Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-31 / 306. szám

KH ÜNNEPI MELLÉKLET 1984. december 31. Emberek, vágyak, tervek Egy nyugdíjam: Gondoljanak ránk is Kérem, n evemet ne írja ki, leg­feljebb annyit: a nagykállói költ­ségvetési üzem nyugdíjasa va­gyok. A fiatalabbak, a ma is ak­tív dolgozói a tanácsnak, az üzeminek, a megmondhatói, hogy mi néhányan, akik már nyugdí­jasok vagyunk, mennyit dolgoz­tunk annak idején, és ennek kö­szönhető, hogy egy KÖFA-bri­gádból üzem lett. Tudjuk, utóda­ink is sokat tettek és tesznek az üzem jobb eredményeiért. Na­gyobbak a feladatok, több a gondjuk, de úgy véljük, mégsem indok arra, hogy ránk, nyugdíja­sokra sohasem gondolnak. Bizony szívesen elmondanánk, milyen mostoha körülmények kö­zött kezdtük a munkát. Erőfeszí­téseinknek köszönhető, hogy ma üzemként működik az egykori né­hány szakemberből álló kis tár­sulás. Sokat hallunk, olvasunk nyug­díjas-találkozókról. összeszorul a szívünk, hogy rólunk megfeled­keznek. Soha nem hívnak ben­nünket baráti beszélgetésre, ez pedig pénzbe sem kerülne. Ne­künk viszont jólesne, ha érez- hetnénk: gondolnak ránk, ha ki­fejeznék, tudják a fiatalabbak is, a mai eredményeikben a mi mun­kánk is benne van. Talán majd 1985-ben gondolnak ránk, nyug­díjas társaim nevében én ezt szeretném. Varga József né : Több türelmet Mit vár az új esztendőtől Var­ga József né' az Egészségügyi Dol­gozók Szakszervezete titkárnője? — Mind magánemberként, mind a munkahelyemen elége­dett vagyok. Azt kívánom, hogy maradjon meg a jó munkahelyi légkör, és több tapintatot, ember­séget tapasztalhassak a hét­köznapokon. Türelmetlenek va­gyunk egymáshoz ebben a felfo­kozott tempóban, pedig olykor egy jó szóval, figyelmes mozdu­lattal elejét lehetne venni sok idegeskedésnek, sértődésnek. Több jelét tapasztaljuk, hogy el­fordulnak az öregektől, maguk­ra hagyják az idős embereket. Jó lenne, ha változna szemléletünk ezen a téren is. A munka, a tel­jesítmények elbírálásánál jobban érvényesüljön a minőségi szem­pont. — Engem úgy neveltek, hogy azt cselekedjem másokkal, amit szeretnék, hogy velem tegyenek. Ebben a szellemben neveltük fel fiúnkat, s ez az íratlan szabály segít ma is összetartani a csalá­dot. Magánéletemhez mindenek­előtt egészséget kívánok, az élet- színvonalban szintentartást, hogy továbbra is megtaláljam örömöm i családban, és együtt örvendez­zünk újszülött kisunokámk gyara­podásának. Jancsó Klára: Tanítani — bárhol Pörge kalap, fél irhabunda, térdhajlatig érő csizma és két ba­rátnő. Ilyen „szerelésben” és tár­saságban pillantottam meg Jan­csó Klárát a Nyírfa Áruházban, s szögeztem neki a kérdést: mit vár az új esztendőtől ? — Előrebocsátom, nem szok­■ ■---, ' ![ V..' -iéj' tarn fogadkozni. Most sem foga­dom meg, hogy új életet kezdek, még azt sem, hogy jobban fogok tanulni. Csak a tavalyit, meg az azelőttit folytatom, de azt rendü­letlenül. Egy biztos, továbbra sem megyek keresztül a városi tanács 1 - ■ ----í I, --■— árkádja alatt vizsga előtt. Én már csak ilyen babonás vagyok, amióta a főiskolára járok. Pont a negyedik esztendőben változ­zam meg? Azt viszont mondha­tom, tősgyökeres nyíregyházi lé­temre nem ragaszkodom a váro­si munkahelyhez. Én tanítani akarok, bárhol. — Az új esztendőben állam- vizsgázom. Természetesen ered­ményesen akarok szerepelni, ez most a legfontosabb, mindent ennek rendelek alá. ■ <■' - ------- . %s ' A Wt *>* • •» Csordás Feremcnó: Várni ka Sándor: Bsroncsi Albert: Javuló fizetést A Nyírbátori Áfész tere­mi felvásárló telepe nem tar­tozik éppen a legforgalma­sabb egységek közé, ám ez nem jelenti azt, hogy veze­tője, Csordás Ferencné nap­hosszat unatkozna. Jönnek az emberek tápért, szemes terményért, az idényben pe­dig hozzák az uborkát, a gyümölcsöt, a tojást. — Csak egy a gond — mondja Csordásné —, hogy keveset. Kicsi falu a mienk, ami sajnos meg is látszik a forgalmunkon. Meg persze a fizetiésemen. Úgyhogy a következő évtől én két fon­tosabb dolgot várok. Nőjjön az emberek termelő kedve, s emelkedjen a fizetésem. — A pénzből — ahogy mondják — sosem elég, de csak ennyi kell a boldogság­hoz? — Ugyan! Lenne nekem kívánságom, csak győzzék je­gyezni. Először is, gyakrab­ban szeretném látni a két unokámat. A lányom sajnos elég messze repült tőlünk, Székesfehérvárott él, ritkán találkozhatunk az unokák­kal. Ám megvan náluk is a kocsi, tehát jöjjenek sűrveb- ben. A fiam Szegeden tanul az erdészeti szakközépiskolá­ban, ha végez, azt szeret­nénk, hogy itt telepedne le a környéken. Van itt hálisten- nek erdő bőséggel, gondol­juk, neki is jut majd egy darabka itt a közelben. — Mit kívánna a falu­nak, a rokonoknak, szomszé­doknak? — Hogy minél hamarabb elkészüljön a vízmű. Ügy hallottuk, hogy a tervek már megszülettek, a lakók is fel­ajánlották anyagi hozzájáru­lásukat, csak egy pici külső támogatás is kellene. B. G. Pa ős ura Jáaosnó: Szebbet, jobbat, de legalább ilyet... Paosura Jánosné a megyei vendéglátó vállalat 411. szá­mú büféjét vezeti, s elsősor­ban munkáján — no és párt- bizalmi voltán — keresztül látja a világot, így szerzett tapasztalatai mondatják vele mindazt, amit a jövőtől vár. — Szebbet, jobbat várok 1985-től, de legalább olyat, mint ez az év-volt. Végül is, a .nemzetközi helyzet rosz- szabb nem lett, sőt, talán egy kicsit enyhültek is a sze­lek ... Ez az alap, ami ha marad, akkor van értelme a többinek is, amit szeretnék. — Nem nagy dolgokat mondok, de azt hiszem, mégis közérdekűeket. Például: sze­retném, ha az üdítő italokat nem rozsdás kupakkal, pisz­kos üvegben és változó mi­nőségben küldenék. Nem bánnám, ha kevesebb lenne a hiánycikk, és a borsot nem a fahéjjal párosítva adnák, vagy a karácsonyfát méterre és szabott árral árusítanák, és nem úgy, ahogy tapasztal­tam : szemrevételezéssel és darabra. — Tíz éve egyedül élek, beérem azzal is, ha úgy ma­radok, ahogy vagyok. Ez már nem lenne rossz. Lányom a KEMÉV-eél dolgozik, a ve- jem gépészmérnök és van egy kétesztendős kis uno­kám. Neki — és persze mindnyájunknak — kívá­nom, hogy növekedjék to­vább 1985-ben is, nőjön nagy­ra, békében, egészségben. Mert úgy hiszem, ha béke marad a világon, majd csak megoldódnak a problémák ... Ha dolgozom, meg is Szép feladatokat élek — Mit várok 85-től? Azt, amit minden tisztességes em­ber. Lakatos vagyok, gmk- tag. Sóikat dolgozunk Máté­szalkán és a környéken. Van két másik szakmám is. Én tudom, hogy sokféleképpen panaszkodtak erre az évre. Ne tartsa dicsekvésnek, de nincs mit panaszolnom. Igaz, elmentünk mi a Du­nántúlra is dolgozni, ha ott1 volt munka, és nem nagyon néztük a nyolc órát, de azért aki tud melózni az megélt idén is, megél jövőre is ... — Hát igen. Persze,' hogy tele vagyok most csomaggal, de olcsón vásárolni csak ak­kor lehet, ha sok helyen megfordul az ember. Kidob­Ifáradi György: ni való pénze senkinek sincs, így hát. .. Mondják külön­ben, én is úgy hallottam egy televízióműsorban, hogy mi emberek szeretünk panasz­kodni, de azért azt hiszem, hogy jövőre jobb lesz vala­mivel. Már érzik olyan, hogy több a munka, még válogat­ni is lehet közte. Ha pedig így van, akkor jól van, mert azt jelenti, hogy az emberek építenek , a kisüzemek, ha nem is sokat, de fejlesztenek. Én azt gondolom, hogy ez lehet a legfontosabb. Persze még innen vagyunk nyolc­vanötön. Jövőre sok minden lesz a politikában is. Nem a kongresszus miatt mondom, csak én hiszek most valami olyat, hogy a „nagyok” meg­egyeznek valamiben végre. Múlt emlékeit, egyedi, pá­ratlan szépségű épületeit a jövendő számára megmen­teni főként a műemlékvé­delmi szakemberek feladata. Ez az izgalmas és szép mun­ka vonzotta Berencsi Alber­tet is, amikor jelentkezett az újsághirdetésre, az Országos Műemléki Felügyelőség nyír­egyházi építésvezetőségénél. Öt is megkérdeztük, mit vár a jövő esztendőtől? — Mivel még csak pár hó­napja dolgozom itt, az én esetemben tehát műemlókes múltról nem lehet beszélni, a jövendőtől természetesen so­kat várok. Szép feladatokat elsősorban. Szakmám szerint mélyépitő technikus vagyok, technikusminősítő vizsgával, és itt főként a műszaki ad­Kórődy Árpád: minisztrációval, bonyolítás­sal foglalkozom. A KEMÉV- nél szerzett hatéves tapasz­talat után jöttem ide, rész­ben szükségszerűségből, rész­ben azért, mert mindig érde­kelt ez a fajta munka. — A mostani jelentő­sebb rekonstrukciók közül a nyírbátori íreformátus temp­lom építkezésében és a tá- kosi templom felújításánál vettem részt. Ez utóbbi külö­nösen érdekes a szakmabeli­eknek. Jövőre folytatjuk a munkát, a harangláb vissza­állításával. Két Borsod me­gyei kastély, Pácin és Kéked ad még majd komolyobb fel­adatat és lehet, hogy Füzé­ren is elkezdünk dolgozni. — A magánéletben? Béke, egészség családom tagjainak. Jó várszínházát Kisvárdán Jó légkört a munkahelyeken Váradi György nyugdíjas, nemrég még a Magyar Tele­vízió munkatársa, gyakran láthattuk a képernyőn, hall­hattuk ismertető, eligazító szavait egy-egy színházi köz­vetítés előtt. Beszélt a darab­ról, az előadás születésének körülményeiről, elkalauzolt bennünket a kulisszák titok­zatos világába, érttető, láttató gondolatai után mi is egy ki­csit beavatottak lettünk, más szemmel néztük az előadást. Váradi György jelenleg Kis­várdán dolgozik: a művelé­si központ tanácsadója. Szil­veszterhez közeledvén meg­kérdeztük: mit vár az új év­től? — Én az utolsó 26—28 éve­met a színház jegyében töl­töttem el. Családi körülmé­nyeim folytán kerültem Kis- várdára. Ha bárhova kerül­tem volna, ahol valami szín­házi dolgot lehet csinálni, ákfcor biztosan jelentkezem, hogy dolgozni akarok, mert nem vagyok nyugdíjas alkat. Szererencsém volt, ment Kis­várdán olyan művelődési központot találtam, mely a rendkívüli szerteágazó köz- művelődési munkája mellett központi kérdésként kezeli a színházat. Én ebben tudok segíteni, ebben szeretnék to­vábbra is dolgozni, amíg igénylik tőlem. — Ha három kívánsága le­hetne, mint a mesében, mit kéme a 85-ös évtől? — Továbbra is ilyen jó várszínházát és színvonalas színházi életet egész évben. Ennek érdekében magam is megteszek mindent. Ez egy kívánság, s ebből következik a második: jó egészségem le­gyen, mert sok a tennivaló. S a harmadik? Szeretnék egy íróasztalt, de hiába já­rok utána, nem lehet kapni. Kóródy Árpád hangtech­nikus a Váci Mihály Megyei és Városi Művelődési Köz­pontban. Hány napot dolgo­zik még ebben az évben? — Nekünk az ünnep is munkanap. Itt kell lennünk minden rendezvényen, ha karácsony van, ha szilvesz­ter, mindegy. — Mit vár az új évtől? — Közeledéseket, három területen. Először is a világ- politikában. Közeledjenek egymáshoz a nagyhatalmak, a Kelet és a Nyugat. Kisem­ber vagyok és szeretnék megnyugodni, békében élni. Másodszor a belpolitikában. Szeretném, ha a keresetek közelednének az árakhoz. Két gyerekem van és egyre nehezebben tudok a hivata­losan kézhez kapható fizetés­ből megélni. A lehetőség megvan a plusz jövedelem­szerzésre. Dolgozhat az em­ber munkaidő után gmk-ban is, ha akar, de ez olyan óriá­si többletenergiát kíván. — És a harmadik közele­dés? — Egymáshoz kell köze­lednünk. Legyen jó hangu­lat, jó légkör a munkahe­lyen. Becsüljük meg egymást, szeressünk bejárni naponta oda, ahol a munkánkra szük­ség van, ahonnan a fizeté­sünket kapjuk, ahol életünk értelmet nyer. Az oldalt írták, fényképezték: Baraksó Erzsébet, Bartha Gábor, Császár Csaba, Jávor László, Mester Attila, Reszler Gábor, Soltész Ágnes, Speidl Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents