Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-03 / 259. szám
1984. november 3. dr. Heszlényi Sándor pénzügyőr őrnaggyal Tisztelt Hogyishívják Ür! Tétovázok a megszólításnál, mivel azt olvastam, hogy ön szerkesztő. Mivelhogy nem derült ki, mit szerkeszt (legalábbis egyértelműen nem), kollégának mégsem szólíthatom. A becses nevét nem akarom kipellengérezni megtette ezt helyettem saját maga. Olvastam ugyanis a hirdetését. Azt írja, hogy totókulcsokat gyárt (valószínűleg ezt szerkeszti...), és aki meg akarja alapozni a szerencséjét, anyagi biztonságát, az bátran forduljon csak a megadott címre. Leesett az állam, amikor ezt elolvastam. A fejemhez is kaptam, azt hiszem, olyannyira szokatlan a dolog. íme, egy honpolgár, aki a szűkkeblű, kicsinyes érdekeket félretolva felajánlja a gyors és szakszerű meggazdagodás lehetőségét honfitársai millióinak — olyan totókulcsot gyárt, mellyel ki-ki megalapozhatja a szerencséjét. Nem rejti véka alá, nem titkolózik, nem tart attól, hogy bundázással gyanúsítják, hanem ígéretes tippeket ad potom pénzért. Ejha! — kiáltottam fel a hirdetés olvastán. Aztán lehűltem, mert belém vágott egy gondolat. Ha ez az ember a titkok titkának birtokában van — vajh, miért hirdeti? Nem létezik, hogy a fentebb említett emberbaráti érzések dúlnának benne, hiszen senki sem annyira ostoba hogy saját szerencséjének ne legyen kovácsa. Mert gondoljuk csak végig: Izé Úr elküldi nekem a‘holtbiztos to- tótippet. Én kitöltőm a szelvényeket és nyerek. Ugyanakkor azonban félmillió másik szerencsére vágyó is megkapta a tippeket, így aztán ők is nyernek. Ha van mit. Mert ennyi nyerőnél lehet, hogy még be kell fizetni a 13+1-nél is ... Ez még Izé Urat nem is zavarná, gondolom, de hát ő is játszik, ez szinte biztos. És ő sem nyer. Hát élet az ilyen? Érdemes két kézzel osztogatni a szerencsét? ... Nem. No, de itt bujkál a kertek alatt a másik kétely is. Vajon ez a szerkesztő mivel szerkeszt? Ha nem számítógéppel dolgozik, akkor gyenge legény, mert anélkül ma már nem állhat meg a lábán egy szisztéma. Ha meg azzal szerkeszt, akkor fölmerül a kérdés: vajon mindent figyelembe vesz egy ilyen csudamasina? Mert igaz, hogy a totókulcs, az a valószínűségszámításon vagy valami efféle matematikai alapon nyugszik (nem vagyok hozzáértő, sőt nem is totóztam eddig, de még nem késő). Azt számít- gatja a játékos, hogy mennyit kell befektetnie egy bizonyos minimális nyereséghez. Ha azonban jól tudom, akkor nem lehet minden meccset háromesélyesnek megjátszani, mert az igen sokba kerülne, nem érné meg a nyerhető összeg a befektetést. Mindig van hát olyan mérkőzés, amely vagy bejön, vagy nem ... És ekkor következik a rizikó. A balhátvédet megcsalja a felesége ama bizonyos meccs előtt. Mivel zárkózott ember, nem kéri az edzőt, hogy most hagyja ki (merthogy nem akarja a nyilvánosság elé tárni a kínos esetet). És tessék: indiszponáltan játszik, netán még öngólt is lő az egyébként esélytelen csapat ellen futballozva. Vagy: esik a hó a meccs előtt, és a másik csapat jobban bírja a gyűrődést az úgynevezett irreális talajon. Satöbbi. No, de ne is folytassuk az élcelődést, mert még megsértődnek a totózók. Az ugyanis igaz, hogy a totókulcsnak van értelme. A szerencse nem annyira for- gandó, mint gondolnánk. Megfelelő szisztémával nyerésben lehet az — és most jön a lényeg! — az, aki minden héten befekteti azt a kis pár ezret... Azt mondják: csak pénzzel lehet pénzt csinálni. Ezt nem könnyű megcáfolni, mivel különösképpen érvényes a totózásra ezt nagyon sokan tudják. Pénzt kell tehát szerezni valahonnan, hogy pénzt tudjunk szerezni vele. Van egy jó ötletem. Fel fogok adni egy hirdetést. Ügy fog kezdődni, mint az, melyet most boncolgattam: „Alapozza meg anyagi biztonságát!” De másképp fog folytatódni. Valahogy így: ....... szerkesszen totókulcsot...” utazási szokásainkról • Az idén minden eddigi rekordot megdöntöttünk: 17 millió külföldi járt hazánkban és 5 millióan voltunk külföldön, pedig még nincs itt az év vége. Milyennek ítéli meg az emberek utazási magatartását a Vám- és Pénzügyőrség Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár megyei parancsnoka? — Lehet, hogy egy kicsit szokványosnak tűnik a válasz, de hát ez az igazság: törvénytisztelők, becsületesek jó szándékúak az utasok minimális az a réteg, amelyik spekulációs- céllal utazik külföldre. Egyébként ez a jellemző az egész országban, a mi adataink se nem jobbak, se nem rosszabbak az átlagnál. Statisztikánkban más területekével azonos mennyiségű jogellenes esetet tartunk számon. w Mennyi ez a szám? — Az idén eddig 1 millió 600 ezer ember utazott ki és be Szabolcs-Szatmár megye határátkelőhelyein, s közel 900 esetben kellett eljárnunk a vám- és devizajogszabályok megsértése miatt. A szabálytalanul ki, vagy behozni szándékozott érték hat és fél millió forint volt. Mondana néhány, a esetet? szokásostól eltérő — Természetesen. Az egyik legmerészebb utasunk egy kamionsofőr volt, ő 350 méter függönyt szeretett volna a Szovjetunióba vinni. Nem ritka, amikor 50, sőt száz lepedőt, 50—60 pulóvert, 40—50 méter ruhaanyagot találnak munkatársaim a hozzánk utazó, többnyire lengyel turisták csomagjaiban. A Szovjetunió felől érkezők többnyire műszaki cikkeket hoznak. Volt. akinél 8 búvárszivaty- tyút találtunk, és erre már a legnagyobb jóindulattal sem lehet ráfogni, hogy sajat szükségletei kielégítésére kellett volna. Egyik legérdekesebb esetünk mégis az volt, amikor egy lengyel turista gumiba csomagolva, 60—70 ezer forint értékű aranyat nyelt le. Látták rajta a szovjet és a mi vámőreink is, hogy valami nincs rendben, de őszintén szólva arra gondoltak: biztosan többet ivott a kelleténél és elengedték. Mielőtt Nyíregyházára ért, már nagyon rosszul volt, így útitársa a kórházban kénytelen volt elárulni, mi okozza a bajt. A csempészés végül is szerencsésen végződött, egy injekcióval sikerült kitágítani a nyelőcsövet, így nem kellett műtétet végezni. És az arany is a helyére került. Szándékosan, vagy kellő tájékoztatás híján kísérelnek meg az utazók a határon átcsempészni tiltott dolgokat? — Azt hiszem előfordul tájékozatlanság is, de a szándékosság nagyobb arányt képvisel. A Magyar Nemzeti Bank közzéteszi, melyek azok az árufélék, amelyeket utasforgalomban nem szabad külföldre vinni, s az ilyen listákhoz nem nehéz hozzájutni az utazási irodákban, vagy a vám- és pénzügyőrségen. Ha valaki mégis a határátkelőhelyen tudja meg hogy olyan érték van nála, amit nem vihet ki, akkor vagy otthagyja a vámőrség raktárában — ezért természetesen fizetni kell — vagy kiutazás előtt visszahozza belföldre. A Gyakori-e, hogy az önök raktárában ma- w rád az utasforgalomban nem kivihető áru? — Igen, bár az az igazság, hogy nem éri meg a turistának, napi ötszáz forintot kell fizetni érte. Mivel nem ilyen őrzési feladat a dolgunk, így ezzel is arra kívánjuk ösztönözni a kiutazókat, hogy tartsák magukat, a jogszabályokhoz. Egyébként Csengersimánál 1617 esetben fordult elő az idén áruvisszatartás, ennek az értéke 823 ezer forint volt, Záhonyban 411 esetet jegyeztek fel, az érték 80 ezer forint volt. Mi lesz a visszatartott áruk sorsa? — Egy részét visszautazáskor visszakapja gazdája, de ha lejárt a raktározási idő és nem jött érte, a gyorsan romló árukat értékesítjük, a nem romlandókat Budapestre, a vámáruraktárunkba szállítjuk, amit szintén értékesítenek. Ha szabad még egy megjegyzést ehhez: körülbelül négyszer annyi áru indul el a kiutazók csomagjaiban a határ felé, mint amennyi átjut a határon. »»*« 8 gazdaságpolitikai intézkedésekkel Összefüggő korlátozó rendelkezések nem azért születtek, mert bosszantani akarják vele az utazókat, hanem munkánk, eredményeink védelmét, megóvását szolgálják.” — Aki gyakran megfordul egy-egy határ- átkelőhelyen, tapasztalhatja, hogy sokszor hosszú sorokban várakoznak a gépkocsik, az autóbuszok, s mivel egyik alapvető feladatunk a gyorsaság a várakozási idő megrövidítése, mindenki csomagjait nem nézhetjük át. Meggyőződésem, hogy erre nincs is szükség, mert változatlanul állítom, hogy az utazók döntő többsége törvénytisztelő ember. Fordítsuk meg a dolgot: itthon is látunk külföldieket árulni, amit már csak kis kgst-nek hívunk. — Ez is tény. Olykor én is látom, hogy a piacok környékén virágzik a cserekereskedelem, sőt olyan esetről is tudomásunk van, hogy néhol a piaci irodák helypénzt is fizettetnek az árusítókkal, ettől aztán azt hiszik, hogy legálisan adhatnak túl azon, amit behoztak. Tudom előfordul, hogy valakik nagyobb értékkel átcsúsznak a vámon, sokan azonban a saját céljaikat szolgáló felszereléseket, ruhaféléket adják el. Ennek mélyebbre nyúló gyökerei vannak, megszüntetéséhez, felszámolásához a vámügyi jogszabályok aligha elégségesek. Természetesen belenyugodnunk sem szabad, hiszen az ilyen feketekereskedelem révén sok forintnak lesz külföldi gazdája s ez kárt, mégpedig komoly kárt okoz a népgazdaságnak. Említette az imént, hogy sokszor hosz- szú sorokban várakoznak az utazók a határátkelőhelyeken. Hogyan tud ilyen helyzetben jó szakmai munkát végezni, ugyanakkor politikus is lenni a vámhivatal dolgozója? — Kollégáimnak három dolgot kell szem előtt tartaniuk az átkelőhelyeken végzett munka közben. Az egyik a kulturált, a másik a biztonságos intézkedés, a harmadik a gyorsaság. Szerencsére az utazók többsége jól tájékozott a devizajogszabályokban, ez könnyíti, gyorsítja a munkánkat, de ha visszaéléssel találkozunk, s emiatt kell tovább várakozni, akkor türelmet és megértést várunk. Tulajdonképpen ilyesmivel nincs is nekünk gondunk, elenyésző az olyan panaszok száma, amely kifejezetten a munka intenzitását, vagy az ott dolgozók magatartását kifogásolja. £ Elterjedt a hír, hogy Csehszlovákiába w nem lehet kiutazni, mert nem adnak koronát. Igaz ez? — Hogy hová lehet kiutazni és hová nem, az nem a Vám- és Pénzügyőrség szándékán múlik. Mi azon őrködünk, hogy a vám- és devizajogszabályok érvényesüljenek. Ami a kérdést illeti: valóban hallani ilyen hangokat, aminek minden bizonnyal az az alapvető oka, hogy a két állam közötti egyezményben rögzített valutakeret fogyóban van. Ez szerintem természetes hiszen itt az év vége, ezért azt javasolhatom, hogy aki Csehszlovákiába szeretne utazni, előtte érdeklődjön az utazási irodáknál, ott pontos tájékoztatást kap a valutabeváltás lehetőségeiről. A Ehhez képest elég sok magyar turista árul itthonról vitt holmit Szatmárnémeti, Nagybánya, Ungvár utcáin ... Minden állam védi az életszínvonal terén elért vívmányait, vigyáz pénzére cs a támogatással gyártott, készített termékekre például úgy is, hogy tiltólistára teszi, nem engedi kivinni. Hogyan képesek rugalmasak is lenni, ugyanakkor betartatni ezt a tiltólistát? — Ellenőrzéseink tapasztalatai szerint a megfelelő szinten képesek megakadályozni határátkelőhelyeinken pénzünk és a tiltólistára került termékek kicsempészését. Ismerjük, hogy sokan színes sztorikat mesélnek el arról, hogyan jártak túl a vámos eszén, de azért higgyék el a Kelet-Magyar- ország olvasói, elegendő tapasztalattal, rutinnal rendelkeznek dolgozóink ahhoz, hogy tisztességgel érvényt szerezzenek a rendeleteknek. Ismerjük az elkövetési módok döntő többségét, tudjuk, hogy melyik típusú autónak melyik részébe szokták eldugni amit titokban ki akarnak vinni, ismerjük a pénz rejtekhelyeit is. Szerelik alvázra, dugják pótkerékbe, a kávét harisnyanadrágba rejtik, de felrakják sokan a hátukra a kabát belsejében, s a kalap alatt, vagy a motor lámpájában sem ritkaság. Jfc Egy kicsit a megyebeli határátkelőknél w rekedtünk, pedig mennek a szabolcsiak, szatmáriak Nyugatra is. Mit hoznak onnan a turisták? —< Ma már egyértelműen a számítógép a sláger, volt időszak, amikor a játékautomata' voit. Az érdekesség kedvéért: tudunk a megyében olyan emberről, aki tucatnyi garázst bérelt, ott működtette játékautomatáit. Ma ez már leáldozóban van. A Sok vitát vált ki a számítógépek behozatala körüli huzavona. Be lehet hozni, vagy nem lehet behozni? — Egyértelműen sem igennel, sem nemmel nem lehet válaszolni. Ha valaki ismeretlen eredetű pénzből bevásárol 3—4 számítógépet, amivel itthon kupeckedni akar, .akkor nem marad el _a felelősségre vonás. Ám ha valaki egyet vesz saját használatra, amelynek itthoni értéke nem több 25 ezer forintnál, s a határon nem akarja eltitkolni, akkor ennek nincs akadálya. A határvámhivatal a kiszabható vám félét fizetteti csak meg, ezt csekken kell majd befizetni. Természetesen a Magyar Nemzeti Bank engedélye isi kell a behozatalhoz, ők döntenek abban, hogy az 'üt^vfeh(i^ikez0s^re állhatott-e annyi valuta amennyibe a szárhítógéí> került. Mert az a szabály most is érvényben van, hogy a hosszabb kinttartózkodásra beváltott pénzt nem szabad 1—2 nap alatt elkölteni. A A magyar állampolgárok többsége tudja, hogy kétezer forint értékben lehet külföldi valutája. Betartják ezt az emberek? — Ügy látjuk, hogy ez az intézkedés, amely lehetővé tette ezt, beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Tulajdonképpen ritkán fordul elő, hogy ennél nagyobb összeget szeretnének a kiutazók magukkal vinni. (Zárójelben jegyzem meg: ha ezt szeretnék, akkor nem mondják meg nekünk.) Arról azért nem árt tudni a kiutazóknak, hogy a mi jogszabályaink csak a mi határainkon belül érvényesek, vagyis attól, hogy az országból szabályosan kivihető ez az össze-g, nem biztos hogy az az ország beengedi, ahová a turista utazni kíván. Éppen ezért javaslom, hogy mielőtt bárki a mi szabályaink szerint lehetséges valutáját ki szeretné vinni, célszerű tájékozódni az utazási irodáknál, sőt a fogadó ország vámrendelkezéseinek betartása végett célszerű a valutapapírra ezt az összeget is feljegyeztetni. Ismereteim szerint arra is volt már példa, hogy ilyenkor sem engedélyezték a valuta bevitelét. A Beszélgettünk már a határokon túli városokban árusító magyarokról és az itteni kgst-piacokról, de a fekete pénzváltásokról még nem esett szó, pedig sokszor „gazdaságosabb”, mint a hivatalos árfolyam. — Igen, sajnos ez sem elhanyagolható jelenség, ami a turizmus, az utazások növekedésével együtt jár. A valuták árfolyamait hivatalos számítások alapján állapítják meg a bankok, de ha valakinek sikerül kivinni szabálytalanul forintot, s rátalál egy olyan külföldire, aki hozzánk készül, nemigen nézik meg a napi árfolyamot, mert a közös megállapodásuk alapján ők mindketten j obiban járnak. Sokan éppen ezért nem értik: miért nem engedjük ezt? Egyszerűén azért,- mert .egyik országnak sem jó, mindep állami olyan árakat alakít ki, ami az ottani kerese-; teknek, az áruellátás színvonalának megfelel. A Mivel segíthet a Vám- és Pénzügyőrség- w nek áz újság? — Sok mindennel. Azzal is, ha megírja a,’ vám- és devizagazdálkodást sértő cselekmé-. nyékét mert visszatartó hatása van, ázzál; is, tájékoztat, információkat közöl a kiutazás szabályairól, az utazók jogairól és lehetőségeiről. Ha már lehetőséget kaptam, elmondom, én mit kérnék a lap olvasóitól. Azt, hogy értsék meg: a gazdaságpolitikai intézkedésekkel összefüggő korlátozó rendelkezések nem azért születtek, mert bosszantani akarják vele az utazókat, hanem munkánk, eredményeink védelmét, megóvását szolgálják. Köszönöm a beszélgetést. Balogh József K||| HÉTVÉGI MELLÉKLET
