Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-11 / 265. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. november 11. A hét három kérdéso Miguel D’Escoto nicaraguai külügyminiszter az országát fe­nyegető külső veszélyről nyilatkozik Managuában. O Milyen volt a világ­visszhangja Reagan győzelmének? Míg Ronald Reagan köz­vetlen környezete és a befo­lyása alatt álló amerikai saj­tó az elnök kétségtelen je­lentős választási győzelmét az egész reagani kül- és bel­politika általános helyeslése­ként igyekezett feltüntetni, addig mind az USA határain belül, mind pedig az Egyesült Államok nyugati szövetsége­sei körében számosán arra fi­gyelmeztettek, hogy a válasz­tási eredmény koránt sem je­lenthet „biankó csekket”, vagy „teljes felhatalmazást a reaganizmus folytatására”. Jelzésként értékelték, hogy a kongresszusban nem sike­rült a republikánusoknak olyan többségre szert tenni­ük, ami az elnök abszolút tá­mogatását lehetővé tenné. A világvisszhangban hang­súlyt kaptak a választási kampány második felében az elnök-elnökjelölt béküléke- nyebb szólamai, az atomfegy­verkezés korlátozására tett ígéretei. Az első szovjet rea­gálásokban is az áll, hogy ezeket a szólamokat tettek­nek kellene követniük. De másutt is, Párizstól Madri­dig, Bonntól Rómáig azt hangoztatják hivatalos he­lyeken és a sajtóban, hogy most már meg kell kezdőd­nie a párbeszédnek, egy új leszerelési tárgyalássorozat­nak. Vannak persze, kétkedő hangok is: a párizsi Le Mon­de például arra utalt, hogy az USA-ban még mindig óriási a befolyása a hadiipar­nak, általában a katonai-ipa­ri komplexumnak, s így a leszerelési tárgyalások még jó ideig aligha hozhatnak eredményt. Az USA és Japán, illetve az USA és Nyugat-Európa közötti gazdasági ellentétet: felszínre kerülését várja szá­mos kommentátor, mivel ed­dig az amerikai választási kampány miatt azokat szán­dékosan háttérbe szorítot­ták. Jellemző a párizsi kor­mány szóvivőjének megfo­galmazása: gazdasági és ke­reskedelmi téren a két kor­mánynak „bőven van mon­danivalója egymás számára”. De Tokióban is tartanak at­tól, hogy a túl nagy ameri­kai kereskedelmi mérleghi­ány megszüntetésére az új washingtoni vezetés kemény és kíméletlen kísérleteket tesz. © Mi váltotta ki a Nica­ragua körüli feszültsé­get? Az amerikai sajtó szenzá­ciós tálalásban kezdte kö­zölni a hét elején, hogy a CIA szerint egy szovjet te­herhajó MIG-repülőgépek ré­szeit szállította konténerek­ben egy nicaraguai kikötőbe. A washingtoni kormány szó­vivői különböző nyilatkoza­tokban „az USA elleni fenye­getésnek” minősítették, hogy Nicaragua harci repülőgépek­hez juthat. A managuai kor­mány éppúgy cáfolt, mint a szovjet kormány, de jódara­big az amerikai propaganda­gépezet erről alig akart tu­domást venni. Az Egyesült Államok hadigépezete pedig már mozgásba is jött: két amerikai fregatt 12 tengeti mérföldre megközelítette a nicaraguai partokat, katonai repülőgépek pedig felderítő repüléseket végeztek az or­szág légterébe behatolva. Ez ellen a managuai kormány hevesen tiltakozott, panaszá­val pedig az ENSZ Biztonsá­gi Tanácsához fordult. A nicaraguai fegyveres erő­ket riadókészültségbe helyez­ték, 20 000 diákot pedig, akik a kávészüretre indultak vol­na, honvédelmi feladatokkal bíztak meg. A managuai kor­mány ugyanis — külügymi­niszterének, Miguel D’Escotó- nak nyilatkozata szerint — a fregattok és a harci repülő­gépek megjelenését az USA katonai beavatkozásának nyi­tányaként értékelte. Érdemes emlékeztetni arra, hogy a nicaraguai interven­ció lehetőségét az amerikai sajtó és a washingtoni poli­tikai körök már régóta latol­gatják. Az U. S. News and World Report hasábjain ok­tóber 22-én Reagan, még mint elnökjelölt, úgy nyilat­kozott, hogy „nem lenne rosszabb dolog a világon, mint egy beavatkozás Nica­raguában ...” Viszont sok borúlátó hírmagyarázó azt jósolgatja, hogy az interven­cióra mégis sor kerül, vi­szonylag hamar, hogy aztán a világ rövid idő múlva el is felejthesse. S jellemző bizo­nyos amerikai körökre, hogy a hírhedt Barry Goldwater szenátor nyíltan követelt Reagan elnöktől radikális intézkedéseket a „Nicara­guái fenyegetés” ellen. © Mi várható az izraeli —libanoni katonai tárgyalásoktól? Nakurában, az UNIFIL, vagyis az ENSZ libanoni nemzetközi erői főparancs­nokságán többnapos halasz­tás után összeült Izrael és Libanon katonai küldöttsége. Tárgyalásuk célja az lenne, hogy meghatározzák az izra­eli csapatok kivonásának fel­tételeit. A feladat meghatá­rozásában a feltételes mód azért látszik jogosnak, mert Tel Aviv már többször hang­súlyozta, hogy csak Izrael északi határának biztonságá­val kapcsolatos maximális elkötelezettség láttán hajlan­dó visszavonni egységeit. Ami annyit jelent, hogy az izraeli küldöttség állandóan fölfelé srófolhatja igényeit. A libanoni tárgyalófél moz­gásterét beszűkítik nyilván­való arab igények (Szíria és a Palesztin Felszabadítási Szervezet igényei), azon kí­vül, hogy természetesen ma­ga Libanon sem mehet bele túl nagy engedmények meg­tételébe. Mindenesetre a helyzet alapos változására mutat, hogy szemben a tavaly má­jus 17-i izraeli—libanoni meg­állapodás megkötése idején tapasztalt majdnem barátsá­gos hangulattal, most fagyos és szinte ellenséges légkör­ben kezdődtek el a tárgyalá­sok. A jelen volt megfigye­lők megjegyezték, hogy a küldöttség tagjai még kezet sem fogtak. Az izraeli kivonulás egyik kulcskérdése, hogy mi lesz a a dél-libanoni Izrael-barát egységekkel, néhai Haddad őrnagy csapataival? Ezeket Tel Aviv szerelte fel, képez­te ki igazán. Jelentőségüket mutatja, hogy Simon Peresz izraeli miniszterelnök a na- kurai tárgyalások másnapján látványos módon felkereste ezeket az egységeket. Végeredményben azonban valószínű, hogy Izrael maga­tartására rányomja majd bé­lyegét az új amerikai kor­mányzat közel-keleti kon­cepciója. TOLLHEGYEM: A nyugati világban a hadgyakorlatoknak külön­böző fedőneveket szoktak adni, de talán helyesebb azt mondani, hogy fantá­zianeveket. Elfedni ugyan­is vajmi keveset tudnak, viszont jókora képzelőerő­ről tanúskodnak az elneve­zések kiagyalói. A hét elején amerikai— egyiptomi hadgyakorlato­kat tartottak „Tengeri fu­vallat" néven. A tenger stimmel, amennyiben a két ország flottacsoportosításai vettek részt elsősorban a manőverekben. Például tiz Independent repülőgép- anyahajó is, amelynek fe­délzetén 70 harci gép van. Ezenkívül más légikötelé­kek szintén bekapcsolód­tak a légi- és tengeri had­műveletekbe, amelyek so­rán vissza kellett verjenek egy feltételezett Egyiptom elleni támadást. Ez pedig már nem minő­síthető egyszerű „fuvallat”- nak. Ha arra gondol az ember, hogy Líbiában tün­tetésekkel, diplomáciai til­takozásokkal válaszoltak a határaik előtt lezajlott erő­fitogtatásra, akkor a „Ten­geri fuvallat” nyomán a közmondás is idézhető: „Aki szelet vet, vihart arat”. P. J. India több körzetében a szikh—hindu összecsapások több száz halálos, és több mint ezer sebesült áldozatot köve­teltek. Á Minisztertanács tárgyalta Fejlődött a tömegközlekedés A felszabadulást követően rendkívül dinamikusan nö­vekedtek az ország szállítási szükségletei. A jelentkező igényekkel lépést tartva egész közlekedési rendsze­rünk óriási fejlődésen ment keresztül. Az 1968-ban elfo­gadott közlekedéspolitikai koncepció nyomán — külö­nösen a 70-es évtizedben végrehajtott fejlesztések eredményeként — mennyisé­gileg és minőségileg is je­lentős, nemzetközi mércével is elismerésre méltó ered­ményeket értünk el. Tavaly naponta csaknem 11 millió utas vette igénybe a tömeg­közlekedési eszközöket, ami azt jelenti, hogy egy utas évente több mint 9000 kilo­métert utazott. Ma már az ország 3. 066 települése közül mindössze kettő, — a 27 la­kosú Felsőszenterzsébet és a 16 lakosú Nemesmedves — közhasználatú tömegközleke­dése megoldatlan. KORSZERŰBB VASÜTHALÓZAT A kormány most azért tar­totta szükségesnek a sze­mélyszállítási szolgáltatások színvonalának áttekintését, hogy megvizsgálja: a korlá­tozott beruházási lehetőségek ellenére milyen eszközökkel lehetne tovább javítani az utazás kultúráltságát. A ko­rábbi években már születtek erre vonatkozóan intézkedé­sek, mint például a lépcsőze­tes munka- és tanítás kez­dés bevezetése, a közületi autóbuszállomány tömeg- közlekedési célú hasznosítá­sa, vagy a magánszemélyek gépjárműhasználatát szabá­lyozó intézkedések, s ma is napirenden van a 40 órás munkahét kiterjesztésével összefüggő forgalomszervezés korszerűsítése. Érthető ez a kiemelt figye­lem, hiszen a közlekedés színvonala, s ezen belül kü­lönösen a személyszállítási szolgáltatások minősége a la­kosság életkörülményeit je­lentősen befolyásoló tényező. A lakosság értékítéletében a közlekedés minősítése — az életszínvonal számos összete­vője közül — közvetlenül az áruellátás és a lakáshelyzet után következik. Mik ennek a gyors és mi­nőségileg fontos változásnak a legfontosabb jellemzői? A vasúthálózat fejlesztése so­rán elsősorban a pályakor­szerűsítésre, a vonalvillamo­sításra és a fejlett biztosító berendezések felszerelésére koncentráltuk erőinket. GYORSABBAN UTAZUNK Ma már a teljes vasúti há­lózat háromnegyede alkalmas 20 tonnánál nagyobb tengely­nyomású kocsik továbbításá­ra, és csaknem a fele a 100 km/óra sebességű szerelvé­nyek közlekedtetésére. Az el­múlt két évtizedben a gőz­vontatást gyakorlatilag teljes egészében a dízel és villamos vontatás váltotta fel. A közhasználatú autóbusz­állomány férőhelyeinek szá­ma több mint háromszorosá­ra emelkedett és mintegy 70 új pályaudvar épült. Leg- szembeszökőbb a fejlődés a személygépkocsi-állomány te­rén, amely 66-szorosára emelkedett, s ma már gya­korlatilag minden harmadik család rendelkezik saját gép­kocsival. A fővárosi és a vidéki nagyvárosok tömegközleke­désében ugyancsak jelentős változások regisztrálhatók Az üzembe helyezett létesít­mények nemcsak az utazási körülményekben eredmé­nyeztek jól érzékelhető javu­lást, de az országképet is gazdagították és gyarapítot­ták a nemzeti vagyont. Ezek közül is kiemelkedik a metróhálózat és a hozzá kapcsolódó felszíni úthálózat fejlesztése. Számos nagy fon­tosságú alul- és felüljáró­rendszerrel kombinált közle kedési csomópont létesült, amely több tömegközlekedési eszközt kapcsol szerves egy­ségbe, lerövidítve az utazás­sal töltött időt. Befejeződött a 200 lakosnál nagyobb te­lepülések bekötőútjainak épí­tési programja és a tömeg- közlekedési járműpark is szá­mottevően korszerűsödött. ORVOSOLHATÓ PANASZOK Ennyi eredmény láttán az ember hajlamos azt hinni, hogy problémákról már nem is lehet beszélni. A kormány elé terjesztett jelentés azon­ban részletesen kitér a vas­úti pályatestek elöregedésé­nek ismertetésére, éppúgy, mint a közlekedés területén is ismert munkaerőhiányra. Nem hallgatja el az utazási körülményekben tapasztalha­tó gondokat sem. A jármű­vek tisztaságával, a menet­rendszerűség betartásával, a csúcsidőben tapasztalható zsúfoltsággal éppúgy foglal­kozik, mint azzal, hogy a holtidőben viszonylag ritkák a járatok. Rövid prognózis­ban áttekintést adtak az elő­terjesztők a jövőről is, meg­jelölve azokat a területeket, ahol az ágazat segítségre szo­rul. A kormány kifejezte elis­merését azért, hogy a közle­kedési vállalatok — az anya­gi erőforrások szűkössége és a munkaerőgond ellenére is — sikeresen őrizték meg, sőt helyenként javították is a személyszállítási szolgálta­tások színvonalát. Felhívta a figyelmet a munka- és az üzemszervezésben rejlő jelen­tős tartalékokra, és megbíz­ta az illetékeseket, hogy a VII. ötéves terv előkészítése során gondoskodjanak az el­ért színvonal további megőr­zéséről, és lehetőségek sze­rinti javításáról. Arvay Tivadar Lázár György a Szovjetunióba utazik Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszter- tanácsának elnöke a Szov­jetunió kormányának meg­Egy SR—71 típusú ameri­kai kémrepülőgép pénteken ismét megsértette Nicaragua légterét. Nem egészen két hét leforgása alatt ez volt a har­madik alkalom, hogy az ame­rikai légierő legkorszerűbb felderítőgépeinek egyike át­hívására november 11-én, vasárnap munkalátogatásra a Szovjetunióba utazik. repült a közép-amerikai or­szág felett. Miguel D’Escoto nicaraguai külügyminiszter a provoká­ció miatt újabb tiltakozó jegyzéket küldött George Shultz amerikai külügymi­niszternek. /------------------------------------------------------------------------------------------------------------­­HÉTFŐ: A nicaraguai választásokon a Sandinista Nemzeti Felszabadi tási Front nagy többséggel győzött, Daniel Ortega lett az el nők — Indiában mérséklődött a feszültség — A Berlinbe Iá fogatott Fred Sinowatz vendéglátójával, Erich Honeckerrel együtt a párbeszéd és az együttműködés szükségességéről nyi­latkozott KEDD: Felújította munkáját a stockholmi konferencia — A moszkvai november 7-i díszünnepség szónoka Andrej Gromiko volt, s hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió továbbra is kész a komoly és becsületes tárgyalásokra SZERDA: Jelentős arányú győzelmet aratott Ronald Reagan az amerikai elnökválasztáson, a képviselőházi és a szenátusi választásokon a republikánusok már koránt sem érték el a várt eredménye­ket — Konsztantyin Csernyenko mondott beszédet Moszkvá­ban az ünnepi fogadáson — Riadókészültségbe helyezték az amerikai flottamozdulatok miatt a nicaraguai fegyveres erőket CSÜTÖRTÖK: Szovjet és nicaraguai cáfolatok a CIA vádjaira — Az első szov­jet kommentárok szerint a választási ígéretek után a Szov­jetunió tetteket vár az új Reagan-kormányzattól — Szocialista országok leszerelési javaslatai az ENSZ-ben — Genscher kül­ügyminiszter a bonni parlament vizsgálóbizottsága előtt nyi­latkozott pártja és a Flick-konszem kapcsolatairól PÉNTEK: Kádár—Jaruzelski-találkozó Budapesten — A Szocialista Inter ­nacionale leszerelési bizottsága Tokióéin ülésezik — Ostrom- állapot Chilében a kormányellenes megmozdulások elfojtására — Simon Peresz izraeli kormányfő látogatása Dél-Libanonban SZOMBAT: A Biztonsági Tanács Nicaragua panaszára az amerikai fenye­getésekről tárgyal — Goldwater szenátor inváziót sürget — Li Hszien-nien kínai államfő dél-európai körútra indult — Papandreu görög kormányfő Szíriában tárgyal V _______________________________________________________________________✓ iiangüi wii nrrii.T fn Tit**""nt • * *. : cl» &*■ „Tengeri fuvallat“ Nicaraguai tiltakozás

Next

/
Thumbnails
Contents