Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-07 / 262. szám

2 Kelet-Mag7*romág 1984. november 7. Akkor vmgytlk, amikor irma... Hol szorít a cipő? Példája ennek Nyíregyhá­za, ahol a megye lakosságá­nak húsz százaléka, iparának pedig mintegy fele található. Mivel a felszín alatti víz nem elegendő, ezért három helyről, több tíz kilométeres távolságból érkezik víz a megyeszékhelyre. Méghozzá drága áron. Hiszen 1 köb­méter víz előállítása és tisz­títása 70 ezer forintba ke­rül. így egy köbméter víz megtakarítása több tíz ezer forintos beruházási összeget szabadít fel. Az elmúlt évtizedben nem emelkedett jelentősen az ipar frissvíz-fogyasztása, s várhatóan ez így lesz a kö­vetkező évtizedekben is, a termelés növekedése ellené­re. A vállalatoknál „zsebre megy” a víztakarékosság, ezért számos helyen — pél­dául a Nyíregyházi Kon­zervgyárban, vagy a gumi­gyárban — többszörösen is visszaforgatják, s úgy hasz­nosítják a vizet. Kiemelkedő eredményeket ért el ebben a demecseri keményítőgyár. Itt a víz visszaforgatásával, s korszerű technológia alkal­mazásával mintegy két év­tized alatt 5500^ról 1800 köb­méterre csökkentették a na­pi frissvíz-felhasználást. Legnagyobb mértékben a lakosság frissvíz-igénye emelkedik. Vízmüveink tel­jesítménye elegendő az igé­nyek fedezésére. Ez viszont nem jogosít fel a pazarlásra. Pontos adat nincs rá, de becslés szerint is rengeteg víz megy pocsékba nap mint nap a háztartásokban. Anél­kül, hogy le kellene monda­nunk mindennapi házi mun­káinkban a vízről, mégis rengeteget spórolhatnánk — például a csöpögő csapok megjavításával... (h.) Csak reklám a szíveslátás Aiki Nyíregyháza felől To­kajnak tart, Nyírtelek hatá­rában lát egy barakkszerű épületet, homlokán a cégér: „Muskátlis vendéglő”. Aztán, ha belép kiderül, hogy ez a vendéglő eszpresszó, s hogy besorolása szerint II. osztá­lyú. Ha csak az elnevezés hibádzana, különösebb baj még nem volna. Ám akad itt más kifogásolnivaló is. Alvó legyek Bodnár Istvánnal, Toma- sovszky Tamással a nyíregy­házi tanács termelésellátás­felügyeleti osztályának mun­katársaival, továbbá a nyír­teleki tanács illetékes szak­emberével, Hudák Mihállyal együttesen vettük szemügy- re Kovács Ferenc presszóját. A kép nem szívderítő, s már összegzésként elmond­ható: a látottak messze van­nak a II. osztály kívánalmai­tól. De talán a III. osztálytól is. akkorát, ami nem fűtési idényben elképzelhetetlen. Vagy tízszer szóltam a TI- GÁZ-nak, hogy nézzék meg mi van, de meg sem moz­dultaik. Pár nap múlva egy maszek szakember jön és vizsgálja meg, mi is a baj ... Addig nem fűtünk. Mit mondjak: magánem­berként tökéletesen megérte­ném az üzletben dolgozókat, de hiába, nem csak ők fáz­nak a ködös novemberben... Fázik a vendég is, igyon akármennyit . . . A mellékhelyiség nem ki­fogástalan, azonban tiszta. A székek frissen áthúzva. A világítás kellemes. De: lyu­kasak az abroszok, nem megfelelő a vendégek kabát­jainak elhelyezése, itt sincs idegen nyelvű itallap, habár ez II. osztály estén már kö­telező ... A határidő itt is harminc nap, de az fel sem ötlött a szemlélődőben, hogy az osz- tálybesorolás enyhén szólva túlzás lenne ... ez osztályba sorolás függvé­nye lehet) illetően, jó be­nyomást kelt. Igaz, nemrég festették, s még nem hagy­hattak mélyebb nyomokat az idők, no meg az emberek. Kifogásolnivaló azonban itt is akad. Mert nincs pohár és víz az asztalokon. Nincse­nek kéznél a fűszerek. A mellékhelyiségekből könny­fakasztó klórszag árad, a tü­kör vak, a papír pedig hi­ánycikk. Az előírások sze­rint az ártájékoztatásnak kulturáltnak kell lennie, ám a kopott táblára krétával írt tudnivalók, aligha mondha­tók ilyennek. Malik Jánosné üzletveze­tő-helyettes itt sem tehet mást, miint kollégái: elisme­ri a hibákat, melyek felso­rolása nem is teljes, és ígé­retet tesz ő is a változtatá­sokhoz előírt határidő meg­tartására ... Summázat: néha az em­bernek már-már az az érzé­A divatos szandálok, saruk vászoncipők mellett már au­gusztusban megjelentek a boltok pultjain a zárt félci­pők, a téli csizmák is. Ami a mennyiséget illeti, úgy tű­nik, lesz elegendő lábbeli az év hátralévő részében. Hiszen csak a Topán Cipőkereske­delmi Vállalat — a megyei szaküzletek legnagyobb szál­lítója — 3 millió pár cipőt szerzett be a második fél évre. Jelentős részét Szabolcs- Szatmárban értékesítik. S ha számításba vesszük, hogy az üzletek nemcsak a Topántól, hanem sok már kereskedel­mi illetve termelővállalattól is vásárolnak, akkor nem kell aggódnunk a tél miatt. Az üzleteket sorra járva sajnos nem ilyen kedvező a kép. Az iparcikk kiskereske­delmi vállalatnál például ar­ról panaszkodtak, hogy szű­kös a választék körömcipők­ből. A hölgyiek minden kor­osztálya keresi — eredmény­telenül — a hátul zárt, elöl nyitott fazonokat. Ami a csiz­mákat illeti: jóval több kel­lene a fiatalok körében ked­velt lapos sarkú, egyenes szárú, világos színű model­lekből. — Újdonságot nem tudok mutatni — kalauzol körbe a mintateremben Balogh Zol­tán, a Topán nyíregyházi te­lepének vezetője. — Gondja­ink a régiek. Augusztusban és szeptemberben például alig volt bébi- és száras gyer­mekcipő. Nem megfelelő a választék a női lábbelikből sem. A keresett hótaposó csiz­mákból viszont lesz elegendő felnőtteknek, gyermekeknek egyaránt. Ami az árakat illeti: azo­nosak, illetve magasabbak mint tavaly ilyenkor. A To­pán kínálatában láttunk ele­gáns, pehelykönnyű olasz import férfi félcipőt: 1740 fo­rintért, női csizmát 2 ezerért. Persze vannak olcsóbbak is: például műanyagból. Igaz, a termékek többsége bőrből készül — persze ezeket meg is kell fizetni. A kereskedelem á borsos árakat időnként engedmé­nyes akciókkal igyekszik el­lensúlyozni. A nyíregyházi Kelet Áruházban például a nyári vásár 482 ezer forintos megtakarítást jelentett a vá­sárlóknak a cipőosztályon. — A bevásárlócsütörtök keretében havonta egyszer van 30—40 százalékos ked­vezmény osztályunkon — hallottuk Pataki Józsefné osztályvezető-helyettestől. — keddtől keddig akció so­rán pedig hathetenként vá­sárolhatnak hasonló enged­ménnyel lábbelit nálunk. Nem csoda, hogy a ked­vezményes akciók napjaiban alig férni az emberektől a boltokban,. A többség persze nem ekkor vásárol. Ennek egyjk oka, hogy rendszerint nem a legkeresettebb model­lek kerülnek csökkentett áron pultra. (Például a Kelet Áru­házba a divatos fazonokból 20—40 pár jön, amit hamar elkapkodnak.) A legtöbb ve­vő tudja: akkor kell meg­venni a kiválasztott holmit, amikor van, mert lehet, hogy két nap múlva már egy da­rab sem lesz belőle. Különö­sen azokra vonatkozik ez, akiknek az átlagostól kisebb, vagy nagyobb lábuk van. A szélsőséges méretekből ugyan­is rendszerint kevés érkezik. Ebben a szezonban sem kí­nálnak újdonságot az idősek­nek. Számukra ezúttal is a divatjamúlt fekete posztóci­pő az ipar és a kereskedelem egyetlen ajánlata . .. H. Zs. »... és ez még nem minden ... HOLLÖHAZI PORCELÁN. Megkezdődött a próbatermelés a Hollóházi Porcelángyár új üzemcsarnokában. A művészi al­kotások sorozatgyártására berendezett csarnokban készülnek a Szász Endre tervezte porcelán táblaképek, sőt az egyik fő­városi metróállomás peronjának burkolatai is. (MTI foto) Megyénk bőven rendelke­zik vízzel, ám sajnos, a vizek tisztaságával már komoly gondok vannak. A talajvíz például olyan szennyezett, hogy a KÖJÁL vizsgálatai szerint ivásra alkalmatlan csaknem a megye egész te­rületén. A rétegvíz viszont általában mindenütt iható, bár helyenként — például Nyírteleken — magas az ammóniatartalma. Ez lehet geológiai eredetű, de ha a? ammónia mellett nitrit is van a vízben, az már felszí­ni szennyezés következmé­nye. Bár Szabolcs-Szatmárban van elegendő víz, a tisztasá­ga megóvása mellett fontos feladat a takarékosság is. A felszíni vízkészlet csaknem nyolcvan százaléka ugyanis a folyók — a Tisza, a Sza­mos — mentén található, így felhasználási területe korlátozott. A városok, az ipar pedig jórészt a f oly ók­tól távoli, kisebb vízkészlet­tel rendelkező területekre telepedtek. Ez a vendéglő presszó Köbmétoronként ilzczrok Csak mutatóban néhány dolgot. Nincs talpas pohár. Két asztal összetörve. A W. C. állapota enyhén szólva gyenge, kitört ajtó, hiányzó ablak. A presszó mennyeze­téről lógó rövid függönyön alvó legyek sokasága. — Az asztalok? — A múltkor összetörték őket. Természetesen kicserél­jük ... Míg íródik a jegyzőkönyv a harminc napon belül fel­számolandó hiányosságokról, a Vásárlók könyvét lapozgat­juk. Két dicsérő bejegyzés olvasható benne. Mutatjuk az üzletvezetőnek: — Biztos be voltak rúgva — mondja némi öniróniával. Akkor is fázik, ha iszik Hogy az azonos besorolású vendéglátóhelyek között mekkora különbség lehet, akkor világlott ki, amikor benéztünk a nyíregyházi Toldi utcán lévő, szerződé­ses üzemeltetésű Hangulat eszpresszóba is. Minden itt sincs persze rendiben. Példá­ul vacogtató hideg van. Még a nyírteleki eszpresszónál is hidegebb, pedig ott sem on­tották a kályhák a meleget. — Volt egy kis probléma — mondja az üzletvezető Tóth Ferencné férje, aki al­kalmazott a presszóban. — Május-júniusban horribilis összegű gázszámlát fizettünk. Könnyfakasztó klór A Borsodi Söröző bisztró­ja, noha harmadosztályú csak, a tisztaságot (ha ugyan se, hogy nincs is olyan ven­déglátóhely, amelyik min­denben megfelelne az előírá­soknak. Netán van ilyen mégis? Vagy csak reklám a szíveslátás, vendéglátás? s. z. Holnap: holdfogyatkozás November hó 8-án a kora esti órákban részleges félárnyékos holdfogyatkozásnak lehetünk ta­núi. A jelenség lefolyása a kö­vetkező: a Hold mozgása során az ekliptikát két csomópontban metszi. Ha a Hold éppen hold­töltekor e csomópontok egyiké­nek közelében van, akkor a há­rom égitest, a Nap, Föld és Hold * I sorrendben egy egyenesbe esik, a Hold belekerül a Föld árnyék­kúpjába és holdfogyatkozásról beszélünk. A részleges félárnyé­kos holdfogyatkozás 16 óra 39 perckor, a félárnyékba belépés­sel kezdődik (legnagyobb fázis 18 óra 55 perckor a holdátmérő 92 százaléka; majd 21 óra 12 perckor a félárnyékból kilépés­sel fejeződik be.) (m. t. f.) Jó ízek / mmár hagyománya van annak, hogy Má­tészalkán a Pálma I presszóban félévenként cuk­rásztermék-bemutatót ren­deznek. Hiába: a jó bornak I sem árthat a cégér. A kós­tolóval egybekötött kiállí­táson termékeikkel, vagy I talán helyesebb azt írni, hogy alkotásaikkal mutat­koznak be és versenyeznek a mátészalkai cukrászok. Kommentárként a hír­hez: a szálkái piac ismert arról, hogy az eladók leg­többje, hozzon akár csak néhány tojást a piacra, vi­rágot is árul. Nos reméljük a bemutató is ilyesféle áru- kapcsolást szolgál. Szokás­sá tesz valami olyat, ami miatt még az sem baj, ha aznap kevesebb sör és fél­deci fogy majd. — Kvarcóra nem érdek­li? — kérdezte a nő, s köz­ben nylonszatyorja száját széthúzva kínálta portéká­ját. Ez háromszáz, ez hat, ez zenél és a dátumot is mutatja, de ha tetszik vár­ni néhány napot, olyat is hozok, amelyiken mini szá­mítógép is van. — Köszönöm ne fáradjon vele — mondta a megszólí­tott férfi — elhozom én majd a lakásáról magamnak, s közben elővette igazolvá­nyát, aztán megkérte az órás hölgyet, hogy különösebb fel­tűnés és cirkusz nélkül kö­vesse. Csak pár métert kell gyalogolnia, a saroknál már kocsival várják őket. A „NAGY HALRA" VÄRTAK Az eset nem túl régen ját­szódott le egy szerda regge­len Nyíregyházán, de nem csak egy, hanem egyszerre több helyen is, amikor a rendőrség idegenforgalmi el­lenőrzést tartott. Az ered­mény szenzációs volt, még­sem okozott különösebben nagy meglepetést a rend­őröknek. Tudták, hogy egy „menő” csempészbandával állnak szemben, ezért nem akartak egyenként lecsapnia kicsikre, nem szerették vol­na, ha egy pitiáner, néhány óra eladásával megbízott emberke megfogásával elri­asztják a „nagy halat”. A sziszifuszi munkát köve­telő, precízen előkészített munka meghozta az ered­ményt: nemcsak a külföld­ről becsempészett kvarcórá­kat és aranyláncokat utcán kínáló bandatagokat csípték el, eljutottak a „fejhez” is, a 45 éves, Fábiánházáról el­származott Oláh Andráshoz, aki jó pár éve ebből él me­sésen — amit persze az ál­lam havi 4000 forint nyug­díjjal is támogat, Oláht ugyanis cukorbetegsége mi­att rég leszázalékolták. (Egyik ismerőse mondta róla: azért vetette bele magát oly nagy­mértékben a csempészésbe, nehogy a nyugalom miatt normálissá váljék a cukra és még vissza kelljen menni a munkahelyére.) TAXIVAL A SZÁLLÍTMÁNYÉRT A nyíregyházi társaságnak — akik közül egyedül Faui Mihálynak volt (tollgyűjtó) foglalkozása, a többi üzérke­désből élt — volt egy másik pesti kapcsolata is: jugo­szláv csempészektől kaptak kvarcórát kilószámra. Fogad­tak egy magántaxit 2400-ért, felmentek a fővárosba, 160— 220 forintért megvették az óra darabját, itthon pedig 300 és 600 közötti áron adták to­vább. Ezer-ezeregyszáz forintot fizettek a fémjel nélküli aranyláncokért, amelyeket Jugoszláviából, Olaszország­ból, vagy Ausztriából csem­pésztek át a határon. Nyír­egyházán 1600—2200 volt az ára. És a végén már nem is csak Nyíregyházán. Amikor úgy látták, hogy a Búza té­ren, vagy a Hatzel téren már nincs akkora kapkodás az órák után, kimentek a többi városba, sőt néhány nagyobb faluba is, hogy gyorsabban forduljon meg a pénz, amit befektettek. ELVESZETT BEFEKTETÉS A legutóbbi befektetés már aligha térül meg, a zsák­mányt lefoglaló rendőrök ugyanis nem fizettek. Pedig a társaság — Oláh András, Faur Mihály, Balázs László, Orgován Zoltán, Deák Gyu­la, Horváth Istvánná, Marosi Béla, Szombati Csilla és Si­pos György — körülbelül 2 és fél milliót kapott volna a piacon a hivatalos áron is közel másfél milliót érő hol­miért. A lefoglalt 1600 órá­ból és 450 aranyláncból és medálból a fényképen lévő asztalra csak 754 óra, 47 lánc és medál fért rá. Ezek is előbb-utóbb eladók lesznek majd, csak nem az utcán, ha­nem a bizományiban, s nem a Balázsék szabta áron, ha­nem amennyit egy ilyen ki­lóra gyártott csempészholmi ér. (balogh) W.Sí.JfriBrSi“i# Kvarcóra — kilóra

Next

/
Thumbnails
Contents