Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-22 / 300. szám

4 Kelet-Magyarotszág 1984. december 22. Dísziiniepség az lieiglenes Nemzetgyűlés megalakelésáaak évfarieléjáa (Folytatás as 1. oldalról) A kommunisták, az ellen­állók, a szakszervezeti és szociáldemokrata vezetők, a Horthy-rendszerben meghur­coltak, a közismert baloldali gondolkodásúak körül cso­portosultak mindenütt, az újjászületést tettekkel, kiál­lással is sürgető emberek, vezetésükkel alakultak meg a népi hatalom helyi szervei, a nemzeti bizottságok, a fa­lutanácsok, a direktóriumok, vagy a munkás-paraszt bi­zottságok. A munkások megalakítot­ták az üzemi bizottságokat. Megindították a gyárakban a termelést úgy, ahogyan azt az ország újjáépítése, az élet követelte. Nagy felelősség­gel ellenőrizték a termelést, korlátozták a kizsákmányo­lást, védték a munkások ér­dekeit. A lerombolt, kifosztott or­szág újjáépítéséhez, az anti­fasiszta háborúba való be- kapcsolódáshoz új központi hatalom, új magyar állam- szervezet kellett. A. Függet­lenségi Front felhívására a nemzeti bizottságok napok alatt szervezték meg a fel- szabadult városok és közsé­gek küldötteinek megválasz­tását. Hatalmas tett volt ez akkor, amikor az országban még nem volt közlekedés, nem volt hírközlés. A szov­jet hadsereg gépkocsijain, szekereken és gyalog érke­zett Debrecenbe a kétszáz­harminc képviselő, akikre nagy felelősséget rótt a vá­lasztók bizalma. De segítet­te a munkát a bizakodás, hogy az új államhatalom szü­letése egy jobb, igazságosabb világ teremtésének első ak­tusa lesz. Az Ideiglenes Nemzetgyű­lés, létrejöttének első percei­től kezdve döntő befolyással volt a nemzet akkori jelené­re és máig megvalósult jövő­jére egyaránt. Lendületet adott az átalakulásnak a fel­szabadított országrészben, és reményt nyújtott a még meg­szállt területeken élőknek. Szentesítette a hitlerizmussal, a nyilas uralommal szemben­állók törekvéseit, és az álla­mi politika, az alkotmányos hatalom rangján szakított és fordult szembe — immár az egész nép nevében — a hit­leri Németországgal és az embertelen eszmékkel. S az egész nép akaratának megfe­lelően tett hitet a független és demokratikus Magyaror­szág megteremtése mellett. Az Ideiglenes Nemzetgyű­lés összetételében is, tevé­kenységével is a nemzet ösz- szefogását testesítette meg. Részese volt a népi hatalom­nak a munkásosztály képvi­seletében a Magyar Kommu­nista Párt, a szociáldemokra­ta párt és a szakszervezeti mozgalom, a nincstelen pa­rasztság nevében a Nemzeti Parasztpárt, a kisbirtokosság és az értelmiség független kisgazdapártja, valamint a Polgári Demokrata Párt. Volt a képviselők között mérnök és vasesztergályos, nyomdász és bankigazgató/ ügyvéd és cukrász, főispán és téglagyá­ri munkás, író, földműves, plébános és vezérezredes. Minden antifasiszta erő mandátumhoz és szóhoz ju­tott. Ezekben a sorsdöntő órák­ban a legkülönbözőbb világ­nézetű, politikai felfogású emberek voltak képesek egyetértésre jutni, együtt ha­ladni, közös programot elfo­gadni. A nemzetgyűlésbe a leg­nagyobb számú képviselőt a Magyar Kommunista Párt küldhette. E tényben kifeje­ződött a kommunisták áldo­zatvállalásának, tapasztala­tainak, tisztességének és cél- tudatosságának széles körű elismerése. Ebben az időben egész Európában nagy tekin­télyt szereztek a kommunista pártok az antifasiszta har­cokban. Magyarországon is at kommunisták küzdöttek a ’ legszívósabban az ellenforra­dalom negyedszázados ural­ma ellen, rájuk mérte a re­akció a legsúlyosabb csapá­Az ünnepségre Debrecenbe érkezett párt- és állami vezetők: Kádár János, Losonczi Pál, Lázár György, Gáspár Sándor és Sarlós István. sokat, mégis ők voltak azok, akik nem átvészelni, hanem megsemmisíteni akarták a német megszállást. A kom­munista párt hirdetett első­ként programot és összefo­gást. Ez a kezdeményezőkész­ség állította a haladó erők élére. S a felhívás nyomán kialakult politikai helyzet, az Ideiglenes Nemzetgyűlés egy­séges fellépése a Szovjet­unióval való fegyverszüne­tért, a Németország elleni hadba lépésért, az újjáépí­tésért, a földosztásért és a demokratikus átalakulásért -— azt mutatja, hogy a párt meg­találta szövetségeseit, szoro­san együtt tudott működni velük. Első tetteként a nemzet- gyűlés szózatot intézett a magyar néphez, majd meg­alakította az Ideiglenes Nem­zeti Kormányt, és felhatal­mazta az ország ügyeinek ve­zetésére. Valóságosan nemze­ti kormány volt ez, amely meghirdetett céljaiban, ösz- szetételében és intézkedései­ben is megfelelt az ország érdekeinek. Legsürgősebb feladatának tekintette a fegyverszünet megkötését az antifasiszta hatalmakkal, a hadba lépést Németország el­len, az új magyar hadsereg megszervezését, a közigazga­tási tisztségek betöltését, a közigazgatás megtisztítását a fasiszták kiszolgálóitól. Ha­tályon kívül helyezett min­den népellenes törvényt és rendeletet, feloszlatta a nyi­las szervezeteket. A kommunista párt és a parasztpárt kezdeményezésé­re történelmi jelentőségű rendeletet alkotott a kor­mány a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a föld­műves nép földhöz juttatásá­ról. A föld nélküliek és sze­gényparasztok az ország ke­leti felében már a földre­formrendelet megjelenése előtt létrehozták a községi földigénylő bizottságokat. A kormányrendelet nyomán igazságtevő indulattal kezd­ték meg a nagybirtokok fel­osztását. Népi akarat nyilvá­nult meg ebben az új hon­foglalásban, kifejezve a haj­dan kisemmizett és szolga­sorban tartott parasztság jo­gos vágyait. Az Ideiglenes Nemzetgyű­lés és a nemzeti • kormány működése jelentős volt abból a szempontból is, hogy új alapokra helyezte hazánk nemzetközi kapcsolatait. Ma­gyarország a Szovjetunió ba­ráti segítségével törhetett ki a nemzetközi elszigeteltség­ből. 1945. április negyedikén az egész ország felszabadult. A magyar nép kiaknázta a fel- szabadulás nyújtotta törté­nelmi esélyét. A kommunis­ták vezetésével a munkásosz­tály, szövetségben a dolgozó parasztsággal, maga mellé állítva a társadalom más ré­tegeit is, létrehozta a népi demokratikus Magyarorszá­got, amelynek dolgozó népe a munkáshatalom kivívását követően elindult a szocialis­ta fejlődés útján. A kezdeti eredményeket azonban sú­lyos hibák, tévedések árnyé­kolták be, amelyek tragikus konfliktusokhoz vezettek. A párt, csaknem három évtizeddel ezelőtt, a tanulsá­gokat levonva közösséget vál­lalt mindazzal, ami korábban a munkásosztály, a dolgozó magyar nép előrehaladását szolgálta, és elutasította azt, ami a szocialista építőmunka gátja és veszélyeztetője volt. Hazánkban befejeződött a szocializmus alapjainak lera­kása, uralkodóvá váltak a szocialista tulajdon- és ter­melési viszonyok, gyors ütemben fejlődtek a terme­lőerők, kibontakozott a kul­turális forradalom, minden korábbit meghaladó mérték­ben emelkedett népünk élet- színvonala. Pártunk lenini politikája megszilárdította az ipari munkásság és a terme­lőszövetkezeti parasztság szö­vetségét, kibontakoztatta a megújult értelmiség alkotó erejét. A munkásosztály for­radalmi pártja a magyar nemzet érdekeinek követke­zetes érvényesítésével az egész dolgozó nép elismert vezető erejévé vált. Magyar- ország eredményeivel, nem­zeti egységével, internaciona­lista helytállásával és a más országokkal való együttmű­ködés őszinte szándékával megbecsült helyet vívott ki magának az egész világon. Az elmúlt négy évtizedben bebizonyosodott, hogy a párt helyes úton indult el az 1944- ben megkezdődött népi de­mokratikus forradalomban: a népfrontpolitika, a széles körű társadalmi szövetség, a nemzeti összefogás útján. Céljai mellé fel tudta sora­koztatni a tömegeket. A ha­ladás, a szocialista átalaku­lás és fejlődés ellenfeleit nyílt, demokratikus küzde­lemben győzte le. Erős kap­csolatot teremtett a töme­gekkel, velük együtt haladt a társadalmi célok megvaló­sítása felé. A torzulások ak­kor következtek be, amikor a párt vezetése letért erről az útról. Az ellenforradalom leveré­se után a megújhodott párt a helyes politikai irányvonal folytatása mellett tört lánd­zsát. Eredményeinket azóta a párt és a nép közötti bi­zalomra, a politikával való széles körű egyetértésre, a demokrácia, a nyílt és őszin­te szó erejére támaszkodva értük el. A Magyar Szocialista Mun­káspárt politikája a jelen és a belátható jövő valóságos feladatainak, reálisan elérhe­tő céljainak forradalmi ihle­tésű politikája, amely követ­kezetesen támaszkodik a szo­cialista építés korábbi sza­kaszainak legjobb tapasztala­taira is. Vállalja a folyto­nosságot azokkal a kezdemé­nyezésekkel, amelyeket a fel­szabadult magyar nép töme­gei bontakoztattak ki, máraz új Magyarország építésének első időszakában. Visszatekintve a felszaba­dulás óta véghezvitt fejlődés­re, azt is megállapíthatjuk, hogy a magyar nép eredmé­nyeit a Szovjetunió és a szo­cialista országok baráti tá­mogatásával, a szocialista kö­zösség tagjaként érte el Meggyőződéssel valljuk, hogy szocialista jövőnknek is esz­mei közösségünk, szövetségi rendszerünk, kiterjedt gazda­sági együttműködésünk a biz­tosítéka. Negyven év elteltével, az azóta elvégzett országépítő munka eredményeinek birto­kában, kiegyensúlyozott bel­ső viszonyok közepette emlé­kezünk vissza a debreceni eseményekre — hangsúlyozta az Elnöki Tanács elnöke, ki­emelve: ma is érvényes ta­nulságai miatt érdemes fel­idézni az újjáépítés korsza­kában kibontakozott népi mozgalmat, amely emberek százezreit vonta be az or­szág, a város, a falu köz­ügyeibe. A munkások és pa­rasztok ekkor ízlelhették meg először az igazi demok­ráciát, és nagy felelősségtu­dattal gyakorolták nap mint nap. Szemléletesen mutatja ez számunkra, mekkora erő van a politikai jogaikkal sza­badon élő tömegekben. Iga­zolja pártunk élő program­ját, amely a demokratikus közélet mind teljesebb kibon­takozását hirdeti és valósít­ja meg. Az Ideiglenes Nemzetgyű­lés volt történelmünkben az első olyan alkotmányos par­lament, amelybe a ma negy­ven éve elhangzott szavak szerint „nagy néptömegek a legszélesebb demokratikus alapon küldték ki megbízot­taikat”. A szocialista állam- hatalomnak azóta is kiemel­kedő tekintélyű legfelsőbb testületé az országgyűlés, amely folytatója és örököse nagy elődje törvényhozó munkásságának. Ezért mun­kálkodunk azon, hogy az or­szággyűlés még eredménye­sebben töltse be funkcióját, váljék még inkább a nyílt és aktív politikai élet legfőbb állami fórumává. Szélesed­jék törvényalkotó tevékeny­sége, vitassa meg a jelentős terveket, kormányzati intéz­kedéseket, folyamatosan el­lenőrizze a végrehajtást. Dolgozunk azon, hogy a tanácsok érdemben dönthes­senek a területükön élő kö­zösség ügyeiben, a demokrá­ciát erősíti új választójogi törvényünk, s döntés szüle­tett arról is, hogy a munkás­kollektíváknak közösségek­nek legyen nagyobb és érde­mibb beleszólásuk a közös ügyek intézésébe, a vezetők megválasztásába, a gazdálko­dás ellenőrzésébe. Negyven esztendő nagy eredményeit értékelve és fontos tanulságait kamatoz­tatva, a magyar társadalom a nemzeti bizalom jegyében készül a Magyar Szocialista Munkáspárt közelgő XIII. kongresszusára, új feladatok vállalására. A kongresszustól az ország népe a további feladatok meghatározását várja, mert tudja, hogy csak jobb mun­kával teremthet kedvezőbb feltételeket, szilárdabb gaz­dasági alapokat életéhez. A Központi Bizottság kongresz- szusi irányelveinek tanúsága szerint is jelentős feladatok állnak előttünk, amelyeket jól el kell végeznünk ahhoz, hogy szocialista vívmányain­kat ne csak megőrizzük, de gyarapítsuk is. Gyorsítanunk kell gazdaságunk fejlődését. Folytatnunk kell a gazdaság- irányítási rendszer korszerű­sítését. Tovább kell tökélete­sítenünk a szocialista demok­ráciát. Mérsékelnünk kell a még meglévő, indokolatlan társadalmi különbségeket. Le kell küzdenünk a társadalmi rendszerünktől idegen jelen­ségeket. Úgy is fogalmazhat­juk összefoglalóan: tovább kell fejlesztenünk szocialista viszonyainkat. Erre kötelez bennünket az a szilárd meg­győződésünk, hogy a szocia­lizmus az emberiség nagy le­hetősége a világ problémái­nak megoldására. A lehető­séget valóra váltanunk ne­künk kell. S erre kötelez a világ dolgozóinak várakozá­sa, amellyel a szocialista or­szágokra tekintenek. Ismerve a veszélyes és fe­szült nemzetközi helyzetet, ismerve a világgazdaság vál­ságos hullámzását, mégis, minden nehézség ellenére vállaljuk, hogy az intenzív fejlődés, a nemzeti teljesít­mény növekedésének útjára vezetjük népünket. Ez a je­len és a jövő sorsdöntő fel­adata. Legjobb barátainkkal, test­véreinkkel, felszabadítóink­kal együtt ünnepeljük nem­zeti történelmünk nagy ese­ményét. Tisztelettel köszönt­jük a velünk lévőket, akik az Ideiglenes Nemzetgyűlés­ben. a nemzeti bizottságok­ban, üzemi bizottságokban, az akkori közélet tisztségeiben dolgozva felsorakoztatták az ország cselekvő erőit az új­jáépítésre. Kegyelettel őriz­zük azok emlékét, akik a mai ünnepnapot már nem érhették meg. Nevükben is, helyettük is magasra tartjuk azt a zászlót, amelyet a sza­badság és a szocializmus építésének első nemzedékei emeltek fel a vérből és a sár­ból. Hazánkban a piros-fe- hér-zöld és a vörös zászló el­választhatatlanul együtt lo­bog. Pontosan kifejezik, hogy az emberiség és nemzetünk legértelmesebb, nagy távlato­kat ígérő közös útján hala­dunk szocialista céljaink fe­lé. Ezt követően Bognár József akadémikus, az Ideiglenes Nemzetgyűlés volt tagja emelkedett szólásra. Egyebek között rámutatott: az Ideig­lenes Nemzetgyűlés tagjai mögött különböző életpályák és eltérő politikai felfogások álltak, de mindannyiunkat áthatotta az az önbizalom és lelkesedés, hogy a magyar nép újabb lehetőséget kapott a régebben megkísérelt tö­rekvések beteljesítésére és történelmünk újabb fejeze­teinek megkezdésére. Kolozsvári Lajos a népfront Hajdú-Bihar megyei elnöke hozzászólásában aláhúzta: nagy elismeréssel gondolunk a felszabadulás utáni népi, nemzeti szervezetek, testüle­tek forradalmi erejű, de ugyanakkor szakszerű, nagy politikai érzékről, demokra­tizmusról tanúskodó munká­jára. A legnagyobb tisztelet- adás és megbecsülés szavai­val emlékezünk tagjaikra, szeretettel, nagy tanulsággal szolgál a ma számára az or­szágépítő hőskorszak népi mozgalma, amely a lakosság széles rétegeit közvetlenül vonta be az országos és a he­lyi ügyek intézésébe, a poli­tikai közéletbe. Az elmúlt négy évtized — a „sok bal- szerencse közt és oly sok vi­szály’' ellenére — a negyven éve Debrecenben megvetett alapoknak: a párt vezető sze­repe és a népi-nemzeti egy­ség népfrontpolitikája volt és ez ma is sikereinek zálo­ga, az ettől való eltérés volt hibáink, kudarcaink okozója. Szót kért Koósné Török Erzsébet, a KISZ Hajdú-Bi­har megyei Bizottságának el­ső titkára is. Mi, fiatalok önökkel együtt hisszük — mondta —, hogy tudunk egy­értelmű, felelős, a szocialista haladás ügvét szolgáló prog­ramot kidolgozni, s azt meg­valósítani. A megemlékezés a Szózat hangjaival ért véget. Az ünnepséget követően az országgyűlés, a Miniszterta­nács és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa az Arany Bika-szállóban fogadást adott a résztvevők tiszteletére. A vendégek különvonata a kora délutáni órákban visz- szaindult Budapestre. ★ Az Ideiglenes Nemzetgyű­lés 40. évfordulója alkalmá­ból rendezett ünnepségen megyénkből részt vett Gu­lyás Emilné dr.. Hosszú László és Kelemenné Balogh Katalin országgyűlési képvi­selő, valamint Rákóczi And­rás. a MÁV záhonyi KISZ- bizottságának titkára. , Elhunyt Ifsztyinov marsall December 20-án, életének 77. évében, súlyos betegség után elhunyt Dmitrij Fjodorovics Usztyinov, a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere. Az MSZMP KB részvét­táviratot küldött Moszkvába, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsá­gának : „Mély megrendüléssel érte­sültünk Dmitrij Fjodorovics Usztyinov elvtársnak, az SZKP KB Politikai Bizott­sága tagjának, honvédelmi miniszternek, a Szovjetunió marsalljának elhunytáról, a Szovjetunió Kommunista Pártját, a Szovjetunió fegy­veres erőit, a szovjet népet ért súlyos veszteségről. Usztyinov elvtárs neve és életútja szorosan összefo­nódott azzal a harccal, ame­lyet a Szovjetunió Kommu­nista Pártja folytat a világ békéjének és biztonságának megóvása, megszilárdítása érdekében. Az SZKP és a szovjet állam egyik kiemel­kedő vezetőjeként, igaz in­ternacionalistaként sokat tett a párt lenini békepolitiká­jának eredményes megvaló­sításáért, a Szovjetuniló és szövetségesei szocialista vív­mányainak megbízható vé­delméért, a szocialista orszá­gok fegyverbarátságának ápo­lásáért. Személyében népünk megbecsülésnek és tisztelet­nek örvendő barátját vesz­tettük el, aki nagy figyelem­mel és gondoskodással segí­tette a magyar—szovjet (ba­rátság és sokoldalú együtt­működés elmélyítését. Fogadják őszinte együtt­érzésünket Dmitrij Fjodoro­vics Usztyinov elvtárs el­hunyta alkalmából, gyászuk­ban mi is osztozunk” — hangzik a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bi­zottságának részvéttávirata.

Next

/
Thumbnails
Contents