Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-16 / 295. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. december 16. A HÉT CÍMSZAVAKBAN HÉTFŐ: Cjabb tárgyalások Mexikóban Nicaragua és az Egyesült Ál­lamok között — Gorbacsov beszéde a moszkvai ideológiai ér­tekezleten — A teheráni repülőtéren véget ért a kuvaiti gép túszdrámája. KKDD: Szovjet—japán pártközi tárgyalások Moszkvában, Konsztan­tyin Csernyenko és Mijamoto Kendzsi részvételével — A Sal­vador! hazafiak egyoldalú tűzszünetet hirdetnek az ünnepek­re — Béketalálkozó Athénban — Heves vita az USA-ban az UNESCO-ból való kilépési szándékról. SZERDA: A finn kormányfő befejezi budapesti megbeszéléseit — A mongol parlament államfővé választja Batmönhöt — Puccs Mauritániában — Bejelentik Arhipov szovjet miniszterelnök- helyettes közeli kínai útját. CSÜTÖRTÖK: A NATO külügyminiszteri konferenciája Brüsszelben — Ja­ruzelski prágai látogatása — Az ENSZ szovjet—amerikai tár­gyalásokat sürget az űrfegyverkezés elkerülésére — Befeje­ződik Bécsben a haderőcsökkentési értekezlet 34. fordulója. PÉNTEK: Izraeli katonai akció nyolc dél-libanoni falu ellen, elhalaszt­ják a nakurai tárgyalásokat — A stockholmi konferencia ne­gyedik szakaszának záróülése — Határozat a Biztonsági Ta­nácsban Dél-Afrikáról. SZOMBAT: Az etióp államfő kubai látogatása — Az SPD rendkívüli kongresszusa — Szovjet parlamenti delegáció londoni útja — Tüntetések Chilében. A hét három kérdése O Hogyan alakul az „év­végi hajrá” a nemzet­közi diplomáciában? Valóban nem túlzás „évvégi hajráról” beszélni a nemzetközi diplo­máciában. Sűrűsödnek az események és szinte minden területen a mozgás jelei mu­tatkoznak. Mérlegkészítés folyt a héten Stockholmban és Bécsben, mindkét helyen egy-egy többhónapos tárgya­lási forduló ért véget. Igaz, a januárban elkezdődött euró­pai konferencián, a svéd fő­városban még csak a negye­dik szakasz zárult. Bécsben viszont a harmincegyedik, mi­után a haderőcsökkentési ér­tekezlet maratoni jelleget ölt, s tizenkettedik évébe lé­pett ... A jelek Stockholmban biz­tatóbbak, s jóllehet a záró­ülés sem volt mentes a szó­csatáktól, kirajzolódtak azok­nak a munkacsoportoknak körvonalai, amelyek a jövő évben elősegíthetik a komp­romisszumok kimunkálását. Bécsben viszont továbbra is „megállt az idő”. A NATO-ha- talmak még mindig nem ad­tak választ a szocialista or­szágok által előterjesztett huszonhat javaslatra, ame­lyek a holtpont áthidalását célozzák. Az atlanti szövetség visszatért a „létszámvitához” aminek lényege, hogy há­romszor akkora keleti had­erőcsökkentést kíván a közép­európai stratégia térségében, mint amennyit a nyugati fél vállalna. Az egyoldalú fö­lényre való törekvés, az egyenlő biztonság kikerülése azonban sehol, így Bécsben sem képezhet tárgyalási ala­pot. A hogyan tovább mindkét konferencián szervesen ösz- szefügg egy harmadik talál­kozóval: mire jutnak majd a januári genfi Gromiko— Shultz párbeszéd során. Ez­zel foglalkozott a NATO kül­ügyminiszteri tanácsa is Brüsszelben és szavakban ki­nyilvánította készségét ko­moly kelet—nyugati tárgya­lások mellett. Bár jobb az enyhült retorika az atlanti közleményben is, de Genf változatlanul próbakő lesz, mennyiben párosulnak a nyu­gati kijelentések a valóságos tettekkel. A Szovjetunió mi­nőségileg új tárgyalásokat kezdeményezett a fegyverzet­korlátozás területén. A világközvélemény érde­keltségét mutatja, hogy az ENSZ közgyűlése éppen a héten hívta fel a két nagyha­talmat; folytassanak megbe­széléseket az űr militarizálá- sának megakadályozására. Mindezt afféle „genfi útra- valónak” is tekinthetjük. Szovjet részről nem először, ismét hitet tettek a komoly tárgyalási készség mellett, nyugati részről azonban, leg­alábbis ellentmondásosak a jelzések. (Elég utalni az ame­rikai delegáció összeállítása körüli harcokra; a fegyver­kezési programok sürgetésé­re, hogy Washingtonnak, úgy­mond „jó tárgyalási pozíciói” legyenek; vagy a Hollandiára és Belgiumra gyakorolt foko~ zott nyomásra, hogy ne ha­lassza a rakétatelepítést.) Megszaporodtak a kétolda­lú érintkezések is: szovjet parlamenti delegáció utazik Londonba, az előzetes be­jelentés szerint . Gorbacsov vezetésével, Tyihonov szov­jet miniszterelnök Törökor­szágba látogat, összeült a szovjet—japán gazdasági ta­nács, s noha nem tartozik a klasszikus kelet—nyugati kapcsolatok sorába, világpo­litikai esemény Arhipov szovjet miniszterelnök-he­lyettes közeli kínai útjának hírüladása is. A diplomáciai híreket azonban budapesti keltezéssel is folytathatnék: a magyar—finn kormányfői tárgyalásokon, országaink hagyományosan jó kapcsolat- rendszerének áttekintése mellett, megnyilvánult a kö­zös kívánság, hogy ered­ménnyel járjanak a genfi szovjet—amerikai megbeszé­lések. O Milyen esélyei vannak egy salvadori tűzszü­netnek? A hazafias erőkön aligha múlik majd, hogy legalább lélegzetvételnyi szünet szakítsa meg az ötö­dik éve tartó salvadori pol­gárháborút. Kétszer három­napos, egyoldalú tűzszünetet hirdettek karácsonyra és új­évre, valamint bejelentették, hogy két héten keresztül a maguk részéről teljes mér­tékben biztosítják a polgári forgalmat, a közös családi ünnep lehetőségét. Egyúttal szabadon bocsátottak negy­venkét kormánykatonát, aki­ket december elsején az El Salto-i csatában ejtettek fog­lyul, s ezt a gesztust a meg­hívott San Salvador-i érsek is nagyra értékelte. A tűzszünet azért egyolda­lú, mert a kormány részéről hivatalosan nem vállalták, arra hivatkoztak, hogy „nem teszik le a fegyvert”. Ügy látszik kétszer három napra sem, márpedig ha támadás éri őket, a hazafias erők is válaszolni fognak. Jó példája ellenállóképességüknek a már említett csata, a kor­mányerők — a foglyokon kí­vül — 60 halottat és 43 se­besültet vesztettek. Napoleon Duarte kabinetje azt is visszautasította, hogy december 27-én kerüljön sor a következő tárgyalásra, a legutóbbi november 30-i ösz- szejövetel folytatásaként. A hírek szerint csak jövőre lesz újabb találkozó, így lemond­tak arról a lehetőségről, hogy egy részleges tűzszünettel egybekötve kihasználják a kedvezőbbnek tűnő lehetősé­geket. Salvadorban továbbra is a tárgyalások hosszú me­nete várható, s a polgárhá­ború tüze aligha fog közben csillapulni. Pedig a reális tárgyalások­ra való óhaj általános a kö­zép-amerikai haladó erők kö­rében. Nicaragua elfogadta a négyes Contadora-csoport bé­ketervét, s a héten is tár­gyalt mexikói területen Wa­shington megbízottaival; a kolumbiai fővárosban rende­ződőben van Managua és a miszkito indiánok nézetelté­rése ; kubai—amerikai esz­mecsere folyt kivándorlási kérdésekről, s ide sorolhatjuk a salvadori hazafiak meg­egyezési készségét. Vajon mi­kor érkezik végre pozitív válasz a béketörekvésekre? O Mi a helyzet Libanon­ban? Nakurában ismét üres a háromszögletű tár­gyalóasztal környéke, egyelő­re felfüggesztették a hármas, ENSZ-közvetítéssel folyó li­banoni-izraeli tárgyalásokat. A jelek szerint fokozódik az izraeli katonai és politikai nyomás: nyolc dél-libanoni falu ellen katonai akciót haj­tottak végre, s közben kész helyzet kialakításával fenye­getőznek. (Ez egyoldalú iz­raeli visszavonulást jelentene, de olyan módon, hogy a ki­ürített területeket a Haddad őrnagy örökébe lépett Lahad tábornok szakadár, jobbolda­li erőinek adnák át, izraeli ellenőrzés mellett. Lényegé­ben tehát elszakítanák Liba­nontól a déli határainál lévő területsávot.) A libanoni kormányhadse­reg, Szíria pozitív közremű­ködésével, ellenőrzése alá akarja vonni a 110 kilométer hosszú észak-déli tengerparti főútvonalat, ezzel is jelezve, hogy képes a helyzet ura lenni. Csakhogy ez sem olyan egyszerű: egyrészt a külön­böző milíciák féltik a saját állásaikat és befolyásukat, másrészt a jobboldal fel akar­ja használni a hadsereget sa­ját céljaira, a baloldali, a drúz és siita fegyveres testü­letek visszaszorítására. így a nakurai zavarokkal egy idő­ben válságtanácskozások foly­tak Bejrutban is ... Réti Ervin A Kelet-Magyarország pályázatára érkezett Máodok és környéke a felszabadulás után A főjegyző tüntetőleg ki­vonult a teremből, a bizott­ság nem kommunista tagjai teljesen passzívak maradtak. Végül L. Oláh István főbíró törte meg a csendet és ter­jesztett elő egy névsort, ame­lyet a jelenlévők fejbóloga- tással elfogadtak. A földosztást követő hó­napokban gyialkran érte bírá­lat az MKP-szervezetet — és az őszi választásokon a reakció ezt ki is használta —, hogy nem minden igény- jogosult jutott földhöz, volt aki kevesebbet, volt aki többet kapott, mint amennyi megillette, több házhelyet kellett volna osztani stb. Tagadhatatlan, fordultak elő hibák és ha tudomásunk­ra jutottak az ilyenek, azt azonnali intézkedés követte. De a nagyobbik hiba más oldalról jelentkezett. Nem volt elég aktivistánk ahhoz, hogy minden igényjogosult­tal megértessük, alaptalan a klérus álláspontja, mely sze­rint a földosztás egyenlő az­zal, mintha a felebarát ja­vait jogtalanul eltulajdoníta­nák, az isten átka fogja súj­tani a földbitorlókjat, vissza­jön a földesúr és megválto­zik minden. Az Erzsébet-maj orban la­kó nincstelen parasztok vol­tak e tekintetben a leghatá- rozottahbák. A más területen lakó nincstelen és kisparasz- tok közül alig akadt igénylő. Időközben az MKP taglét­száma növekedett. Belépett a pántba Kelemen Sándor és felesége, Vojtku István és felesége. A párttagok lakásu­kon keresték fel az igényjo­gosultakat, kevés eredmény­nyel. A földet pedig minél előbb ki kellett osztani, hogy annak tavaszi munkálatai időben el legyenek végezve. Röviddel Vajda Márton lá­togatása után érkezett a köz­ségbe Balogh Elemér minisz­teri biztos, ö már gépkocsi­val jött és huzamosabb ideig tartózkodott a járás közsé­geiben. Balogh elvtárs a ti­szai járás szülötte volt és resteilte, hogy éppen az ő szűkebb hazájában vannak komoly nehézségek a föld­osztásban. Sürgette az MNDSZ és a MADISZ mi­előbbi megalakítását és azok tagjait bevonni a felvilágosí­tó munkába. Az ő közvetíté­sével jött létre a szónokok cseréje a kisvárdai és a ti­szai járás között. Közülünk egyedül Faragó rendelkezett szónoki képességekkel és mert kiállni a tömeg elé be­szédet mondani, ö a továb­biakban a kisvárdai járás­ban tevékenykedett és tartott beszédeket. Mándokra és a környező községekbe Koryu- rek Péter, a kisvárdai járás pártszervezője járt ki és ér­tékes segítséget nyújtott a lakosság felvilágosításához. A MADISZ-.ról és az MNDSZ-ről külön is szólni kell, de tényként állapítható meg, hogy megalakulásuk után harcos szervezetekké váltak és igaza volt Balogh Elemérnek, amikor sürgette létrehozásukat. Az MNDSZ- asszonyok tudtak beszélni az asszonyok nyelvén, a fiata­lok pedig részt vettek a föld­osztás technikai lebonyolí­tásában. Április közepén már kiderült, hogy nem a földigénylő, hanem a föld ke­vés. Koryunek Pétertől tudtuk meg, hogy Nagyvarsányban erős pártszervezet működik. Hozzá mentek be a varsányiak instrukciókért és a tiszai já­rástól el akarnak szakadni. Kétszáz darab Kisvárdán nyomtatott pártigazolványt adott ki számúikra. Az a körülmény, hogy Nagyvarsányban a felszaba­dulás után a legcsekélyebb esélye se lehetett a reakció­nak és az MKP vezető sze­repe az első perctől kezdve érvényesülhetett, külön ta­nulmányt érdemelne. Egyéb­ként a lakosság egységes fel­lépéséről rövidesen sikerült személyesen meggyőződnöm. Amikor egy ízben Balogh Elemér Mándokra jött, ma­gához vett és meglátogattuk a járás községeit. Már akkor Vajda György munkájának eredményeként a járás leg­több községében megalakul­tak az MKP szervezetei és a földigénylő bizottságok. Tu- zséron idősebb Izsák László és azonos nevű fia vezetésé­vel, a Kálonga-tanya szinte valamennyi lakosa támoga­tásával a földosztás rendes ütemben folyt. A többi köz­ségben e munka nem volt olyan eredményes, a párt- szervezet erősítésén dolgoz­tak. Az MKP élén akkortájt csak olyan emberek tudtak produkálni, akik képesek voltak saját egyéni érdekei­ket a közösség érdekei alá rendelni és fáradtságot nem ismerve a közügyeket szol­gálni. Ilyen volt Tiszabezdéden Riczu János, Záhonyban Be- reczki, Zsurkon Z. Pócsik Géza, Tiszaszentmártonban P. Szabó, Lázár Ferenc, Sza­bolcsi Miklós, Mezőladány- ban Nagy Ernő, Tomyospál- cán, Furda Ferenc, Kopócs- apátiban Pandula Péter és családja, Révaranyoson Dá­vid András, Dávid Géza, Gyürén Szvetenka Mihály és Irén lánya, Kisvarsányban Luterán László, Gemzsén Szép András és a Palkó fivé­rek, Sándor és János, Nyír­lövőn Csabina István, Tóth István, Lövőpetrln Szívós Árpád, Ricsika-tanyán Tóth István és családja. Ezekben a községekben meg lehetett szervezni azo­kat a személyeket, akiik kö­ré csoportosultak az MKP-ba belépni szándékozók. Nagy- yarsánybam a lakosság több­sége egyhiainigon beszélt, kö­zösen határoztak és csele­kedtek. Balogh Elemérrel megér­keztünk , Niagyvansámyba. A falu teljesen Mihailt volt. A lakosság apraja-magyja iá voLt uradalmi tanyán, a szeszgyár környékén tartózkodott. Ott volt a centrum. A tavaszi munkálatokkal kapcsolatos feladatokat beszélték meg. Néhányan egy rozsdás gőz­gép körül szorgoskodtak. Amikor a gépkocsi megállt a szeszgyár mellett, a tömeg körülvett minket. Balogh Elemér bemutatkozott és mindjárt üdvözölte őt Laka­tos József párttitkár, akivel félrevonulva megbeszéltük jövetelünk célját. Lakatos elvitárs nem szólt egy szót sem, akkor még nem tudtuk, miért van Olyan zavarban. Végüli íis megállapodtunk ab­ban1, ihogy a munkát abba­hagyják és gyülekeznek a gépkocsi körül, ahol Balogh elvtárs a földosztásról fog beszélni. Alighogy Balogh Elemér elkezdte a beszédet, ismer - 'tette a földosztásról szóló rendeletét, a tömegből előre- furakodorttt egy feltűnően öl­tözött fiatalember. Bőrkabát­ja valamilyen oserkészszíjjal volt körülvéve, amelybe cső­vel lefelé álló pisztolyok vol­tak dugdosva. A tömeg felé fordulva kiabálni kezdett: — Elvtársiak, ne hligyjetek en­nek az embernek, akiinek édestestvére iaz isten ' szolgá­ja (ügy emlékszem Balogh elvtárs bátyja valóban lel­kész volt egy szomszédos köz­ségben), menjen prédikálni a templomba a hívőknek. Mi követni fogjuk szovjet elv­társaink példáját és nem en­gedjük felosztani a kolhozt. Lakatos Sándor (nevét csak 'később tudtam meg) szavai­ra a tömeg olyan fenyegető­en lépett fel, hogy kénytele­nek voltunk beugrani a gép­kocsiba és elhajtaná. KNDK—DÉL-KOREAI VÖRÖSKERESZT SZERVEZETEK tárgyalásai A Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaság egyetérté­sét nyilvánította azzal kap­csolatban, hogy folytatódja­nak a tárgyalások Dél-Ko- rea Vöröskereszt-szervezeté­vel, 1985 januárjában — je­lentette pénteken a KNDK hírügynöksége. Szó Szong Csői, a KNDK küldöttségé- nak vezetője tájékoztatta a döntésről a dél-koreai kül­döttség vezetőjét. A két szer­vezet közötti tárgyalások 1972-ben szakadtak meg. MUNKÁSTtlNTETÉS MADRIDBAN Madridi menet néven nagy­szabású munkástüntetés volt pénteken este a spanyol fő­városban. A hajóépítő és ki­kötői dolgozók küldöttei — több mint tízezren — az or­szág különböző részeiből Madridba utaztak, hogy til­takozzanak az iparág leépí­tése, a tervezett elbocsátások ellen. Baszkföldről, Valenciá­ból, Andalúziából, Astoriá­ból és más vidékekről vo­nattal, autóbusszal, gépko­csikkal érkeztek a fővárosba. BOTRÁNY A KLUBBAN Könnyfakasztó gránáttal oszlatta szét a breakdance tomboló híveit a rendőrség Indonézia fővárosában. A háromezres, fiatalokból álló tömeg egy break-feszti- válon vett részt az egyik dzsakartai klubban. Túl so­kan voltak, természetesen nem fért mindenki a színpad közelébe. A táncosokat vi­szont mindannyian látni sze­rették volna. A hátul állók elkezdtek köveket, üvegeket és italosdobozokat hajigálni az elöl állókra, és hamarosan tömegverekedés lett a látvá­nyos fesztiválból. A rendőr­ség csak könnygázgránátok­kal tudta szétoszlatni a tom­boló fiatalokat. Balogh Elemér azonban nem adta fel a harcot. Más­nap ismét megjelenít Nagy- vairsányban. Kíséretében volt Sajben András rendőrkapi­tány Nyíregyházáról és egy szovjet tiszt a vásárosnamé- nyi parancsnokságról. Előbb a szovjet tiszt beszédét tol­mácsolták, aki megmagya­rázta a földosztás szükséges­ségéit, Sajben András, akinek sok jó barátja volt a község­ben, a megyei helyzetről be­szélt. Balogh Belemernek nem volt szükséges beszólni, mert felállt Kiss L. László, a pártvezetőség tagja, aki el- szaivalt egy saját maga szer­kesztett verset, melyben szid­ta a bárókat, a grófokat, meg a fináncokat, majd Lakatos József pánttitkár berekesz­tette a gyűlést. Az eredmény az tett, hogy a járás területén Nagyvair- sánybam végeztek elsőnek a földosztással és a tavaszi me­zőgazdasági munkálatokkal. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy Nagy- warsányban nemcsak forró­fejű fiatalok voltak, hanem olyan megfontolt és némi munkásmozgalmi ismerettel rendelkező személyek, mint Szűcs B. István, Andrási Jó­zsef, Kiss Sándor és nem utolsósorban a pánttitkár, La­katos József. Ezek az elvtáir- sak felső irányítás hiányában saját elgondolásuk szerint cselekedtek. Amikor a párt politikája egyre nyilvánva­lóbbá vált, elfogadták a centralizmust és a pártfe­gyelmet minden párttagtól megkövetelték. Gábor Jenő Mándok Vége

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents