Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-11 / 265. szám
1984. november 11. Kelet-Magyarország 3 Anyaság „Boldog vagyok” mondta a kismama, mikor magzattól domborodóan benyitott a szerkesztőségbe, „s szeretném, ha ezt másokkal is megoszthatnám.” Nehézkesen mozgott, láthatóan hetei vagy csak napjai voltak az örömteli eseményig. Mégis feljött a meredek lépcsőn, hogy sűrű lélegzet- vételek között beszámoljon arról, mi örvendeztette meg annyira. A panasszal érkező olvasó nem ritka. A mindennapok tartogatnak bőven bosszúságot, apró-cseprő vagy éppen nehezen orvosolható problémákat. Ritkább vendég, aki örömét jön megosztani. Hallgattam hát a kismamát, aki elújságolta, hogy az egyik áruház pénztáránál állt sorban, mikor észrevette a pénztárgép mellett a habos kakaót. Tízórainak szánta a pénztáros, s csak a pillanatra várt, amikor a vásárlók so - ra egy időre megszakad. Kismamánk nem tudta levenni szemét a pohárban magát kínáló kakaóról, és nagyokat nyelt. Hogy mi történt ezután? A pénztárosnőnek elég volt egy pillantás, mindent megértett. Szó nélkül, mosolyogva átnyújtotta a habos kakaót. ■ ■ Ahogy az már lenni szokott, az öröm nem jár egyedül. A kismama útja a postára vezetett. Külföldre kívánt feladni egy csomagot, ám nem az előírás szerint állította össze. Az epizód megszokott folytatása itt is elmaradt. A cSPmag- felvevő alkalmazott nem adta vissza kurta-furcsa szavak kíséretében a szabálytalanul átkötözött csomagot, hanem a várandós anyuka láttán fürge ujjakkal maga látott hozzá, hogy szabályok szabta köntösbe öltöztesse a küldeményt. Hát ennyi, nem több történt azon a borongás őszi napon a mi kismamánkkal, de ez olyan boldogsággal töltötte el, amit másokkal is meg akart osztani. Látogatása után eltöprengtem. Eszembe jutott, hogy nemrég az egyik nagyközségi tanácselnökkel az újabb népesedéspolitikai intézkedések várható hatásairól beszélgettünk. Azt kérdeztem tőle, helyben mit tudnak tenni, hogy ne fogyjon, hanem gyarapodjon a lé- lekszám. Szóba jöttek az élet- és munkakörülények, az egészségügyi ellátás, s még sok más egyéb. Majd a szemléletváltás fontosságát bizonygatta. Az emberek értékrendjén kell igazítani, hogy az anyaságnak nagyobb legyen a rangja, a „társadalmi presztizse”. Most értem csak igazán mire gondolt. Hogy nap mint nap hasonló örömök érjék a leendő anyukákat, mint a szerkesztőségbe benyitó ismeretlen-ismerős kismamát. (reszler) Hagy a nagydíjas termák Az ember felelősségéről VÁLASZOL: SZABOLCSI GYÖRGY DARUKEZELÖ — Ez a vezérgép most a vállalatnál. Mindent tud, amit egy korszerű autódarunak tudnia kell. Itt vannak a táblázatok. Mutatják a gémkinyúlást, dőlésszöget, milyen állásban mennyit emelhet a teleszkópszerűen magasba tolható daru. — Hogy lesz valaki darus ? — Burkoló tanulóként kezdtem a SZÁÉV-nél. A jogosítványt az MHSZ-nél szereztem meg, a darus iskolát pedig Debrecenben jártam. Nőtlen voltam, s arra gondoltam: miért ne tanuljak ki egy másik szakmát is? — Jobban járt így? — Az eredeti szakmámban 'biztosan többet kereshetnék, és a felelősség sem lenne ekkora. Legfeljebb felpúposo- dik a parkett, vagy leválik a szegőléc. Meg lehet javítani. Itt meg egy rossz mozdulat, leüt az ember valakit, megborul az autó, törik a panel. — Most már nős, családja van, bizonyára jól jönne a nagyobb kereset. — Szeretem ezt a gépet. Jártam Tátrával, Kirovval, s most ez az NK 300-as. Még be se fordulok az építkezési területre, már előre gondolkodom: hova fogok állni, miként fogok emelni, hogy a gépnek és az ott dolgozó embereknek is kézre álljon. Izgalmas ez a szakma, és mindenkinek kell egy kis izgalom. A saját munkáját ne unja az ember, mert annál rosszabb nincs, és köszönet sincs a nemszeretem dologban. — Most mi a feladat? — Az épülő örökösföldi ABC-áruház oszlopait állítom már napok óta ezzel a sárga Berger Kató daruval. — Nem unja? — Már 25 éve dolgozom a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalatnál, és mások mondják; szép idő enynyit lehúzni egy helyben. Azt hiszem, ezért is mernek rámbízni egy ilyen automatizált gépet. Ám ha ezen túlnézünk, az a véleményem, végeredményben mindegy, hogy mit csinál az ember, csak kedvvel végezze, és igyekezzen minél nagyobb hasznot hajtani annak a közösségnek, ahová tartozik. Mester Attila Friss hír: A BUDATRANSAK 8. nemzetközi anyagmozgatási és csomagolási kiállítás nagydíjas terméke lett a „Fémmunkás” Vállalat HI—LO variálható polcos állványrendszere. Ez balkányi termék. A gyárnak — amelyet 1980. június 12-én avattak és amelynek ma 400 dolgozója, — három fő terméke van. Csodálatos dolgokat produkálnak a dunaújvárosi acéllemezekből. A hatalmas, hat hajós csarnokban bonyolult hengerrendszerek a sima lemezt üregesen sokféleképpen hajtogatják és ebből születik a legkeresettebb cikk a Dorogi „B”, műszaki zsargonnal nyílászáró, balkányi szóval élve ajtó és ablak. Állványok Irakba Muri László, igazgatóhelyettes, a balkányi üzem vezetője elégedett: — Termékeink iránt a kereslet állandóan növekszik, szinte meghaladja a kapacitásunkat. Belföldre, külföldre egyaránt szállítunk. Raktári állványokat például ez év első felében 550 tonna súlyban küldtünk Irakba. A tatabányai Sztráda Áruház megrendelése 100 tonna súlyú állvány volt. Annak, hogy van munkánk, örülünk. Igyekszünk is lelkiismeretesen, fegyelmezetten jó minőségű munkát végezni. Ha a megrendelőinket meg akarjuk tartani, a piac igényeit maradéktalanul ki kell elégíteni. Mondja mindezeket Muri László, de vajon mit mond Krizsai Lajos szocialista brigádvezető, aki többedmagá- val már több mint egy hónapja ingázik Nyíregyháza és Balkány között, a gyár, illetve a balkányi üzem jó hírnevéért. — Bent a nyíregyházi gyárban kevesebb a munka, itt viszont sok van, természetes, hogy ide kijárunk. Korábban kelünk, később érünk haza, ez nem a legkellemesebb dolog, de mindenki megérti és mindenkinek megéri .. . A lakásprogram része A nagy csarnokban nem lehet beszélgetni. Fülsiketítő Emlékház Pál Gyulának Emlékházat kap Pál Gyula szülőfalujában. A terv nem újkeletű. A kállósem- jéni tanács a festőművész halála után elhatározta, hogy egy állandó kiállítással kíván adózni neves szülöttje emlékének. A kiszemelt épület átalakítására azonban a vártnál nehezebben kaptak kivitelezőt, ezért késik a házavató. Most arról kaptunk hírt, hogy a kállósemjéni Új Élet Termelőszövetkezet építőbrigádja befejezte a leendő emlékház külső és belső tatarozását, kijavították és átfedték a tetőt is. A belső szerelési munkálatok vannak hátra. A kiállítandó festményék védelme érdekében meg kell oldani a fűtést. Állandó, legalább 10 fokos hőmérsékletre van szükség ahhoz, hogy az alkotások ne rongálódjanak, a színek, a felületek eredeti szépségükben megmaradjanak. Valószínű, olajradiátor kerül majd a helyiségbe. A legújabb ütemezés szerint a még hátra lévő munkálatokkal a télen végeznek, és jövő tavasszal avatják fel a Pál Gyula-emlékházat, melyben mintegy tíz—tizenöt festmény nyújt keresztmetszetet a művész munkásságáról. Pál Gyula emlékének kívánnak adózni a kállósem- jéniek azzal is, hogy az illetékesek pozitív döntése után — mely még várat magára, — az új általános iskola névadójául választja meg a festőművészt. Egyébként a korszerű oktatási intézményt szeptemberben vehették birtokukba a diákok. A nyolc 'tanterem, két szaktanterem, normál tornaterem átadásával megoldható a csak délelőtti tanítás. Az iskolaépület kazánházát már a jövőre gondolva alakították ki: helyet kaphat majd benne az a kazán, ami fűitheti a tanyai kollégiumot és a korábbi tantermeket. A fűtésBalkányból Afrikába Munkában a végszerelő asszonyok szocialista brigádja. a munkazaj. Légköszörűk, légvágók, szegecselők robaja felesel egymásnak és vakítja a szemet a CO hegesztő, a tompa hegesztő szikra zápora. A művezetői irodában mondja hát tovább a jól képzett lakatos gondolatait: Krizsai Lajos, a Kiváló brigád vezetője. kát gyártottunk, itt arra törekedtünk, hogy a betanulási időt lerövidítve adjuk a száz százalékot. Vagy még többet. A vállalat kiváló brigádja vagyunk és azt hiszem, ehhez méltóan itt is helytál- lunk ... A műhelyben reggel 9-kor feneketlen mélységű a csönd. Mindenki reggelizik. A végszereléssel foglalkozó asszonyok is megpihennek egy kicsit. Piros, sárga és zöld zománcozott ajtó és ablakok tömegében ki tudja .merre száll ilyenkor a gondolat. Az asszonybrigád helyettes vezetője Sebők Lászlóné azt mondja: — De nehéz volt felkelni reggel. Ma hajnali háromkor kezdtünk, — Háromkor? — Már aki — jegyzi meg Kvetkó Andrásné. Mi hárman Geszterédről biciklizünk ide. 6 kilométer, számolja ki, mikor kell felkelni. — De hát miért szükséges ez a korai kelés? — Mert sok a munka. Minden világos. Sok a munka, szorít a határidő, az árut várja a megrendelő. Vállalták, helytállnak Sebőkné másról beszél. Mondja; egyszer-egyszer ki lehet ezt bírni. Különben is még mindig jobb, ha munka van, mint az, ha állnának valamiért és csak a sima órabért kapnák. Különben is az asszonyok is viselik a kiváló brigád címet, a felszabadulási és kongresszusi versenyben nemcsak kommunista szombatot vállaltak, de azt is, amikor kell, helytállnak. A törékeny, fekete hajú asz- szony nem egészen úgy, illetve ezt kiegészítve fogalmaz... — Mi az asszonyok többsége, a háztartásból jöttünk dolgozni ide. Én szeretem ezt a munkát, de a többiek is, mert kitartanak. Néha nehéz, de ezt is vállaljuk, ha rhár így hozta az idő ... A szerelőcsarnok zajára rázáródik az ajtó. Kint az udvaron más a kép, a mozgás. Ott csomagolnak és rakodnak, onnan már megy a késztermék Budapestre, vagy országon túlra, Afrikába is. A megrendelők kívánságát ki kell elégíteni — így mondta ezt az igazgatóhelyettes. Seres Ernő — Az én brigádom tizenegy tagú, de harmincnégyen járunk most ide. Része ez a mi munkavállalásunknak, hiszen úgy szövegeztük, hogy elősegítjük a gyár lakásprogramban, exportban vállalt kötelezettségeinek teljesítését. Bent mást csináltunk, zsalukorszerűsítés körülbelül ötmillió forintba kerül, s a VII. ötéves terv egyik fontos beruházásának szánják. Az új iskolaépület falát már díszíti egy emléktábla. Október végén avatták fel a község felszabadulásának 40. évfordulója alkalmából. A felszabadító harcokban részt vevők tiszteletére helyezte el Kállósemjén lakossága. A nyírszőlősi Üvegtechnikai Termelési Társulásnál az üvegmegmunkáláshoz, szükséges gázt a városi vezetékrendszertől kapják. Nagy mennyiségű oxigént hasznát az üzem, ezért építették a 20 köbméteres fogadó tárolótartályt. Ezzel a két megoldással gazdaságosabb az oxigén- és gázfelhasználá- suk, hiszen a gázt folyamatosan kapják, az oxigént pedig havonta egyszer tartály- kocsi szállítja. (Jávor László felvétele)
