Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-31 / 306. szám

1984. december 31. Kelet-Magyarország 3 A Sokan nehéz évnek tartják a w magunk mögött hagyott esz­tendőt. Varga elvtárs számára mi­lyen volt 1984? — Azt hiszem, az elmúlt évet úgy lehet legjobban jellemezni, mint a nagy készülődések, a sok munka, az elemzések évét. Nem volt előzmények nélküli ez az esz­tendő. 1983-ban tekintett^ át a XII. kongresszus óta végzett munkát a Központi Bizottság úgynevezett fe­lező ülése, ezt követte a megyei pártbizottság tanácskozása, ame­lyen bizonyos dolgokat elhatároz­tunk, hogy a kongresszus határo­zataiból a lehető legtöbbet valósít­suk meg. Gyakorlatilag 1983-ban készítettük elő a közigazgatás át­szervezését. Ezzel az volt a célunk, 1984 elején úgy következzék be e nagy munka, hogy a lakosság ne érezze a változás hátrányát, olyan körülmények alakuljanak ki, ame­lyek már láttatják a lépés előnyeit. Egyszóval valóban kerüljön köze­lebb az emberekhez az ügyek inté­zése. Mindez idén is végigkísért bennünket. Ha mérleget vonunk, akkor azt látjuk: sajnos, nem sike­rült az a törekvésünk, hogy a járá­si apparátusokból a községekbe menjen minden jó szakember. A községek önállósága megnőtt, a feladatok nagyobbak lettek. De egy sor konfliktus forrása, hogy ma is szakembergondokkal küzdenek. Nem járt még teljes sikerrel a köz­vetlen megyei irányítás, a városok segítsége, bár sok a jó jel arra, hogy e területen is előre haladunk. — Születtek elhatározások a pro­pagandamunkában is, hogy jobban alkalmazkodjék a követelmények­hez, megoldjuk a propagandista­képzést, továbbképzést, a jobb in­formálást, hogy ne a gombhoz ke­ressük a kabátot, hanem az embe­rek érdeklődésének megfelelően indítsuk a tanfolyamokat, s ezek­hez keressük a megfelelő propagan­distát. Egyfajta lépésváltás itt is elkezdődött, aminek a legfőbb eré­nye: a propagandamunka korábbi miszticizmusát sikerült leszállíta­ni az élet, a gyakorlat szintjére. Miben foglalná össze a párt­élet eseményeit? — 1984-ben a párt belső életé­nek kiemelkedő témája volt a fel­készülés a 40. évfordulóra, a XIII. kongresszusra. Ez nálunk párhuzamosan ment, amit nagyra értékelhetünk. Már szeptemberben elkezdődött a munkakollektívák versenyfelajánlása. Nagy pozití­vum, hogy nem általánosságokban fogalmazódtak meg a jobb mun­ka céljai, hanem azokat a tenni­valókat rögzítették, amelyek az adott munkahelyen a legfontosab­bak. Ezt követték a párttagsággal történő elbeszélgetések. Itt szinte elemi erővel hallhattuk újból és újból azt az igényt, hogy váltsunk többször szót, méghozzá emberi szót a kommunistákkal, hogy a párttagnak legyen állandó lehető­sége a saját dolgait elmondani, s hogy problémáira visszajelzést is kapjon. Azt hiszem, messze vinne el, ha ennek minden részletére ki­térnénk. A lényeg: kiderült, hogy az őszinte, a jó szó, az érdeklődés sok helyen hiánycikk, sokszor bizony nincs idő megosztani egymással örömeinket és gondjainkat. Ezt tá­masztották alá a beszámoló tag­gyűlések is. Majd ezeregyszáz alap- szervezetünkben a látogatottság, az aktivitás alapján általában kedve­zőek a tapasztalataink. A vezető­ségek kritikusan, önkritikusan pró­bálták meg értékelni ármunkát. Jónak tarthatjuk, hogy nem zár­számadásra, valamiféle leltárra, hanem a kevesebb téma alaposabb megbeszélésére törekedtek. Ez nem mindig sikerült, de a többség ok­feltáró vitára ösztönzött, az adott közeg valós problémáját taglalta. Nékem személyesen is 'nagy öröm, hogy sok helyen név szerint ismer­ték el a végzett munkát. 1984-ben volt még a pártmunkának egy sor más területe, hiszen közben folyt az élet. A legtöbbet érthetően a gazdasággal foglalkoztunk és ez volt a jellemző a városokra, az alapszervezetre. Érthető ez, hi­szen a politika nem légüres tér­ben fejti ki hatását. E szempont­ból 1984 a vártnál valamivel job­ban alakult. £ Ez jellemző a gazdaságra is? — összeségében e területen is jól sikerült az év, különösen a me­zőgazdaságban. A korábbi — igaz, hogy gyenge — évhez képest ja­vult a munka. Mégsem arról van szó, hogy egy gyenge bázist sike­rült túlszárnyalni. Az 1982-es re­kordhoz képest is hat mázsával nőtt a búza termésátlaga! Ugyanez a helyzet a kukoricánál, de jó kö­Politikáról, gazdálkodásról, holnapunkról Új év előtti beszélgetés Varga Gyulával, a megyei pártbizottság első titkárával zepes termést takarítottunk be burgonyából, almából. Az utóbbi­nál úgy, hogy az értékesítési po­zíciók is erősödtek. Minden eddi­ginél magasabb termésátlagot ért el idén mezőgazdaságunk. Ez meg­hozta a gyümölcsét: a tsz-ek vesz­tesége a korábbi évinek kétötödére csökkent, a nyereség mintegy há­romszorosára nőtt. Igaz, hogy köz­ben a költségek is jócskán emel­kedtek. Eddigi legnagyobb állatál­lományát mondhatja magáénak megyénk, amelyhez a takarmány is megvan. Szépen nőtt a kisegítő gazdaságokból származó bevétel. A Milyen volt a helyzet az ^ iparban? — Nem ennyire jó, de biztató. A termelés növekedése kedvező, a ter­melékenység is javult. Néhány vállaLaltnál elkezdődött a műszaki fejlesztés', a vezértermékek kor­szerűsítése, de vállalataink általá­ban csak az új út keresésénél tar­tanak, az új szabályzókat kóstol­gatják és az alkalmazkodást illető­en a tervezés-gondolkodás stádiu­mában vannak. Ehhez kívánkozik, hogy üzemeink majdnem kéthar­mada gyáregység, amelyek egy ré­szében a belső szervezési rendből következően — nincs kellő önálló­ság és információ, mintha nem lenne elég erő az elmozduláshoz. S ha ez igaz, talán még nagyobb an­nak az értéke, hogy az ipari ter­melés mintegy hét és fél százalék­kal, az export ettől is magasabban növekedett. Sajnos, a nyereség kö­zel sem ilyen mértékű, néhány vál­lalatesetében kifejezetten csökkent. A Az 1984 értékeléséhez tarto­^ zik az életszínvonal is. Er­ről mit mondhatunk? — A megye lakosságának pénz­bevétele mintegy 8,5 százalékkal nőtt, így az életkörülmények, a re­áljövedelem szinten maradtak. Ez akkor ,is nagy dolog, ha bekalku­láljuk, hogy elsősorban a kiskere- setűeknél, a nyugdíjasoknál és a fiataloknál egy sor gond van. Ide tartozik: a kiskereskedelem válto­zatlan áron mintegy 8—9 száza­lékkal forgalmazott többet, mint tavaly, ami nagyjából az 1983-as szintet jelenti. A megyében mint­egy 4400 az újonnan átadott lakás — ezek mindegyikéhez szociálpo­litikai kedvezmények járultak már, ami nagyon kedvező a lakosságunk számára. A Visszatérve a gazdasághoz: ^ mi a legszükségesebb az elmozduláshoz? — Elsősorban a pénz. Ahogy a szabályozókból kiolvasható, a job­ban gazdálkodóknak ebből több fog jutni. Ezt követően váltásra van szükség a gondolkodás­ban. Itt két dologra utalok. Az egyik: mintha az utóbbi időben túl gyakran hangsúlyoznánk, hogy ne­hezednek a körülmények. Azt hi­szem, e helyett tudomásul kell venni a .realitást. Tetszik, nem tet­szik, a szabályzókhoz kell alkal­mazkodni és az eddigieknél jobban. Mert nagyon sokszor hivatkozni a nehézségekre, egyfajta védekezési reflex. Felmentés az új kötelezett­sége, az objektív adottságokhoz va­ló jobb alkalmazkodás alól. Keres­ni kélil az utakat — módokat, el­járásokat, amellyel megtalálja a számítását az ipari, vagy a mező- gazdasági üzem. Nagyon sok még a gazdálkodásban a ki nem hasz­nált 'tartalék. Tapasztalni az üze­mek egy részében -még egyfajta teljesítmény-visszatartást, a hol­napra „spájzolást” is. Látjuk azt is, hogy azonos, vagy hasonló adottságú üzemeknél szembetűnő még az eltérés. 1984-ben megyénk százegy tsz-ónél nőtt a kalászosok hozama, negyvennégynél a búza átlaghozama több mint tíz mázsá­val volt magasabb, mint 1983-ban. 18 közös gazdaságnál azonban csökkent és néhánynál tíz mázsá­val! Mivel magyarázható ez? Vagy az, hogy azonos állatállomány ese­tén ezerliteres elté'rés is van a tejtermelésben! Ak^id olyan szö­vetkezetünk, arrialynpl több mint 7 milliós az állattenyésztés vesz­tesége — másutt ez jelentős hasz­not hoz. Mindezek azt is mutatják: sokkal többet lehetne és kellene tanulni egymástól. Sajnos, alig van arra példa, hogy a gyengébb el­menne kót-három faluval odébb — megnézni, ő(k hogyan csinálják __? A És akkor megszűnhetne a ^ felfelé mutogatás, a felülről várás, egyáltalán: jobban kellene élni az önállósággal... — Ezzel kapcsolatban a pártszer­vezeteinknél is van mit tenni. Tu­dom, sokkal nehezebb önállónak lenni, vállalni a döntések felelős­ségét, harcolni a helyes döntésekért. Még sincs más lehetőség! A párt- szervezeteknek oda kell állni a kez­deményező gazdasági vezető mellé, akkor is. ha egyik-mások döntése nem sikerül. Fontos, hogy a gazda­sági vezető alapkérdésekben ne té­vedjen és ugyanabban a kisebb kérdésben se tévedjen sokszor. Még egy dolog szükséges az elmozdulás­hoz: rengeteg alkotni akaró és al­kotni képes emberünk van, s a pártszervezetek alapvető dolga, hogy ezeket az embereket felkutas­sák, segítsék a munkájukban. A 1985 sok tekintetben új w helyzetet jelent a gazdálko­dásban. Hogyan alkalmazkodjék ehhez a pártmunka? — Számos üzemben átállnak már az irányítás új formájára. Nyilván­való, hogy a pártmunkának is eh­hez kell alkalmazkodnia. Az új helyzetben szervezeteinknek nem a gazdasági munkával, hanem gazda­ságpolitikával kell foglalkozniuk. Vagyis a stratégiával. Tudomásul kell venni, hogy a döntéseket a gaz­daságért felelős testületek, szemé­lyek hozzák. A pártszervezeteknek a koncepció kidolgozásában, a vég­rehajtás segítésében és ellenőrzésé­ben van nagy feladatuk. Azután változnia kell a kádermunkának is. Ez nem csorbítja a pártszervezet jogosítványát, csak másképpen kell élni a jogokkal. Ha bizalmat sza­vaznak egy vezetőnek akkor a dön­téseinek is bizalmat kell szavazni, segíteni kell azok megvalósításában. A pártmunka másik új vonása, hogy a kommunista közösség meg­ossza a munkát a különböző szer­vezetekkel. A párttagság akaratát a különböző testületekben megválasz­tott kommunistákon keresztül kell érvényesíteni. Ide tartozik: jobban el kell terjedni a konkrét, az egy- egy döntéshez kötődő megbízatás­nak, amelynek nálunk ma még ki­sebb a becsülete. A Mindezek rendkívül fontos w feladatok. De tudunk-e él­ni az új helyzet kínálta lehetősé­gekkel, van-e erre elég felkészült emberünk? — A beszámoló taggyűlések jó­részt mutatják, van erre szándék és akarat. Igaz, az újhoz alkalmazkod­ni, a megszokottól nagyfokú elté­rést követel. Űj módon dolgozni ne­héz, a megszokottság jelentős visz- szahúzó erő. Szerencsére nem csu­pán a szándék van meg, kádereink többsége is alkalmas erre. Az irá­nyító pártbizottságok mostanában beszélgettek a jelölő bizottságokkal, s azzal indították útnak őket: aki­ket a párttagok a legjobbnak, a leg­alkalmasabbnak tartanak, azokat javasolják a vezetőségekbe, különö­sen a titkári funkcióba. Az önálló­ság nem azt jelenti, hogy a párt- szervezeteket magukra hagyjuk, persze azt sem, hogy helyettük dol­gozzunk. De azt igen, hogy haté­kony munkára tanítsuk őket, első­sorban az újonnan megválasztotta­kat. Én optimista vagyok e tekin­tetben is. A Manapság sokszor elhang­zik, hogy nagyok a helyi lehetőségeink a gazdálkodásban. Miben látja Varga elvtárs a megye legfontosabb tartalékait? — Nagyon sok a tartalék ebben a megyében. Még akkor is igaz ez. ( ha meggyőződésem: Szabolcs-Szat­már több vonatkozásban saját ere­jéből nem tud elmozdulni. Nem képes csupán önerőből megoldani mondjuk a foglalkoztatást, a gyár­egységi létből származó gondokat, vagy a kedvezőtlen termőhelyi adottságú tsz-ek hátrányait. Ám változtatni képes egy sor területen! Korábban említettem a tsz-ek ese­tét. Hozzátehetem, hogy általában jobban kell keresnünk az alkalmaz­kodás lehetőségét. Előbbre mehe­tünk a termékszerkezet váltásában, a piaci gondolkodásban. Egyáltalán a gondolkodásban van a legnagyobb tartalékunk. Sok-sok tehetséges em­ber dolgozik az iparban, a mező- gazdaságban és másutt. Messze nem használjuk ki az adott lehető­séget a minőségi termelésben, a fel­dolgozásban, a csomagolásban, a helyi árualapok felkutatásában. Ab­ban például, hogy a kereskedelem menjen az igények elébe és hely­ben is termeltessen. Nagy lehetősé­get látok csupán abban, hogy az üzemek mindegyike tisztán lássa saját tevékenységét. Ugyanez a helyzet a mozgalmi területen. A Vannak tartalékok a ká- ^ dermunkában is? — A legnagyobbak. Bátrabban kell a rátermett embereket vezető posztokra emelni és nemcsak az is­mert körben. Akkor tudjuk felmér­ni ki mennyit ér, ha bizalmat, fel­adatot adunk neki. Jóllehet a ká­dermunka nagyon nehéz, nem min­dig sikerül megtalálni a legmegfe­lelőbbet, nem is mindig vállalják az előrelépést a legmegfelelőbbek, s megyénket e tekintetben a sze­génység is zavarja, mégis sokkal többet kell tennünk. A Munkánk néhány allergikus pontját érintettük. Folytas­suk tovább: mi okozza a legtöbb fejfájást a Szabolcs-Szatmár megyei első titkárnak? — Tulajdonképpen a saját buta­ságaink. Például, hogy túl nagy te­kintélye van nálunk a papírnak; hogy akkor is jelentést írunk és értekezünk amikor az emberek kö­zé kellene mennünk. A pártszervek egy részében nincs elmozdulás, vagy kisebb a kívánatostól. Néhány pártszervezetünkben az élet hiva­tali jellegű: az alapszervezet leg­magasabb fóruma, a taggyűlés az esetek egy részében csak látszólag a legmagasabb fórum, hiszen kilú­gozott, előre egyeztetett, korábban elhatározott dolgokat visznek oda; nem a döntés előtt, hanem utána kérdezzük meg a párttagokat. Fej­fájást okoz egyesek elkényelmese­dése, hogy amikor a legnagyobb szükség lenne egyes párttagok kiál­lásához, a politika védelméhez, a pártonkívüliek meggyőzéséhez, mintha nem lenne elég energia. Mintha hozzászoktunk volna, hogy határozatokkal győzzük meg az em­bereket! Olykor magunk is hisszük, hogy a határozat önmagában elin­tézi a dolgokat. Gondot okoz aztán, hogy néhány területen a kívánatos­nál lassúbb a megye felzárkózása. Sok minden közrejátszik ebben, de most a szubjektív okokra gondo­lok. Nagy gond, hogy a megyéből a foglalkoztatás hiánya miatt végzett fiatalok százai vándorolnak el éven­te. A sok hátrányunk ellenére sem lehet feladni a harcot és belenyu­godni a megváltoztathatatlanba! A A problémákba nyilván be­lejátszik, hogy az országos segítség az utóbbi időben véko­nyabban csordogál... — Igen, nagy gond a beruházá­sokra szánt pénzek csökkenése, még ha tudjuk is, hogy: a felső ve­zetés nem jószántából ad nekünk is kevesebbet. 1980-ban a lakossággal szót váltottunk arról, hogy a hato­dik ötéves tervünkben mi valósul­hat meg. Most — ha az indok reá­lis és érthető is — a településeken ennek ellenére hiányzik a korábban megígért számú állami lakás, isko­lai tanterem, s néhány más beruhá­zás. Ott azt tőlünk számon kérik, néhány helyen azzal, hogy a de­mokratizmust nem vesszük komo­lyan. Szerencsére a VII. ötéves tervnél a lakosságnak közvetlenül is nagyobb beleszólása lesz a beru­házásba, fejlesztésbe, s a helyzet javulni fog. A A Központi Bizottság kiad­^ ta a kongresszusi irányel­veket. Mit jelent, milyen segítséget ad ez a mi számunkra? — Mi a megyei pártértekezletre történő felkészülést ez év közepén elkezdtük, s mire az Irányelvek megjelent, anyagaink összeálltak. Jó kontroll mégis, mert szembesí­teni tudjuk vele készülő beszámo­lónkat. Nagy segítséget nyújt az Irányelvek az országosan jelentke­ző súlypontok kiválasztásában. A Központi Bizottság határozatterve­zete serkent minket a helyzet őszin­tébb, kritikusabb, önkritikusabb számbavételére, egy olyan megyei program készítésére, amellyel az eddigieknél gyorsabban haladha­tunk. Mi a megyei helyzetet akar­juk elemezni és az itteni tennivaló­kat megjelölni. De az, hogy az Irányelvek kimondja, most már nem elég csupán talpon maradni, ezután előre kell menni — nagy­fokú bátorítás számunkra. A Tudunk-e a jövőre lelkesí­^ tő programot adni a sza­bolcs-szatmári embereknek? — Minden alapunk megvan erre és nem csak azért, mert a Központi Bizottság sok ponton jelentős el­mozdulást jelez. Elsősorban azért, mert a megyében számos feltéte­lünk is van ehhez. A pártélet mos­tani eseményeit a lelkes tenniaka- rás jellemzi. Ugyanez tapasztalható a gazdaságban. Az emberek keresik a hatékonyabb gazdálkodás útját és ehhez 1985 már jobb feltételeket teremt. Elkezdődött a megye hosz- szú távú területfejlesztési és VII. ötéves tervi koncepciójának kidol­gozása. Azzal számolunk hogy a korábbinál több lehetőségünk lesz az önálló gazdálkodásra, ezzel együtt a döntési önállóságra. Arra készülünk, hogy megnyerjük a la­kosságot a több társadalmi munká­ra és a nagyobb anyagi áldozatra. Nagy szükség van erre, hiszen 90 községben még nincs vezetékes víz, s az általános iskolák mellett egy középiskolai fejlesztési programot is meg akarunk kezdeni. Azt is várjuk, hogy az állami lakások ará­nya növekedjék. Az új kórházi tömb átadása után hozzákezdünk a rekonstrukció harmadik üteméhez. Sokat jelent majd ha a kisközségi elöljáróságok valóságos döntési fó­rumok lesznek. Az országgyűlési képviselő- és tanácsválasztásoktól azt is reméljük: tömegesen talá­lunk majd olyan embereket, akik úgy képviselik a lakosság érdekeit, hogy mozgósítsák a tennivalókra az embereket. A Holnap már 1985-öt írunk. w Varga elvtárs szerint mi­lyennek ígérkezik ez az év me­gyénk számára? Nehezebb, vagy könnyebb lesz, mint az előzőek? — Más lesz. Mert ez a hatodik ötéves terv utolsó éve, s a követke­ző tervidőszakra való felkészülés esztendeje. Ezek miatt önmagában is sok múlik 1985-ön. Azért is más lesz. mert közeleg a XIII. párt- kongresszus, az ország felszabadu­lásának 40. évfordulója, a képvise­lő- és tanácsválasztás, s ekkor kell begyakorolnunk a módosított irá­nyítási rendszerrel az együttélést is. Ezek az alkalmak mind-mind nagy lehetőséget adnak arra, hogy a megye lakosságának legszélesebb rétegeivel találkozzunk, szót ért­sünk, kérjük egyetértésüket, támo­gatásukat, részvételüket közös cél­jainkhoz. Ezt várom az új eszten­dőtől. A megye kommunistáitól pe­dig azt, hogy ennek az együttmű­ködésnek is a serkentői, példamu­tatói legyenek, segítsenek az embe­ri kérdések megválaszolásában, a gondok megoldásában. Abban, hogy 1985 minél több ember számára hozza el reális céljai megvalósulá­sát. Ezekhez kívánok a megye min­den lakosának nagyon boldog új esztendőt. A Olvasóink nevében önnek is ezt kívánom. Kopka János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents