Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-04 / 284. szám
1984. december 4. Kelet-Magyarország 3 Pártmunka az iskolában A BESZÁMOLÓ TAGGYŰLÉSEKET ezekben a napokban tartják a kisvár- dai iskolai pártszervezetek is. A pedagógus párttagok politikai munkáját a közelmúltban tekintette át, értékelte az MSZMP Kisvárdai városi Bizottsága. Az ötnapos munkahét tapasztalatai mellett külön kiemelték a tanárok közvélemény-formáló szerepét, mely nemcsak az oktatási intézmények faílaiiin belül, hanem azon túl is pozitívan alakítja, befolyásolja a kezdeményezőkészséget, a napirenden levő feladatok megoldását. Az elmúlt esztendőkben változtak az oktatás tárgyi feltételei, ezáltal a pedagógusok . munkakörülményei. Az új általános iskola átadásával átmenetileg csökkent a város iskoláiban tapasztalható zsúfoltság. A tanulólétszám a következő években is növekszik. A tanteremhiányt fokozza a napközis csoportok aránylag magas száma. Az előzetes becslések szerint a zsúfoltság egy-két éven belül ismét eléri azt a szintet, ami az 5. számú általános iskola építése előtt volt. Ez a helyzet indokolttá tenné újabb tantermek kialakítását. Annál is inkább, mert a demográfiai hullám hamarosan a középiskolákban is érezteti majd hatását. A nagy létszámú osztályokban jóval nehezebb megvalósítani a nevelési-oktatási célokat. A FELADATOK TELJESÍTÉSÉBEN a párttag pedagógusok példaadóan elöl járnak. Valamennyi párttagnak van felelősségteljes megbízatása. Egy részük iskolán belüli, de igen sok az iskolán kívüli társadalmi megbízatás. Az iskolai párt- alapszervezetekben törekszenek az ideológiai munka színvonalának állandó javítására. A pártoktatásban új formákat, módszereket alkalmaznak. Például a két kisvárdai középiskolában külön körben tanulmányozták a marxizmus klasszikusait. Hasznos ismereteket nyújtott az időszerű ideológiai és politikai kérdések tanfolyama, melyen a 4. számú általános iskola és a 111. számú ipari szakmunkásképző intézet tanárai vettek részt. Sokat tehetnek az iskolai pártalap- szervezetek a szocialista demokrácia fejlesztéséért, az alkotó munkahelyi légkörért. Az elemzés szerint a tantestületekben az információ áramlása megfelelő, az emberek őszintén és gyorsan reagálnak az időszerű kérdésekre. Az alapszervezetek véleményezési joguk gyakorlásával is hozzájárulnak a belső demokratizmus szélesítéséhez. A PEDAGÓGUS PART- ALAPSZERVEZETEKBEN minden, az iskola életét meghatározó dokumentumot megtárgyalnak, véleményeznek. Ez az elemző munka nagyban segíti az oktatás általános színvonalának emelését. Napirenden szerepelt így többek között a szaktárgyak és a közismereti tárgyak tudást mélyítő oktatása, a megalapozottabb pályaválasztás érdekében a szülőkkel való folyamatos kapcsolattartás és a Bessenyei gimnáziumban a szakmai munkaközösségek értékelése. R. G. Gyorsjavítás alatt a T—150-es traktor. A Kemecsei Állami Gazdaság gépműhelyében Fekete Gyula és Potor János szerelők turbót cserélnek a gépen, hogy minél hamarabb folytathassa az őszi mélyszántási munkát. (Elek Emil felvétele) FEJES A MÉLY VÍZBE Mindenkinek jól jön... Munkaközösségek a tsz-ben Nyírbátorban elsőként ugrottak fejest a mély vízbe. Mert amíg a termelőszövetkezetek többségében csak kóstolgatják az új fogalmakat, a vgmk-t, a vállalati gazdasági munkaközösséget, a szakcsoportot, a szerződéses üzemeltetést, addig az Űj Barázda Termelőszövetkezetben már tíz vgmk működik a legkülönbözőbb területeken. Nyírbátorban a szövetkezet belső felépítése szinte törvényszerűvé tette a megyében az első termelőszövetkezeti vgmk-k megalakulását. A szövetkezetben ugyanis önelszámoló egységek működnek, tevékenységük nem mereven korlátozott. Elvégzik a rájuk szabott feladatokat, s a még megmaradó kapacitást ily módon kötik le. A másik tényező, amiért szükség van Nyírbátorban a gazdasági munkaközösségekre: egyes területeken a szükségesnél kevesebb a munkáskéz. Határidős feladat — GMK-ban — A termelőszövetkezet nem tudja felvenni a versenyt a városi üzemekkel fizetés tekintetében annak ellenére, hogy tavaly ötvenegyezer forint volt a jöve- delemszintünk — fogalmaz tömören Popovics Istvánná személyzeti vezető, aki egyben a gazdasági munkaközösségekért is felelős a téesz- ben. Licitáló tagok Kárpáti László az egyik műszaki önelszámoló egység és a Technika vgmk vezétő- je: — Szabad kapacitás jelentkezett az önelszámoló egységünknél, s ezt csak pluszmunkával tudtuk lekötni. Ennek egy részét a té- eszen kívül végezzük el. Huszonhét tagja van a munkaközösségnek, s amikor adódik egy feladat, kihirdetjük, mit kell csinálni és mennyiért. Erre jelentkeznek s ha több vállalkozó akad, még licitálnak is. Nemegyszer „aláígérnek” a másiknak, mert úgy látják, olcsóbban elvégezhetik. A Technika vgmk már a megyén kívül is dolgozott, lakatosmunkát vállaltak, szárítószigetelést végeztek. Persze a hosszabb időt igénybe vevő munkákra szabadságot vesznek ki, amit pedig előzetesen megbeszélnek a szövetkezet vezetőivel. Hiszen a munkát a téesz vállalhatja el, ami nem zavarhatja a közös teendőket. Szabó András autószerelő: — A kezdeti idegenkedés után egyre inkább elfogadják az emberek a munkaközösséget. Hogyne, hiszen a pluszpénz mindig és mindenkinek jól jön. Azt, hogy mennyi ez, nehéz lenne megmondani. Mindenesetre, aki vállalkozik, az nem jár rosz- szul. Én úgy mondanám, hogy. a vgmk-val egy évben megkereshető a tizenharmadik, sőt a tizennegyedik havi fizetés. Munkaidő után, szombaton, vasárnap dolgozunk, a szövetkezet eszközeit használjuk. Most is itt van két traktor, valószínű, gmk-ban kell majd megjavít tani, de ezt a műhelyfőnök dönti el: belefér-e a munkaidőbe, vagy nem. Szervezettebb munka Felvetődik a kérdés: kinek és miért jó ez? A válasz Nyírbátorban egyértelmű: a tagnak és a téesznek egyaránt. Jő, mert a jól dolgozó embereknek ily módon még több jövedelmet tudnak adni, több munka végezhető el ezáltal. Növekszik a vállalkozói kedv, szervezettebb a munkavégzés a fő- munkaidőben is. Ez már kimutatott tény az Űj Barázda Termelőszövetkezetben. Sípos Béla Helyzetkép a járások megszűnése elén Vélemények az önállóságról A közelmúltban két városi tanácsnál — Vásárosnamény- ban és Mátészalkán — kérdeztük meg: mi is a véleményük a közigazgatási átszervezésről, a járási hivatalok megszűnéséről. Ezúttal Tyúkod, Porcsalma, és Ököritó- fülpös vezetőit faggattuk ugyanerről. Kanyó Béla, a tyukodi nagyközségi pártbizottság titkára így vélekedik: FIATAL VEZETŐIK — Az önállóság senkit sem állított megoldhatatlan helyzet elé, hiszen lévén Tyúkod nagyközség, már korábban is rendelkezett a jogosítványok jelentős részével. Azt, hogy különösebb fennakadás nincs, bizonyítja: tőlünk szinte senki sem fordul a Kelet-Ma- gyarországhoz ügyes-bajos dolgaival. És ha nem tévedek, talán egy, vagy két esetben fellebbezték meg az ügyfelek a helyi döntéseket, s mindegyik esetben kiderült: a helyi intézkedés volt a helyes ... — Az önállóság azért is jól jött, mert itt nagyon fiatalok a vezetők, akikben égett és ég a bizonyítási vágy. De úgy látom, hogy a felsőbb vezetés, mintha nem bízna eléggé a helyi erőforrásokban, pedig azok még a pénzhiányt is pótolhatják részben, mert pénzből az önállósággal nem lett számottevően több. Pedig társadalmi munka segítségével egyebek között megépítettünk majdnem másfél kilométer utat, aminek értéke négy és fél millió. Most a gyógyszertár ügyében igyekszünk hasonlóképp eljárni. — Ami viszont gond — mondta a Rárttitkár — a meg-; növekedett önállóság több' szakembert kívánna, de például lakás hiányában ez nehezen elképzelhető. Igényeltük volna, hogy a járás adjon le valakit, de nem várható el, hogy mondjuk Mátészalkáról járjon ide dolgozni. Bereczky István, a tanácselnök így látja a kérdést: — Ha mégis akadnak gondjaink, a város valóban segít, s nagyon jó, hogy megalakult a városkörnyéki bizottság, mert ez ad lehetőséget a tanácselnökök időnkénti találkozójára, tapasztalatcseréjére. Rövidre fogva: pozitív vett a változás. HELYBEN INTÉZNI Egy községgel idébb, Por- csalmán Csehi Kálmánná vbtitkár és Kerezsi Ferenc tanácselnök, alapjában véve hasonlóképpen vélekedett. — A lakosság — mondták — jól fogadta az átszervezést, mert kiderült, hogy a dolgok java része helyben nyerhet orvoslást... A város egyenrangú partnerként kezel minket, nem nyúlkálnak át a fejünk felett, és számíthatunk a segítségükre, a szakértelmükre. Nagyon fontos, hogy létrehozták az árcsoportot, ami segít az árellenőrzésekben. Ami viszont nehézség: a megnövekedett feladatok ellátásához kevés a bérünk, nem tudunk felsőfokú végzettségű szakembert szerezni, a lakást illetően pedig ha lenne szolgálati lakás, akkor sem adhatnánk nekik, mert a rendeletek szerint csakis a tisztségviselők kaphatnak ... Igyekszünk helyből segíteni a gondon, de jó lenne, ha a középfokú közgazdasági képzés mintájára államigazgatási képzés is lenne, mert ezzel sok nehézség lenne áthidalható ... A járási hivatalból nekünk sem jutott szakember ... Kovács Barnabásné, az ököritófüilpösi tanács elnöke egy pluszról is beszámolt: NEM MENTEK KÖZSÉGBE — Az átszervezés után emelkedett a létszámunk, egy igazgatási csoportvezetőt kaptunk a volt járási hivataltól, s jónak mondható, hogy az itt dolgozók átlagbére (úgy, mint másutt is), mintegy négyszáz forinttal emelkedett... Mást én sem mondhatok: alapjaiban beváltotta a reményeket a változás ... Eddig a vélemények, amikhez azonban egy megjegyzés kívánkozik. Sajnálatos, hogy pontosan az egyik legtöbbet emlegetett szempont, a községi tanácsok szakemberekkel való megerősítése nem, vagy alig valósult csak meg; s ezért nem az érintett személyeket érheti elsősorban a szemrehányás. Hiszen — hogy más érvet ne mondjunk — ki hagyja ott a várost és az otthonát szívesen? Különösen akkor, amikor mint látjuk, a lakáskérdés a falvak egyik legnehezebb gondja. Ezen, alighanem csakis a felsőbb szervek, a megyei tanács — tanácsok — segíthetnek, hiszen az a megjegyzés már korántsem csak Szabolcs- Szatmárra vonatkozik. S. Z. A tíz vgmk közül öt állat- tenyésztő, három műszaki és egy-egy építő, illetve erdészeti közösség. Elsősorban arra törekednek a termelő- szövetkezetben, hogy mindenki a saját munkáját végezze a munkaidőn túl is. így például a tehenészeti telepen a szabad- és ünnepnapokat a gmik-tagokkal oldják meg. Van úgy, hogy a határidős munkák egy részét a gmk- nak adja ki a termelőszövetkezet. Ilyen lehet a szántás, a vetés, vagy más munkafolyamat. — Másfél éve alakult az első munkaközösség — folytatja Popovics Istvánné. — Tavaly az árbevételük megközelítette az 1,3 millió forintot, míg az idén számítások szerint 1,8 millió forint lesz. Amikor kiadjuk a munkát, mérvadónak a téesz bér- szabályzatát tartjuk. Ha éppen egyes feladatokra nincsen központi díjtétel, akkor megállapodunk a tagokkal. Az bennünket már nem érdekel, mikor, hányán végzik el a munkát, de a határidő tartását szigorúan megkövé- teljük. H itték sokan, az öreg Kelemen nem tud már sírni. Nem is sírt az. Csak bezárta a kaput. Lassan tette, komótosan és közömbösen. Úgy tette, hogy át sem nézett az utca túlsó oldalára. Ha átnéz, látja, látták. Látták a lovat. A szájtátók a lóról, meg Kelemenről beszéltek. Volt idő a sokat, a nagyotmon- dásra. Amíg a teherautó a bejárathoz farolt, amíg a platóra vonták-tolták az állatot, sok időt beszéltek el. így: — Jó ló volt. — Miért volt? Ki tudja hová viszik. Vagy kórházba szállítják, vagy eladta az öreg. — No és ha vágóra? — Ugyan. Hát hány éves az a ló? — Várjunk csak. Én emlékszem arra, hogy hatvanban már láttam az öreggel a lovat. Kelemen már akkor is hajtotta. Akarom mondani, dehogy is hajtotta. A ló jött szépen magától, öreg este volt már. Kelemen meg mint a zsák, leitta magát és eldőlt a bakon. — De hányszor? Istenem, hányszor került ágyba úgy az öreg, hogy azt sem tudta, mi újság. — És a ló nem ivott? — Buta kérdés. Viccnek is rossz. Ez a ló annyit dolgozott, mint száz másik. Ha harminc mázsa volt a strágyan a plató dübörög a patái alatt, attól riadozik. — Vak? Persze, hogy vak. öreg ló már. öreg a Kelemen is. Együtt öregedtek, de a lovak hamarább nyűnek. fon, vitte. Ha negyven mázsa volt? Akkor istrángot szakított, de vitte. Ez olyan ló volt... — Ostor sem kellett? — Nem is volt ostora az öreg Kelemennek. Egyszer talán volt. Vagy elitta, vagy elhagyta. — Ej, na. Hát miért kell a Kelement leszólni, a lovát meg dicsérni. Jó lova csak jó embernek lehet. — Az igaz. Ez a ló — látszik — nem is beteg. Ez a ló még jó húsban van. Mindig is jól tartotta az öreg. Az abrakravalót soha sem itta el. — Nézzék csak. A ló vak. Feltartja a fejét, a teherautót nem is látja, csak aho— És megvakulnak? — Már amelyik. Nem törvényszerű. Csak a bányalovaknál. Azok mindig megvakultak. Mióta nincs már bányaló? És mennyire nincs már itt sem ló? ... A lovat a teherautón lepányvázták, kalodába zárták. Kétoldalt majd a szü- gyénél és a faránál colos deszkába fogták. Tűrte. Csak a fejét tartotta fel. Mintha nézne, mintha látna. Ezt szó nélkül figyelték az utca túlsó oldalán. De amikor a sofőr a motort túráztatta, akkor az egyik nagy hirtelen rábeszélően szólt: — Fogadjunk, ha az autó jobbra fordul, akkor a vágóra viszik, mert arra van. Ha az autó balra fordul, akkor az állatkórházba. Egy ötvenes, hogy balra megy az autó. — Állom! — Én is. — Jó. Akkor egy százas. — Velem nem fogadsz? — Veled is, miért ne. Csak beteg. Jó még az a ló. Az autó simán, óvatosan a terhére való tekintettel gurulva indult. Indult és jobbra fordult. És akkor megszólalt az, aki eddig csak fülelt. — Senki sem nyert. Ezt a lovat Kelemen még a múlt héten eladta. Negyvenezerért adta el Fehértóra. Különben is. Innen Nyíregyházáról, a város szívéből a ló már régen ki van tiltva. Kelemennek muszáj volt eladni ... K elemen viszont bezárta a kaput. Nem nézett ő sehová. Se a ló után, se az utca túlsó oldalára. Hitték sokan, az öreg Kelemen nem tud már sírni. Hiszik ma is. Hadd higgyék. .Seres Ernő A LÓ
