Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-06 / 286. szám
1984. december 6. Kelet-Magyarország 3---------------------------------------^ VÁLTOZÓ KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT Verseny, mozgalom A közeli napokban sajtótájékoztatót tartottak a SZOT-nál, ahol dr. Bukta László, az országos tanács titkára olyan új dolgokról beszélt, melyek az új gazdasági követelmények következményei. Ha rövid summázatát akarnánk adni az elhangzottaknak, akkor annyit írhatnánk: verseny helyett mozgalom. Ha jobban belegondolunk a kifejezések tartalmi különbségébe, akkor világossá válik, hogy a továbbiakban nem a brigádok, üzemek, munkahelyek egymással való rivalizálásáról lesz szó, nemcsak azt kell eldönteni, hogy a sportversenyek mintájára ki az erősebb, avagy ki a gyorsabb. Az új „módi” annál inkább is szükséges, mert mint köztudott, vége a mennyiségi szemléletnek, nem mintha eztán nem lenne szükség a mennyiségre is. A munkamozgalom — mint elhangzott — a tudatos, kollektiv újítótevé- kenységet is magában foglalja, de egyre nagyobb figyelmet fordít az úgynevezett minőségi körök munkájára is. A követelmények tehát sokrétűek, amik szükségessé teszik a szocialista brigádmozgalom néhol még formális vonásainak kiküszöbölését, valamint a brigádok önállóságának — talán kifejezőbb a szó: autonómiájának — növelését, mert a korábbi formalitások és függések, sokszor az alkotó kedv kibontakozásának lettek akadályaivá. A tájékoztatón, az előbbiekkel szoros összefüggésben elhangzott az is, hogy meggondolandó, miszerint a munkaversenyből keletkező többletek egy részét célszerű volna a vállalati jóléti alapba átutalni, hiszen ennek akkor, amikor a jóléti alapok egyébként szűkülnének, rendkívül nagy vonzóereje lehet. Igaz, többnyire arról esett szó, hogy a régi és az új fogalom tartalma miben különbözik egymástól, de biztosak lehetünk abban, hogy sokszor használjuk eztán is majd a verseny szót. De nevezzük versenynek, vagy mozgalomnak, ugyanazt kell értenünk mindkét esetben; csakis az új kö~ rülmények új követelményeire gondolhatunk. (speidl) l______________ | gondok" ' Hyerjen a gondos gazda — A Zöldért köti magát a három forint hatvan fillérhez, ami ebben a szezonban irányadónak nevezhető ennél a kereskedelmi cégnél. Ez az ár nem jár ugyan messze a miáltalunk kérttől, de a burgonyaátvétel szertartását ismerni kell és nem szabad bedőlni az ilyen maszlagnak! — Íme, ez a véleménye Balogh Dezsőnek, a mándoki Üj Élet Termelőszövetkezet főkönyvelőjének az idei burgonyaszezonról. Gávavencsellőn is munkát ad az asszonybrigádnak a burgonyaválogatás. Négyezer tonnát szerettek volna a már említett vállalattal átvétetni a tavaszi szerződés alapján, de partnerük november második feléig még csak nem is érdeklődött a neki szánt burgonya sorsa felől. Azt persze hozzá is teszi a már elmondottakhoz a főkönyvelő, hogy bizonyos hírek vétele után hiába is tette volna. Felső-Sza- bolcs más krumplis gazdaságai ugyanis szállítottak néhány tételt, de amint az bőség idején már lenni szokott, minden baja volt szegény burgonyának, legalábbis az átvételnél minősítők szerint. Levonás föld miatt, méreten kívüliért, hibás héjért... Osztottak, szoroztak, és már csak hat fillér maradt a három forint fölött kilogrammonként. NYERESÉG NÉGY FORINT FELETT — Persze, hogy nyakunké ba vettük az országot, — méltatlankodott Majoros Mihály elnök. — Ma már legalább négy forintot el kell érni, hogy valami nyereség is keletkezzen a termelés fenntartása mellett. Láttuk, hogy a mi Zöldértünk nem nagyon bánja, ha mi kezdünk el helyette kereskedni. És mit ád isten, rövidesen meg is találtuk a vevőt a csepeli Duna Tsz, nem messze tőle, a peregi termelőszövetkezet és a monori Zöldért személyében. Tisztességes üzletet kötöttünk. Igaz, hogy mi tároljuk és nem egyszerre viszik el, de legalább lesz mit csinálni télen a tagoknak, a csomagolással munkát adunk nekik. A burgonya ősszel mindig hasonló gondokkal küzd, de érdekes módon a végére valahogy mindig „kiforogja magát”, és jóra jön, —ahogy mondani szokták. Egyik év kiegészíti a másikat, a nyereség a veszteséget. Az értékesítési bizonytalanság azonban az utóbbi két évben olyan magas fokra hágott, hogy egyre többen hagytak fel a termesztéssel. A zavaros helyzetben pedig olyan jelenségek tűntek fel, amelyek súrolják a tisztesség határát, — hogy súlyosabb szavakat ne használjunk. A ZÖLDÉRT közvetít Álljon itt erre egyetlen példa, ami ugyancsak a mán- dokiak tapasztalata. A Sza- bolcs-Szatmár megyei Zöldért Budapestre szállít, jobban mondva közvetít, ahol minősítik az árut és ez alapján tetemesen csökkentik az árat. A standokra viszont úgy kerül ki a gumó, hogy sem át nem válogatják, se meg nem mossák. A költői kérdés: tisztességes dolog-e az így keletkezett árkülönbözetet zsebre tenni? A tarthatatlanná vált helyzetben reménysugár, hogy a jövő évben bevezetendő új szabályozók egyike a szabad árformába sorolja a burgonyát. Azt lehetne feltételezni, hogy az öröm felhőtlen a termelők körében és minden jóra fordul majd. Majoros Mihály, a mándoki tsz- elnök mégis az aggályait sorolja előbb: — Eddig sem volt pontos előrejelzés a termés nagyságát illetően, pedig nagyon fontos lenne, hiszen népélelmezési cikkről van szó. Koordináció kellene, valami olyasmi, mint az almairodáé. Akkor idejében megnyílna az export és hamarabb lehetne gondoskodni a termés sorsáról, annak nagysága ismeretében. Ezután még kevesebb lesz a lehetőség a pontos előrejelzésre, és arra lehet számítani, hogy nagyobb lesz a kilengés a szűkös és bőséges esztendők között, egy darabig. VÁLTOZÓ TERMELÉSI SZEMLÉLET Az elnök szavai nem véletlenül aggályoskodók. A túltermelés kivétel nélkül sújtja a jó és rossz termelőket egyaránt. Magukat az előbbiek közé sorolja, amit egyébként bizonyít az évek hosszú során elért magas eredmény. Számítanak tehát arra, hogy ki kell böjtölniük, amíg az új helyzetben beáll a termelés és a piac egyensúlya, és végbemegy a gazdaságok egyfajta szelekciója. Mi lesz az új vonás, amit a változás elő fog idézni? — Rövid időn belül megváltozik a teljes termelési szemlélet, — ez a véleménye elnöknek és főkönyvelőnek egyaránt. — A szabadáras formában nyilván az kap majd legtöbb pénzt a termésért, aki a jobb minőségre törekszik. Ez „szórja majd meg” a gazdaságokat legelőször, mert aki képtelen lesz rá, annak nyakán marad az áruja. így tehát leszűkül majd a termelői kör a gondos gazdákra, akik magas színvonalon tudnak burgonyát előállítani és a piacnak felkínálni. A következő lépés az lesz, hogy a teljes mennyiségben szépnek nevezhető gumót osztályozni fogják és így árulják majd, mert így még többet lehet" kapni érte. Itt is rangsorba állnak majd a versenyben maradottak. A különböző minőségű burgonyáknak pedig lényegesen el fog egymástól térni az ára, miként az a már említett almánál is tapasztalható. NEHÉZ MŰTÉT Ezt várják tehát a termelők. Várják? Egyelőre bizony tartanak tőle, mert szavaikból kivehető, hogy legalábbis az eleje elég „nehéz műtét” lesz, amelyben nemcsak az alkalmatlanok hullanak ki, de megsínylik talán a talpon maradók is. Egy azonban biztos, a vásárlók úgy tűnik, jól járnak majd és azok is, akiknek lesz kitartásuk végigvinni a dolgot. Az új szabályozó mindenesetre már bevezetése előtt nagy visszhangot keltett, gőzerővel tanulmányozzák az érintettek, születnek a jóslatok, ébred a bizakodás, tapasztalható tartózkodás, de esély van rá, hogy rend teremtődik a burgonyafronton. Ésik Sándor /------------------------------------------------------------------------------------V A város számvetése Új telkek Nyírbátorban Közeledik az év vége, egyre gyakrabban hallunk majd számvetésekről, eredmények, gondok leltározásáról. Nyírbátor városi tanácsa a napokban hívta meg ilyen évzáróra a város valameny- nyi tanácsi intézményének és a nem tanácsi szervek vezetőit is. A minden évben esedékes megbeszélés jó fórum arra, hogy a vezetők kicseréljék tapasztalataikat, ismertessék gondjaikat. Az eddigi tapasztalatok szerint a rendszeres találkozás a két terület összefogását eredményezi, mely konkrét kérdések megoldásában gyakran hozott már eddig is eredményeket. Jánvári Tibor tanácselnök beszámolójából megtudtuk: a város egyik égető gondja a lakáshelyzet javítása. Egyre nő a magánerős építkezések száma, az ehhez szükséges telkek kialakításán folyamatosan munkálkodnak. Erre külön programot dolgoztak ki. A Kisbogáti, Hunyadi, Sóhordó utca területén 38 telket alakítottak ki. E telkek zöme már el is kelt. Folyik a telekelőkészítés az Iskola és a Hunyadi utca térségében. Értékesítésük 1985 első felében már megkezdődhet. Ezenkívül 12—15 telket alakítanak ki a Zrínyi utcában is. Külön segíti a tanács azokat, akik tanácsi bérlakásukról lemondva kezdenek magánerős építkezésbe. Komoly gondot okoz a város vezetőinek a sok V ______________ pénzzel és energiával megteremtett zöldterületek, parkok gondozása, megőrzése. A lakosság szemléletének megváltozása hozhat csak eredményt. Az értékek megteremtése kevés. Megőrzésük legalább annyira szükséges. 1984-re 11,5 millió forint értékű társadalmi munka elvégzését vállalta Nyírbátor lakossága. Ebben olyan komoly értékek szerepelnek, mint a városi úszómedence, vagy a Zrínyi utcai belső udvar kialakítása, berendezése. Komoly sikerekkel büszkélkedhet a város sportélete. A sportolási lehetőségek javítását szolgálja majd az az úgynevezett „D típusú” tornaterem, melyet a szakmunkásképző intézet építésekor kívánnak megteremteni. A tervezett jelentős értékű társadalmi összefogás eredményeként végre olyan tornaterme lesz Nyírbátornak, mely akár nemzetközi versenyek lebonyolítására is alkalmas. Mivel intenzíven nő a város külterületének beépítése, megnőnek a távolságok is, ezért a közlekedés javítása is indokolt. Örömmel hallottuk, hogy komoly esély van a helyi járatú buszok beindítására. Az értekezleten elhangzott hozzászólások azt bizonyították, hogy az 1984-ben elért eredmények mellett tanácsi és nem tanácsi vezetők a gondokat, a továbbjutás problémáit is közösen vállalják, (k. é.) . ; V Az Elekterfém Szövetkezet kállósemjéni galvanizálóüzeme évente több ezer bronzból készült áramszedő tárcsát munkál meg a Magyar Hajó- és Darugyár megrendelésére. B. Tóth Jánosné az áramszedő tárcsákat minősíti. (Császár Csaba felvétele) Köznapi történetek Névnap E z is úgy indult, mint a többi. A titkárságon egy hete gyűltek a palackok. A főnök egyre moró- zusabban szemlélte a készülődést. Évről évre nehezebben viselte el a névnapi tortúrát, a bezúduló embereket, az álkedélyességet, az alkalmat kihasználó kuncsorgáso- kat, a részeg gátlástalanságot, az arcára fagyó mosolyt, a tósztokat követő sűrű poháremelést. De az előkészületek a maguk megszokott medrében folytak. A konyha megkapta az aprósütemény-ren- delést, a sofőr jófajta házipálinka után járt, a titkárnő kölcsönpoharakért kilincselt. Este valamennyi fellelhető széket behordták a szobába és sóhajtva oltották el a lámpát. Másnap korábban kezdtek, negyed nyolctól már nagyüzem volt a titkárságon. Aláíratni a postát, feljegyezni a legfontosabb telefonhívásokat, raportna rendelni a főnök aznapi helyettesét, a munkatársakat. A titkárnő már alig állt a lábán, azért egy lélegzetvételnyi szünetben maga is elhadarta jókívánságait, kedvesen virágot és egy üveg italt nyújtva át. Tudja, mily kevés idő jut rá, így hát a kupicát gyorsan felhajtotta és távozott a főnöki szobából. Erre, mint a startjelre, megindult a gratulánsok áradata. Szüntelenül csengett a telefon. Ment minden, mint a karikacsapás. Mindenki tudta, meddig maradhat, hányszor szólalhat meg, hová ülhet, mikor fogadhatja a kínálást, mikor illik visszautasítani. A koreográfia már-már tökéletes. Osztályok jöttek testületestül a kiválasztott szószólóval, vagy csak delegációval, ajándékoztak, köszöntöttek, koccintottak, leültek, távoztak. A házon kívülről érkezők is ismerték a játék- szabályokat. Az ünnepelt közelében csak főnököknek van helyük, a legnagyobbaknak a legközelebb. Beosztották rangsor szerint a háttérben. Elsőnek is ők álltak fel. A főnökök maradtak, s szeszélyük szerint különböző időpontban távoztak. Ám ez csak a látszat, ők is pontosan tudták, mennyire taksál- tatnak. Egymást lesték, melyikük mikor kezd búcsúz- kodni s fontosságuk igazolására hol gyorsan felpattantak, hol azt szemléltetendő, hogy ők a helynek, az időnek is egyenrangú urai — kínos ráérősen szedelőzködtek. Délben gyérült a látogatók sora. Ekkor a titkárnő vette át a terepet és igyekezett rendet teremteni. Délután újabb, kíméletlen rohammal kellett számolni. Elnehezült nyelvű, mozgású vendégek érkeztek, ki tudja, aznap hányadik ünnepi tiszteletkörüket rótták már le, mire ideértek. Ilyenkor már rendszerint akadt valaki, aki kellően fölöntött a garatra és egy tapodtat sem mozdult székéből. Sértő vagy szellemes harsánysága uralta a szobát. Akkor is ott volt még, amikor a munkaidő lejártával a szűkebb munkatársi, baráti kompánia gyűlt ösz- sze. Most is így történt. Megkönnyebbült sóhajjal nyugtázták a hajbókoló sereg távozták Bontatlan üveg, tiszta pohár került az asztalra, a titkárnő behozta a friss pogácsát is. A zakókat a szék háttámlájára kanya- rították, meglazították a nyakkendőket, elővették a kártyát. Indulhatott az ultiparti. Az arcok egyre vörösebbek, a hangok mind harsányabbak, cigaretta égetett lyukat a szőnyegbe, gomoly- gott a füst. A titkárnő hozta- vitte a palackokat, ürítette a hamutálcákat, s közben az óráján leste, mikor mehet haza végre. A társaság letette a kártyát és deréknyúj- tóztatva sétált át a titkári előszobába. Otromba, szeszgőzös bókokkal vették körül az asszonyt, aki mind jobban viszolygott ettől a névnapi cirkusztól. De még hősiesen mosolygott, ügyes nyelveléssel igyekezett távol tartani a mind közelebb sündörgőket. Most nem tudta őket olyan könnyedén leszerelni, mint máskor. Főnöke védő tiltakozása is erőtlenebb. A kör nem tágul körülötte, egyre közelebb nyoma- kodtak. Idegesen kezdte ösz- szeszedni a holmiját, hogy mielőbb az ajtón kívül legyen. Ám ekkor harsány röhögés közepette valaki ráfordította a zárat, a kulcsot meg zsebre vágta. Hátlapoga- tó évődés: na, ha tud, most menjen el! Az asszony körül mind szorosabb lett a gyűrű, karját simogatták, melle felé nyúlkáltak. A házban már nincs senki, az asszony tudja, kiabálni nem érdemes. Minden erejét összeszedve kirántotta magát és az ablakhoz ugrott. Recseg a kiszakadó fa, ahogy felrántja. Felmászik és kiabál: ha nem hagyják békén, kiugrik! A szemén látni, nem tétovázna. Éles, hideg levegő vág be, a felhevült arcok elbambulnak, tétován hátrább húzódnak. Akadozó hangon békítgetik az asszonyt, hogy csak játék volt, na igazán... A kulcs is előkerül és a titkárnő kirohan. Zokogása felerősödik a néptelen folyosón. Kékesi Katalin
