Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-16 / 295. szám

2 Kelet-Magyarország 1984. december 16. Síléc az óvodásnak Ahogy az első hópelyhek megjelentek, a korábbi né- zelődők vásárlók lettek a sportboltokban. Nyíregy­házán az Iparcikk Kiskeres­kedelmi Vállalat sportsz'ak- üzletében ez az első év, hogy minden méretben tar­tanak korcsolyacipőt. A leg­kisebb gyermekméret a 27- es és ezt már — némi rá­tartással — az ötévesnek is felhúzhatják a lábára. A 44- es mérettel bezárólag vala­mennyi kapható, csak az évente emelkedő árak szab­nak határt gyakorta a na­gyobb keresletnek. Leáldo­zott viszont a régi kulcsos korcsolya ideje: évek óta nem forgalmazzák a nagy­kereskedelmi vállalatok az NDK-ból származó, cipőre szerelhető korcsolyát. Pe­dig az ezerforintos átlag­árú korcsolyacipő mellett érdemes lenne valamelyik szövetkezetnek vagy kisipa­rosnak gyártani, mert sokan hamarabb kiadnák rá a pénzt, mint a méregdrága korcsolyacipőre. A szánkók közt egy-, két-, három személyeseket is tud­nak adni a boltban. A ki­csinyeknek ezek elég veszé­lyesek, mert karfát nem tartanak a mostaniakhoz, a karfás szánkó pedig nincs. Némi barkácsolás után már használható lesz a legnép­szerűbb téli sporteszköz a legifjabb szánkózóknak is. Nagy az érdeklődés a sí­lécek iránt. Az olcsóbbtól a drágábbig egyaránt kínál­nak. Sílécet köthet már a totyogó kisgyermek is. A síeléshez szükséges anorák­ból, dzsekikből, kétrészes sportruhákból sincs hiány jelenleg. Hiába keresik viszont a vásárlók a kisgyermekek­nek való bobot, balesetve­szélyesnek minősítették és kivonták a forgalomból. Helyette viszont egyelőre nem kínál másat a keres­kedelem az egészen kis gye­rekeknek. Nyíregyháza több iskolá­jában készítenek jeget a hi­deg idő beálltával. A váro­si sportfelügyelőség 60 ezer forintot oszt szét tíz isko­lának a jégpálya létesítésé­re. Ez a csekély összeg a vízdíjat fedezi. Viszont a szülői munkaközösség és az úttörőcsapat társadalmi munkájára most is számí­tanak. Többek közt a Kert­közi iskolában, a Guszev- telepiben, az 5-ös, a 19-es udvarán korcsolyázhatnak a gyerekek és a környékbeli lakók. A Vasvári gimná­ziumban két jégpálya lesz, természetes jég található Rozsrétszőlőben. A Taurus sportegyesülete most is je­get varázsol a 9-es iskola udvarára.- T. K. „Pulykakakast kéne venni!11 Csemege karácsonyra A karácsony hagyományos étele a pulyka és már sok háziasszony a legfinomabb recepten gondolkozik, hogy méltóképpen fogadja a ven­dégeket egy különleges pe­csenyével. Évszázadok óta szinte csak karácsonykor ké­szítik ezt a szárnyast. Nagy­anyáink receptjei mellé fel­sorakoznak a modern kony­ha újdonságai és ízei. Ko­vács János mesterszakácsot, a nyíregyházi Imbiisz-Grill hidegkonyhai szaküzlet üzemvezetőjét kérdeztük: mit. készítene egy pulykából? — Azt bizonyára minden­ki tudja, hogy a pulyka a legnagyobb szárnyas. Még az úgynevezett bébipulyka is meghaladja a három kilót. Árusítják fél darabban is, de a karácsonyi ünnepek alatt összejön a család és a pulyka remek fogás a ven­dégeknek is. Kezdő háziasz- szonyok is bátran nekilát­hatnak az elkészítéséhez, szinte semmiben nem külön­bözik a többi szárnyastól. Legfeljebb a sütési ideje több. Van, aki esküszik arra, hogy fél óráig tejben kell áztatni a pulykát, így elvész a jellegzetes szaga. A pulyka bevonult a kü­lönleges ételek közé is — folytatja Kovács János. — Libamájjal töltve ritka és elég drága csemege. Sókkal olcsóbb, ha tejszínes kukori­cával töltjük és egyben süt­jük meg. Hat cső gyenge ku­koricát megfőzünk, a szeme­ket éles késsel leszedjük a csövekről. Tejjel, tejszínnel felöntjük, kevés liszttel ösz- szegyúrt vajjal megsűrítjük és tojás sárgája hozzáadásá­val megkötjük. A sütésre előkészített pulyka belsejét megtöltjük a kihűlt tejszínes kukoricával. Olvasztott zsír­ral leöntjük, majd két és fél óráig a sütőben pirosra, pu­hára sütjük. Ha megsült, fe­hér borral, tejszínnel, liszt­tel sűrített vajjal mártást készítünk, majd sóval, bors­sal, konyakkal ízesítjük és finom szűrőn átszűrjük. A pulykát feldaraboljuk, a ku­koricát a tál alján halmoz­zuk fel. A mártást külön ad­juk hozzá. Mogyoró nagysá­gúra kifúrt, aranysárgára sült burgonyát adunk hozzá. A különlegesen elkészített pulyka ünnepi hangulatot te­remt a szépen terített aszta­lon. T. K. Premier a háború otáe Lassan negyven éve őr­zök egy kedves emléket, egy szakadozott szélű színházi plakátot, amelyik a MADISZ MUNKÁSSZÍNHÁZ 1945. no­vember 9-én és 10-én meg­tartott előadásaira hívja a nagyérdemű nyíregyházia­kat. . . November 9-én, számos külföldi vendég és a kormány vezető férfiai előtt színre kerül a Városi Színházban Szolovjev Vit- kovics (sic! K. P.) 3 felvonásos zenés vígjátéka A CSENDHÁBORÍTÓ Naszredin Hodzsának a bucharai legendás tréfacsináló népvezér­nek ragyogó kalandjai. A hárem jelenetben közreműködik az Operaház tehetséges balett tánc­csoportja, Krüger Ági és társnői. Az előadást a MÁV 60 tagú ze­nekara kíséri, vezényel Szőke Tibor karnagy ... ” Ezután felsorolja a mű 22 szereplőjét. A „sokan mások” között kiemelkedik Pfák, a szamár, amit az Erzsébet kór­háztól kértünk kölcsön. Nem volt olyan, este, hogy valami galibát ne okozott volna! Et­től függetlenül a sikere min­den előadáson óriási volt. Néha húzni kellett a színpad­ra, máskor meg a legváratla­nabb időpontokban betén- fergett a világot jelentő deszkákra. Hogyan is kezdődött? Alig állt helyre az élet Nyíregyhá­zán, amikor 1945 nyarán a nyíregyházi MADISZ Zrínyi Ilona utcai épületében Arvay B. Gusztáv (azonos azzal, aki vagy tíz-tizenöt évvel eze­lőtt a kézzellátással hívta fel magára a figyelmet) szí­nész színjátszó csoportot szer­vezett. Júliusban megindul­hattak a próbák. Október kö­zepétől már a színházban, jel­zett díszletek között gyako­roltunk. Ott találkoztam egy magas, vékony* simán hát­rafésült hajú fiatalember­rel, aki a díszleteket építet­te és festette. Sokszor segí­tettem neki, hiszen akkor ép­pen a címfestő szakmát ta­nultam. A díszlettervező, épí­tő és festő Sipkay Barna, a későbbi József Attila-díjas író volt. A neve, sajnos, nem került fel a színlapra . . . Elérkezett az előadás nap­ja. Izgatottan leskelőd tünk a függöny résein, hogy gyűlik e a közönség? A külföldi ven­dégeket a szovjet várospa­rancsnok képviselte, viszont „a kormány vezető férfiai” hiányoztak . . . Azt meg kell adni, hogy nagy sikerünk volt! Arvay — ki tudja honnan — na­gyon szép jelmezeket kerí­tett a főszereplőknek. A töb­biek pedig maguknak varr­ták. Én például egy női pon­gyolából, sálból ás egy pizsa­mából hoztam össze a jelme­zemet, s mondtam el benne néhány, szavas szerepemet. Két előadást terveztünk, de végül 4 lett belőle, hogy a kiadások megtérüljenek. Az operaház „tehetséges balett tánccsoportjából” csak Krüger Ági szerepelt. A csak jóindulattal tánckar­nak nevezett lányokat Nyír­egyházán toborozta Arvay. A 60 tagú MÁV zenekarból — anyagi meggondolásokból — legfeljebb tizen muzsikál­tak. Főszereplőnk a hódító, fe­kete hajú, sötét bőrű Zámbó Vili, a csodálatos színészi ké­pességekkel megáldott Cser­tő Laci és Rokonál Gyuri, az Atum Bibit játszó színész­képzőt végzett Vaskó Már­ta, a nádszál karcsúságú Nagy Anci. Hol, merre vannak, ki tud­ja? Sipkay Barna, Vaskó Márta, Csertő Laci már meg­halt. A többeiekkel nem tu dom mi lett. Izgalmas len­ne, ha a felszabadulás utáni kulturális élet úttörői az előadás 40. évfordulóján ta­lálkoznának. Festmény, kerámia, bőrdoboz Mit kínál a Benczúr-terem ? Karácsonyi előzetesként ír­tunk már (vagy írunk) élel­miszerről és ruházatról, já­tékról és könyvről, de nem ejtettünk még szót arról, hogy az ajándékok sorában a képző- és iparművészet alkotásai is helyet kaphatnak. Pedig aki belép a Képcsar­nok Vállalat Benczúr-termé- be, amolyan kis kiállításon érezheti magát, ahol a leg­természetesebb, hogy nem­csak nézni, de vinni is lehet. Igaz, illő fizetség ellenében. — Mindent egybevéve — mondja Petráskó Zoltán, a Széles a választék kerá­miákból is. Morvái Zsuzsa, Kumpont Éva, Gorka Lívia kerámiái láthatók egyebek közt. Szépek Szász Endre bőr­dobozai, de nem kevésbé von­zóak Pogány Judit egyedi ki­vitelű függőlámpái, a Mun- kácsy-díjas Moharos Lajos asztali lámpái, Balázs József Róbert bútorai sem. Végül egyetlen mondat az ötvös­művészek alkotásairól: álta­luk még a szép is szebbé te­hető. s. z. DEST. VÍZ A desztillált víz a felfor­ralt, és akármilyen szennye­ződést tartalmazó víz gőzé­nek lecsapódott, és ismét HoQ-vá változott, kristálytisz­tává átlényegült formája — tartok magamnak ismétlést középiskolai kémiai tanulmá­nyaimból. Még mindig előt­tem van a lombik, amelybe a spirális csőből lecsepegett, csillogva, mint hűvös bar­langban a cseppkő hegyén. Még mindig előttem van, mondom, miként az a literes műanyag flakon, amelyben a felirat szerint (DEST. VIZ) található akkumulátorok töl­tésére. A liternyi (DEST. VIZ)-ben elmerül a tekinte­tem és ismét megállapítom, hogy hiánytalanul emlékszem a desztillált víz, pardon: (DEST. VIZ) minden tulaj­donságára, de ahogy a múlt­ból a mába térek, testet ölt bennem a gyanú: lehet, hogy ez a (DEST. VIZ) nem is desztillált? Bizonytalan for­májú, alakú és állagú nem- is-tudom-micsodák úszkálnak benne megszámlálhatatlan mennyiségben. Ejha! Kedves püspökladányi November 7. Tsz, aki desztillálod a nedűt! Egy könyvből tanultuk mi a kémiát? Azért a 9 forint ki­lencven fillérért literenként disztingváltabban is lehetne desztillálni... (és) Sarló Kedves Olvasónk! Megkap­tuk kedves és szellemes le­velét az örökösföldi Sarló ut­cából. Aki most válaszol önnek, a sors forgandó és kiszámíthatatlan játéka foly­tán szintén a Sarló utcában lakik. Néhány napja csupán, mert korábban a Család ut­cán lakott, mégkorábban pe­dig ... De ezt hagyjuk, hosz- szú történet. Az utca fel­épül, azután elnevezik. Ez a világ sora. Valakitől azt hal­lottam, hogy- a mi utcánkat azért nevezték Sarlónak, mert sarló alakban kanyaro­dik, amit kézből megkont­rázhatna bárki, aki látott va­laha igazi sarlót, de nem ér­demes, mert ha következetes volna ez a logika, akkor a Jelvény utcának jelvény, a Zászló utcának pedig zászló alakúnak kellene lennie. Sőt. lobognia is illenék. (Vagy már eleve Lobogó utcának keresztelték? Akkor pláne.) Ez a gondolatsor tehát tév­útra futott. Az utca formá­jának semmi köze az elne­vezéshez. Valaki kitalálta, s úgy lön. A kalapácsot pedig, amit levelében említ, mint a sarló közismert tartozékát, ne keverjük az ügybe. Ez nem az a sarló. Nem a jel­képről, hanem a nagyapáink tenyerétől kifényesedett nye­lű egyszerű, paraszti szer­számról van szó. Ja, hogy akkor a Jelvény utca miért került mellé? És egyáltalán milyen jelvény? Kiváló dolgozó? önkéntes véradó? A szakma ifjú mes­tere? Nem tudom. Mindent azért én se tudhatok. Isme­retlenül is üdvözli önt M. A. (Sarló utcai lakos) Kosa Pál Benczúr-terem vezetője —, körülbelül hárommilliót kép­viselnek az itt látható tár­gyak, s kapható 66 forintért kézelőgomb csakúgy, mint majdnem negyvenezerért lak- berendezés ... A választék kétségkívül nagy, neves mesterek mun­kái éppúgy fellelhetők a kí­nálatban, mint a csak szak­mai berkekben ismertek mű­vészeké, akiknek alkotásai — mert a név azért nem min­den — nem kevésbé szépek, mint a már ismertséget ki­vívott pályatársak munkái. Mi a kínálat? Aki fest­ményt keres, megveheti an­nak a Stéhlik Jánosnak a ké­peit, akinek nemrég volt itt sikeres kiállítása. Réti Má­tyás, aki a megyéből szárma­zott el, ugyancsak képvisel­teti magát, de a sokáig Nyír­egyházán alkotó Kádas Ist­ván grafikáiból is akad. Van képe Luzsicza Lajosnak, Ivá- nyi Ödönnek, Schéner Mi­hálynak, Borsos Miklósnak, hogy csupán néhány nevet emeljünk ki a sorból. Szé­pek a kisplasztikák, amiknek láttán legfeljebb azt sajnál­hatjuk, hogy nálunk alkotó két jeles művésznek, a Mun- kácsy-díjas Tóth Sándornak és Sebestyén Sándornak egyetlen munkája sem látha­tó. Aruböség a „Benczúr”-teremben Több mint egy éve húzódó ügy végére tett pontot a na­pokban a Nyíregyházi Me­gyei Bíróság, amikor ítéletet hozott Kuritár Antalné 35 éves balkányi lakos ügyében. A múlt év december 1-én délután 4 óra körül történt az eset Balkányban. A Bocs­kai utcában közlekedett ko­csijával Kuritár Antalné kö­rülbelül 60 kilométeres se­bességgel. Az utat megvilá­gították már a közvilágítási lámpák is, de ő így is későn vette észre, hogy előtte gya­logosok haladnak, s hiába fékezett, egy balkányi férfit elütött, aki olyan súlyosan megsérült, hogy a helyszínen meghalt. Az eset megítélésében a szakértőknek is eltérő volt a véleménye: volt aki azt mondta, hogy az egyenes, száraz úton 60 kilométeres sebességgel meg tudott vol­na állni Kuritár Antalné, s mivel az út kellően ki volt világítva, a gyalogosok ész­lelési távolsága is elegendő lett volna a baleset elkerülé­séhez. Ezt egyébként csak megállással lehetett volna el­kerülni, szemben ugyanis egy IFA teherautó közleke­dett, s ha az 1500-as Lada kikerüli a gyalogosokat, ak­kor összeütközik a teherautó­val. A Nyíregyházi Városi Bí­róság Gucsáné dr. Fekete Magdolna tanácsa halálos közúti baleset gondatlan oko­zása miatt egy év szabadság- vesztésre ítélte Kuritár An- talnét és egy évre eltiltotta a járművezetéstől. A szabad­ságvesztés végrehajtását a bí­róság két év próbaidőre fel­függesztette.'A megyei bíró­ság megváltoztatta a városi bíróság ítéletét, a főbüntetés — az egy év felfüggesztett szabadságvesztés — maradt, mellékbüntetésül 10 ezer fo­rint pénzbüntetést szabtak ki, a járművezetéstől eltiltás idejét pedig két és fél évre emelték. Az ítélet jogerős. Gázolás

Next

/
Thumbnails
Contents