Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-15 / 294. szám
1984. december 15* VÁLTOZÓ ÉLETŰNK Perelt örökség A festmény címére nem emlékszem, komor'színeire annál élénkebben. Sötétbarna és koromfekete uralta a vásznat. A parasztház szobájába az utcára könyöklő ablakon át alig jutott be fény, az is dühtől torzult arcokra esett. A gyászruhás alakok szája szitkot lövellt, miközben kiforgatták a ládafiát, kendőkbe batyuzták a feltépett ajtójú kamra szegényes kincseit. A fiókjaitól megfosztott komód előtt magába roskad- va ült az öregember. Fülében még visszhangzott a koporsóra hulló rögök döreje, a felesége elvesztése miatti fájdalom ólomnehézzé tette tagjait. Az örökségen acsarkodó lányaitól messzire ragadták gondolatai: mi történik vele ezután, ki lesz gyámolítója, ápolója? A sötét szegletekből már látta rávigyorogni az el- esettség démonjait, a feléje nyúló tébolyító magányt. ★ Szegény jó Lear király kései sorstársát a bíróság folyosóján láttam viszont. Gyász mélyítette barázdái erősen emlékeztettek a festmény középpontjában kuporgó öregember vonásaira. Mozdulatlanul ült a pádon. Feketébe öltözött hozzátartozók vették körül. Tekintetük az ajtón, mely talán pillanatokon^ belül kinyílik. Szólítják őket, s elkezdődhet a hagyatéki tárgyalás. Addig is némán várakoznak. Az anya elvesztése összetörte szívüket. Nem csiholt szikrát szemükbe az osztozkodás. Közös akarat munkált bennük: békességben túljutni a hivatalos eljáráson. — A közjegyző feladataihoz tartozik, hogy az örökhagyó végrendeletbe foglalt akaratát tiszteletben tartva egyezséget hozzon létre az örökösök között. Néhány évtizede még gyakran előfordult, az elhalálozottak _ alig hagytak számot érdemlő vagyont leszármazottaikra. Ma ez már ritka, hiszen mindenki után marad ház, kert, gyümölcsös, betétkönyv. Régen a szegényes bútoron, a legfeljebb néhány holdnyi földön osztozkodhattak az örökösok. Manapság az öröklési ügyek előkészítésekor jóval nagyobb értékeket írunk össze magyarázza Marján András, a Nyíregyházi Városi Bíróság elnökhelyettese. — Évről évre emelkedik az öröklési ügyek száma. Az idén ezerrel lett több. Természetesen ezeknek csak elenyésző százalékából keletkezik per. Esztendőnként nyolcvan-szaz öröklési per zajlik bíróságunkon, és a legtöbb nem zárul le első fokon. A vitatott pontok tárgyalásakor bizony izzik a légkor. Elszabadulnak az indulatok, az önzés sértő kifejezéseket mondat ki a felekkel, a gyn- lázkodókat keményen rendre kell inteni. Szinte elképzelhetetlen, milyen magasra csaphatnak a szenvedélyek. A korábban visszafojtott családi viszálykodás egy-egy vitatott örökség kapcsán elemi erővel tör utat maganak A haragtól lángoló szónyilak testvért, sógort, az özvegyen maradt szülőt sebzik meg. __ Az érzelmektől túlfűtött légkörben is a legmesz- äzebb menőkig objektivitásra törekszünk. Az örökhagyó megtámadott végakaratai, itolsó üzenetét tiszteletben ;artja a bíróság. Próbáljuk : megérteni szándékát, miért íppen olyan döntést hagyo^^ látra javairól. nek tartotta. Többen még a „fülemüle-füttyért” is vállalták a hosszú bírósági hercehurcát, nem kímélték pénztárcájukat, csak az igazságot a maguk oldalán tudják. Még hevesebben indultak perbe az elveszni látszó örökségért, ha azt vélték, hogy a szegény megboldogult érdemtelenül semmizte ki őket. A századfordulók a leszármazó örökösök a legtöbb esetben nemre való tekintet nélkül egyenlően osztották meg maguk között a szülői vagyont. Emellett érvényesült a feudális hagyományokra támaszkodó fiági öröklés és a törzsöröklés gyakorlata. Az utóbbi jogszokás szerint a földtulajdonos halálával a birtok osztatlanul a leszár- mazók egyikére, általában a legidősebb fiúra szállt. A többi örökös legfeljebb némi pénzbeli vagy terménybeli kielégítést kaphatott. Ez a ma már csak néprajzi érdekességként említhető szokás, mely uralkodott Szatmár megye svábok lakta településein is. Azért, hogy a gazdaság életképes maradjon, a földbirtok ne aprózódjon. ★ Fojtogatta a sírás, miközben az üzenetet diktálta. Hét évtizeden botorkált keresztül V. János, míg útja az öregek napközi otthonába vezetett. Mondták róla, az odajáró idősek közül ő illeszkedik be a legnehezebben. Pár hónapja temette feleségét. Gyerekei azelőtt is ritkán ugrottak haza, mióta magára maradt, talán nem is látogatták. Lacit, az unokáját emlegeti gyakran. Büszkélkedik vele, hogy egyetemista. „Ha elvégzi a jogot, lesz, aki gondot viseljen rám.” — biztatgatja magát. Eltökélt szándéka, hogy az unokájára meg az otthonra hagyja mindenét. Csak azt kéri, ha egyszer reggel nem érne be időben az otthonba, feltétlenül menjenek le a lakására, mert akkor éjjel érte valami. .. ★ — A megszokott öröklési rendet is kikezdi az idő. Egyre gyakrabban találkozhatunk olyan esetekkel, hogy az idős emberek haláluk előtt nem a családjukra, hanem a gondjukat viselő személyekre, intézményekre hagyják javaikat — mondta Marján András. — Mi húzódik meg e mögött? A legtöbbször az, hogy a gyerekek elfordulnak szüleiktől, keveset törődnek velük. A nagy társadalmi mobilitás, ami az elmúlt évtizedekben lezajlott, a felnövekvő nemzedéket messzire sodorta szülőhelyétől. Száz vagy több száz kilométerre találtak a fiatalok megélhetést. Nem lakhatnak szüleik közelében. Ha mindehhez társul a közömbösség, hanyagság, akkor az idősödő emberek magukra maradnak. Változik tehát az emberek Eelfogása. A szociális otthonban gondozottak egy része végrendeletében a családja síé helyezi hasonló sorsú társait, s arról rendelkezik, hogy ingóságát, megtakarított pénzét fordítsák az otthon fejlesztésére, a köz javára, Szinte kézenfekvő, hogy a tékozló gyermekek a temetést követően megindítják a pert. f Hzí0bb!gyok' zsellérek töre- : a a ^Sba végakaratát. A helyi hatóságok nagy goni ££ ^itattak a végrendele• tar tájára.gyUJ tésére’ "y“ván1 kütönhér-éryesség kellékei . különbözőek voltak, szinte • ®pul,esenként változtak Az , nvrjPely,ességet általában íé- ; si hL?nek tartották. A váro- ' tudtával38-előtt va§y annak . f„t.ava,1 vegrendelkeztek öt tanú jelenlétében állt össze a testamentumlevél tartalma melyre hitelesítésül aláírás es pecsét került. A ravasz fontoTlakeaIknek kÍVáédéSére hna,r „ jeneknek számított, akfryataáboeigret1dsez1tae2ÖelmbaC! döntsön hátrahagyandóeva gyonáról. Kunszabó Ferenc előkészületben levő könyvétámeSmroekgÍtnyírbátori tes' januSbangConáláh -1823 született Jakab Katar an”é’ kezdte: Minak ,-talln lgy IsKlst vónék. Látván gpetőeEsm'nél GWmoutaii, SZ'ni v°> hanem mint fn ? nem még annál is jobban avagy dómat minden részbe Ó g°n‘ tendők el fr,™* , e 9 esztisztességesebb 3J3tt a leg ‘e, maga kenyerével VÍSe1' Jutalmául (egyebem1 tartott- vén) Zséllér sem légyom és Testálom31??1 ha" **• ‘«'«uíJiS, meg ne nKI soha I? egyebet örökölheti ^IVul mi riban? Az anrék akko' jó, ha néhan^ i,?.Pák után fejkendő szakaim3,4355 ruha, rékalj dunvhl ’ le?edö> de- maradt. yha- vegvászon ★ szeméi ^tulaido6^ ma? A dolgok köre d ba tart°zó A lakás általánSyrf nagy°bb. hagyatéknak. A<brt£°1j?“£ szeml íÚt°r’ háztartási gép személykocsi, valamint nyl Söny^^íS^^rékbl ládok egy részen^ 3 CSa' leltárában. Anya^fk vagyonink hozza ^fgávgyarapoj-suaraast veze^A tfthatÓ 3 üszőnél! A tárgyak elöregedéséelhärult:eöUkegy2isSV-tZ61ye között helyrSat a Ä* ★ Ha per, hát legyen ner> Már a feudalizmus évszázadaiban is megillette még a legszegényebbeket is a vég- rendelkezés joga. Akaratuk szerint dönthettek a tulajdonukat jelentő vagyontárgyakról. Pénz, ingóság, darab föld, termés, jószág további sorsáról, új tulajdonosáról szül^ tett elhatározás a hide™ ágyon. A fennmaradt levéltári források tanúsága szerin Szegény Lear királynak élete alkonyán szomorú napokat mért ki a sorsa, mert nem tudta megkülönböztetni lányai hízelgésétől az igazságot, a tarkára festett beszédet a szívből fakadó szavaktól. Vattát tett fülébe az öregség. Két hálátlan lánya kicsalta tőle birodalmát, majd megtagadott minden gondoskodást. Mikor dől el, hogy a gyász óráiban az önzés, a számítás, a vak szerzési vágy vagy a szívet fojtogató fájdalom, az őszinte együttérzés kerekedik felül? Mikor billen át a lélek mérlegnyelve? Nehéz feladvány, amire a „sír szélén állván” örökösöktől, majdani örökhagyóktól választ vár az élet. A német tábornokok precíz fogságba esésének szabálytervezete Az alább közölt dokumentumra a n-i frontszakaszon szétvert német törzs iratai között bukkantunk rá. A dokumentum egy befejezetlen kézirat. Szerzője, amint azt sikerült megállapítani, egy Erich Habenicht nevű törzskari írnok, aki a Berlini Akadémia állatorvostudományi és fajelméleti karán a törzste- nyészetek rendszerének docense volt, 1931 óta tagja a náci pártnak. A befejezetlenül maradt kéziratnak az alábbi címei adták: „A német tábornokok precíz fogságba esésének szabályai’’. A tervezetet magyarázó jegyzet vezeti be. KÍSÉRLET a német tábornokok fogságba ESÉSI SZABÁLYAINAK BEVEZETÉSÉRE A legutóbbi idők eseményei lényeges hiányosságokat tártak fel a német hadtudományban, valamint a német hadsereg szabályzatában. A német tábornokok tömeges fogságba esése abszolúte készületlenül talált bennünket. Mivel a Vörös Hadsereg ellen vívott háborúig nem volt példa a német tábornokok tömeges megadására, ily módon a német hadművészet nem rendelkezett megfelelő tapasztalattal ezen a — mint kiderült — rendkívül fontos területen. Átlapoztuk a német nép hadtörténetét, valamint Clau- sewitz, Moltke, Schliffen és a német hadügy többi tekintélyének klasszikus munkáit, de erre vonatkozó vezérelveket nem találtunk bennük. Be kell ismerni, hogy a német tábornokok tömeges fogságba esése merőben új jelenség, amely a Vörös Hadsereg révén került be a német hadtudományba. A német hadtudományban keletkezett hézag betöltésének óhajától vezetve a német tábornokok precíz fogságba esésének alábbi — a sztálingrádi csata tapasztalataira alapozott — szabályait javaslom a hadvezetésnek. A NÉMET TÁBORNOKOK PRECÍZ FOGSÁGBA ESÉSÉNEK SZABÁLYAI Mikor essenek fogságba? A fogságba esési időpont megválasztásának rendkívül nagy jelentősége van, mert az optimális időtől való eltérés nagy kockázattal jár. A német tábornok, ha túl korán esik fogságba, árulónak minősülhet, ha túl későn adja meg magát, könnyen megboldogulhat s besorolhatják a hitlerista hősök közé. A fogságba esés megfelelő pillanatát akkor a legkönynyebb meghatározni, amikor a Vörös Hadsereg parancsnoka kapitulációt ajánl. A német tábornok köteles — a kapitulációt büszkén visszautasítva — haladéktalanul elkezdeni a felkészülést a fogságba esésre. Egy dolgot azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni: jobb későn a Vörös Hadsereg fogságába esni, mint soha. Felkészülés a fogságba esésre A német tábornoknak a fogságba esésre való felkészülést gondosan, megfontoltan és precízen kell végrehajtania. Köteles: a) idejekorán Németországba küldeni minden úgynevezett Oroszországban „organizált” holmit, nevezetesen : ékszereket, bútort, fehérneműt, ruhaneműt stb., b) megsemmisíteni a Szovjetunióban véghez vitt fasiszta hőstettek összes nyomait, úgymint: az akasztófákról és a rájuk akasztott békés lakosokról készült felvételeket, az élve elégetett foglyokról és a meggyalázott nőkről készült fényképeket, a róluk összeállított listát stb., c) megteremteni az öngyilkosság valószerű helyzetét, úgymint: revolvert és méregfiolákat helyezni az asztalra; hurkot készíteni a sarokba nem tanácsos. Lehet hagyni az asztalon egy haza szóló levelet a következő szavakkal: „Közeledik a végóra. Ajkamon az imádott Führer nevével halok meg, Greta. Isten ...” Ezen a helyen tetszés szerint lehet tintafoltot ejteni, azt a benyomást keltve, mintha a levélírót hirtelen karon ragadták volna. A fogságba esés A fogságba eséskor szigorúan tilos kitörő örömet kifejezni és köszönetét mondani azoknak a vöröskatonáknak, akik fogságba ejtették az adott német tábornokot. A német tábornoknak nem szabad elfelejtenie, hogy az az öröm, amely esetleg megengedhető a német közkatona, sőt a tisztikar fogságba esésekor is, összeegyeztethetetlen a német hadsereg főtisztjének magas rangjával. Másrészt, nem ajánlatos rendkívül nyomós kifejezést adni a bánatnak és szomorúságnak sem, nem tanácsos például felkiáltani: „Fogjatok meg, agyonlövöm magam!” Tekintetbe kell venni, hogy az orosz barbárok számára nehezen érthetők a német tábornokok nemes érzelmei, s a fájdalmas érzésre válaszul még azt mondhatják gúnyosan: „Hahaha, együtt érzünk önökkel!” Ezért a német tábornokoknak fegyelmezettséget kell tanúsítaniuk. Arcuk csupán kemény bánatot és a helyzethez illő fennkölt elrévede- zést tükrözzön. Ám, ha valaki — szégyenét és megalázását kifejezendő — szeretné megszaggatni magán az egyenruhát és fejére hamut akarna hinteni, az említett megszaggatást. javasoljuk csak a varrás mentén végrehajtani, hogy aztán a fogságban a német tábornok újból rangjának megfelelő precíz külsőt vehessen fel. Ami viszont a hamuhintést illeti, ez a német hadseregben elterjedt tetvesség következtében rendkívül kellemetlen, arról már nem is beszélve, hogy a bánat kifejezésének eme módszere fölöttébb ósdi. Menet a fogságba Az utcai közlekedés, valamint a villamosra történő felszállás szabályainak pontos és feltétlen betartását még tömeges fogságba esésnél sem szabad mellőzniük a német tábornokoknak. Tilos összetömörülni, egymást lökdösni, furakodni s közben így kiabálni: „Engem vigyenek! Én adtam meg magam elsőnek!” A német tábornokok kötelesek felsorakozni és türelmesen várni a sorukra. A fogságba esést legjobb a rangok sorrendjében végrehajtani, előre engedve a táborszernagyokat, valamint1 a tölgyfalomb lovagjait. A fogságban Fogságban lévén, a német tábornoknak nem szabad elfelejtenie, hogy a német ember első és legszentebb kötelessége a precizitás. A német tábornok, miután elveszítette a rangját, köteles tisztán tartani a fogait és a körmeit. Ezért, bármilyen legyen is a hadi helyzet a fogságba esés pillanatában, a német tábornoknak egyetlen pillanatra sem szabad megválnia a fogkefétől és a manikűrkészlettől. A fogságban áévő német tábornoknak a zsebkendőtől sem szabad megválnia, gondoljon arra az esetre, ha találkozik egy alacsonyabb rendfokozatú némettel s az arcul köpi. Ez esetben precízen széthajtogatja a zsebkendőt ... Itt megszakad a kézirat. Németből Zaszlavszkij, Antal M. fordította: D. oroszból pedig: Reszler Gábor |H HÉTVÉGI MELLÉKLET Bak Imre: Napmadár-arc
