Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-04 / 284. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. december 4. Spanyol üzenet p?ymillióan vonultak I* Spanyolország városainak utcáira a hét végén. A fővárosban több mint 500 ezer ember követelt békét, rakétamentes Európát, semleges külpolitikát. „Nem akarunk a NATO-ban maradni” — hirdették Barcelonában a békemenet résztvevői. Egy spanyol kommunista politikus így értékelte a demonstrációsorozatot: mindez a spanyolok békevágyát tükrözi, azt, hogy nem akarnak az eurorakéták árnyékában élni. Az ibériai ország NA- TO-tagsága körüli vita egyre élesebbé válik — országon belül és kívül egyaránt. A kívülállók keveslik, hogy Madrid csak a politikai tömbhöz csatlakozott, de nem a NATO katonai szervezetéhez. A spanyol átlagembernek meg a jelek szerint a jelenlegi állapot is elfogadhatatlan. Az atlanti tömb arra akarja rábírni Spanyolországot, hogy gyorsítsa fel a NA- TO-hoz való teljes csatlakozás folyamatát, a spanyolok pedig egyre keményebb, nyíltabb és szervezettebb ellenállást fejtenek ki — az ellenkező előjelű folyamat érdekében. González miniszterelnök nincs könnyű helyzetben. Hisz nehéz lenne figyelmen kívül hagynia legbefolyásosabb gazdasági partnerei, nyugat-európai szövetségeséi véleményét, ám attól is nehéz eltekintenie, hogy az ország, amelyet kormányoz, tömegméretekben ellenzi immár a NATO-val kapcsolatos eddigi politikáját. Lassan két esztendeje, hogy a szocialisták kormányra kerültek, de — a választások idején kilátásba helyezett kilépés helyett — a jelek szerint nem akarják igazából megbolygatni az észak-atlanti szervezethez való tartozás kényes kérdését. Szó volt népszavazásról, ez azonban egyre késik. A hogy múlik az idő, i úgy válik óvatosabbá a madridi magatartás. A legutóbbi nyilatkozatok szerint a referendumot 1986-ig kell megtartani, mivelhogy a kormány és a törvényhozás mandátuma addig szól. A szocialista pártnak, decemberi kongresz- szusán elkerülhetetlenül állást kell foglalnia majd e sorsdöntő kérdésben, de a várakozások semmiképp sem derűlátóak. Való igaz, nem a González vezette spanyol szocialista kormány lenne az első a történelemben, amely egy választási ígéret végrehajtását szemmel láthatóan minden módon halogatja. Gonzáleznek azonban számítania kell arra, hogy időben nincs már messze az újabb törvényhozási voksolás, ahol a tömegek — szavazatokban kifejező elfordulással — fejezhetik majd ki véleményüket a madridi kabinet következetlenségéről. Megnyílt Berlinben A Varsói Szerződés külügyminiszteri tanácskozása Várkonyi Péter külügyminiszter hétfőn délelőtt a Német Demokratikus Köztársaságba érkezett, hogy részt vegyen a Varsói Szerződés tagállamai külügyminisztereinek tanácskozásán. Várkonyi Pétert Oskar Fischer, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztere fogadta a Berlin- schönefeldi repülőtéren. Hétfőn délután megkezdődött Berlinben a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának kétnapos ülése. Az első napi tanácskozás befejeztével Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere vacsorát adott a résztvevők tiszteletére. Az NDK fővárosában tanácskoznak a Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei. Uruguay fővárosában hatalmas tömeg ünnepelte Wilson Ferreira Aldunatét, a Blanco Párt vezetőjét, akit öt hónapja letartóztattak a katonai hatóságok, hogy így akadályozzák meg részvételét a november végi választásokon. Egyiptomban tárgyalt Husszein jordániai király. A képen vendéglátójával, Mubarak egyiptomi elnökkel (jobbra) látható. Tiltakozó megmozdulás Sao Franciscóban A fajüldöző dél-afrikai rendszer elleni tüntetésre került sor San Francisco kikötőjében, ahol a rakodómunkások megtagadták egy Dél-Afrikából érkezett holland teherhajó kirakását. A fajüldöző rendszer ellenes jelszavakat skandáló több száz felvonuló támogatásáról biztosította a dél-afrikai rakomány kirakását megtagadó dokkmunkásokat. (Folytatás az 1. oldalról.) tatta, utalva arra, hogy nagy várakozás előzi meg a szovjet és az amerikai külügyminiszter közelgő találkozóját. A túlzott reményektől azonban óvakodni kell — mutatott rá —, és tovább szükséges erősíteni a szocialista országok egységét, védelmi szövetségünk erejét. Ugyanakkor ezt összhangba kell hozni a szocializmus építésének társadalmi, politikai és gazdasági céljaival, a népek jólétének emelésére irányuló erőfeszítésekkel — hangsúlyozta a honvédelmi miniszter. A tanácskozás ma folytatja munkáját. Don Mintoff Moszkvába utazik Dom Mintoff máltai miniszterelnök december második felében hivatalos látogatásra a Szovjetunióba látogat. A máltai miniszterelnök a szovjet kormány meghívásának tesz eleget. A vállalati érdekek érvényesítése Beck Tamásnak, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökének nyilatkozata A Magyar Kereskedelmi Kamara fontos feladata a vállalati érdekek képviselete, az irányítás és a vállalatvezetés érdekeinek egyeztetése. A szabályozók változásának előkészítése, az új rendeletek megismertetése a kamara jelentős próbatétele. A munkáról Beck Tamás, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke Pichler Ferencnek, az MTI munkatársának elmondta: — 1981 óta mind intenzívebben veszünk részt a szabályozó rendszer korszerűsítésének előkészítésében, a munka 1983-ban és 1984-ben lényegesen felgyorsult. A kamara munkatársai a szabályozóváltozás kidolgozásával foglalkozó valamennyi munkabizottságban tevékenykedtek, képviselve a vállalatok véleményét, érdekeit. Olyan feltételrendszer kialakítását támogattuk, amelyben a gazdálkodó szervezetek tevékenységükről önállóan dönthetnek, s ezért a felelősséget is vállalják. A tervezés továbbfejlesztésében azt tartottuk fontosnak: a vállalati terv ne a minisztérium beszámoltatás, számonkérés dokumentuma, hanem a vállalati gazdálkodás eszköze legyen. Kívánatosnak tartottuk, hogy a gazdasági szabályozás a korábbinál egyszerűbbé, s kiszámíthatóbbá váljék, és nagyobb mozgásteret biztosítson a vállalatoknak, növelje döntési szabadságukat. Támogattuk az új vállalatirányítási formák kidolgozását, mivel ezektől is remélhető a vállalati önállóság, a tulajdonosi funkciók erősödése. Éppen ezért szorgalmazzuk, hogy a vállalatok besorolása, az irányítási forma megválasztása ne kijelölés alapján történjen, hanem a döntés a felügyeleti szerv mellett az illetékes szakmai szakszervezet, a kamara és a vállalat vezetőinek bevonásával szülessék meg. — Az árrendszer továbbfejlesztése teljes mértékben megfelel a kamara által képviselt álláspontnak. Eddig a versenyszférába tartozó vállalatok belföldi áraikat a tőkés exportban elért árszínvonal és jövedelmezőség figyelembevételével képezhették. Régóta hangoztatjuk, hogy a feldolgozó ipari versenyárak képzésénél elegendő, ha csak az úgynevezett árszintkorlátot alkalmazzák, a jövedelmezőségi korlát ugyanis károsan hat az export bővítésére. Kedvező az is, hogy bővült az úgynevezett „árklubban” részt vevő vállalatok köre. Ezeknek a gazdálkodóiknak már az árszintkorlátot sem kell érvényesíteniük hazai áraikban, szabadon, a piaci viszonyok alakulása szerint állapíthatják meg termékeik árát, ami tovább erősíti a piacközpontú gazdálkodást. — A jövedelemszabályozás előkészítése során a kamara az úgynevezett értéknövekedési típusú adórendszer bevezetését javasolta, amelyben a hozzáadott érték alapján adóztatnák a vállalatokat, illetve termékeiket. Ezt a módszert több szempontból is előnyösnek tartjuk, mivel egyebek között jól áttekinthető és segítheti a gazdaság dinamikus növekedését, az export fokozását. Ám az ilyen adórendszer bevezetésére csak hosszabb távon kerülhet sor, további feladatunk a rendszer kialakításához szükséges előfeltételek vizsgálata, s a bevezetés lehetőségeinek elemzése. — A jelenlegi adózási rendszer több fokozatban alakult ki. A vállalatok számos próbaszámítást végeztek, s véleményeiket, javaslataikat az irányító szervek értékelték. Ebben a munkában jelentős szerepet vállalt a kamara is. Azon voltunk, hogy az új adórendszer életbe léptetésével ne bővüljön a forráshiányos vállalatok köre. A többi között ennek tudható be, hogy a magas bérhányadú vállalatoknál a béradó mértékét végül is alacsonyabban állapították meg, s így fokozatosan alkalmazkodhatnak a növekvő terhek- hez. — A kamara is jelezte: milyen jelentős károkat okoz a vállalati pénzek úgynevezett „pántlikázása”, a különböző pénzalapoknak a vállalaton belüli elkülönítése. Támogattuk azt az elgondolást, hogy a fejlesztési és a részesedési alapok helyett a vállalatok csak egységes érdekeltségi alapot képezzenek; jövőre ez így is lesz. Az alapot növeli az értékcsökkenési leírás is, amelynek köz- pontosítása január 1-től megszűnik. Ezek olyan intézkedések, amelyek nagyban segíthetik a szabadabb és észszerűbb vállalati gazdálkodást. — A közgazdasági szabályozás módosítása erősíti a vállalati érdekeltséget az exporttermékek előállításában azzal, hogy például növeli a termelői forgalmiadó-vissza- térítést. Másfelől azonban a vállalatok egy részét érzékenyen fogja érinteni a többletexport után eddig járó bérpreferencia megvonása. Remélhetőleg ezt a munkaerő-felhasználás csökkentésével, ésszerűbb foglalkoztatással ellensúlyozni tudják. — A vállalati vezetők döntő többsége megértette, hogy a növekvő feladatoknak csak szigorúbb, a hatékonyság növelését kikényszerítő gazdálkodási feltételek közepette lehet eleget tenni. A változtatások közül többet igencsak időszerűnek tartanak. Így a különböző vállalati alapok helyett az egységes érdekeltségi alap létrehozását, az amortizáció központosításának megszüntetését, a keresetszabályozás továbbfejlesztését, s a versenyszférában az árképzés jövedelmezőségi korlátainak megszüntetését. Ezek mind olyan intézkedések, amelyeket a vállalati vezetők többsége régóta sürget. Ugyanakkor a jelenlegi számítások alapján úgy tűnik: az új jövedelemszabályozás keretei között egyes szakmákban növekedhetnek a likviditási gondok, és egyes ágazatokban pedig a fejlesztési lehetőségek további szűkülésével számolnak. — Természetesen nehéz elképzelni olyan szabályozást, amely a vállalatok teljes körének előnyös lenne; várhatóan egy részük — főleg, amelyek az elmúlt időszakban a fejlesztéseknél túlságosan elkötelezték magukat, vagy kedvezőtlen termék- struktúrával rendelkeznek és eddig is fizetési gondjaik voltak — elviselhetetlennek érzik majd az adóterheket. A tartósan nehéz helyzetbe kerülők további sorsa a gazdaság egésze szempontjából sem közömbös, ezért a szabályozás későbbi, folyamatos karbantartásánál figyelemmel kell lenni rájuk. A kamara ennek érdekében a szükséges lépéseket megteszi. — A Magyar Kereskedelmi Kamara — a Minisztertanács májusi határozata értelmében — javaslatokat dolgozott ki a vállalati vezetők kamarai érdekképviseletének fejlesztésére. Intézményünk elsősorban a vállalati érdekeket hivatott képviselni, ám az új vállalatvezetési formák bevezetésével szükségesnek látszik, hogy ezt a munkát speciális érdekképviselet formájában kiterjesszük a vállalati vezetők státusát érintő, rájuk vonatkozó munkajogi szabályozás, a bérük és jövedelmük kialakítására vonatkozó hatósági rendelkezések meghozatalánál. Ezt a munkát a SZOT-tal együttműködve végezzük. Nem tervezzük a vállalati tanácsok külön fórumának létrehozását, de működésüket rendszeresen figyelemmel kísérjük és támogatjuk. Az egyffontos bankjegy halála A brit kincstár halálra ítélte a „zöldhasút”, más szóval az egyfon- tos bankjegyet. Ez év utolsó napján nyomják belőle a legutolsó példányt — ezek aztán, forgalomban lévő testvéreikkel egyetemben, még egy teljes éven át szolgálhatnak fizetőeszközként, tovább egy nappal sem. 1986. január 1- én Nagy-Britanniában a legkisebb címletű bankóért már senki nem kap semmit, használhatja arra, amire éppen akarja. Cudarabb a sorsa a fél- pennys érmének. Ennek már csak hetei vannak hátra az életből: 1985. január 1-én már arra sem lesz jó, amire a papír egy év múlva. A félpennyst senki sem siratja, a bankjegyet viszont igen. Hiába mondja róla a kormány, hogy büdös, koszos, mindenki csak gyűri a zsebébe, a pénztárcában elsimítani már nem szokás — az átlagember szereti. Viszont az ötpennys- nél kisebb egyfontos érmét, amely vagy két éve van forgalomban — bár nem piszkos, nem büdös, gyűrni sem lehet, simítani sem — mindenki utálja. A televízióban szaftos nyilatkozatok hangzottak el a halálraítéltről és az egyfontos érme hatalomátvételéről. Egy újságárus előragadott egy iszákot, benne csörgött vagy száz darab egyfontos érme, s ezt mondta: a kutyának se kellenek. Kénytelen vagyok elfogadni, ha vele fizetnek, de senkit nem tudok rábeszélni, hogy visszajáró pénz gyanánt tegye zsebre. Mindenki a papírt akarja. Más interjúalanyok még érdekesebbek és rövidebbek voltak: vacak, szemét, ezt mondták a kövérkés érmére. És történetesen a parlamentben is úgy esett, hogy pártállásra való tekintet nélkül, kormánypárt és ellenzék nekiesett a pénzügyminiszternek: vonja vissza a zöldhasú tilalmát. Amikor — szokása szerint — a miniszter hajthatatlan maradt, következett a miniszterelnök ostroma. Azonban ennek sem volt foganatja, már csak azért sem, mert modorban van valami rokonság Nigel Lawson és Margaret Thatcher között. A petíciók elbuktak. Az inflálódott egyfontos bankjegyet — amely átváltási árfolyama dacára itt körülbelül any- nyit ér, mint otthon egy tízes és a megbecsülése sem nagyobb — egy év múlva valóban az enyészetnek adják át és a ronda érmék egyeduralkodók lesznek az egyfontos piacon.
