Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-15 / 294. szám

1984. december 15. O FIATALOKRÓL - FIATALOKNAK Mi adhat jó közérzetet?----- TÖREDÉKEK EGY PARLAMENTRŐL — Abán István A fiú hadarva be­szél a pulpitu­son. Szeme csil­log : egyszerre hetyke és félénk. Arca — tán ma­ga sem tudja — valami fur­csa, zavarral kevert büszke­séget tükröz. Zavarban van, hiszen nem­igen szokott sok emberelőit, szónoki emelvényen szólni. (Szíve mélyén ezekben a percekben talán restelli is, hogy mondatait nem csiszol­ták szépre felsőbb iskolák míves beszédű tanárai.) Mégis joggal feszítheti büszkeség. Nemcsak azért, mert' kiállt' a teremnyi hall­gatóság elé," hanem, mert omit mond, arra figyelni kell. Hiszen nem mindenna­pos dolog, hogy egy nagy építővállalat dolgozója — aki a családi fészektől távol, munkásszállón lakik — azt panaszolja, hogy a szálló bü­féje kocsmává züllött... Csonka Ervin, a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat ifjúsági parlament­jén így fogalmazott: — Szeptemberben szerel­tem le, azóta az asztalos­üzemben dolgozom. Munkás- szállón lakom. Szeretném megkérdezni a vállalat veze­tőitől, vajon tudnak-e arról, hogy a büféből nyilvános kocsma lett. Sajnos, gyakran ittasak a portások is. így nem csoda, hogy bárki bejö­het az utcáról. Én nem szí­vesen megyek le a büfébe — és ezzel nem vagyok egye­dül. Pedig szívesen estéznék ott, ha lenne meleg étel, s nem kellene részegeket ke­rülgetni. Fiatal vagyok, sze­retem a táncot. Örülök, hogy az ifjúsági klubban péntek esténként diszkó van. De az már baj, hogy nincs más szervezett program. Pedig annyi minden lehetne. Pél­dául aerobik, a lányoknak ... Részvétel, határozat­képesség A fiatalok legfeljebb az idősebbek elbeszéléseiből, vagy olvasmányaikból tud­ják, milyen is egy igazán for­ró hangulatú tanácskozás. Amikor a küldöttek föl-föl- ugrálva, egymás szavába vágva, a közlés vágyától fű­tötten kiáltják világgá bána­tukat, örömeiket. Ez ma már nem divat. Ne­héz lenne megszámolni, hogy mennyi vállalatnál, szövetke­zetben aggódott a KISZ- titkár amiatt, vajon elmen- nek-e annyian a parlament­re, hogy határozatképes le­gyen a tanácskozás. A SZÁ­Póti Márton Márton Mihály ÉV-nél december 8-án, azon a csúszós, jeges szombat reg­gelen — röviddel a parla­ment megkezdése előtt — nyoma sem volt aggodalom­nak a szervezők arcán. Ennél a vállalatnál komolyan ké­szültek a fórumra a fiatalok. Erről beszélt hozzászólásá­ban Varga Zoltán KISZ- titkár: — Tizenegy helyen tartot­tunk munkahelyi parlamen­tet, melyeken mintegy 850 fiatal — a harminc éven alu­liak több, mint hatvan szá­zaléka — vett részt. Ez nem rossz arány. Ami az előké­születeket illeti, sajnos vol­tak hiányosságok is. Több­nyire későn állították össze a beszámolót. Nem válnak di­csőségünkre a jegyzőkönyvek sem, melyek általában csak nagy vonalakban tartalmaz­zák a történteket. Azzal vi­szont elégedettek lehetünk, hogy a munkahelyi parla­menteken 64-en mondták el véleményüket. Egy tanácskozás sikerét persze nem a látványos kül­sőségek határozzák meg. Senki sem vágott a másik szavába a SZÁÉV parla­mentjén, de az értékes hoz­zászólások, az arcokon lát­ható figyelem elárulta: nem egyszerűen azért vannak itt a küldöttek, mert jelölték őket, s így jönniük kellett. Hanem elsősorban azért jöt­tek, mert bizony bőven van hiányosság, amiről beszélni kell. Fókuszban a gazdálkodás Sajnos, nem szólhatott ki­emelkedő eredményekről a beszámoló. Az itt dolgozó építők munkáját,' igaz, szá­mos jelentős beruházás át­Csonka Ervin Végh József adása fémjelzi 1982 és ’84 között. Elkészült az új mű­velődési ház a megyeszékhe­lyen, új székházba költözött a szakszervezetek megyei ta­nácsa, beköltöztek a lakók a színészházba. A SZÁÉV hír­nevét öregbíti a sok lakás, iskola, óvoda, a sátoraljaúj­helyi rendőrség épülete, vagy a Nemzeti Sportuszoda fel­újítása is. összességében vi­szont elmaradt a kitűzött terv teljesítésétől a vállalat, mivel csökkentek az építési igények. A SZÁÉV alacsony jövedelmezősége miatt a bérfejlesztés lehetősége jóval kisebb mértékű volt, mint az előző években. E három esz­tendő alatt ugyan a bérszín­vonal több, mint 101 száza­lékra teljesült, ám ez annak köszönhető, hogy a terve­zettnél nagyobb arányban csökkent a létszám. — Szokatlan, hogy a beszá­moló elsősorban a gazdálko­dással foglalkozik — állapí­totta meg a parlamenten Se­res Antal műszaki igazgató- helyettes. — De hát végül is a gazdálkodástól függ min­den: az emberek biztonság- érzete, hangulata... Nem véletlen, hogy Balogh Tibor, a tanácskozás legelső felszólalója, a szállítási és földgépüzem 78 fiatalja ne­vében — mindenekelőtt a munkáról beszélt: — Aki ismeri az üzemün­ket, az tudja, hogy többnyire nagy értékű — több száz ezer forintos — gépekkel dolgozunk. Ilyenkor, télen különösen nehéz körülmé­nyek között kell helytállni. Csúszósak az utak, hideg van. Nagy gondunk, hogy nem egyenletes terheléssel használják a masinákat, nem megfelelő a fuvarigénylés. Ezen jó szervezéssel bizonyo­san javítani lehetne. Sajnos, 6 milliós veszteséggel zárt a szállítás, pedig nem dolgoz­nak rosszul fiataljaink. Szociális feltételek — Éppen ezért méltányta­lan, hogy nincsenek megfe­lelő szociális feltételek az üzem dolgozóinak. A köz­ponti telepen nincs tisztessé­ges öltözőnk. A sáros, hideg napokon a szabad ég alatt kell szerelni a kereket. És egyáltalán: hol várakozzunk? Nagy szükség lenne melege­dőre, hiszen a kocsik sok­szor órákat állnak napköz­ben ... Az építőipar általános gondja, hogy rendszerint akadozik az anyagellátás. Er­ről panaszkodott Abán Ist­ván, a szerelőipari fő-építés- vezetőség küldöttje: — Ez év szeptember 1-től működik az ÉPÍTEK, vagyis a KEMÉV és a SZÁÉV anyagellátó vállalata. Két­ségtelen, hogy idővel ez a felállás előnyöket jelent majd a vállalatnak, de egye­lőre még nem érezzük a hasznát. A régi ügyrend már nem jó az új körülmények között. Amíg az anyag eljut az építkezésre, nagyon hosz- szú idő múlik el. Az admi­nisztrációtól a szállításig egy hét is eltelik, ezen változ­tatni kell. Nem akarom ecsetelni, milyen bosszúság, hogy csak a szállítás után derül ki: a kért anyagok egy része meg sem érkezik, mert nincs belőle raktáron. Érdemes v@Sí tanulni...? A bérezés,' a beilleszkedés segítése, mind kulcskérdés a fiatalok számára. Szóba ke­rültek ezek a témák a SZÁ­ÉV ifjúsági parlamentjén is. Márton Mihály a lakatos­üzemből egy kérdéssel kezd­te a felszólalását: — Bérezési rendszerünk, sajnos, nem serkent a jobb termelésre: várható-e a jö­vőben bérrendezés? A kere­set rendkívül fontos a fé­szekrakás, családalapítás éveiben. így nem csodálkoz­hatunk azon, hogy sok fiatal megválik a vállalattól. Igaz, nemcsak azért vándorolnak el, mert másutt jobb kereset­re számítanak. Ennek az a fő oka, hogy nem vállalják szívesen az utazgatást, ingá­zást. A szakmunkástanulók zöme általában távoli falvak­ba való. Ha otthonához kö­zel munkalehetőséget talál a szakmájában, természetes, hogy inkább ott keresi a boldogulását. Segíthetnénk ezen a helyzeten, ha több olyan fiatal kerülne be a szakmunkásképzőbe, aki kö­zelebb lakik a vállalathoz. — Az iskola befejezése után a fiatalok 80 százaléka itt is helyezkedik el — foly­tatta a témát Muszka Gyula. — Aztán egy részük rövi- debb-hosszabb idő után sze­di a sátorfáját. Ez egyáltalán nem csoda, hiszen rengeteg a gond. Rendkívül rossz az anyagellátás. A munkába lé­pő fiatal a szükséges eszkö­zöknek jó, ha a 40 százalé­kát megkapja. Például egy­általán nincs hegesztőfelsze­relés. Ha pedig hiányzik a szerszám, akkor hiába a tu­dás is: különböző segéd­munkákra fogják be a fiata­lokat. Ilyen fogadtatás után én is ugyanazt kérdezném, mint az ifjú szakmunkások: egyáltalán érdemes volt ta­nulni...? Holott köztudomá­sú, hogy a szép, embert pró­báló feladatok nagy vonzó­erőt jelentenek. S nemcsak a szakmunkásoknak... Fogjunk össze! Részlet a beszámolóból: „A fiatalok körében to­vábbra is az egyik legége­tőbb kérdés a lakáshoz jutás. 1982—84 között 120-an ré­szesültek lakásvásárlási köl­csönben, akik közül 74-en harminc éven aluliak. Ezen a címen több mint 10 és fél millió forint kölcsönt fizetett ki a vállalat. Vissza nem té­rítendő kislakásépítési se­gélyt ez idő alatt 75-en kap­tak, akik közül tizenkilencen fiatalok...” — Nem kevés az, amit a lakáshoz jutás segítéséért tesz a vállalat — hallottuk Balogh Tibortól. — Mégsem lehetünk elégedettek, hiszen ’sokunk véleménye szerint ir­reális a kislakásépítési tá­mogatás feltételrendszere. Vissza nem térítendő segély címén egy dolgozó átlagosan 9 ezer forintot kap kézhez, ami az árakat ismerve, eny­hén szólva nagyon kevés. — Inkább kevesebben kap­janak pénzt, de nagyobb ösz- szeget — egészítette ki az el­hangzottakat Márton Mihály. — Nagy segítséget jelent­hetne, ha átmeneti lakás- megoldást tudna nyújtani pá­lyakezdőinek a vállalat — fűzte tovább a gondolatsort Végh József. — Erre több megoldás is kínálkozik. Az egyik: érdemes lenne egy 3 —5 garzonlakásból álló tár­sasházat építeni, ahol rövid ideig ellakhatnának a SZÁ- ÉV-nél dolgozó fiatal háza­sok. Ha erre nincs anyagi lehetőség, akkor a nyíregy­házi, Széchenyi utcai mun­kásszálló földszintjén kisla­kásokat lehetne kialakítani, házaspároknak. Ez nem ke­rülne sokba, hiszen a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsa szerintem társadal­mi munkában is elkészítené az átalakítás terveit. Magát a munkát is megoldhatnánk úgy, hogy ne kerüljön sokba. Ebben a kérdésben sürgősen dönteni kell. A vállalati ösz­töndíjasok száma az utóbbi időben csökkent, pedig szük­ség van szakemberekre. Már­pedig az egyik legnagyobb vonzóerő a pályakezdő fiatal szakembereknek: a lakás. Á továbbképzés vonzereje — Megoldást jelenthetne a káderutánpótlásra az is, ha szorgalmaznánk a továbbta­nulást — magyarázta Csen- geri Istvánná. — Nem elég csak a felvételiig segíteni a fiatalt, figyelemmel kell kí­sérni munkájukat a tanulás évei alatt is. Ma már gyako­ri, hogy néhányan a máso­dik diploma megszerzését tű­zik ki célul. A SZÉT — vagyis a szakmunkások fel­sőfokú iskolára előkészítő tanfolyama — sajnos veszí­tett vonzerejéből. Hiába ked­vezőek a tanulási feltételek, hiába vonzó a diploma, még­sem jelentkeznek elegen. Sajnos, nemcsak ez a hi­ba. Nagy baj, hogy meg­csappant az érdeklődés az utóbbi években az építőipa­ri szakmák iránt. Ráadásul év közben a szakmunkásta­nulók átlagosan 10 százaléka lemorzsolódik. S egy szomorú adat: nap­jainkban mintegy 40 analfa­béta dolgozik a vállalatnál, akik közt, sajnos, fiatalok is vannak... O Hosszan sorolhatnánk még azokat a hiányosságokat, me­lyek szóba kerültek a parla­menten. Jogos panasz, hogy hiába is vannak korszerű mosdók, öltözők, ha néhány nap múlva eltűnnek a csap­telepek. Sokan szóvá teszik, hogy több pénz kellene la­kástámogatásra, de vajon az érdekeltek ott vannak-e azo­kon a társadalmimunka-ak- ciókon, melyek bevételéből az erre a célra fordítható ala­pot képezik? Keseregnek a fiatalok, mert nincs jó prog­ram a klubban: de vajon ők maguk törik-e a fejüket azért, hogy legyen...? A gondokon lehet segíteni — közös összefogással. Sokat kell tenniük ezért a fiata­loknak, de az idősebbeknek is. Erre figyelmeztetett a SZÁÉV ifjúsági parlamentjé­nek jelmondata is: „Az ifjú nemzedékkel szemben támasztott igények egyben a felnőtt nemzedék­nek az ifjúsággal kapcsolatos feladatait is meghatározzák!” Házi Zsuzsa Az ifjúsági parlament résztvevőinek egy csoportja. (Jávor László felvételei) KM HÉTVÉGI MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents