Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-15 / 294. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. december 15. II lövő évi tervek a SZOT előtt (Folytatás az 1. oldalról) kerülhet sor jelentősebb bér­emelésre. Ami a vállalati bér­vezetek számára. A különbö­ző szintű szakszervezeti szer­vek a vállalatok átsorolására vonatkozó előzetes állásfog­lalás kialakításától az új vál­lalati vezető szervek megala­kulásáig a folyamat vala­mennyi fázisában kezdemé­nyező és szervező szerepet töltenek be. A szakszerveze­tek segítik az új vállalatve­zetési formák bevezetését, mert ez növeli a dolgozó kol­lektívák szerepét a vállalati döntésekben, támogatják a vezető testületekbe megvá­lasztott dolgozókat munkájuk eredményes ellátásában. Nagyon jelentősnek mon­dotta az előadó a jövő évi tervnek azt a célját, hogy 1985-ben már se a beruházá­si és műszaki fejlesztési rá­fordítások, se a reálbérek ne csökkenjenek, ez mintegy be­vezetője a következő évek ki­bontakozó fejlődésének. Ez a folyamat megköveteli gazdasági erőforrásaink tel­jesebb kihasználását, min­denekelőtt a műszaki fejlesz­tést, a versenyképesség javí­tását, a termékszerkezet gyorsabb korszerűsítését, az élő munka termelékenységé­nek növelését. Részleteseb­ben is szólt az ésszerű mun­kaerő-gazdálkodásról, mely rendkívül fontos tényezője a gazdasági fejlődésnek. To­vábbra is alapvető feladat a teljes foglalkoztatás megőr­zése, ugyanakkor azzal is számolni kell, hogy egyes he­lyeken feleslegessé válnak dolgozók, akiket másutt vi­szont szívesen alkalmaznak. A továbbiakban arról szólt, hogy a jó munka anyagi el­ismeréséhez a szabályozó rendszer továbbfejlesztése nyomán kedvezőbbek lesznek a feltételek, mint eddig. Jobb helyzetbe kerülnek azok a di­namikusan fejlődő vállalatok, ahol eddig a bérezési rend­szer miatt nem tudták kellő­képpen megfizetni a több és jobb munkát. Ugyanakkor számolni kell azzal, hogy egyes vállalatoknál, ahol a hatékonyság alacsony, nem gazdálkodást illeti, a szak- szervezetek azt javasolják, hogy elsősorban a közvetlen termelésirányítók, a magasan kvalifikált fizikai és nem fi­zikai dolgozók, a pályakezdő fizikai dolgozók és diplomá­sok, a kedvezőtlen és nehéz munkakörülmények között, •valamint az általánostól elté­rő munkarendben dolgozók anyagi elismerésére fordítsa­nak nagy figyelmet. A SZOT titkárának beszá­molóját vita követte. A ta­nácskozáson Faluvégi Lajos is felszólalt. Utalt arra, hogy a gazda­ságirányítás korszerűsítésé­nek előkészületei során a tár­sadalmi szervezetek is szé­les körben megvitatták az 1979 óta folytatott gazdaság- politika tapasztalatait, s egybehangzó a véleményük, hogy ez a gazdaságpolitika eredményesnek bizonyult. A miniszterelnök-helyettes azután arról szólt, hogy a jö­vő évi népgazdasági terv egyik legfontosabb követel­ménye, hogy tovább javít­suk a népgazdaság külkeres­kedelmi egyensúlyát, s csök­kentsük az adósságállományt. A másik fontos teendő, hogy megállítsuk a reálbérek és a beruházások csökkenését. Ez azonban csak akkor lehetsé­ges, ha növekednek a nép­gazdaság teljesítményei, fo­kozódik a termelés üteme, csökkennek a termelési költ­ségek. Nagyon fontos az irányítási rendszer tovább­fejlesztése. A szabályozó rendszer — mondotta — egyben bizonyos fajta hatékonysági mércéje is a vállalatoknak, az ága­zatoknak. Az ezzel kapcsola­tos tapasztalatokat a kor­mányzat értékelni fogja, és ezeket az új ötéves terv ki­dolgozásakor is felhasználja. Végül a tanácsülés egyhan­gúlag elfogadta az 1985. évi népgazdasági tervvel kapcso­latos szakszervezeti felada­tokról szóló beszámolót. Ezután személyi kérdések­ről tárgyaltak. PSOE­dilemmák Nincs könnyű helyzet­ben a Spanyol Szocialis­ta Munkáspárt, amely most tartja 30. kongresszusát. Több megfigyelő a PSOE válságáról is mondván: ami­kor Spanyolország 1982 má­jusában csatlakozott a NATO-hoz, a szocialisták el­lenzéki pozícióból hevesen ellenezték ezt a lépést. Csak­hogy időközben kormány­párttá léptek elő. A mostani kongresszus elé tárt határo­zattervezet így már abból indult ki, hogy Európa biz­tonsága közvetlenül érinti Hispániát, s a jelenlegi kö­rülmények közepette Mad­rid érdekei azt követelik, hogy tagja maradjon a NA- TO-nak, csupán a katonai szervezetbe ne integrálód­jék. Ügy tűnik, a küldöttek többsége támogatja González kormányfő irányvonalát. Ugyanakkor a párt balszár­nya — amely a spanyol köz­vélemény haladó elemeinek a véleményét is tükrözi — el­veti a NATO-tagságot. Egy felmérés szerint a spanyolok hatvan százaléka mögöttük áll. Nemcsak külpolitikai, ha­nem gazdasági kérdésekben is megoszlik,a szocialisták ál­láspontja. Annál is inkább, mert a munkanélküliség re­kordmagasságba szökött: no­ha a PSOE 1982-es nagysza­bású választási győzelme előtt ígéretet tett négy év alatt 800 ezer új munkahely létesítésére, valójában két év alatt az állást keresők száma 2,2 millióról 2,5 millió­ra emelkedett. A kormányzat szigorú pénzügyi politikáját saját táborában is sokan éle­sen bírálják. Mindez természetesen érin­ti az ország csatlakozását is a Közös Piachoz. Boyer pénz­ügyminiszter azzal indokol­ja a 'takarékossági intézke­déseket, hogy azok elenged­hetetlen feltételei a belé­pésnek, általuk ugyanis nö­vekedhet a spanyol gazdaság versenyképessége. Akik azonban a PSOE tu­dati válságáról beszélnek, aligha tévednek. González di­namikus politikája kétségkí­vül sok fontos kérdésben si­keresnek bizonyult, ugyanak­kor a párt fokozatosan eltá­volodott eredeti irányvona­lától. Ez tükröződik a kong­resszusi vitákban, s erről folytatódik bizonyára az esz­mecsere a spanyol közvéle­ményben a tanácskozás után is. (Folytatás az 1. oldalról) a Stádium. A kiállítás de­cember 19-ig tart nyitva. A könyvkiállítás után Ga- ramvölgyi Károly a tudo­mány és a közgazdaság kap­csolatáról, helyzetéről tartott előadást. Ismertette a köz­gazdaságtudomány helyze­tét, megújulásra való törek­vését, a különböző vitákat, amelyek a gyakorlatban is éreztetik hatásukat. Pénteken a megyei pártbi­zottságon Varga Gyula első titkár találkozott Garamvöl- gyi Károllyal, a Magyar Köz- gazdasági Társaság főtitká­rával, a vám- és pénzügyőr­ség országos parancsnokával. Eszmecseréjükön a jövő évi közgazdász vándorgyűlés mellett a vám- és pénzügyőri szervek és a megyei irányí­tás kapcsolatát elemezték. KUBAI ADÓSSÁGOK atütemzése Megállapodást írtak alá Pá­rizsban a Kubai Nemzeti Bank és a Kubának hitelt -nyújtó kilenc kereskedelmi bank koordinációs bizottsá­ga között a kubai adósságok átütemzéséről. A megálla­podás értelmében az 1984 ja­nuár elseje és december 31-e között esedékes középlejá­ratú kubai adósságokat, amelyek mintegy 100 millió dollárt tesznek ki, kilenc év­re átütemzik. NŐTTEK AZ Állami bevételek KÍNÁBAN Kínában jelentősen meg­növekedtek az idén az állami bevételek — közölte Vang Ping-csien pénzügyminisz­ter egy országos tanácskozá­son. A pénzügyminiszter az állami bevételek növekedé­sét elsősorban a gazdasági reformnak, ezen belül az új adórendszernek tulajdonítot­ta. Korábban a kínai válla­latok a beruházási alap fel­töltésén túl az államkasszába fizették be bevételeiket. Űjab- ban a vállalatok szélesebb döntéshozatali lehetőséget kaptak, az állami befizetést pedig az adózás váltotta föl. TÜNTETÉSEK, GYILKOSSÁG* KÍSÉRLET MADRIDBAN Miközben rendkívüli biz­tonsági intézkedések köze­pette tanácskozik a Spanyol Szocialista Munkáspárt kong­resszusa, csütörtökön és pén­teken Madrid több pontján összecsapásokra került sor a rendfenntartó erők és a tün­tetők között. Pénteken dél­előtt — eddig ismeretlen tet­tesek — tüzet nyitottak a rendőrökre, nem messze a ta­nácskozás színhelyétől. Szovjet lap az űrfegyverkezésről Veszélyes értelmetlenség Ä Pentagon által kierő­szakolt, s mindenáron megvalósítani kívánt űrfegyverkezési tervek értel­metlenségét és veszélyességét tárja fel az Izvesztyija csü­törtöki számában megjelent cikkében Valentyin Falin, a neves szovjet hírmagyarázó. Falin emlékeztet, hogy Wein­berger amerikai hadügymi­niszter egy nyilvánosság előtt elhangzott kijelentése szerint az Egyesült Államok és a NATO a genfi külügyminisz­teri találkozó eredményeitől függetlenül folytatja a maga katonai programjának végre­hajtását, Shultz külügymi­niszter pedig nem az űrfegy­verkezés leállítása, hanem annak „megmagyarázása" céljából utazik Genfbe. A fegyverkezés kérdéseiben járatlan emberek is jól tud­ják, állapítja meg Falin, hogy több módon is ártal­matlanná lehet tenni azokat az űreszközöket, amelyeknek a fegyverkezés hívei szerint sebezhetetlenekké kellene tenniük az Egyesült Államo­kat mindenfajta nukleáris válaszcsapással szemben. A legegyszerűbb megoldás — beszórni a világűrt szeméttel. A kifinomult felderítő és azonosító rendszer így ahhoz a vadászkopóhoz válik ha­sonlóvá, amelynek dohány- porral és borssal beszórt úton kell nyomot találnia. S mi történik akkor, ha földön és vizen szakadatlan infravörös jelek állandó tűzijátékát mű­ködtetik, sok ezer rakétahaj­tómű működését imitálva ez­zel? Ebben az esetben bár­milyen számítógép csődöt mond, tartozzon akár a tize­dik nemzedékbe. Ám elképzelhető valami­lyen bonyolultabb megoldás is. Például a Holdra telepí­tett rakétatámaszpontok. A hozzánk legközelebbi égites­tig mindössze három nap a repülési idő. Ha az amerikai­ak az űrernyő mögé bújva úgy döntenének, hogy — ter­mészetesen csak a feltartóz­tatás céljából — használják első csapás mérésére alkal­mas fegyvereiket, akkor há­rom nap múlva holdbéli ven­dégek látogatnák meg őket. Ha úgy döntenének, hogy elő­ször a Holdon levő támasz­pontokat támadják, akkor már útközben szembetalál­nák magukat a megtorlásra szánt eszközökkel. Aztán ott van még a félorbitális és or- bitális rakéták lehetősége, amelyekkel szemben az egyet­len védelem, ha valaki nincs birtokában ilyen rendszerek­nek. Lehűthető az első csapás megtételének vágya víz alá rejtett szuper nehéz rakéták­kal, vagy olyan berendezé­sekkel, amelyek a világűr­ben, levegőben és vízben megbénítanak minden táv­közlési és ellenőrzési rend­szert, s lehet, hogy még az áramellátást is. De bármilyen nyilvánvaló is az űrfegyverkezéshez fű­zött remények illuzórikus volta, az nem lehet ok a tét­lenségre, a passzív kivárás­ra. A politika és a nemzetvé­delem területén ugyanis semmi nem történik csak úgy magától. „Amíg ez a kez­deményezés „önmagától ki­múlik addig még sokat kell dolgoznunk és sokat kell köl­tenünk” — jegyzi meg a szemleíró. Az Izvesztyija szemleírója szerint a washingtoni vezetés jelenleg nem egyszerűen fé­kezi az előrehaladást a fegy­verkezési kérdések megoldá­sában, hanem földig akar rombolni mindent, amit az államok közös erőfeszítéssel a jelenlegi kormányzat hi­vatali idejének kezdete előtt létrehoztak. Ez az esztelen és kalandor magatartás még az Egyesült Államok szövetsé­geseire is riasztóan hat. Washingtonban tisztában vannak ezzel, de a maguk módján értelmezik. Kijelen­tik, hogy aki a világűrt el­lenőrzi, az ellenőrzi az egész világot. Abból indulnak ki, hogy a fegyverkezési hajsza kiterjesztése a világűrre meg­nyitja a zsilipeket a versen­gés előtt minden területen. A Pentagon tervei között sze­repel a hadászati és operatív támadó fegyverzetek erőlte­tett ütemű fejlesztése, legyen szó nukleáris vagy hagyo­mányos, szárazföldi vagy akár tengeri telepítésű fegy­verekről. Végezetül az Izvesztyija hírmagyarázója Konsztan- tyin Csernyenko figyelmez­tetését idézi: a nukleáris ha­talmaknak vállalniuk kell a népek színe előtt rájuk háru­ló történelmi felelősséget, s konkrét cselekvéssel kell hoz­zájárulniuk a nukleáris há­ború veszélyének csökken­téséhez. A Kelet-Magyarország pályázatára érkezett Mándok és környéke a felszabadulás után Másnap a szovjet parancs­nokságon beszámoltam az NB határozatairól. Megígérték, hogy mindenben támogatni fogják a testület munkáját. A rendőrparancsnoknak egy pisztolyt, két rendőrnek kis­puskát adtak a leventeegye­sület elkobzott készletéből. Egy asztal le volt terítve vö­rös molinóval, ideadták, hogy a rendőrök készítsenek abból karszalagot. Faragó Oszkár és Szabó György lelkes mun­kája eredményeként a járás északi községeiben a közrend és közbiztonság rövid idő alatt megszilárdult. Sokkal komplikáltabbnak látszott Vajda György válla­lásának teljesítése a kereske­delmi élet normalizálására vonatkozóan. A háború előtt Mándok élénk kereskedelmi központ volt. A Hangyát és egy-két kisebb jelentőségű boltot leszámítva, a szaküz­letek, a vegyesboltok, a mal­mok, a tüzelő- és építőanya­got árusító telepek zsidó tu­lajdonban voltak, ők bonyo­lították a mezőgazdasági ter­mékek felvásárlását is. 1938- ban a zsidó lakosság lélek- száma 298 fő volt. 28—30 fő­nek sikerült a fővárosba el­jutni a deportálás elől. A többiek koncentrációs tábor­ba és munkaszolgálatos ala­kulatokba kerültek. Mind­össze tizennyolcán élték túl a fasizmus borzalmait. Vajda György már február hónapban felvette a kapcso­latot a Farkas testvérekkel. Menyhért, Jenő és Sándor majdnem egy időben tértek haza és apjuk kiürített bolt­helyiségét találták otthon. Nem akartak Mándokon ma­radni és csak Vajda rábeszé­lésére álltak el szándékuk­tól. Az NB első ülése után Vajda György, L. Oláh Ist­ván főbíró és a szovjet pa­rancsnokság egy tisztje fel­kereste a Farkas testvéreket és a következőkben állapod­tak meg: — A Farkas testvérek meg­kezdik a mezőgazdasági ter­mékek felvásárlását. A bur­gonyát, az almát (az előző évi termésből sok volt kint a termelőknél) és a babot az NB által megállapított ára­kon vásárolhatják és viszont- eladásuk csak a hadsereg és közületek számára van meg­engedve. — Apjuktól örökölt joguk­nál fogva mint részvényesek átveszik a malom irányítá­sát. A vámkeresményből származó liszt és étolaj — míg felsőbb hatóságok nem intézkednek — az NB meg­bízottjainak jelenlétében használhatók fel. A Farkas testvérek a tőke­képzést ügyesen oldották meg. Megkezdték a felvásár­lási tevékenységet, de nem fizettek azonnal. Vevőt a szovjet parancsnokság szer­zett. Jöttek a katonai gépko­csik, szállították a felvásárolt árut és azonnal fizettek. Far­kas Menyhért egy lovas fo­gattal állandóan úton volt, amellyel mezőgazdasági ter­méket szállított és vegyes árut hozott a bolt részére. Minden alapvető cikket be tudtak szerezni a konyhasó kivételével. Ebben is a szov­jet parancsnokság segített. Nyíregyházáról igényeltek két tehergépkocsit, azokat a Farkas testvérek rendelkezé­sére bocsátották, hogy men­jenek Erdélybe konyhasóért. Már akkor román oldalról őrizték a határt, a határát­lépés lehetősége pedig nem volt tisztázva. Farkasék Vaj­da Györgytől kértek taná­csot, amelynek eredménye­ként az a döntés született, hogy nem kell a gépkocsik­kal utazni, mert az én iga­zolványom elégséges lesz a román határőröknek. Mérkvállaj irányában lép­tük át a határt az almával megrakott gépkocsikkal és Szatmárnémetiig meg sem álltunk. A határnál szolgá­latot teljesítő román katonák látták, hogy szovjet gépko­csik közelednek, szó nélkül felnyitották a sorompót. Még aznap visszaérkeztünk a konyhasóval. A Farkas fiúk­nak elmondtam, hogy mi a helyzet a román határon és a továbbiakban nem vállal­tam az utazást. Tekintettel arra, hogy a tőke a Farkas testvérek kezében volt felhalmozva, őket kel­lett igénybe venni az áram­szolgáltatás biztosításához is. Faragó behivatta egy NB- ülésre Farkas Sándort és elő­adta — a párttaggyűlésen megbeszéltek szerint —, hogy az elöljáróság őket kéri fel a fűrésztelep áramszolgálta­tó berendezésének felújítá­sára és a község villamos hálózatának felülvizsgálatá­ra. Wnnek fejében a lakos­ság részéről fizetendő áram­díj teljes mértékben a Fas- kas testvéreket illeti. E megbeszélés után három nappal a községben megin­dult az áramszolgáltatás. Makiári Sándor, a malom főgépésze és a Rosenbaum testvérek — mindannyian ki­váló szakemberek — annyi segédmunkást kaptak Farka- séktól, amennyit igényeltek. Addig abba sem hagyták a munkát, amíg a gépek üzem­kész állapotba nem kerültek. Ez a helyi áramforrás addig működött, míg a községet be nem kapcsolták az országos hálózatba. A szovjet parancsnokság közvetlenül intézkedett a Stark-féle sütöde üzembe he­lyezésére. Azt a tulajdonos örökösének hazaérkezéséig egy Erdélyből áttelepült pék­mester, Nagy Sándor vezette. Kezdetben csak a szovjetek részére sütött, majd a malom vámkeresményének felhasz­nálásával a lakosság részére is. Egyik délután éppen párt­taggyűlés volt, nekem kel­lett beszámolnom a MADISZ és az MNDSZ megalakítása ügyében tett lépésekről, ami­kor Majoros kisbíró kísére­tében megérkezett hozzánk az első olyan pártmunkás, aki a megyei pártszervezet képviseletében keresett meg minket. Vajda Márton a föld­osztás miatt jött. Nem autó­val vagy motorkerékpárral, még csak taposó biciklivel sem, hanem gyalogszerrel. Olyan cipőben, amelyből ki­kandikált a zokni. Kitörő lel­kesedéssel fogadtuk. Megváltoztattuk a napi­rendet. Vajda Márton rész­letesen ismertette a földosz­tásról szóló kormányrendele­tet és annak végrehajtásával kapcsolatos feladatokat. Be­szélt a földigénylő bizottsá­gok létrehozásáról, a pártel­lenőrzés fontosságáról. Fel­hívta figyelmünket az elő­fordulható szélsőségekre, a technikai kivitelezés szabá­lyaira. A párttaggyűlés úgy dön­tött, hogy a földigénylő bi­zottság elnöke Dévai József legyen, tagjai az MKP-ba időközben belépett Demeter István és Macsu Ferenc. A bizottság többi tagjait a másnap összehívandó MB je­lölje ki. Egyben a párttag­gyűlés utasította Vajda György elvtársat, hogy a já­rás többi községében is hala­déktalanul meg kell alakíta­ni az MKP helyi szervezeteit és a földigénylő bizottságo­kat. Az MB másnapi ülésén Vajda György ismertette a földosztásról szóló rendeletet és a földigénylő bizottságok létrehozásának szükségessé­gét. Gábor Jenő Mándok (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents