Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-16 / 295. szám

1984. december 16. Kelet-Magyarország MINDENKIT ÉRINT Hogyan változik az árrendszer? A napokban láttak nap­világot a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítéséről szóló minisztertanácsi ren­deletek. Érthető módon a bér- és keresetszabályozás mellett az árrendszer 1985- től érvényes szabályait kí­séri megkülönböztetett fi­gyelem. A mostani változás nem fordulónapos reform, ha­nem egy éveken keresztül húzódó folyamat kezdeti szakasza, ennek hatásait le­mérve hoz újabb intézkedé­seket a kormány. Hosszú távon a cél már egyértel­műen megfogalmazódott. A piac, a verseny erősítése a gazdasági hatékonyság eme­lésének eszköze, s ehhez olyan ármechanizmust kell kialakítani, amely összemé­ri az itthon eladott árut a külföldivel, s lehetetlenné teszi, hogy versenyképte­len, túlságosan drága árut is el lehessen adni. Ám az árrendszer másik funkciója, hogy gátat szab­jon a túlságosan gyors üte­mű árnövekedésnek — ma­gyarán, érvényt kell sze­rezni a kormány inflációel­lenes politikájának is. Ép­pen ezért érvényben ma­radnak még a korábbi évek­ben bevezetett stabilizáló eszközök, például a hatóság gi árak aránya egyelőre nem csökken. (Ebbe a ka­tegóriába tartoznak az ipa­ri alapanyagok, alapvető fogyasztási cikkek stb.) Az áremelést fékező tényezők közé tartozik a tisztességte­len árról szóló miniszterta­nácsi rendelet is, amely csak kiegészíti a tisztességtelen gazdasági tevékenység tilal­mát rögzítő törvényt. Az ár­ellenőrzés szigorodása, a súlyos szankciók alkalma­zása — a szabályok meg­sértőivel szemben — arra készteti majd a gazdálkodó­kat, hogy ne a költségek automatikus áthárításával, monopolhelyzetük kihasz­nálásával, hanem jobb, ha­tékonyabb munkával pró­bálják bevételeiket növelni. Lássunk néhány konkrét változást. Az ipari ágazatok mellett a mezőgazdaságban sem marad változatlanul az árak képzése. Ahogy az egész népgazdaságban, úgy itt is elsőrendű feladat a támo­gatások arányának csökken­tése. A következő években ennek megfelelően fokoza­tosan megszűnik a holt­munka-ráfordításokhoz adott állami támogatás — magyarán a műtrágya és egyéb kemikáliák vásárlása az állami gazdaságok és ter­melőszövetkezetek költség- . vetését terheli majd teljes egészében. Ezzel párhuza­mosan leépítik, illetve a mi­nimálisra csökkentik az élelmiszeripari és mezőgaz­dasági termékek vásárlásá­hoz nyújtott állami támoga­tást, s csak néhány alapvető cikk árához járul majd hoz­zá a költségvetés. A fogyasztói árképzés sem marad változatlanul. E két árnak együtt kell mozognia, hiszen csak így érzékelhet­jük a valós ráfordítások nö­vekedését vagy éppen csök­kenését. A tervek szerint néhány év alatt a mostani szint felére csökken majd az adott állami támogatás. A preferencia eszköze pe­dig a két ár között lévő forgalmi adó lesz. A koráb­bi bonyolult szisztémát egy egyszerűbb, mindössze négy adókulccsal számoló rend­szer váltja föl. Az első 0- százalékos körbe tartoznak majd az alapvető élelmi­szerek, a gyermekáruk, az iskolaszerek, egyes kulturá­lis szolgáltatások, termékek stb., vagyis a fogyasztás szempontjából fontos cik­kek. A következő 11 száza­lékos csoportba többek kö­zött a felnőtt ruházati cik­kek kerülnek, s 22 százalé­kot — ez a harmadik kulcs . — fizetnek majd az ipar­cikkek vásárlói. A legmaga­sabb adókulcs a Juxuscik- keknek minősülő termékek­re vonatkozik, például a külföldi kozmetikumokra, autókra. Mint köztudott, már eddig is jelentős for­galmi adót kellett fizetni az ilyen cikkek vásárlásakor, többet, mint most. A kü­lönbséget fogyasztási adó­ként vetik ki ezekre a ter­mékekre, tehát emiatt ár­változás nem lesz. A szabályozott piac ható­körének bővülése a gazda­sági fejlődés, a hatékonyság fokozásának hajtóereje le­het a következő esztendők­ben. L. M. MINTHA... > Gondolatok a Váci-ünnepségek alkalmából N em vagyok irodalomkri­tikus, versolvasó va­gyok csupán. Értékíté­letem tehát nem emelhető hi­vatalossá, nem kezelhető mértékként, csupán saját belső mércéül alkalmazha­tom. Ennyi bevezető után le­írom: úgy hiszem, hogy az elvont esztétikum szemüve­gén át nézve Váci Mihály nem jelenti a magyar poézis csúcsait. De hozzáteszem azt is; ha majd lehiggadnak a körülötte időnként még ösz- szecsapó indulatok, melyek puszta létezésükkel is -jelr -zik, hogy ő mégsem akárki volt, akkorra majd bizonyo­san kiderül, hogy egy kö­tetnyi időtálló verset is al­kotott, s ez már nem kevés. De, hogy mondandóm lé­nyegére térjek: meglep az az indulat, ami Vácit pontosan, amiatt kezdi ki, ami miatt húsz éve még dicsőítették, és az éppen aktuális politikai mundandók szócsöveként használták, holott meggyő­ződésem, Váci Mihály so­hasem volt szócső, mindig is saját belső parancsainak megfelelően cselekedett. Egész egyszerűen hite volt. Hite, ami olykor meg is rendült némiképp a világ belső és külső változásai lát­tán, s noha tudománytalan a „mi lett volna ha” kérdése, úgy hiszem: másra is lett volna más hangja, mint amit a tragikusan lezárult költői életmű miatt megismerni mó­dunkban állt. Visszatérve az alapgondo­latra: méglep, hogy néha még személyükben is ugyanazok kifogásolják Váci úgymond aktuálpolitikai (szebb szó szá­momra: közösségi) költésze­tét, akik ugyanezt hiányol­ják a néhány évtizeddel ko­rábban élt, igaz, más viszo­nyok között alkotó költőóri­ásoktól: Babitstól és Koszto­lányitól. Mintha azt sugall­nák az ítészek, hogy a po­litikum szolgálatába állított költészet, az olyan irodalom, mint Vácié volt, amit tá­madtak jobbról és balról, Nyugatról és Keletről, csakis bizonyos korszakokban lét­jogosult, a mindenkori sze­gények, a mindenkori alvé­gek lakói érdekeinek — a többség érdekeinek — fel­karolása csakis kizárólag bi­zonyos történelmi idősza­kokban dicsérendő, s erről írni adott körülmények kö­zött illetlen cselekedet. Ugyanúgyi hiba tehát foglal­kozni ezzel, mint máskor, má­soknak nem foglalkozni vele. De, szűkíthetném is a kört, ha Váci kapcsán rosszked­vem támadt. Mert vitathatat­lan tény, hogy ez a hatvana­dik születésnap méltón ün­nepeltetett meg, külsőségei­ben mindenképp. De, mintha .az utóbbi időkben már mi sem beszéltünk volna oly büszkén a mi költőnkről, a mi vérünkről, mint illett vol­na, mintha itt is érvényes­nek fogadtuk volna el a Vácit szinte minden ízében elvetők nézeteit. A fentieket a most lezaj­lott ünnepségsorozat hatásá­ra írtam. Szerencsém volt jelen lenni a megemlékezé­seken, de a többé-kevésbé telt termek láttán az az érzésem támadt, mintha a kelleténél keveseben lettünk volna, mintha inkább csak testben, mintsem lélekben lettek vol­na jelen azok is, akiknek akár hivatalból is feladata lehet­ne Váci emlékének méltó ápolása. Speidl Zoltán Három „legyet" egycsapásra Energia betonteknőből A tiszakerecsenyi Dózsa Termelőszövetkezetben te- hcntrágyából „termelnek” gázt, a drága olaj helyett ez­zel fűtik majd az állattartó telepet, s ezzel üzemeltetik majd a terményszárítójukat Hazánkban csak két bio- gázitelep működik, s azokkal is igen sok a gond. A kere­csenyiek ennek ellenére hoz­zákezdtek a kivitelezéshez. Alaposan körbejárták a már működő két hazai tele­pet, áttanulmányozták a té­mával kapcsolatos szakiro­daimat, szerzőikkel felvették a kapcsolatot, s olyan kivite­li tervet' készíttettek, mely­nek megvalósítása ötödébe kerül a szécsényinetk, de sem­mivel sem tud kevesebbet, sőt! A kis „gázüzem” a szö­vetkezet lónyai tehenészeti telepén készül, a témában járatlan gondolni sem mer talán arra, hogy hamarosan energiát nyernek majd- ezek­ből a betonteknőkből. — A kivitelező mátészalkai TÖVÁLL szakemberei is csak hümmögtek, amikor megtudták, hogy mit ered­ményez majd a munkájuk — mondja Kovács Lajos, a tsz főmérnöke. — Trágyából gázt...?'. De hát, mint lát­hatják, jól haladunk a mun­kákkal, s ha minden igaz, tavasszal már működik is. — Mi késztette a szövet­kezetei arra, hogy belevágja­nak a biogázprogramba? — A drágaság — fogal­A köszörűs ötlete máz az elnök. — Az egyre emelkedő olaj- és műtrágya­árak. — Mi köze az olajnak a műtrágyához? — Nem sok. ám ha el­kezdjük majd termelni a gázt, nem csak az olajat he­lyettesítjük vele, hanem igen jó beltartaimú szerves anyag­hoz is jutunk, amelynek ha­tásfoka vetekszik a műtrá­gyáéval. ráadásul sokkal ol­csóbb is annál. S a gáz csak még az egyik nyeremény. Mondtuk már, hogy a visszamaradó biotrá­gya hatásfoka állítólag jobb a szerves trágyáénál, ráadá­sul mennyisége is kisebb, így kiszórásához is kevesebb energia szükséges. ,S ha a kerecsenyiek végig tudják vinni elgondolásukat, egy csapással a harmadik legyet is leütik: a szárított biotrá­gya iránt egyre nagyobb a kereslet a nyugati piacon. Te­hát ha egy-kótikilós zacskó­ba csomagolják, hogy a kis­termelők is hozzá tudjanak jutni, tisztes devizát is hoz­hatnak az országnak. Elgondolásukat benyújtot­ták az energiaracionalizálási pályázatra, ahol zöld utat, s tekintélyes összeget kaptak. A kerecsenyiek már azon tö­rik a fejüket, hogyan lehetne majd hosszabb ideig is tárol­ni a biogázt, hiszen nyáron alig van rá szükség a tele­pen. Izgatja őket az is, ho­gyan tudnák átalakítani a gázt villamos energiává. Balogh Géza Figyelem! Megtakarítás! Az újságíró nem hivatott eldönteni: riitkaságszámba­menő újításról van-e szó vagy csak egy ügyes kisipa­ros jó ötletéről? Mindenesetre Bodó Lajos nyíregyházi köszörűsmester egy évvel ezelőtt azt álmod­ta (amint ő maga mondja), hogy ő bizony palástkö­szörűjéhez olyan saját gyárt­mányú készüléket illeszt, amivel felújítja a LADA ve- zérműtemgelyeket. Ezt ugya­nis ha elkopott, el kellett dobni, s újait lehetett vásá­rolni jó kétezer forintért. Bodó egy éven át kísérletezett, és az idén nyáron megkezd­te a köszörülést. Sikerrel. Eddiig húsz vezérműtengelyt újított fel, s az eredeti ár 50 százalékánál is olcsóbban nyújtja át ügyfelének az al­katrészt, mégpedig 20 ezer kilométeres .garanciával. Te­Fotó: Jávor László gyük hozzá, olyan alkatrészt újít fel, ami bizony gyakran szerepel az idegesítő hiány­cikkek listáján. A fiatal kö­szörűsmester arra is rájött, hogy autóversenyzőknek is nyújthat újat, s egy másik technológia kidolgozásával ugyanennek a vezérműten- .gelynek a köszörülése révén megnöveli B lóerőben mér­hető 'teljesítményt. A laikus véleménye így hangzik: érdekes, bizonyára hasznos. Jó lenne ismerni ta­karékos világunkban a szak­emberek, netán a megtaka­rítások lehetőségeit kutató illetékesek véleményét is. Úgy tudjuk, Bodó Lajos szí­vesen rendelkezésükre áll. (sz) Elégedett-e az esztendővel? Válaszol: Bakó Sándor, a tu- zséri Rákóczi Tsz szakmun­kása-- Az elmúlt évekhez ké­pest mindenképpen. A kere­setre nem lehet egy szavam sem, hiszen az alapórabérem a műhelyben 20 forint, ami különféle pátlékoKkkal még két forinttal megemelkedik. Ezt nagyon jól kiegészítik a szezonmunkáik, amikor gép­re ülök. Olyankor megesik, hogy este hattól reggel há­tiig nyolcszáz forintot meg­keresek. — Van aki megirigyli? — Ha akad, annak máris felajánlom a helyemet, pró­bál jia meg! De nem mindegy, hogy milyen körülmények között hajt az ember. Üj mű­ENÉS 4 kar kellemes környe­zetben ...? Hm... hogy is írjam le il­ledelmesen ... tudniillik il­lemhelyről van szó ... Az ötlet ősrégi, de Nyír­egyházán mégis újdonság. Zenés illemhely létesült a MÁV-állomás alagsorában. • •• Pontosabban a régi, bor­zalmasan piszkos WC-t magánvállalkozás vette bir­tokba, s most tiszta, eny­hén illatos, sőt muzsikaszó lengi be fehér csempés he­lyiségeit. így van ez már egy hónapja, de híre csak most csapott meg bennün­ket, így hát fotóriporter kollégámmal gyorsan meg­látogattuk. No nem azért gyorsan, mert... hanem azért, hogy eleget tegyünk a hírlapírói kíváncsiság­nak. Nem volt mit fotózni, mert a zene •—• discomusic a javából — és az illat — fenyőspray — képen nem örökíthető meg. És az új­ságíró sem talált semmi bí­rálni, elítélni valót ebben a magánvállalkozásban. Az árfekvés normálisan mér­sékeltnek mondható, hiszen mind a „kis dolog”, mind pedig a „nagy dolog” 2 fo­rint ellenében realizálható. Van mosdó, törülköző, sőt a kultúrember egyéb igé­nyeihez is alkalmazkodó papíripari termék is. Talál­ható azután a fehér csem­pés falakon nagyméretű ta­péta, két lenge öltözetű hölggyel, amolyan szexes reklámplakátok. ízlés kér­dése, s legfeljebb a képek fotómodelljei tiltakozhatná­nak amiatt, hogy épp ilyen helyen, mármint illemhe­lyen dicsőítik portékájukat. Mondom, az ötlet ősrégi, hiszen ilyesmiről már jó húsz esztendeje olvastam. Matti Larni finn író A ne­gyedik csigolya című sza­tirikus regényében már írt egy zenélő amerikai WC- ről, bár ott az automata zár mondott csütörtököt, s a föld alatti illemhely fog­lya kínjában-unalmában fé­sűre hajtott cigarettapapí­ron játszott népdalokat, s ez egy jövedelmező vállal­kozás ötletét adta. És azért sem új a muzsikáló toalett gondolata, mert pár hónap­ja a budapesti Nyugatiban ugyancsak diszkózene, sőt villogó színes. diszkólám­pák, sőt (az isten tudja, mi­ért) CB-rádiót is kezelő WC-s néni társaságában könnyíthet gondjain az utas. Hát kérem, furcsa ötlet, de ha marad a tisztaság és a kellemes illat, akkor tart­sanak itt akár szellemi fej­törőket is ... közben ... vagy utána. hely épült, ahol lényegesen jobb dolgozni, és azt is el­mondhatom, hogy kényelme­sebb, nagyobb teljesítményű kombájnokat állított be a tsz, amelyeken nemcsak kényel­mesebb a vezetés, de bizto­sabb rajta a 'kereset is. — Könnyebb tehát a bol­dogulás? — Mindenképpen. Külön­ben nem telt volna autóra, aim it az idén vettem, a ház­ra is kell költenem, mert csak nemrég építkeztem, ab­ban iís «agyon -sokat segített a tsz. Van helye a pénznek, és a több pénznek is. Nő a két gyerek, meg magunkra is kel'l... — Nem ártana, ha jövőre még jobb lenne? — Jobb lis lesz, már lát­juk. Aki nem sajnál 30 nap­ból harmincait dolgozni, ami­kor szükség vám rá, az eddig is meg lehetett elégedve, meg ezután is meg lesz. Azonkívül minidig szebb és érdekesebb lesz a munkánk, hiszen' az új műhelybe ér­keznek a még újabb be­rendezések, amelyekkel még precízebben lehet majd dol­gozni, a tavaszi vetési sze­zonhoz már itt van egy na­gyon modern vetőgép a töb­biek mellé, mind lehetőség a pontosabb és magasabb szin­tű munkavégzéshez. Esik Sándor 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents