Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-31 / 306. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. december 31. Az év eseményei KÉPEKBEN Januárban Stockholmban külügyminiszteri szinten megnyílt, s azóta több szakaszban folytatódott — az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel, valamint a leszerelésekkel foglalkozó értekezlet, amelyen 33 európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada vesz részt. Képünkön: a tanácskozás ülésterme. Február elején elhunyt Jurij Andropov, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB főtitkára. Utódjává Konsztantyin Csernyenkót (képünkön) választották meg, aki az év folyamán elnyerte a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének i elnöki tisztségét is. Nem csökkent a feszültség Nicaragua körül sem, ahol a választások sikeres lebonyolítása ellenére folytatódtak a sandinistaellenes támadások. Világméretű felháborodást keltett a közép-amerikai ország legfontosabb kikötőinek a CIA közreműködésével végrehajtott elaknásítása. Képünkön: újoncok, fegyverrel a kézben, a forradalmi rendszer vívmányainak megvédelmezésére szervezett népi milícia soraiban. Június közepétől Moszkvában rendezték a KGST tagállamainak magas szintű találkozóját. A tanácskozáson a szocialista gazdasági közösség együttműködési kérdései mellett világpolitikai és világgazdasági problémákkal is behatóan foglalkoztak. Kádár János októberben hivatalos látogatásra Párizsba utazott. Képünkön: az MSZMP KB első titkára Francois Mitterrand köztársasági elnök társaságában. A tárgyalásokon a kétoldalú kapcsolatok témája mellett az európai békével és biztonsággal összefüggő kérdéseket is megvitattak. Nem csodákat remél» tetteket vár a világ Szorgalmasan kopogott a telexgép az év utolsó napján adtak választ lapunk kérdéseire: mit vár az utca embere szerkesztőségünkben. Külföldön dolgozó magyar tudósítók Moszkvában, Párizsban, New Yorkban az 1985-ös évtől. ( Moszkva;-) Iván Ivanovics optimista A ki Párizsban Monsieur Dupont, vagy az angolszász világban John Smith, az Moszkvában Iván Ivanovics Ivanov. Ő a szovjet átlagpolgár. Nem nagyon hasonlít Monsieur Dupont- ra, aki mindig borús aggodalommal tekint a jövőbe. Iván Ivanovicsot egyfajta történelmi optimizmus hatja lát. Már tudja azt, hogy az új esztendőben jobban fog élni, mint az idén. Sőt. Számszerűen tudja, hogy mennyivel jobban: reáljövedelme 3,3 százalékkal fog emelkedni. Életszínvonalának ezt a növekedését természetesen nem kapja ingyen. Az éremnek ehhez a másik oldalához tartozik, hogy Iván Ivanovics- nak az új esztendőben céltudatosabban, takarékosabban, felelősségteljesebben, szervezettebben és fegyelme- zetebben kell dolgoznia. Ha netán a könnyűiparban tevékenykedik, akkor el kell gondolkodnia azon, amit Konsztantyin Csernyenko, az SZKP főtitkára, államfő nemrég tett szóvá: miként is van az, hogy az üzletekben a polcok nyári cipőkkel vannak tele, miközben felettébb körülményes az évszaknak megfelelő lábbelit vásárol(( Párizs: ) A francia köszönéshez szinte elválaszthatatlanul hozzátartozik a címzett megnevezése is: Bonjour Madame, Mademoiselle, vagy Monsieur. Az év végének közeledtével — az ismerősök között — mindezt megtoldják a jövő évre vonatkozó jókívánságokkal: Bonne Annee pour 1985, vagyis mosolyogva jó 1985- ös esztendőt kívánnak egymásnak. De ha van lehetőség rákérdezni a napi rohanásban, hogy hogyan is gondolják az 1985-ös évet, mindjárt elszáll a mosoly az arcokról, s feledve az előbbi jókívánságokat, már a liftben elhangzik az első kérdés: — Maguknál is volt a házmester a hőmérsékletet mérni? Nálunk lemérte a szobák és a meleg víz hőmérsékletét. Közölte, hogy a szobai hőmérséklet a tulajdonos által megengedett 18 foknál 2 fokkal, a meleg vizé 12 fokkal magasabb. — Igen — hangzik a válasz és mindjárt kérdez is: — Maguknál is a radiátor közelében mérte a hőmérsékletet? Közben a lift a földszintre ér, a szemben lévő falon új közlemény díszeleg: a tulajdonos értesíti a lakókat igen udvarias és határozott hangon, hogy január elsejétől 6,7 százalékkal emelik a lakbért. (New York: ) H a Tom Snyder valóban „ráérzett” az átlagamerikai hangulatára, akkor számítógépes játéka 1985 egyik slágere lesz. A progromtervező ugyanis nem mást modellezett és fordított le a videojátékok nyelvére, mint a szovjet—amerikai kapcsolatokat. S eszerint a prog- rom szerint a két nagyhatalom viszonya nemcsak helyrehozható, hanem tovább építhető — feltéve, hogy saját szempontjainkon kívül mindkét fél figyelembe veszi a partner érdekeit is. Kézenfekvő lenne azt feltételezni, hogy a cambridge-i komputerszakértőt a Gro- rniiko — Shultz találkozó „ihlette meg”, Snydert azonban nem a küszöbönálló és még ismeretlen kimenetelű külügyminiszteri eszmecsere híre gondolkodtatta el, hanem az a közhangulat, amit az utóbbi hónapokban honfitársai körében tapasztalt. A többi között feltehetően egy ni. Természetesen nemcsak neki kell ezen elgondolkodnia. Különben ez a meditálás már megtörtént: a könnyűipari minisztérium kollégiuma, felmérve az ágazat hiányosságait — a vásárlói igényekre, keresletre való korántsem rugalmas reagálást — megszabta azokat az intézkedéseket, amelyek már a jövő évben is javulást hoznak a vásárló Iván Ivanovicsok hétköznapjaiban. Az éremnek ehhez az oldalához tartozik még az is, hogy Iván Ivanovics munkahelye esetleg beható vizsgálat tárgya lesz. A jövő évben ugyanis az eddiginél sokkal több szovjet üzembe vezetik be azt az érdekes kísérletet, hogy megnézik minden egyes munkahely műszaki felszereltségét, értékelik a munkaszervezés fokát, a termelékenység színvonalát, a dolgozó — esetünkben Iván Ivanovics — kezdeményezési kedvét, munkafegyelmét és nem utolsósorban azt, milyen anyagi és erkölcsi ösztönzéseket kap. A cél: a gyáron, a vállalaton belüli tartalékok feltárásra és teljesebb bel- használása, a termelés belterjessé tétele. Immár kedves ismerősünk: Január elsejével tehát csökken a hőmérséklet, növekszik a lakbér, s felmegy a lakók „pumpája”. Pedig ezek az „új évi hírek” még csak a háztulajdonossal kapcsolatosak. A napokban kaptunk egy levelet, amelyben tájékoztat a PTT, azaz a francia posta az évi kiadásairól, bevételeiről, a beruházási terveiről, az új szolgáltatások bevezetéséről. Az ember örömmel olvassa a levelet, mert az az érzése támad, hogy mint nagyrabe- csült fogyasztót beavatják az egész üzletmenetbe. De a levél végén elszáll a „nagyrabecsülés” hiedelme, mert ott áll, hogy mind ehhez nekem is többel — 20,6 százalékkal — hozzá kell járulnom a jövő évben, vagyis ennyivel lesz magasabb a telefon- és telexszámlám. A demokrácia ilyen értelmezése eloszlatja a „beavatott” érzéseit. A főváros vezetősége csak rádión, tévén és újságokon keresztül tájékoztatta a lakosságot, hogy Párizs vízvezeték-rendszere elavult, pénzük nincs a javításra, a vízszolgáltatás minőségének emelésére, ezért úgy döntöttek, hogy január 1-től két magáncégre bízzák a főváros vízellátását. Cseng a telefon, a lakás- és gépkocsi-biztosító jelentkefilmnek tulajdonítható, hogy a közelmúltban az amerikaiak tudatában észrevehető változások mennek végbe: Az ABC televízió dokumentumdrámáját az atomháború másnapjáról becslések szerint 100 miiló ember látta, s ez a vízió sokakat ráébresztett arra, hagy az erőfölény, a katonai elsőbbség, -a győztes háború illúziója már a múlté: a nukleáris korszakban kizárólag a két „nagy” együttműködése, a párbeszéd teheti elkerülhetővé a végzetes atombatasztrófát. Tom Snyder kétségtelenül a John-ok és a Mary-k egészséges életösztönére számít, amilkor üzleti sikert remél számítógépes játékától. Az alapgondolatra utal már a program neve Is: „a másik oldal” című video résztvevőinek az a feladata, hogy hidat építsenek egy folyó felett, művük azonban csak úgy készülhet el, ha együttműködnek a túlsó parttal, Iván Ivanovics nemcsak dolgozik, hanem lakni is akar, mégpedig az eddiginél korszerűbben, kényelmesebben. Erre jó reménye van. 1971- től ötmillió moszkvai költözött új lakásba és az ütem nem lanyhul. Azt persze, hogy a lakásigénylő, vagy cserélő Iván Ivanovics Moszkva történelmi városrészében lakjon, senki sem szavatolja. Ellenben nagy esélye van arra, hogy valahol a Moszkvát körülvevő autópályagyűrűn túl épülő új lakótelepen : Krilátszko j éban, Bratyejovoban vagy éppen Fili-Kuncevoban jusson új otthonhoz. Természetesen Iván Ivanovics nem fog saját üzeme közelében lakni. Rászorul majd a tömegközlekedésre, elsősorban a metróhálózatra. És itt is mutatkozik számára több biztató fejlemény. Az óév végén három új metróállomás nyitotta meg kapuit Moszkvában és az új évben várhatóan további négy fogadja majd az utasokat. Üj lakás, nyugodt építő- munka: mindez azonban csak akkor lehetséges, ha 1985 is békeév lesz. Iván Ivanovics ha nem is külpolitikus, azt mindenképpen tudja, hogy a zik. Csodálatos üzleti érzékkel megáldott „finom úri ember” nem mulasztja el a szokásos ünnepi köszöntőt, hozzátéve, hogy „sajnos, a szaporodó rablások, tűzesetek és egyéb károk miatt növelni kényszerülnek a lakás- biztosítást, a mind több közlekedési baleset miatt — amelyek már a csőd szélére juttatták a társaságot — emelni kell a kocsibiztosítást. Bár a fenti példákat saját és házbeli repertorából vettem, nemcsak rám és a szomszédaimra vonatkozik, hanem minden párizsira, Franciaország valamennyi lakosára. És a környezetemben élők nagyon szerencsés helyzetben vannak. Szerencsések, mert van munkájuk. Franciaországban hivatalosan több mint 2,5 millió, nem hivatalosan — és ez közelebb áll a valósághoz — csaknem 3 millió személynek nincs munkája. Ezeknek csaknem fele fiatal. Hogy ezek miből élnek? A munkanélküliek kb. fele még kap segélyt, a másik fele már nem kap, vagy a fiatalok esetében soha nem is kaptak, mert még nem álltak alkalmazásban. Ez utóbbiakat a család tartja el, s nem nyomorognak úgy, mint a többiek, az úgynevezett „új szegények”. Ezeknek az utóbbi időben „társadalmi haszazaz az ellenféllel — ellenkező esetben kiteszik magukat az automata védelmi rendszer, illetve a másik oldal fegyveres csapásainak. Snyder olyannyira hűségesen akarta modellezni a valóságoit, hogy először vészhelyzeteket vitt bele a játékprogramba. Olyat például, hogy ha valamelyik résztvevő nem törekszik őszinte együttműködésre és a hídépítés megindul, maga az alkalmazott komputer igaziból és visszavonhatatlanul megkárosodik sőt megsem mfsül. A gyártó cég vezetői azonban úgy vélték, hogy egy üzleti meggondolásból készített játék végül is nem vállalhatja a politikai felvilágosítás feladatát — még ha a program az életből is meríti alapötletét. Tom Snyder azonban ennek ellenére bízvást remélheti azt, hogy az amerikaiak jelentős része ma már kilát saját jólétének szemelienzői világhelyzet nagymértékben függ attól: miképpen alakulnak a szovjet—amerikai kapcsolatok. És ezen a ponton várakozással tekint az amerikaiakra. Azt várja tőlük, tamiljainak meg végre a szovjetekkel becsületesen és egyenlő alapon beszélni. Becsületesen, vagyis békenyilatkozataikat az amerikai politikusok támasszák alá tettekkel. Az egyenlő alap pedig a méltányoságot jelenti, azt, hogy nemcsak a saját, hanem a másik fél érdekeire is tekintettel kell lenni. Iván Ivanovics tehát azt várja, hogy az új esztendőben javulni fognak a szovjet—amerikai kapcsolatok, enyhülni fog a feszültség. De ezt nem vakon, a tények figyelmen kívül hagyásával várja. Nagyon is jól ismert előtte, hogy az amerikai politika Gromiko és Shultz közelgő találkozójával még nem változott meg gyökeresen. Washington még milliárdokat költ nukleáris fegyverekre, osillagháborús terveket szövöget. Ivan Ivanovics nem valamiféle csodában bízik, hanem önmagában. Ez szilárdságának és reményeinek alapja. Hável József nos munkának” nevezett tevékenységét igyekeznek biztosítani 1200—15(fo frankos havi fizetésért. Mindez csak a gazdasági és szociális oldala a franciák számára is „hihetetlenül” alakult helyzetnek. De mi lesz mindennek a politikai kihatása? Az eddigi részleges választások eredménye mutatja, hogy a szavazópolgárok el vannak keseredve. Ez elsősorban a szavazástól való tartózkodásban — 40—60 százalék — nyilvánul meg, de már érezhető a szélsőjobboldal politikai helyzetének erősödésén is. Az „új szegények”, a lumpenproletárok kezdenek odafigyelni a fasisztajellegű nemzeti front demagógiájára. Kétségbeesett helyzetükben onnan várnak megoldást. Vajon mekkora lesz a súlyuk a márciusban tartandó községtanácsi választásokon? Valódi, tartós gazdasági és szociális megoldás híján mekkora veszélyt jelentenek az 1986-os nemzetgyűlési választásokra? Súlyos kérdőjelek ezek a közeljövőre és a távlatokra. Pedig a sok kérdőjel, a bizonytalanság, á kiábrándultság a politikában mindig kapkodásra kényszeríti a vezetést és az még nagyobb bajokhoz vezet. Kovács István mögül, s talán tudatosan bekapcsolódik abba a komoly játékba, aminek a tétje nem más, minit az emberiség fennmaradása. Snydernek „bedolgozik” egy sor erősödő békemozgalom és vallási vagy pacifisita tömörülés — nem beszélve olyan jelenségekről, mint az év utolsó napjainak egyik népszerű és sokatmondó „reklámja” az ABC televízióban. A felvillanó képsorokon szovjet család látható, amint egy Det- roiitból érkezett levelet sila- bizál: „peace” — olvassa az apa, — „mir” azaz béke, fordítja az iskoláslány, mire kistestvére, a karonülő baba szívmelengetőan felkacag. Szinte tudva-érezve, hogy az amerikai John és a szovjet Iván, aki személyesen nem is ismeri egymást, végre valamiben — a legfontosabban — egyetértett, megállapodott egymással. Csák Elemér A kérdőjelek sokasodnak John és Mary életösztöne
