CB-rádió zás, de semmivel sem drágább középtávon, mint az amatőr filmezés vagy a színes fényképezés, a faj- kutyatartás, sőt a hi-fi rádiózás, magnózás, lemezgyűjtés még ennél is költségesebb foglalatosság. És az is igaz, hogy nem is oly régen — akárcsak 15— 20 éve még — státusszimbólumnak tartották az autót és a fekete-fehér tv-ké- szüléket is. A technika fejlődése, a szenvedély terjedése azután átrendezi a véleményeket, és pár év múlva bizonyára olcsóbb is lesz a CB^rádió, és segítőkész rádiós társaink előbb-utóbb rászolgálnak majd a mainál nagyobb társadalmi elismerésre is. Ehhez magunknak annyit már most meg kell tenni, hogy létező műszaki megoldásokkal elkerüljük szomszédaink rádió- és tv-készülékeinek zavarását. Amikor a minap beszélgettünk, említetted, tudsz olyan CB-s társunkról, aki olyannyira rabja lett ennek a polgári amatőr rádiózásnak, hogy korábbi szenvedélyéről, az italról mondott le, s egyévi cseresznyepálinka megtakarításából vette meg a „Midland” készülékét. Ma még sokan megkérdezik tőlünk (kérdezték már Tőled is), mire jó ez a „braek”, merthogy így is nevezhető a forgalmazás. Az emberi kapcsolatteremtés, barátságok születése, no meg a hazai telefonhiány pótlásának szándéka csak három a sok érv közül. De van több is: készülékén segélyt kérhet a műszaki (vagy egyéb fajta) bajba került autós önmagának és a közúton közlekedő társainak is. Jelezhet balesetet, tüzet, s ezzel életet, értéket menthet. Ilyenre példák sorát idézhetik a CB- sek. Nyíregyházán és más városokban is működnek már a CB-rádiósok vészjelzéseit, segélykérését regisztráló központok. Nálunk például a Viking Taxi központjában, a Dózsa György utcán 24 órás, tehát nonstop ügyelet továbbítja nem csupán a saját taxijukból érkező jelzéseket, hanem mindazokét, akik a 19-es CB-csatomán kérésükkel hozzájuk fordulnak. És mindezt díjtalanul teszik. Pár nappal ezelőtt együtt voltunk a 17-es csatornán, s beszélgetésünket — bizonyára emlékszel — megszakította egy nyíregyházi utcákon eltévedt dunántúli tehertaxi CB-rádiója. A hivatalos kiküldetésben járó távoli kollégát azután pár perc alatt az általa keresett papírgyárhoz tudtuk irányítani. És emlékezetes esemény a vásárosmaményi Vörös Csillag Tsz-ben az az aratás, amit a CB vitt sikerre. Az történt — pár esztendeje —, hogy a gazdaság hatalmas gabonatábláin rádió útján tudták a szakembereket és a gépeket azonnal átirányítani az esőverte táblákról a napsütötte területre, s így a betakarítás minden óráját ki tudták használni. Azért írom le ezeket a példákat, hogy segítsem érvelésükben, meggyőző vitáikban a hozzád hasonló CB-seket, akiket az egyéni szenvedélyen túl valamiféle közéleti fűtöttség is vezérel. Mert ma már a CB-ráddózás kezdi kinőni serdülőkori mutálását. Az éterben már alig hallani csacska fecsegéseket. A rádiózás megszállottjai — éppúgy, mint Te magad — keresik azt az utat, amelyen valami közhasznú ténykedést is vállalhatnak készülékeik segítségével. Amint magad is említetted, a megye, az ország közútjain cirkáló CB-s autósok (legyenek ők akár szolgálati, akár magángép- koosik vezetői) öntevékenységükkel, segítőkészségükkel megsokszorozhatják akár csak a közúti életmentés hivatásosainak tevékenységét is. A „braekelés” öncélú és olykor gyermeteg játéka — ha most a felnőtt korba lép — társadalmilag is elismert, közhasznú szenvedéllyé válhat, s ellenzőit baráttá teheti. „Voltam a 95—48” Tóth Jánossal, ax IKSZV igazgatójával a bérlakásokról G ön korábban osztályvezető és párt- w titkár volt a Nyíregyházi Konzervgyárban. Milyen érzés ingatlankezelő igazgatónak lenni? — Ezt már kérdezték tőlem. A régi helyemen, igaz, hogy az időjárás által lényegesen befolyásolt körülmények között kellett dolgozni és előre tervezni, de csak tucatnyi külső partnerrel kellett együttműködni. Itt, több mint nyolcezer ügyfelünk, ügyfelem van. Közöttük hétezer-kétszáz család a lakásbérlő, és nyolcszázötven az üzlet-, műhely- és garázsbérlő. Ebben a munkakörben rendkívül erős a társadalmi kontroll, de a párt, a tanács, a Hazafias Népfront, a lakóbizottságok, mind-mind figyelnek minket, s azonnal reagálnak minden hibára. Ez azt is jelenti, hogy a gond sokszoros, hogy sok a feszültségforrás, hiszen nem lehet minden bérlő igényét kielégíteni, időnként nemet is kell mondani, vagy a jogszabályoknak megfelelően a hiba kijavítását részben vagy egészben a bérlőre kell áthárítani. Mondhatom, nem könnyű feladat ez... És gyakran elhangzik az érv, hogy az összkomfortos lakbérért összkomfortos szolgáltatás is járna. Hiszen nevünkben a „szolgáltatás” is ott szerepel. Az összkomfortos lakbérre és az összkomfortos szolgáltatásra vonatkozó megjegyzések ezek szerint nem jogosak? — De, természetesen jogosnak tartom az észrevételeket, ám csakis a jogszabály által megfogalmazott mértékben. Hiszen az előírások szerint a lakhatást, az épület állagát alapvetően meghatározó hibákat tartozunk azonnal, pontosabban 48 órán belül kijavítani, vagy a kijavítást megkezdeni. Mik számítanak ilyen alapvető dolognak? i '—I Például a csőrepedés, a ' beázás, a szennyvízelvezető dugulása ... Vagyis, amikot már nem kényelmi kérdésekről van szó. „...nem lehet minden bérlő igényét kielégíteni, időnként nemet is kell mondani, vagy a jogszabályoknak megfelelően a hiba kijavítását részben vagy egészben a bérlőre keli áthárítani... £s gyakran hangzik az érv, hogy az összkomfortos lakbérért, összkomfortos szolgáltatás is járna...” ■*M' s! * — Egyszer talán eljutunk addig, hogy a lakások átadása, átvétele üzleti kérdés lesz, és a lakásigénylők sorfcnanállása pem- gyakorol nyomást, nem akar mindenki mielőbb beköltözni, és nem késnek annyit az átadások, mint az ma még sokszor tapasztalható. A Ezek szerint, ha sarkítani akarok, azt is mondhatnám, bogy a lakbérért nem jár a kényelem... De volna egy modell értékű (így érzem legalábbis) példám. Ez pedig a rendkívül tetszetős sárga dombház esete, ahol kabarétréfába illő jelenségek tapasztalhatók, amiken persze az ott lakók legfeljebb csak kínjukban nevetnek. Itt ugyanis a lakások némelyikében még a csillárból is víz folyik. A ház több mint egy éve áll, de a hiba kiküszöbölésére még semmi sem történt. — A kérdés kényelmetlen helyzetbe hozott engem. Ugyanis ahhoz, hogy egy lakóépület jól teljesítse a funkcióját, ahhoz jól is kell megépíteni. A mi gondunk természetszerűleg annál kevesebb, minél jobban tervezett és épített házakat veszünk kezelésbe. A Attól tartok, hogy mindez még csak a távolabbi jövő. De mit tehet addig az IKSZV? — Mi képviseljük az érdekeket, azt, hogy a bérlőknek a pénzükért megfelelő lakást kell adni. Ezért sorolunk fel mindig minden hiányosságot. Én is arra ösztönzöm az átvételnél jelenlévő kollégáimat, hogy legyenek igényesek. A Ez mint szándék, dicséretes. Ám a gyakorlat nem mutatja ezt a szigorúságot, s erre megint csak a sárga dombház az egyik friss példa. — Még szigorúbb átvétel kell. Például meg kell máskor rendelni a tűzoltóságtól egy „esőt”, hogy a szigetelés hibái azonnal kiderüljenek. G Esetünkben erről szó sincs... — Itt következő a helyzet. A kivitelező szerint a terv nem volt jó, a tervezett megoldás nem alkalmas a csapadékvíz bejutásának megakadályozására. A tervező viszont azt mondja, hogy igenis alkalmas, csak gondos építés szükséges hozzá. De azt is mondja a tervező, hogy belátja: ez a munka nem várható el, mert a tervnek végtére is a mai hazai lehetőségekhez, a kivitelező munka jelenlegi színvonalához kellene alkalmazkodni. Ezért most új tervek készülnek a beázás elhárítására. G És addig? — Folyik a pénzügyi vita, ki fedezze a költségeket. A kivitelező ugyanis belátja, ő sem dolgozott jól, de csakis a többletpénz egy részét hajlandó vállalni. Felvetődik a kérdés: ki vállalja a többit? A tanács azt mondja, hogy többet erre a házra már nem áldozhat. Megkérdeznek minket is, mi pedig azt válaszoljuk: mi sem vagyunk hajlandók vállalni a felmerülő költségeket. G Vagyis: megoldás nincs? — Én nem akarom okolni, bántani sem a kivitelezőt, sem a tervezőt, sem a beruházót. De az a határozott igényünk, hogy üzemeltetésre alkalmas, a kor színvonalának, a mai magyar viszonyok követelményeinek megfelelően elégítsük ki az igényeket. Tehát már átvételkor megnézünk mindent ... £ Mindent? Akkor egy ilyen házat (és ez w nem egyedi eset) miért vesznek, vettek át? “ ' - ' 1 * ■ G Eddig miért nem tették? — Valahogy furcsán néznének ránk. Még magam sem döntöttem el, hogy eztán hogyan is lesz ez ... G Á növekvő lakbérek tükrében az ilyen w esetek nagyon is súlyosak. Ráadásul a lakókat nem érdekli, hogy az átadó, avagy az átvevő volt-e a hibás... — Ha kell, bírósági eszközökkel szerzünk érvényt a jogos észrevételek orvoslásának. Csakhogy ez is hosszú időt vesz igénybe, hiszen a tárgyalást ki kell tűzni, aztán, ha nincs megegyezés, márpedig miért lenne, szakértőket kell bevonni, és így tovább. Szóval, hosszú út vezet a végkifejletig ... G Áz ilyen esetekben miért nem lebet w valami megoldást találni a hiba kiküszöbölésére, hiszen a lakók érdekének kellene elsődlegesnek lenni. A pénzügyeken való huzakodáshoz végtére is semmi közük. — Ez elvileg kivitelezhető. Az ingatlan- kezelő megtehetné, hogy azt mondja a beruházónak: a bérlők érdéke azt kívánja, hogy a huzavona elkerüléséért mi javítsuk ki a hibákat. Tételezzük fel, hogy meg is tudjuk csinálni. Azonban: elérhetjük azt is, hogy ezzel elveszítjük á garanciális jogot. Ennek kijelentéséhez a kivitelezőnek joga van... De van a kérdésnek egy másik oldala is. Az üzletbe, mert végül is arról van szó, a bérlőnek is bele kell kalkulálnia a saját rizikóját, mert a tető beázhat, a lift pedig elromolhat. Azt azonban természetesen elvárhatja, hogy rövid időn belül valaki meg is szüntessem hibákat. G Érzésem szerint pontosan ez nem megy... fis van egy másik gond is. A lakó, ha nem fizet bért, ha a lakását szándékosan rongálja, büntethető. Ki lehet lakoltatni, és így tovább. Ez, természetesen jogos. De a bérlő és az IKSZV ebből a szempontból sincs egymással egyenértékű viszonyban. Hiszen a lakó nem büntetheti az IKSZV-t, de mondhatnám a tervezőt, a beruházót és kivitelezőt is. — A lakónak ismernie kellene a jogosítványait. Például azt, hogy indokolt esetben akár lakbérmérséklésről is szó lehet... Ha kedvezőtlen a műszaki állapot. G Ez, tudomásom szerint egyetlen kifüggesztett házirendben sem szerepel... Ki kezdeményezheti a lakbérmérséklést? — A bérlő is, mi is, de általában a bérlő feladata ... G Nem az ingatlankezelőnek kellene ilyenkor kezdeményezni? Hiszen ha más nem, de legalább gesztusértékű lenne egy ilyen lépés. — Igen... De egy ilyen természetű dolog, mint a beázás, nem jelent kedvezőtlen műszaki állapotot, mert a jogszabály értelmében ezt azonnal meg kellene szüntetni. G Evezzünk csendesebb vizekre, hiszen nyilván nem csak kifogás éri a munkájukat. — Meg tudnám mutatni az Utóbbi idők bérlőktől szármázd, léyeleit, Valamint á heti fogadóórák; anyagait ’ is, fiiszén én hetente tartok fogadóórát. Egy-egy fogadóórán három-négy bérlő jelenik meg, s ez a szám azt is mutatja, hogy irritáló hiba kevés van, hogy képesek vagyunk feladataink javarészét ellátni. A levelek ds ezt bizonyítják. A Mi újság a tanácsi házak társasházítá- ^ savai? — Lassan megy. A városi tanács végrehajtó bizottsága a múlt év végén döntött ötvenhárom épület nyolcvannyolc lakásának a sorsáról. Év elején értesítettük a lakókat, akik az előírt kilencven napon belül nyilatkoztak szándékaikról. Négy épület kivételével a lakók kétharmada döntött úgy, hogy megveszi a házat, illetve a lakást, amiben él. Az elidegenítési eljárás megkezdődött. Szó volt az emeletráépítésekről, a padlástér-beépítésekről is ... — Erre az Ötévé? térére hétvén ilyen la-i kást iranyzott elő* a végrehajtó' bizottság, de 1984' végéig mindössze huszonöt készül el, és a hetven nem is lesz meg. Menet közben ugyanis kiderült, hogy az emeletráépítésre, illetve tetőtér-beépítésre kijelölt épületek egy része alkalmatlan a tervek véghezvitelére. Vagyis: a tervezéshez nem volt megfelelő a diagnosztika; szemrevételezés után vittük döntésre a kérdést. Hiányzott a körültekintő műszaki vizsgálat. G Ezért ki marasztalható el? Az IKSZV hibája volt. Nem kezeltük komolyan a feladatot, mert eleve úgy tartottuk, hogy erre igazi lehetőség egyébként sincs Nyíregyházán. Ez végül is beigazolódott ... Arra viszont büszkék vagyunk, hogy a Május 1. téren a használaton kívül lévő tárolóhelyiségekből kevés költséggel sikerült jó néhány garzonlakást kialakítanunk. G Munkájuk pozitív vonásait nézve: mit tettek a bérlőkkel való jobb kapcsolatok érdekében? — Panaszaik orvoslására megfelelő szervezetet alakítottunk ki, igyekeztünk a kapcsolattartást jobbítani. Így a hibaelhárító építésvezetőségünk nem csak közvetlen távbeszélő-állomással rendelkezik, de rendelkezésre áll a kommunikációhoz a lakótelepi diszpécserrendszer ügyeleti szolgálata is, mégpedig éjjel-nappal, hétköznap és ünnepnap; végül a diszpécserrendszerhez kapcsolódóan a kezelésünkben lévő liftes épületeinkből tizennégy rádiótelefonnal lehet összeköttetést teremteni a diszpécserközponttal... A teljesség igénye nélkül természetesen egyéb tényeket is említhetek. A Mindent összegezve, hogyan minősíti az w IKSZV munkáját? — Azt mondhatom, amit a városi tanács végrehajtó bizottsága számára is megfogalmaztunk, s amit alapjában véve el is fogadtak. Tehát: hiba, hogy a fenntartási' munkákat nem megfelelő előkészítéssel és gondossággal végezzük, hogy diagnosztikánk esetenként felületes. Jelentős eredménynek tartjuk viszont, hogy az ötéves tervre megszabott fenntartási programot végül is megvalósítjuk, s úgy érezzük, hogy a vállalat megfelelően követte a gazdasági irányítás akaratát, s minden hiba ellenére is betölti feladatát. A számos gondon persze, segítenünk kell. G Köszönöm a beszélgetést. • ' ” • • Speidl Zoltán