Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-22 / 300. szám

1984. december 22. Kelet-Magyarország 3 Jegyzettüzetelmből ŐSZINTÉN, KRITIKUSAN L apozgatok teleírt jegyzetfüzeteimben. Le ' akarom róni adósságaimat azoknak, akiknek gondolatait tanyán vagy művelődési otthon­ban, gyér világítás mellett, vagy fényes üzemcsarnok­ban, esetleg a tsz friss, mészillatú kis üzemében jegyezgettem. Érzem most is annak a hurkának az ízét, a kolbász fokhagymás illatát, amivel az egyik tsz-ben éppen a beszámoló taggyűlés után kínáltak meg. Jó légkörű tanácskozás volt, jó ízű vacsora követte. A hurka- kolbászra a párttagság „dob­ta” össze a pénzt, a nyug­díjasokért közösen állták a cehet. Én még emlékszem azok­ra az időkre, amikor nem nyitották ki mindenkinek a párthelyiségek ajtaját. Most újra jólesett látni, tudni, hogy politikánk nyitottsága milyen közelhozza az em­bereket egymáshoz. Az egyik jegyzetlap szélére ezt írtam: a párttiktár köszö­netét mondott a tagságnak szorgalmas és eredményes munkájáért, őszintén meg­vallom, sok helyen ezt nem tették meg. Pedig öt esz­tendő, fél évtized! És hogy nem szégyenkezhetünk (or­szágosan és helyben sem) ebben azért szorgalom, munka, helytállás, áldozat- vállalás is van. Bánt is, fáj is, és igazta­lannak is tartom, amikor általánosítva elmarasztal­ják az ifjúságot. Pedig olyan okos, alkotó gondol­kodású fiatalok izzó és mértéktartó érveléseit hall­gattam taggyűléseken, hogy olykor a tudományos kife­jezések hallatán csak ámul­tam. Káder Ferenc gondola­tai azért érdemelnek fi­gyelmet, mert azt fejteget­te, hogy a nehezebb nem­zetközi gazdasági helyzet­ben a szellemi tőkét gyor­sabban kell kamatoztatni. Egyszerűbben fogalmazva e képletet: hatékonyabb ku­tatómunka, koncentráltabb kísérletezés, rövidebb út az eredmény eléréséhez. Egy nyugdíjas tsz-paraszt a múltat idézve arra em­lékezett, amikor még ter­mészetben fizették a párt­tagsági díjat. Gondolom Nagy Mihály szavait nem­csak én jegyeztem le. „Ne történjék meg még egy­szer, hogy titkár nélkül ma­rad egy időre a pártszerve­zet. Ez gazdátlanság.” Az egyik beszámoló tag­gyűlésen a csinos, párton- kívüli KISZ-titkárlány mellett ültem. Már az ötö­dik idősebb párttag tette szóvá, hogy rohamos az öregedés a pártszervezet­ben. A lány is szót kért. Szépen felsorolta, hány fia­tal dolgozik a tsz mellék­üzemében, mennyien a nö­vénytermesztésben stb;, S arról panaszkodott, hogy az ifjúsági szervezetnek sincs utánpótlása. Kevés a fia­tal. Csakhogy most a párt­tag utánpótlás nevelésről van szó! — gondoltam. Amikor leült, megkérdez­tem tőle: miért nem kérte felvételét a pártba? Cso­dálkozó szemekkel nézett rám: „Ügy érzem, még vár­nom kell” — mondta. Be­szélgetés közben tudtam meg, most végzi a marxis­ta—leninista esti egyete­met. Bizonyára úgy látja, még nem érett meg rá, nem felelne meg a követel­ményeknek. Lehet. Én azt írtam jegyzetfüzetembe: valakinek el kellene indí­tani a pártba vezető úton ezt az értelmes lányt. Megfordultam egy olyan pártszervezetben is, ahol a tagság jelentős része fiatal. Hallani kellett, hogy már nemcsak a régi, öreg párt­tagok, a „siránkozók” hiá­nyolják a rendszeres be­szélgetést, hanem a fiata­lok is! Losonczi Lajos ezek­nek a hasznát így fejezte ki: „Nem látványosak ezek a beszélgetések, de sokszor érdemibbek, mint sok for­mális fórum.” Érdemes ezen elgondolkodni. Egy másik fiatalember olyan világosan fogalmazta meg az agitációs munka lénye­gét, hogy érdemes idézni is. „Az agitáció legfőbb si­kere az, hogy az emberek problémáját megoldjuk.” Egyik nagy üzemünk kö­zépkorú munkaügyi főosz­tályvezetőjének szavai megfogtak: „Tovább szigo­rodnak a gazdálkodás fel­tételei, kritikusabban mé­retnek meg termékeink a világpiacon. Ez azt köve­teli, hogy mélyebbre kell ásni a tartalékokért. És a tartalék az emberekben van!” Demokratikus légkör uralkodott-e az öt év so­rán a helyi pártvezetésben? Ezt az egyik fiatal pártve­zetőségi tag így fogalmazta meg: „Csapatviták eredmé­nyei szerepelnek a beszá­molóban.” A pártdemokrá­cia lényegét ilyen szépen fejezte ki Dombrádi István. E gy fiatal közgazdász doktor egyik helyen szólt a pártmunká­ban olykor tapasztalható rutin ellen. Életszerűbb, életközelibb pártmunkát sürgetett. Példaként emlí­tette a beruházás témáját. Vitassa ezt a taggyűlés a helyszínen. Győződjön meg saját szemével a párttag­ság mindenről. Ne csupán a jelentésekre, jelzésekre hagyatkozzon. A teljesség nélkül sora­koznak a példák jegyzetfü­zetemben. Sok tanulságos és hasznosítani való véle­mény, javaslat. Bizonyára nem kerülték el a helyi ve­zetők figyelmét sem — ha­marosan a hasznosítás ide­je is eljön. Farkas Kálmán Az asztal száléra került vállalat Felvásárlás Zöldért-mádra Sokan kongatják a vészha­rangot a Zöldért, a Szabolcs megyei Zöldség-Gyümölcs Ke­reskedelmi Szövetkezeti Válla­lat fölött. S éppen a hajdani alapítók, a partner fogyasztási és termelőszövetkezetek azok, amelyek igencsak indulatosan fogalmaznak. A túlzó vélemé­nyek eljutnak egészen addig, hogy korrekt partner helyett a lehetőségekkel visszaélő, tehe­tetlen szervezetet emlegetnek, amellyel legjobb megszüntetni mielőbb a kapcsolatot, külön­ben is, a legjobb úton halad a vállalat önmaga megszünte­tése felé. Az idei tények mindeneset­re sokatmondóak. A burgo­nyatermelő gazdaságoknál el­terjedt, hogy nagyobb meny- nyiség esetén nem érdemes a megyei felvásárló vállalattal fogódzni, mert Csongrádból vagy Budapestről többet ad­nak a krumpliért. Emlegetik, hogy hasznos más partner után nézni, ahogy azt tette a kisvárdai vagy a mándoki termelőszövetkezet. Az alma­termelők — s a megyei irá­nyítók is — keserűen állapí­tották meg, hogy éppen a ke­reskedelem az, amelyik a legkevesebbet hajlandó koc­káztatni: a Zöldértnél a hű­tőtárolóknak csak a felébe raktak almát a majdani ki­szállításra. Pedig húszezer tonna exportképes alma el­vesztése már országos szem­pontból sem közömbös. Az eladhatatlan káposztahe­gyek, a kiszedni sem érde­mes sárgarépa és gyökér ton­nái ugyancsak azt sugallják, hiába a termelő erőfeszítése, ha a kereskedelem sehol sin­Csak a biztosra? — Általában kínálati piac alakult ki — fogalmaz Tóth József, a tsz-szövetség titkár­helyettese. — így más uta­kat kell keresni a termelők­nek, mert a mai kényszer- helyzetben a Zöldért végte­len kényelmes . álláspontot képvisel: csak arra szerző­dik, amire biztos piaca van. A változó időknek jó és rossz tapasztalatai vannak. 4 vadnyugati erdők­ben élt egy barna­medve, amely értet­te a módját, hogy társai között éljen, de egymagá­ban is tudott élni. Betért a kocsmába, ahol erjedt méz­sört mértek ki és felhajtott két pohárral. Aztán pénzt dobott a söntéspultra és azt mondta: —• Tölts a hátsó szobá­ban levő medvéknek is, amit csak kívánnak — és azzal elindult hazafelé. De azután naphosszat egyedül iszogatott. Éjszaka támolyogva ballagott haza. Amikor belépett a házba, felborította az esernyőtar­tót, lelökte a lámpát, az­után letelepedett az ablak előtt és mindkét könyökét kidugta. Majd leroskadt a padlóra és így feküdt, míg csak el nem nyomta az álom. A felesége nagyon szomorkodott emiatt, a gyermekei pedig néha meg­ijedtek tőle. A medve végül is felis­merte viselkedésének hely­telenségét és a javulás út­jára lépett. Ennek követ­keztében híres antialkoho­lista lett és állhatatosan hirdette, hogy tartózkodni kell a szeszes italok fo­gyasztásától. Mindenkinek, aki ellátogatott hozzá, a szeszes italok iránti szen­vedély szörnyű következ­ményeiről mesélt, és azzal dicsekedett, milyen erős és egészséges lett, amióta nem nyúl italhoz. S hogy meg­mutassa az erejét, fejére és elülső mancsaira állt, az­után pedig kétrét görnyed­ve járta végig a házat, eközben felborította az esernyőállványt és lelökte a lámpát, majd letelepedett az ablak előtt és mindkét könyökét kidugta. Azután, az egészségerősítő gyakor­latoktól kimerültén, lehe- veredett a padlóra és el­aludt. A felesége nagyon szomorkodott emiatt, a gyermekei pedig néha meg­ijedtek tőle. Az erkölcsi tanulság: aki rossz oldaláról mutatkozott be egy valamilyen dolog­ban, az bátran fogjon hoz­zá a másikhoz is. Ne sírjuk vissza azt, amikor kimondták, hogy minden, a mezőgazdaságban megter­mett árut fel kell vásárolni, mert a népgazdaság szem­pontjából semmiképpen sem járt haszonnal, ha nem a termelőnél, hanem a keres­kedőnél vált értéktelenné az idő múlásával megromlott áru. Ugyancsak jó, hogy Sza­bolcs- Szatmár megye hovato­vább a primőrökből is önel­látóvá válik, hogy zöldség­ből, gyümölcsből jó az ellá­tás. Azzal viszont sehogyan sem lehet kibékülni, ha a termelő azt látja: amit tőle felvásárolnak, azt a fogyasz­tó dupla áron kapja meg a boltban, -tulajdonképpen megmagyarázhatatlan, elfo­gadhatatlan kereskedelmi magatartás miatt. Hasznosítani az eszközöket — Egyetértek a több csa­tornás értékesítési rendszer­rel, s ebben kell keresni az egyik megoldást — véli Baj- nay Zsigmond, a Zöldért ke­reskedelmi igazgatóhelyet­tese. —- S a mai körülmé­nyek között nagyon az asztal szélére került a vállalat, azért kell megkapaszkodni, hogy nyereségesen gazdál­kodjon, a vállalt kötelezett­ségeknek eleget tegyen. Mindez a gyakorlatban is igazolódik — egy bökkenő­vel. Ügyanis a Zöldért szin­te monopolhelyzetet élvezett eddig a megyében, ami után most, hogy nem hajlandó csak biztosra menni, igen nehezen találnak mást a ter­melők. A fogyasztási szövet­kezetek egy része már ku­tatja a lehetőségeket, s talál partnereket. A termelőszö­vetkezeteknél pedig a leg­utóbbi sikertelen egyeztetés után a tsz-szövetség javasol­ta: aki talál megfelelő fel­vásárlót, vagy maga tudja eladni az almáját, az keres­se ily módon a megoldást. — El kell gondolkodni azon, hogy az utóbbi évek­ben egyre csökken a partne­rek köre — summázza Tóth József. — Ennek pedig azért nem örülünk, mert a keres­kedelemre szükség van, nem az az igazi megoldás, ha egy tsz kezd el kereskedni. Egy jól felszerelt szakvállalattól a biztonságot reméltük. Bármennyire furcsa, de éppen a sok eszköz, a hűtő­tárolók, felvásárlótelepek megléte az, ami a Zöldértet nyomja. (Bár éveken keresz­tül azt hangoztatták, hogy a jó kereskedelem alapja ép­pen ennek a kiépítése.) _— Ebben a forgalmazási rendben túlméretezett lett a tárolási kapacitásunk — ál­lítja Hunyadi János igazga­tó. S talán ebből adódik az is, hogy bár nem veszteséges, de rendkívül alacsony vállalati hatékonysággal dolgozik a Zöldért. Pedig a fő tevé­kenység továbbra is a nyers zöldség-gyümölcs forgalma­zás marad, fokozódó ver­senyhelyzetben. S a vállalat helyzetén rontott, hogy foko­zatosan megszüntették — te­gyük hozzá, hogy népgazda­sági szempontból teljesen jo­gosan — a több tíz milliós évi állami támogatást, mi­közben nőttek a költségek. Az igazgató így az egyik kiutat a feldolgozásban látja: — Jelenleg évente 50 ezer tonna árut dolgozunk fel élelmiszeripari üzemeinkben, de százezer tonnás feldolgo­zás kell ahhoz, hogy egyen­letes legyen a foglalkoztatás, kihasználjuk az eszközeinket. S nem mondunk le a hagyo­mányos kereskedelem bőví­téséről sem. Mindez ugyancsak milliók­ra rúg. hiszen a feldolgozás évente 400 milliós árbevételt ad. Csakhogy ezzel ai előző nagy kérdés, a felvásárlás, a kereskedelem nem oldódott meg. Próbálkozik a vállalat a belső érdekeltségi rendszer erősítésével, s abban bízik, hogy már tekintélyes méretei miatt is, valamilyen külső segítséget kap. A felügyeleti szerv, a SZÖVOSZ, a közel­jövőben vizsgálni fogja a vál­lalat helyzetét — nem vélet­lenül. Hiszen néhány megyé­ben már megszüntették a gazdaságtalanul működő Zöl­dértet — minden komo­lyabb negatív következmény nélkül. S ha Szabolcs-Szat- márban ez az út nem is lát­szik járhatónak (s talán nem is lenne szükség rá), azt min­denképpen mérlegelni kell, hogy egy ilyen mammutvál- lalat képes-e a rugalmas al­kalmazkodásra. Ugyanis az alma és a burgonya, mint legnagyobb mennyiségű cikk felvásárlásának alakulása, — szinte eltakar minden gazda­sági mutatót. Valós szerződéseket! Tény, hogy mind mennyi­ségben, mind értékben az utóbbi időben csökkent a Zöldért felvásárló tevékeny­sége. Ám ezzel arányosan nőttek a terhek, válik még kevésbé hatékonnyá a válla­lat munkája. Ezért a tisztán­látáshoz azt is meg kellene nézni, hogy decentralizálás­sal, egy-egy hűtőház körze­tének önállóvá tételével, a vállalat szétbontásával meny­nyire válna eredményesebbé a munka? — Üzleti felfogásunk a kö­vetkező — vázolja Hunyadi János igazgató: — A szerző­dések tekintélyének erősíté­se, olyan árat fizetni a fel­vásárlásban, hogy a terme­lési kedv megmaradjon, de a kereskedelem se legyen vesz­teséges. Mindez a partnereknek is megnyugtató lehet. S talán akkor — még ha csak egy lesz a sok közül a kereske­delem palettáján a Zöldért — megelégedésre látja el mun­káját. s ne: marad el az eredmény sem. Lányi Botond A Ketnecsei Állami Gaz­daságban bérmunkában a Hungária Műanyag- feldolgozó Vállalat meg­rendelésére két éve gyárt különböző mű­anyagtermékeket. A Debrecenből teljes egé­szében idetelepített gé­pekkel többek között 50 literes kannákat, per- metezőgép-tartályokat, hordókat készítenek. Az 50 fővel dolgozó mű­anyagüzem termelési ér- téke ebben az évben meghaladja a 100 millió forintot. Felvételünkön: 120 literes hordó készül. (Elek Emil felvétele) Start az új kenyérgyárban Nagy munkában a pékek Már kisült az első adag friss, ropogós kenyér — igaz, egyelőre csak próbaképpen — a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat új kenyérgyárában. A napokban a kazán üzembe helyezése adta itt a legtöbb munkát, melyben részt vett a Láng Gépgyár szakembere is. Terv szerint december 28- án helyezik üzembe a gyár egyik gyártósorát, melyről ezentúl naponta százával ke­rülnek majd le a kilós vek­nik. így szilveszterkor már az új gyárban készült kenye­ret is megkóstolhatjuk. A másik két gyártósor január közepén lép munkába. A kenyérgyár átadásával új feladatot kapnak a válla­lat meglévő üzemei. Az el­képzelések szerint a Rákóczi utcai pékségben zsömle, a Szarvas utcaiban pedig kifli készítésére rendezkednek be. A Bethlen utcából kerülnek majd a boltok pultjaira a kalácsok, a huszársori kis­üzemben pedig kenyér és kis mennyiségben kifli sül majd az új esztendőben. Megpecsételődött az elavult Epreskert utcai sütöde sorsa, melyet bezárnak. Egyedül a Vöröshadsereg utcai pékség — mely egyben a vállalat tanműhelye — tölti be to­vábbra is hagyományos fel­adatát. Jövőre is itt készítik például az alföldi barna ke­nyeret, a vajaskiflit, a vajas­karikát, az ökörszemet, a bor­dást, az orosházi banánt. Megváltozik a sütőipari vállalat régi kenyérgyárának funkciója is. Terv szerint augusztus közepén bezár az üzem, ahol nagy rekonstruk­ció veszi kezdetét. A korsze­rűsítés 2—3 évig tart, s 72 millió forintba kerül. A ta­nulmányterv már elkészült. Eszerint olyan korszerű sü­teménygyártó üzemmé ala­kítják a kis kenyérgyárat, ahol automatikus gépsoro­kon, emberi kéz érintése nélkül dagasztják, sütik majd a pékárukat. Akár az új ke­nyérgyárban, itt is silóban tárolják a lisztet, s a gépesí­tett anyagmozgatás segítségé­vel mentesítik a pékeket a nehéz fizikai munka alól. Augusztusban ér véget az átszervezés a vállalatnál. Ekkorra eldől az újfehértói pékség jövője is, ahol a sü­tőipar profiljába tartozó cso­koládés édesség gyártását szeretnék elkezdeni. Erről már tárgyalnak a Szerencsi Csokoládégyárral. A balká- nyi sütödében pedig várha­tóan zsemlemorzsa készítésé­re térnek át. Ezekben a napokban a Nyíregyházi Sütőipari Válla­lat legfontosabb feladata az ünnepi ellátás megoldása. Hogy senki sem szenvedjen hiányt kenyérből és péksü­teményből, ezért megfeszített erővel dolgoznak a pékek. Sőt segítenek a mátészalkai társvállalat, valamint anagy- kállói, a demecseri és a ti- szavasvári üzem dolgozói is.

Next

/
Thumbnails
Contents