Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-10 / 264. szám
Csatári Zoltán igazgatóval Nem címzem senkinek sem a levelet, Ugyanis azt hiszem: sokaknak szól. Ami miatt az írógép elé ültem, az egy közelmúltbeli beszélgetés volt, ahol égy valamikori téeszelnök — aki csinált rosszat és jót, meg nem gazdagodott, s mór régen nyugdíjban van —, azon dohogott, hogy mostanában, ha jelenlegi téeszvezetőkkel — legyenek azok elnökök, vagy beosztottak — találkozik, és figyeli társalgásukat, valami számára furcsát, idegent tapasztal. A hajdan volt elnök szerint ily módon zajlanak a beszélgetések. „Jó volt az almád?” A felelet: igen, vagy nem. „Elmentek a bikáid?” A válasz: igen, vagy nem. Most azt kérdezhetné valaki: miért baj ez? A válasz egyszerű: mert nem a közös almájáról és bikájáról van szó az esetek többségében, hanem a háztájiban virágzó fáról és az otthon nevekedő állatról. Egy pillanatig sem állítom, hogy mindig és mindenkor ez a téma, annál inkább sem, mert ha ez igaz lenne, akikor sorjában kellene leváltani embereket. Továbbá azért sem akarok általánosítani, mert esetenként az eredmények igazolják: nemcsak magánszférában gondolkoznak ezek a vezetők, sőt... És végül: mi sem áll távolabb tőlem, mint hogy a háztáji, vagy kiszélesítve a dolgot, a gazdasági munkaiközösség, az az ilyen-olyan, saját jövedelmet, hasznot is gyarapító társaságok ellen szóljak, mert tudom, gazdasági szükségszerűség hozta létre őket. Ami ellen szót emelek, az az, hogy manapság sokszor mintha a dolgok egyik oldalát hangsúlyoznánk, mintha csak az egyéni haszonról beszélnénk, holott ez az egyéni haszon csakis a köz hasznával együttesen születhet, megszerzése csakis így lehet etikus. És ha a kettő egybeesik, akkor én is azt mondom, ám legyen a határ a csillagos ég. Csakhogy, sajnos, gyakran ez a hétköznapi etika hiányzik, mert szépecskén vannak, akikben fel sem ötlifc, hogy nem csak a saját haszon a fontos, és egyre inkább találkozom azokkal, akik lefölözik az új helyzet adta lehetőségeket, mert úgymond: a hivatalos munkából megélni nehezebben lehet. (Csak zárójelben: ez egyébként részben igaz is, azzal a módosítással, hogy az öt, vagy a tíz év előtti szinten élni nem lehet. És tegyük hozzá: erre a fajta megközelítésre hol burkolt, hol nyílt késztetéseket is kap, akinek füle van rá. Mert még keveredik a kizárólagosan egyéni haszon- szerzés a köz érdekével.) így lehetséges aztán, hogy ilyenolyan rangú irányítók előszeretettel vezénylik a gazdaság brigádját a saját kertjükbe (címet és nevet nem mondok, mert most nem ez a feladatom), így fordulhat elő, hogy a vállalati közgazdász a cég minden gazdasági munkaközösségének az ügyeit intézi, kevés ráfordítással és sok haszonnal: minden vgmk jövedelmének 10 százaléka illeti őt meg. És tudnék más példákat is hozn(K Egy szó mint száz: részben nagyon jó, hogy kiszabadult nálunk a palackból a vállalkozás szelleme, ám ez sokszor az ügyeskedés szellemévé alakul; egyre gyakoribb, hogy az érdekek fontossági sorrendjét összetévesztjük, nem véve tudomást az alá- és fölérendeltségi viszonyokról, arról, hogy csakis az lehet jó az egyénnek, ami a közösségnek is jó. Hiszen elveink szerint közösségi társadalmat építünk, ám néha úgy tűnik, az atomizálódás felé haladunk, hiszen az érdekazonosságok helyett sokszor az érdekkülönbségek kerülnek előtérbe, s ahogy zavarosabbá lett gazdaságunk vize, úgy fogtak egyre többen hálót a kezükbe, hogy mélyet merítsenek ebben a vízben. Mert, a kiindulóponthoz kanyarodva: vissza kellene állítani a helyes sorrendet. Először arról beszéljünk, amit a közösben (legyen ez gyár, szövetkezet, intézmény) értünk el, ami mindnyájunk haszna lehet, s csak aztán kerítsünk szót a saját kis gazdaságunk állapotáról. Ellenvethető persze, hogy ez formai dolog. Csakhogy a formáit néha a lényeget takarják. S érvényes itt is a tartalom és forma egységéről szóló esztétikai alapelv. Tisztelettel: a változó gyáregységekről A Voltak álmatlan éjszakái az utóbbi he- w tekben? — Nem az a típus vagyok, aki a gyárkapun kilépve elfeledi a benti gondokat, problémákat. Pedig ahhoz, hogy napról napra eleget tehessünk a feladatoknak, az éjszakát pihenéssel, legalább 6—7 óra alvással kell eltölteni. A Önöknél a közelmúltban megint kicsc- ” rélték a cégtáblát. Az Egyesült Izzó helyett a régi, világhírt kivívott nevet, a Tungsram RT feliratot használják. Ez az. ami idegesíti? — Inkább úgy mondanám, ez ad újabb feladatokat. Vállalatunk ugyanis hullámvölgyből igyekszik felfelé, s merte vállalni a nagy elődök nevét. Bár az utóbbi évek ismert nehézségei nemigen könnyítették meg az igazgató munkáját sem. Minél bonyolultabb a feladat, minél nagyobb „hatalommal” bír valaki döntéseiben, úgy fokozódik felelőssége munkatársaiért, az irányítására bízott kollektíva minden tagjáért. S az én sorsom kezdettől összefonódott a gyári dolgozókéval, hiszen az alapítástól, 1975-től, amikor a MEZŐGÉP gyáregysége helyén megindítottuk az építést, az izzólámpákhoz alkatrészek gyártását, felelős vagyok a gyár irányításáért. gfc Csakhogy egy vidéki üzemnek, amely- ^ nek a fővárosban van a központja, fentről parancsolnak. Hogy tud ígérni, lehetőséget kínálni ilyen körülmények között? — A Tungsramnak 14 gyára működik Magyarországon, a legtöbb embert foglalkoztató vállalatok közé tartozik. A munkamegosztás közöttük — különösen a fényforrásgyártásban — nem nélkülözheti az egységes irányítást. Mégis, az utóbbi évek eseményei, változásai alapján mondhatom, hogy egyre kevesebb parancs hangzik el a központból. Lehetőségeinket döntően a saját teljesítményünk, eredményeink szabják meg. Ér. egyébként soha nem hittem a jó vállalat — rossz gyáregység kategóriájában, de a fordítottjában sem. Ma már minden, gyárunkat érintő vállalati döntés előtt módunk van kifejteni álláspontunkat, érvelni saját érdekeinkért, sőt az utóbbi hónapokban már inkább az a „parancs”, hogy gondolkodjunk bátrabban, éljünk jobban a nagyobb gyáii önállóság adta lehetőségeinkkel. S ez kapcsolódik a jövőhöz is: Kisvárdán 950 lány és asszony végez betanított munkát, akiknek a havi átlagkeresete 3000—3500 forint között alakul. Ahhoz, hogy többet tudjunk nekik adni (s nem ígérni) minden vonatkozásban javítani kell gazdálkodásunkat, jobb minőséget szükséges elérni, csökkenő termelési költségek mellett. Egyszóval szervezettebben kell termelnünk. S dolgozóink tudják, hogy lehetőségeinknek saját teljesítményük adja az alapját. ^ A A Tungsram — hogy stílszerűek le- ^ gyünk — reflektorfénybe került az utóbbi időben. Az alacsony hatékonyság felszámolására radikális lépésekre szánta el magát. Ennek többek között olyan hatása is volt, hogy gyárat számoltak fel, másutt a létszámot csökkentették Kisvárdán mindez mit jelentett? — Az utóbbi három hónap során 210-zel csökkentettük a dolgozók számát. Több tucat olyan fényforrásfajta gyártását hagytuk abba, amely a piacon egyre kevésbé volt értékesíthető megfelelő haszonnal. Márpedig közismert, hogy sok „kézi” munkával állítjuk elő termékeink zömét, technológiánk, termelő berendezéseink elavultak. A kialakult helyzetben határoztunk arról — amit a jövő évi gazdasági szabályozás is nagyban elősegített — hogy termékszerkezetünk kor. szerűsítésével és a feltételekhez igazodó létszámgazdálkodással teremtsük meg a lehetőségét holnapi boldogulásunknak. A létszámcsökkentés kapcsán megtakarított bér — több, mint egymillió forint — nagyobb részét az utolsó negyedévben dolgozóink jövedelmének növelésére fordítjuk. A Nem lehetett könnyű emberektől meg- ^ válni. — A létszámcsökkentés végrehajtása előtt megvizsgáltuk annak lehetőségét, következményeit, valamint a szükséges intézkedéseket. Az átcsoportosításnál legfőbb szempontként figyelembe vettük a lakóhely meghatározó szerepét, az egyéni képességeket, kereseti lehetőségeket, a szociális szempontokat, fgy a környék üzemeit kerestük meg, s végül a munkahelyek vezetőivel kötött megállapodásaink alapján 240 dolgozó szervezett átirányítására nyílott volna lehetőség. Mindezt az érintett dolgozókkal ismertettük, tájékoztattuk őket a felkínált új munkahe„Ma már minden, gyárunkat érintő vállalati döntés előtt módunk van kifejteni álláspontunkat, érvelni saját érdekeinkért, sőt az utóbbi hónapokban már inkább ?1 a „parancs", hogy gondolkodjunk bátrabban, éliünk jobban a nagyobb gyári önállóság adta lehetőségeinkkel. S ez kapcsolódik a jövőhöz is." lyekről, munkaidő-beosztásról, kereseti lehetőségről. Az, aki valamilyen okból nem fogadta el a felkínált munkahelyek egyikét sem, fizetett távoliét alatt kereshetett magának új helyet. £ Mégis voltak panaszok. — Az egyéni, a dolgozó részéről esetleg valósnak tűnő, de tulajdonképpen vélt sérelmek megnehezítették feladatunk végrehajtását. Ennek ellenére az átszervezéssel kapcsolatban munkaügyi vitára nem került sor. Támogatást kaptunk a helyi párt- és tanácsi szervektől is, akik megértették a Tungsram gondjait, s igyekeztek a legjobb emberi megoldásokat szorgalmazni. Végül is be kell látni — s talán a dolgozók is elismerik — hogy mindenütt hatékony foglalkoztatásra van szükség. A Fogalmazzunk „meredeken”! Van-e ha ^ tása az átcsoportosításnak a munkafegyelemre? Gondolhatja-e bárki, hogy aki nem tetszik a főnökének, azt menesztik? — Ha abból indulok ki, hogy értelemszerűen a gyengébb képességű, kevésbé fegyelmezett dolgozók kerültek el a gyárból, akkor mindenképpen pozitív eredményre számítok. Hozzá kell tennem, nemcsak betanított munkásokat, hanem kisebb mértékben a szakmunkásokat, sőt vezetőket is érintett az átszervezés. A „válások” eddig sem történtek mindig panasz- és fájdalommentesen. Azonban az önkényességnek, a szubjektív megítélésnek nincs helye, mindent megtettünk, hogy döntéseink körültekintőek legyenek. A A létszám csökkentése csak egy intéz- w kedés volt. Ám a Tungsram új vezetése több szempontból határozott célokat tűzött ki, hogy újra az ipar élvonalába kerüljön. Mindez miként érvényesül a klsvárdai gyárban? — Mindenekelőtt önvizsgálatot kért tőlünk a vállalati központ abból a célból, hogy rövid időn belül tárjuk fel belső tartalékainkat. Befejezettnek kell tekintenünk a kisvár- dai gyár extenzív fejlődési szakaszát. 0 Akkor melyek az új feladatok? — Elsőként a termékszerkezet korszerűsítésének feladatait kell említenem. Ezért közel százan Nagykanizsán és Budapesten tanulják ezekben a napokban is az aszimmetrikus fényszórók és halogénlámpák gyártását, ismerkednek a technológiai műveletekkel. Az új év első heteiben telepítjük Kisvárdára ezeket a gyártósorokat. Az üzemi munkakörülményeket jobbá és szebbé kívánjuk tenni, ez is sok munkát ad a karbantartóknak. — Az alkatrészgyártás profiljai csökkennek, viszont továbbra is kiemelt feladatunk marad a halogén autófényszórók spiráljai1984. november. 10. nak és szerelvényeinek gyártása. A minőség- javításnál hajtottunk végre szervezési feladatokat, újabb tennivalóink vannak a gyorsabb és pontosabb vevőkiszolgálásban, a kereskedelmi munkában, de felül kell vizsgálni gyári irányítási rendszerünket is. Valameny- nyi feladat azt a célt szolgálja, hogy versenyképességünk megmaradjon, tudjuk növelni a konvertibilis exportot, hiszen mai, 400 milliós termelési értékünkből 250 millió forint értékű exportpiacokon talál vevőre. A gazdaságos termeléshez pedig elengedhetetlen, hogy nőjön az egy főre jutó termelés, emelkedjen a termelékenység. A Ám az új termékekhez megújuló embe- W rek is kellenek. Hogyan alakulnak a személyi feltételek? — Nem kis áldozatot vállaltak azok, akik hosszú hetekre, hónapokra családjuktól, megszokott környezetüktől távol készülnek a jövő feladataira. Másfél ezer dolgozónkból háromszáz a szakmunkások száma. A magasabb követelmények megkívánják, hogy a gépbeállító szakmunkásaink és betanított munkásaink szakmai hozzáértése tovább gyarapodjon, amit szakmai továbbképzések, tanfolyamok szervezésével oldunk meg. Nem lehetünk elégedettek a műszakiak számával, de a nyújtott teljesítményükkel sem. Különösen a dolgozókat közvetlenül irányító középvezetők, művezetők munkájának színvonalát szükséges sürgősen javítani. Pedig céljaink szerint 1990-ig jelentős korszerűsítést kívánunk végrehajtani, amiben munkásnak és műszakinak egyaránt nagy távlatok nyílnak. Feladat bőven van, a műszakiak alkotókészségére igényt tartunk. A Kettőn áll a vásár. Mennyire lehet rá- w szorítani, vagy érzik-e a dolgozók a továbbképzés fontosságát? — Azokkal a dolgozóinkkal, akik hosszabb távon sem tekintik átmenetinek mai munkájukat, a gyárat, nincs gond. Aki rriegá?.e'i" rette ezt a szakmát, az jól tudja, hogy ismereteit frissen kell tartani. Dolgozóink egy másik részét viszont alig-alig lehet kényszeríteni tanulásra. Bizonyára összefügg ez a kétlakisággal, a bejárók helyzetével. Ezért sokan igyekeznek családjukhoz — ami önmagában helyes — vagy a háztáji gazdaságba, kiegészítő jövedelemforrás után. Azt hiszem nem mondok újat azzal, hogy akinek alapvető és legfőbb megélhetési forrása a gyári munka, azt kevésbé kell buzdítani a tanulásra. Ki kell még emelnem, hogy a pályakezdő fiatal mérnökökre, középiskolát végzettekre, szakmunkás dolgozóinkra különös figyelmet fordítunk, hiszen az ő tanításuk több okból is fontos. A Az előbbiek fényében miként ítéli meg, kialakult a munkásgárda? Avagy mi; lyen változásokra van szükség? — A termelésben, a gazdálkodásban elért eredmények alapján azt kell mondanom, hogy a gyárnak többségében jó törzsgárdája van. Azonban ahhoz, hogy mindenki elégedett legyen, sokat számít a személyes jövedelem alakulása is. Szakképzetlen dolgozóink átlagbérét magam is alacsonynak tartom, még ha tíz évvel ezelőtti önmagunkhoz képest számottevő is a fejlődés. A Már korábban is utalt rá. hogy a gyáron is múlik, milyen feltételeket teremt az itt dolgozóknak. A megváltozott körülmények, a vállalati irányítás átszervezése után milyen önállósága van a gyárnak? — A kutatásfejlesztés, a kereskedelmi és pénzügyi tevékenység továbbra is a vállalati központhoz tartozik. A gazdasági munka egyéb területein viszont a gyár önállóan dönt saját dolgairól. így például éves terveinket magunk készítjük (korábban erre utasítást kaptunk), a gazdálkodást a gyári szakapparátus végzi. Röviden talán úgy lehetne jellemezni a megkapott önállóságot, hogy minden olyan kérdésben, amelynek az eldöntéséhez a legtöbb és legfontosabb információ a gyárakban van, az gyári hatáskörbe került. A Elégnek tartja ezt az önállóságot, felszabadít minden alkotó energiát? — A vállalati kevésből bizony nem jut minden gyárnak az" elképzelése szerint. Azonban a sikeres talpraállás után nyilván bővülnek majd a vállalat erőforrásai, ez pedig további lehetőséget ad a gyári önállóság növelésére. így előbbre keli lépni a belső jövedelem-szabályozásnál, hogy a mai önelszámolási rendszer hűen tükrözze a gyárakban folytatott gazdálkodás hatékonyságát. Az elmúlt másfél év bizonyítéka annak, hogy gyáraink többsége jól élt az új lehetőségekkel és a vállalati összmunka eredményessége sokat javult. A Ahhoz, hogy megfeleljenek a magasabb követelményeknek, milyen támogatást várnak a környezettől? — A vállalat vezetésétől mindenekelőtt további bizalmat várunk és azt, hogy a feladatok és feltételek egyensúlyát — amennyiben ez csak tőle függ — igyekezzen a jövőben is megteremteni. A várostól pedig továbbra is olyan támogatást kérünk, amely meggyőzi dolgozóinkat arról, hogy érdemes dolgozni a Tungsramban. Mindezt olyan alapon, hogy együttműködésünk eredményeit közösen — a gyár, a város, a dolgozók — élvezhessük. Köszönöm az interjút. Lányi Botond 0 KM HÉTVÉGI MELLÉKLET
