Kelet-Magyarország, 1984. december (44. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-15 / 294. szám

1984. december 15. Kelet-Magyarország 3 Egy tanácskozás nyomán Hús és tej, a liáztíí jiban AHOL DOLGOZNAK, VAN GOND ELÉG. Minél nagyobb, szerteágazóbb, sok embert foglalkoztató egy termelési szféra, annál in­kább jelentkeznek a prob­lémák. így van ez a háztá­ji és kisüzemi termeléssel; termeltetéssel. I\ía a háztáji és kisüzemi termelésben százezrek vesznek részt, egy részük nem is mezőgazda- sági dolgozó, kapcsolatuk az ágazattal nem közvetlen, hanem áttételes. Hogy a megyei munka- megosztásban milyen szere­pe van a háztájinak, utai rá néhány adat. 1983-ban a háztájiban művelt föld 48 ezer hektár volt, 278 ezer tonna gyümölcsöt termel­tek. Ugyanebben az idő­szakban 50 ezer volt a szarvasmarhalétszám, 24 ezer a fejőstehén, 272 ezer a sertések száma. A háztá­jiban megtermelt áru érté­ke meghaladta az 1,8 mil­liárd forintot. Mert a háztáji és kisüze­mi termelés árujára a bel­földi ellátásban és export­ban nagy szükség van, nem lehet közömbös a termelés szervezése, fejlesztése. Ezért is nagy jelentőségű minden olyan beszélgetés, tanácsko­zás, amely a háztáji és kis­üzemi termeléssel kapcsola­tos. Vonatkoztatható e meg­állapítás arra az eseményre is, amelyet a napokban Napkoron tartottak. A ta­lálkozót tsz háztáji ágazat­vezetők, szakirányítók ré­szére hirdették. Sajnálatos, hogy a megye 123 tsz-ének egyharmada sem képvisel­tette magát. Ettől függetle­nül a beszámolók, az ezt követő vélemények jók vol­tak, hasznot hajtők. Példa lehet erre a vendéglátás is­mertetője is. NAPKORON 40 MILLIÓ FORINTOS TERMELÉSI ÉRTÉKKEL főágazat a ház­táji. Tudatosan és fokozato­san jutottak el az önellá­tásra történő termeléstől az intenzív árutermelésig. A termelés felfutását a hetve­nes évektől a zöldség-, a gyümölcs-, a dohány- és a sertéstenyésztésre történő szakosodás biztosította. Az irányítással, a munka szer­vezésével ma főágazat-ve- zető, két ágazatvezető és öt­tagú háztáji bizottság fog­lalkozik. A szántóföldi ter­melés maximálisan gépesí­tett, az áruértékesítés a kö­zösön át történik. Növeli a termelés biztonságát, javít­ja a helyi ellátást, hogy a tsz szakboltokat tart fent. Zöldség-gyümölcs és hús­ellátás a helyi árutermelés­re alapozott, ugyanakkor tsz-bolt forgalmazza a ta­karmányok nagy részét is. A tanácskozás fő témája természetesen nem a nap­kori háztáji volt. A hús­ipar, a gabonaforgalmi és a tejipar illetékes osztályve­zetői számoltak be a ter­meltetésről, az eredmények­ről és feladatokról. Néhány kiemelt, reprezentatív szám: a húsipar ez évben felvásá­rolt 290 ezer sertést, ebből 138 ezret a háztáji adott, vagy ad. A GMV az értéke­sített takarmánynak feléta kistermelőknek adja el. A megyében ma 720 ezer ton­na abraktakarmány fogy. Szabolcs-Szatmárban a tej­termelés 138 millió liter, a kisüzemi részesedés 50 mil­lió. Ha a tíz évvel korábbi adatokkal a jelenlegit ösz- szehasonlítjuk, úgy a takar­mányfogyasztás, a hús- és tejtermelés jelentős növeke­dést mutat. Ennek ellenére a háztáji termeltetés, a ter­melés kiszolgálása egyetlen területen sem gond nélküli. A HUSI PÁRNÁK JOBB MINŐSÉGRE, pontosabb (havonkénti bontásban ará­nyosabb) áruátadásra lenne szüksége, a kistermelő vi­szont jobb árat szeretne. A GMV gondja más. ök nem­csak a termelést, a keverék­takarmány előállítását nö­velték, de bővítették a vá­lasztékot is. A kistermelők ezzel szemben a minőséget, egyes takarmányféleségek időleges hiányát, vagy a csomagolás módját kifogá­solják. A tejtermeléssel, -felvásárlással kapcsolat­ban kevés a panasz, inkább az a gond, hogy csökken a tehénlétszám, nehéz fenn­tartani a termelési kedvet, az 50 millió literes termelé­si szintet. Minden vállalatát képvi­selő osztályvezető a tervek­ről is beszélt. Egy-két mon­dattal nehéz utalni a sok hasznos elképzelésre, de sertéshústermelésnél min­den bizonnyal ösztönző lesz a kilogrammonkénti egyfo­rintos minőségi felár, a súlyhatáros fehér hússerté­sekért. A tejtermelést a 85- re tervezett további 150 ház­táji fejőgép kihelyezése szolgálja majd, amelyeket kedvezményekkel kapnak a tehéntartók. A gabonafor­galmi a jobb takarmányel­látást ígéri azzal is, hogy koncentrátumértékesítési akciót hirdet, A HÁZTÁJI ÉS KISTER­MELŐI MUNKA a hús- és tejtermelés, a takarmány­értékesítés és -felhasználás területén megméretett. A nagy egészben ezeknek po­zíciója stabil, az összterme- lési értékben a részesedése növekvő. A tanácskozás iga­zi rangját az adta, hogy jó­részt arról volt szó, miként lehet továbblépni, kinek- kinek mi a feladata a ter­melés szervezésében, a ter­melési kedv fenntartásában. Seres Ernő Óránként 0500 üveg Viking üdítőt palackoznak a Nyírké­mia Vállalat nyíregyházi üzemében. (Császár Csaba felv.) A SZABADSÁG NÉGY ÉVTIZEDÉBŐL RAKAMAZ Évszázadokon át alig moccant itt bármi is. A község lélekszáma sem változott lényege­sen: úgy ötezren éltek itt a múlt­ban is, most öt és fél ezres a lakos­sága, legfeljebb 1946 táján voltak ezerrel többen a rakamaziak, ami- koris sok innen el­származott ember tért vissza a váro­sokból a biztosabb megélhetést, ellá­tást nyújtó falura. Majd amikor a városok is éledez­tek a háború után, ismét elmentek. Pedig a háború itt is hagyott pusz­tító nyomokat: ki­pusztította a helybeli virágzó kiskereskedelmet fenntar­tó zsidóságot, megtizedelte a lakosság más rétegeit is. A háború áldozatává vált 5 'közúti és 5 vasúti híd, köz­tük a tiszai hid is. Villany, vasút, iskola, terményraktá­rak nélkül maradt Rakamaz. A szabadság első pillanatai­ban az újjáépítés élére állt nemzeti bizottság kezdemé­nyezésére a környéken fel­lelhető mindenféle faanyag­ból tákolták össze az első ideiglenes hidat, amit később a jeges ár elsodort, s az új híd 48-ban készült el. A hidak nemcsak Szabol- csot és Borsodot kötötték össze, hanem Rakamazt és Tokajt, azt a két települést, amely azelőtt is, ma is példá­san jószomszédi együttmű­ködésben él. Számos rafca- mazi járt át a szomszédba munkára és bevásárolni is, itt vezetett át napi, heti in­gázó útja azoknak a raka- imaziaknak is, akik — mint­egy 3—400-an — jártak Di­ósgyőrbe, Kazincbarcikára és a borsodi bányavidékre. Ma is többé-kevésbé ennyien in­gáznák, de Borsodba már alig félszázan, a többség Nyíregyháza üzemeiben ta­lált szakmára, munkára. De ugyanennyien ide, a helybe­li szövetkezeti iparba is ér­keznek Eszlártól Szabolcsig és a mai nagyközség egész vonzáskörzetéből. Az elmúlt negyven eszten­dő helytörténeti dokumentu­mai — pl. egy tíz esztende­je készült értékes kéziratos tanulmány, amit a tanácshá­zán őriznek — számba veszi az újjáépítés és a következő évtizedek eseményeit. Érde­mes ebből felidézni a raka- mazi krónika jeles dátuma­it: Még be sem fejeződik a hároméves terv időszaka, amikor valamennyi ártéri híd újra áll, s a romelta­karítás is a falubeliek össze­fogásával történik. És mert 44 őszén rendkívül jó ter­mést takarítanak be, jut az éhező főváros élelmiszer- ellátására is a rakamazi ha­tárból. A földosztás itt kivételesen nem volt jelentős esemény, mert az egykori elkobzott koronabirtökon sohasem te­lepedett meg földbirtokos. A falu 70 nincstelen zsellérje kapót tehát alig több mint 50 hold földet. 1946-ban létrejött a helyi földművesszövetkezet, amely terményt, élelmiszert adott iparcikkekért cserébe a vá­rosi üzemeknek. 1947: meg­alakul a cipőipari ktsz, akkor 25 suszter összefogásával. Az első években kézműipari jel­legű munkát végeztek, ké­sőbb munkahelyüket tekin­télyes üzemmé fejlesztették és ez a szövetkezeti iparág egyértelműen meghatározta úgyszólván az egész község fejlődését a sofonkövetkező évtizedekben — mindmáig. 47-ben alapították a koráb­bi Hangya helyén a Népbolt , Vállalatot, régi magántulaj­donú üzlethelyiségekét kor­szerűsítettek pár éven belül, és a község igényeinek meg­felelő áruellátást szerveztek. 1949 két eseményt hozott. Megalakították a vegyesipari szövetkezetét (a mai RAFA- FÉM elődjét) és ekkor szer­veződött 50 helybeli paraszt- gazda összefogásával 400 hol­don az első közös gazdaság, a „Szikra” Termelőszövetke­zet, amely később beolvadt a 61-es alapítású „Győzelem” 1957-ben létrejött a raka­mazi takarékszövetkezet, így a hatvanas évtized elején a rakamaziak már teljes jog­gal jelenthették ki, hogy községük valamennyi gazda­sági ágában monopol hely­zetben van a szövetkezet. Szorgalmas, munkaszerető emberek — .magyar, német, szlovák származású családok — közös otthona, munkahe­lye a község. A história sze­rint 1728-ban az akkor itt élő 8 magyar család mellé 70 német család telepedett le Elzász-Lotharingiából. Szá­szok, tehát nem svábok vol­tak a ma is itt élő Krakom- pergerek, Stompok, Sulierek, Kellerek ősei, akik oly mér-' tékben beilleszkedtek a ma­gyar tájba, hogy utódaik már a múlt század közepétől a legmagyarabb magyaroknak vallották magukat. Hozzájá­rult ehhez az is, hogy 1840- ben egy Fekete Mátyás nevű lelkész már nem volt hajlan­dó német nyelven prédikálni és elrendelte a magyar ima­könyvek használatát. A mai utódok úgy tudják, hogy egy­kori anyanyelvűket ekkor oktatták utoljára a rakamazi iskolákban. Mi sem termé­szetesebb: ez az évszázados múltú honosodás azt ered­ményezte, hogy az idetévedő német turistához ma nem is olyan könnyű tolmácsot ke­resni a községben. Múltjából valamit átörö­kített ez a település: a kéz­műipar tekintélyes hagyo­mányát. Nem volt nehéz ugyanis megteremteni a te­kintélyes ipari szövetkezete­ket ott, ahol már a század- forduló után is legalább 70 kiváló kézműiparos tevé­kenykedett. Ök hozták létre hát a cipészek első szövet­kezetét, amely később „Ra- cita” néven futotta be kar­rierjét a külhoni piacokon is. A gyár ma Szabolcs-Szat- már egyik legtekintélyesebb szövetkezeti exportőre: a megye szövetkezeti iparának tőkés kivitele jelentős szá­zalékában innen kerül kL Ezernél több munkás készíti azt az évi egymillió pár női divatlábbelit, ami úgyszól­ván teljes egészében kivi­telre kerül A falusi házban indított manufaktúrából fu­tószalagokkal, korszerű gé­pekkel felszerelt üzemcsarno­kok nőttek ki. És jó hírne­vet szerzett a nagyvállalatok­kal együttműködő RAFA- FÉM is, amely autószervizé­vel szolgáltat, ugyanakkor gyors terméikváltással, az igényekhez való fürge alkal­mazkodásával fém- és faipa­ri termékeket készít 250 dol­gozót foglalkoztató üzemé­ben. Rakamaz burgonyájának egykori hírét szólásmondá­sok, slágerszövég is őr­zi. Fedák Sárinak tulajdo­nítják a helybeliek azt az idézetet, ami valahogy így hangzik: szaporodjatok, mint a rakamazi krumpli... És emlegetnek egy rigmust is: „Tokaj híres boráról, Raka­maz a krumplijáról”. E mon­dások igaza már inkább a múlté, éppúgy mint az állat- tenyésztő tradíciókat jelző egykori kis csorda (a Bere­kén) és a nagy csorda (a Pás­komon). Volt itt kis gulya és nagy gulya, sőt ménes is. A krumpli helyét átvette a tekintélyes almáskert, a ki­váló ártéri legelőt pedig ma már nagyüzemi módszerek­kel hasznosítja a Győzelem Tsz. 1970-ben 600 férőhelyes szakosított szarvasmarha­telepet létesítettek, s az évti­zed első felében itt volt a FAO egyik modellgazdasá- ga, szakemberei nyugati ta­nulmányutakon vettek részt és rendszeresen fogadták itt a fejlődő országok állat- tenyésztőit. Napjainkra te­kintélyes szarvasmarha-te­nyészet fejlődött ki ebben a gazdaságban, s erre alapoz­hatták az idén tavasszal mű­ködésbe lendített tejüzemet (3 tsz és a helybeli Áfész ösz- szefogásában). Innen látják el Tiszavasvári környékének 25 000 lakóját tejjel, tejter­mékkel. A Győzelem Tsz a Értékesítési és tárolási gondjait szünteti meg a Csep- regi Állami Tangazdaság az­zal, hogy büki üzemében mintegy 3,7 millió liter alma­iét présel idei termésének egy részéből. A hatalmas mennyiségű almaiét tovább­mostani évtized első három esztendejében sorozatban nyerte el a „Kiváló Szövetke­zet” címet, majd a MÉM ter­melési nagydíját. És ha a bur­gonyatermesztés hagyománya el is veszett Rakamazon, a télialma-termesztés; tarolás új bázisát tudták itt meg­teremteni telepítésekkel és ezer vagonos saját hűtőhá­zukkal. Rakamaz neve nyáridőben a kirándulás, strandolás fo­galmával is társul a távolról ideérkezők gondolatában. A Tisza-parti strandot a két szomszéd, Rakamaz és To­kaj együttesen tartja fenn, látja el. A hétvégi üdülő­övezet terebélyesedik: út­törőtábora, autós kemping­je, vállalati üdülőtelepek sora alakult itt ki, de a to­vábbi fejlődést ígéri az a tény, hogy 270 telket par­celláztak ki családoknak és 30-at intézményeknek.' Ami­kor ez három éven belül be­épül, voltaképpen ki is alakul a rakamaz—tokaji üdülőkörzet végleges hatá­ra. A rakamazi ember egyre igényesebb: a község 1700 lakása közül a négy évtized­ben ezer átépült, korszerű­södött: házai 98 százaléká­ban vezetékes víz folyik, für­dőszobás lakások épültek. Minden harmadik család autótulajdonos, s a lakosság takarékbetét állománya el­éri a 124 millió forintot. De a művelődés iránti igények is rendkívül erősek. Nem ritka esemény itt, ha a hely­beli szövetkezetek olykor autóbusz karavánt indítanak, s az úticél a nyíregyházi Mó­ricz Zsigmond Színház vagy a miskolci Nemzeti. Amikor a minap a raka­mazi állomás előtti téren fag­gattam az ott várakozó, sze­kéren pipázó parasztembert arról, hogy tud-e valamilyen híres szülöttéről, neves el­származottjáról ennek a fa­lunak, azt válaszolta: „Híres ember itt mind, aki itt él, merthogy rakamazi..Ügy hiszem, igaza van. feldolgozásra Mosonmagyar­óvárra szállítják, hogy besű­rítsék, s így adják el a nyu­gati piacokon; a sűrítmény­ből üdítő ital, bor és kozme­tikum készül. A csepregieknek az alma így fizet a legjobban. Tsznbe. Szilágyi Szabolcs Alma helyett almaié Ilyen volt a rakamazi Tisza-híd 1945-ben. A „Racita” korszerű üzemcsarnoka ma.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents