Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)
1984-12-15 / 294. szám
1984. december 15. Kedves Asszonyom! Megértem az ön gondját, sőt fenntartás nélkül igazat adok önnek, de létezik egy írott és íratlan szabály, miszerint a törvény nem ismerete nem mentesíti az állampolgárt kötelezettségeinek teljesítése alól. De lássuk mi is történt Önnel, illetve szüleivel. Édesapja, mint nyugdíjas, több éve már szerződés alapján földet bérel a termelőszövetkezettől. Törvényesen mások is teszik. A művelt föld után ki-ki befizette, befizeti a bérleti díjat. Így volt ez éveken keresztül. Bizonylat van arról, hogy édesapja a szerződéses feltételeket soha meg nem szegte, most mégis büntetik. Történt, hogy egy népi ellenőri vizsgálat felfedte, édesapja a bérelt föld után nem fizetett adót. Mások sem. Nos, pótolandó a hiányokat, az illetékes tanács sürgősen itézkedett és ünnepi ajándékként ki-ki megkapta a végzést, a fizetési felszólítást. Az ön édesapjának három évre visszamenőleg záros határidőre mint adóalapot több mint 1300 forintot kell befizetni, plusz a százszázalékos büntetést. De hát miért? — kérdezte ön és kijelentette az édesapja egészen odáig van. Nemcsak a pénz miatt borult ki, inkább azért, mert ő világéletében törvénytisztelő ember volt. Az adóját mindig időben fizette, büntetni soha nem büntették. Ha szólnak, ha mondják, most is fizet és nem éri kellemetlenség. Hált igazság ez? Asszonyom! A rendeletek értelmében a tanács jogosan jár el. Adózni kell. Ez megmásíthatatlan és megfellebbezhetetlen kötelessége mindenkinek. Sőt az is igaz, hogy ki-ki adóbevallást készít és annak alapján fizet. Ezek után miiben adok, vagy adhatok én önnek és édesapjának igazat? Abban, hogy senki sem szólt, senki senkit sem figyelmeztetett. Elolvastam a bérleti szerződést. Törvénytudó, rendeleteket ismerő ember fogalmazta a sorait. Nincs abban semmi kivetni való, hiszen a termelőszövetkezet érdekét védve világosan adja tudtára mindenkinek mi a kötelessége a nagyüzemmel szemben. Ennek ellenére úgy tűnik, a türelmes papír, egy türelmetlen természetű szakemberrel találkozott. Olyan jogtudó írta, fogalmazta a szerződés szövegét, akinek már nem volt sem kedve, sem ideje azt is leírni, hogy a bérbe adott (vett) földért- a tsz-tag adózni köteles. Az ilyen példa sajnos nem egyedi. Szerződésekkel teli világban élünk, azokat elfogadjuk, aláírjuk és dolgozunk, termelünk. Olykor meglepődünk, mert kiderül, högy a szerződésben foglalt kötelességek és jogok rögzítése nem komplett, nem teljes értékű. Az ígért és garantált kölcsönös előnyök helyett gyakori az egyoldalú hátrány. Mint a fenti esetben is. Ki ezért a felelős? Egyértelműen nem az, 'aki ért az állattenyésztéshez, a növénytermesztéshez, de járatlan jogi kérdésekben és adóügyekben. Ezért is kellene olykor időben szólni, felvilágosító munkát végezni, a bajokat, gondokat megelőzni és nem szankcionálni. Büntetni könnyű. Nevelni nehéz. Más kérdés az, ki itt a bűnös? A rideg végzés szerint ez egyértelmű. Az, aki mulasztott és fizet. Kétséges és esetleges ez a dolog. Hát ki mulasztott? És ha mulasztott, miért tette? Szándékosan, előre megfontoltan igyekezte-e a törvényt egy vagy több ember kijátszani? Gondolt-e erre valaki!? Nemigen. Asszonyom! ön kijelentette: már annyiszor mondta az édesapjának, ne dolgozzon tovább, ne túrja a földet, pihenjen, hiszen nyugdíjas. És tessék! A bérleti díj, az adó, a büntetés az ezekkel járó kellemetlenség! Nem termett annyit a szántó, amennyit fizetni kell. Van ez így néha. Ennek ellenére és mégis ne beszélje le, ne próbálja meggyőzni az édesapját, ö tudja és érzi, miért van szüksége a munkára. Az persze sajnálatos, hogy ez az adóügy így alakult. Tanulságos eset. Csernussi Endre tanácselnök-helyettessel megyeszékhelyünk kulturális szerepéről ^ Engedje meg, hogy személyes kérdéssel kezdjem: jó érzés Nyíregyházán kulturális ügyekkel foglalkozó tanácselnök-helyettesnek lenni? — Alapvetően jó érzés. Persze minden bizonnyal még jobb lett volna a közérzetem, ha néhány évvel korábban kezdek ebből a „székből” foglalkozni a kultúrával, általában a város szellemi életével. Gondolok itt a közigazgatás átszervezésére — ami ezzel jár, azt bizony még tanulni kell — vagy gazdasági nehézségeinkre, de bizonyos mértékig ez is ösztönzően hat a munkára. Az ember így ugyanis rá van kényszerítve új megoldások keresésére, annak érdekében, hogy a színvonal ne essék.-— Azt hiszem, Nyíregyháza nem panaszkodhat, hogy az utóbbi években a kulturális élet feltételei ne javultak volna. Jelentős erőfeszítéseket tettünk, és hogy ezek beérnek, mindenképpen önbizalmat adnak a város vezetőinek. Csak egy-két példa: a város kulturált megjelenése, vagy az a törekvés, hogy nemzetközi kapcsolatainkat megfelelő hőfokon kívánjuk tartani — és ennek érvényre jutása: — ez mind jó érzés. Nyíregyházát, gazdasági fejlődése miatt a szociográfiai szakirodalom egészen 1960-ig az „alvó városok” közé sorolja. Utána is sokat „nyeltünk”, a fekete vonat, a sötét Szabolcs jelzők miatt. Túl ezeken, milyennek ítéli meg ösz- szességében megyeszékhelyünk szellemi életét? — Meggyőződésem, hogy a város már rég nem alvó, nem sötét, a megye sem az. Túl vagyunk ezen. Az elmúlt esztendők változásai gazdagabbá tették a várost, a társadalmi, a gazdasági és a kulturális életben egyaránt. — Nemcsak közigazgatási központja Sza- bolcs-Szatmárnak, hanem a szellemi élet centrumává is vált Nyíregyháza, emellett jól be is tölti felsőfokú szerepkörét. A megye- székhely státuszát illetően nagyváros és nemcsak lélekszáma alapján. Felsőfokú, közép- és alsófokú oktatási intézményeit, gazdasági, kereskedelmi, egészségügyi és köz- művelődési, tudományos szerveit, intézményeit illetően is. Ilyen gyors ütemű növekedés óhatatlanul párosul gondokkal is, például: első generációs a munkásosztályunk, az értelmiségünk. A gazdasági növekedést nem minden esetben követte a közgondolkodás, a szemlélet, általában az életforma, életmód változása. Ezt érezzük ma is. ^ Egy város szellemi életét általában jellemzi az értelmiség jelenléte. Adottak-e ma településünkön azok a szellemi erők, melyek az előremutatás, a fellendülés lehetőségének útjait jelzik? — A város gyors fejlődésértek természetes hatása és feltétele az értelmiség számának érezhető növekedése — s ezzel együtt alkotó jelenléte is. 1970-ben négyezer értelmiségi volt a városban, most közel hétezer. Nyíregyháza rendelkezik olyan szellemi kapacitással, energiával, ami lehetőséget kínál a megújításra, megújulásra. Sok múlik azon, számukra mennyire tudunk értelmes, reális célokat, mozgósító programokat felajánlani. Ha megfelelően motiválja a város vezetése ezeket az erőket, megvan az eredménye. Azt tapasztaltuk az utóbbi időkben: tenniakarás- ban, alkotókedvben nincs megtorpanás, az egészséges útkeresés a jellemző. Az értelmiség jelentős hányada felelősséget érez a városért — ez közéleti tevékenységére is vonatkozik — és értelmiségi életmódot mutat. 0 Nyíregyháza — megyeszékhely is. Milyen a kulturális élet kisugárzó hatása, milyen szerepet tud megyeszékhelyünk a 600 ezres Szabolcs-Szatmár kulturális életének fejlődése érdekében felvállalni? — Az 1981—82-es évekre teljessé vált a közművelődési intézményhálózat, az új belépők jelentősen javították a művelődési lehetőségeket. Ugyanakkor a megyei közművelődési intézményekre az is jellemző volt, hogy abban az időszakban meglehetősen lekötötték őket saját belső problémáik, a vezetés, a szakmai felkészülés, a hozzáértés stb. Ezt megérezte a város közönsége és a megye is. Mostanra stabilizálódott a helyzet, és a közművelődés területén dolgozó szakemberekben is mindinkább tudatosul a gazdaság és a kultúra dialektikus kapcsolata. Szakítanak a régi beidegződésekkel, a régi nagyrendezvény-szemlélet helyét korszerűbbek veszik át: a kisebb közösségek szervezése, a klubok, művészeti csoportok alakítása. Ma a minőségi munkára kell több figyelem. A megyeszékhely közművelődési intézményei képesek arra, hogy a kultúrában szerintem ma az egyik legfontosabb kérdésért tegyenek: ne a művészet és szó...annak, aki többet akar „magához venni“ a kultúra javaiból, erőfeszítéseket keli tenni, mert az itteni intézmények kínálata arra nem elegendő, fi vidékiesség átlói is függ; — anélkül, hogy ezzel bárkit meg akarnék sérteni-az illető „vidéki“ módon gondoikodik-e? rakozás álljon egymással ellentétben, hanem az érték és az értéktelen. A jövőt illetően ezek fognak munkát adni kulturális területen. G Negyedik évadját éli a Móricz Zsig- mond Színház, amelynek 1981 óta van önálló társulata. Érződik-e a város, a megye kulturális életének pezsgésén, hogy új műhely, szellemi fészek működik megyénkben? — Mindinkább szellemi-kulturális műhellyé szerveződik a színház, ezt tapasztaljuk. Ezt jelzi például az is, hogy most már rétegigényeket is ki tud elégíteni — a most elindult stúdióra gondolok. Megjegyzem: a színház megyei irányítású intézmény, de lehetőségeihez képest a város is részt vállal az anyagi támogatásból. Azon túl, hogy előadásokat tartanak a városban és a megyében, a megye kulturális ellátásában is egyre figyelemre méltóbb szerepet vállalnak, például önálló estekkel, aztán különféle társadalmi-politikai ünnepségeken, rendhagyó irodalomórákon vesznek részt. — A színház jelenléte pezsdítően hat a kultúra más területeire is. Például a képzőművészek többet törődnek presztízsükkel, az irodalmi kiadványok száma nőtt az utóbbi időkben, egyes periodikák és előadások a dráma, a színházi élet területéről vett témakörökkel rendszeresen foglalkoznak. Azzal pedig, hogy a színház beköltözött a művelődési központba és a megye művelődési házaiba, a kistelepülésekre is eljut, olyan közönséghez is közel kerülnek produkcióik, melynek nem volt eredeti szándéka a színházba járás. 0 Sokat vártunk az új megyei művelődési ház népművelőitől is. Vajon ön szerint most hogyan felelnek meg feladataiknak? — Az a tapasztalat, hogy az intézmény megtalálta a helyét, mind igényesebben tölti be funkcióját, városi és területi tevékenységét. Számos jó kezdeményezés született már itt, egyre jobbak kapcsolataik a többi köz- művelődési intézménnyel, s a színvonal javítását szolgálja az is, hogy a különböző érdeklődési körök szerint tervezett programokat is megvalósítanak. Az integrációt követően az volt a gondunk, hogy a nagy intézmény szervezése miatt magukra maradtak a megyeszékhely kerületi, lakóterületi kisin- tézményei, elszíntelenedett a kulturális élet. Mintegy másfél-két éve azonban ezen sikerült változtatni. Jelenleg is vannak hiányosságok a lakótelepeken, nagyon sok a tennivaló, kivált a fiatalok szabad idejének hasznos eltöltéséhez szükséges feltételek megteremtése sürget. A kritikus helyeken a fejlesztés egyelőre továbbra is visszafogott lesz, ezért jobban ki kell használni a több célra alkalmas közintézményeket. — A művelődési központ munkájáról szólva ki kell emelni azokat az amatőr együtteseket, melyek a megye, sőt az ország határain túl is hírnevet szereztek a városnak. Vitték a megyeszékhely jó hírét. A jövőben is nagyon fontos, hogy ezek az együttesek rendszeresen lehetőséget kapjanak a magas szintű kulturális értékek terjesztésére — például a zenei együttesek megyejáró bérleti sorozatokon komolyzenei ismeretterjesztő előadásokat tartanak. fifi Gyakran éri vád a város kulturális programjainak szervezőit, mert túlságosan vékony a művészeti hetek, vagy a nyíregyházi nyár műsorfüzete, szegényes a kínálat, vagy nem valós igényekre épül. Erről mi a véleménye? — Lehet, hogy egyes rendezvénysorozatok programja kevés, de lehet, hogy nem a minőség „vékony”. El tudom képzelni, hogy kevesebb kiállítás legyen, de igényesebb látnivalóval és kísérőrendezvényekkel. Vagy lehet, hogy kevesebb zenei rendezvény is elég volna Nyíregyházán és akkor nem üres széksoroknak játszana a külföldi zenekar. Ügy látszik, aprólékosabban kell áttekinteni, mit is igényel a város lakossága, s ha ezt behatároltuk, lehet a mércét fokozatosan emelni. G Akkor kiderülne, hogy mégis szereti a közönség a szabadtérit? — Esetleg az is. Mert most, az első nyáron nem vplt elegendő a propaganda. Ugyanígy megdöbbenve tapasztaltam, milyen kevesen vannak, nem csak a tanács „zenélő udvarában”, de egy olyan fontos eseményen, mint a napokban a városunk szülötte tiszteletére rendezett Váci-emlékünnepségen. £ Túl sok lemaradást kell behoznunk, ez igaz. De vajon nem itt kellene-e a vidékiesség, a provincializmus tüneteit keresnünk? Hiszen nagyon sokan járnak innen rendszeresen a fővárosba, az Operába, előadásokra stb. — Hogy ki hol érzi jól magát, azon is múlik, milyen a belső indíttatása.'Tény, hogy annak, aki többet akar „magához venni’’,a kultúra javaiból, erőfeszítéseket- kell' tennie*, mert az itteni? intézmények 'kínálata arra nem elegendő. A vidékiesség attól is függ — anélkül, hogy ezzel bárkit meg akarnék sérteni —; az illető „vidéki” módon gondolkodik-e? ^ Gyulának várszínháza van, Szentendrének Theátruma — kisebb települések a mienknél. Milyen jellegzetességek alakultak ki nálunk, melyek révén az országban megkülönböztetett helyet vívtunk ki magunknak? — Az országban a legtöbb helyen műemléki együttesekre, idegenforgalmi látványosságokra építették a nagyrendezvényeket. Még a megyéből is lehet példát venni — Kisvár- da és Nyírbátor nyári programjait. Ha Nyíregyháza kulturális életét ilyen szemszögből vizsgáljuk, tudomásul kellene vennünk, hogy nincs egyetlen műemlékünk, nem rendelkezünk nagy idegenforgalmú látványosságokkal. Szerencsére a kulturális életben örvendetes alkotókedvvel^ jó szellemi légkörrel ■találkozunk, s ez az alaphangulat alakult ki; ne a külső formáért, hanem a tartalmáért jöjjön a közönség. Ezért törekedjünk vonzó programok kialakítására! — Néhányat említenék a jelentősebbek közül. A sóstói nemzetközi művészeti alkotótelepet most 15. alkalommal rendeztük meg. Jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy Európa is jót halljon Nyíregyházáról. Jó neve van, szívesen jönnek ide a művészek. Vagy ilyen az Országos Népművészeti Kiállítás és Vásár, ami már sokkal nagyobb tömeg érdeklődésére tart számot. Kétévente rendezzük, valóban az egész országot érinti. Kezdeti lépéseinél tart, de hagyományteremtő szándékkal indult tavaly a karikatúra bi- ennálé és a videoszemle. Mindezek színesítik a helyi kínálatot, ugyanakkor jó hírünket viszik el. ^ Most 10 éves az MSZMP közművelődési politikai határozata. Egy évtized alatt sok szép eredményt értünk el, de nyomasztó hiányosságaink is vannak. Ezek felszámolásáért mit tehetnek a közművelődési intézmények? — Meg kell jegyeznem, hogy a párthatározat és a törvény is megfelelően irányító dokumentumok, de végrehajtásuk nagy rugalmasságot kíván. Mások voltak a körülmények akkor, amikor megfogalmazódtak és mások most. Az intézményeknek jelenleg alapvető adósságaik vannak a kulturális értékek demokratizálódásával kapcsolatban. Ezek nagy szavak, persze. Egyszerűbben: az emberek egy része azért nem tart igényt a kulturális értékekre, mert ma még nem természetes, hogy miként egy boltba, akként a könyvtárba, a múzeumba, a levéltárba is lehet és érdemes bemenni. Ezért kellene például a hétköznapibb élethez közelebb álló Szolgáltatások bevezetésével oldani ezt a görcsöt, csökkenteni az arisztokrata szemléletből fakadó távolságot. £ Hogyan lehet ezt itt nálunk a legközelebbi jövőben aprópénzre váltani? — A közművelődésnek napjainkban azt kell céloznia, hogy a fejlődés a közösen művelődő kisebb közösségek irányába mutat. Ilyen például az ifjúsági klub, a különféle szakkörök, a műkedvelő művészeti együttesek. Nagyon szép példája ennek az utóbbi időben a munkásművelődési hetek egy-egy rendezvénye, vagy a közösen művelődő csoportok sikerei a brigádvetélkedőkön. A jövő feladata: a különféle közművelődési intézmények ezeknek a kiscsoportoknak és az egyéneknek nyújtsanak komplex szolgáltatást, az udvarias fogadtatástól akár a vasúti menetrend közléséig. Köszönöm a beszélgetést, Baraksó Erzsébet Ki HÉTVÉGI MELLÉKLET
