Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-24 / 276. szám

1984. november 24 Adalékok a népfront­politika történetéhez Minden emlék fontos érték A népi ronitmozga lom a má­sodik világháború idején függetlenségi mozgalommá szélesedett ki, hogy mindazo­kat tömörítse — osztályhely- zetűkre, politikai nézeteikre, etnikai és világnézeti hova­tartozásukra való tekintet nélkül —, akik készek voltak a hitleri Németország és ál­ltaiéban a fasizmus ellen fel­lépni, A Vörös Hadsereg ál­tal felszabadított területeken, így Szaibolcs-Szatmár megyé­ben is legtöbbször a kommu­nisták kezdeményezésére a függetlenségi front eszméi­nek jegyében láttak hozzá a független, szabad és demok­ratikus Magyarország megte­remtéséhez. A függetlenségi front születése A Magyar Nemzeti Függet­lenségi Front 1944. december 2-án alakult meg Szegeden az MKP, az SZDP, a Nemzeti Parasztpárt, a Független Kis­gazdapárt, a Polgári Demok­rata Párt és a szakszerveze­tek képviselőiből. 1944. de­cember 21—22-ón az Ideigle­nes Nemzetgyűlés megválasz­totta az Ideiglenes Kormányt. A parasztság, a munkásság, az értelmiség, ia városi kis­polgárság és az antifasiszta burzsoázia együttműködésé­re épülő kormánykoalíció született. Beregben, Szabolcs­ban és Szatmárban népgyű- lésekben választották meg az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe küldött képviselőiket. Az 1945. november 4-i nem­zetgyűlési választásokon a Független Kisgazdapárt szer­zett többséget, a végrehajtó hatalomban, a rendőrségnél, köz igazgatásban stb. egyre türelmetlenebbül igyekezett fölénybe kerülni. A balolda­li pártok ezzel szemben csak a tömegerőt állíthatták. Az 1946. március 7-i budapesti több százezer fős tömegtün­tetés pedig politikailag is alá­támasztotta a Baloldali Blokk megalakulását. Elsietett intézkedés Az 1947. augusztus 31-i or­szággyűlési választáson az MKP kapta a legtöbb szava­zatot. A parasztság és a vá­rosi kispolgárság végül is el­fogadta az egyesült munkás­pártnak, a Magyar Dolgozók Pártjának a politikai vezeté­sét. Űj politikai intézmény­rendszer jött létre. Az Orszá­gos Nemzeti Bizottság 1949. január 29-én megszüntette a nemzeti bizottságokat. 1949. február 1-én megalakult a Magyar Függetlenségi Nép­front. Az MDP a hatalom birtokában az egypártrend- szer mellett döntött, annak a történeti ténynek azonban hangot kell adnunk, hogy március 15-én még a nép­frontba tömörült pártok és szervezetek —• az MDP, a Független Kisgazdapárt, a Nemzeti Parasztpárt, a Ma­gyar Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa, a Dolgozó Pa­rasztok és Földmunkások Or­szágos Szövetsége, az MNDSZ és a Magyar Ifjúság Népi Szövetsége, amelyhez rövide­sen csatlakozott a Független Magyar Demokrata Párt és a Radikális Párt is — kijelen­tették, hogy „/mindenben alá­vetik magukat az Országos Tanács döntéseinek és végre­hajtják azokat". A májusra tervezett országgyűlési vá­lasztások előkészítéseként minden megyében, városban és községben életre hívták a helyi népfrontbizottságokat. Az 1949. május 15-i válasz­tásokon a közös népfrontlis­tán induló jelöltek a szava­zatok 95,6%-át megkapták. A képviselők döntő többsége (71%-os) az MDP tagja volt. 1953. .március 28-án hívták össze megalakulása óta elő­ször a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsát, annak elle­nére, hogy a választási fel­hívásuk emelkedett hangja ellentétben állt a rideg való­sággal, a május 17-i válasz­táson a szavazók 98,2%-a az MÉN jelöltjeire adta le vok- sát, ezzel rejtve maradt a la­kosságnak az MDP politiká­járól alkotott igazi vélemé­nye. Az MDP III. kongresz- szusa 1954. május 24—30. kö­zött megerősítette a nép­frontmozgalom megújításá­nak szükségességét, de a programot az újjászervezésre csak szeptember 8-ra dolgoz­ták ki. A népfront lassan hát­térbe szorult, szerepe, célki­tűzései elhomályosultak. Az MDP vezetői a Hazafias Nép­frontban lényegében minden tömegszervezetet, társadal­mi, tudományos, kulturális stb. egyesületet tömöríteni szándékozták. Az egyházakat nem, de kiemelkedő vezetői­nek a képviseletét a népfront­ban megengedték. Az alakuló /kongresszus 1954. október 23- án nyílt meg Budapesten. Ennek nyomán a falusi la­kosság körében a helyi bi­zottságok működése érezhe­tően felélénkült. Egy bonyolult kor Kik voltak ezeknek az or­szágos eseményednek a me­gyebeli küldöttei, mire emlé­keznek, mit tehettek, mit lát­tak, valamint a helyi bizott­ságokban kik kaptak szót, mit reméltek, mit akartak és mi sikerült terveikből a gya­korlatban is? Ezek olyan ér­dekes dolgok, amelyekre vo­natkozóan alig van írott for­rás, ha csak a régiek nem őr­zik még a meghívóikat, eset­leg a kapott beszámolókat, saját jegyzeteiket. Mindezek­kel szolgálhatnák annak az igen bonyolult időszaknak a megismerését, ha azokat a népfrontpolitika, a népfront- mozgalom történetét, hazánk 40 éves szocializmust építő munkáját feltáró történészek számára eljuttatnák. Ezt a munkát a megyei levéltár fogja össze a múzeumok, könyvtárak, népfrontbizott­ságok aktivistáinak, a hely- történeti és honismereti szak­körök tagjainak részvételé­vel. A Hazafias Népfront he­lyét és szerepét a politikai intézményrendszeren belül a Magyar Szocialista Munkás­párt 1957. június 27-29-i or­szágos értekezlete jelölte ki. 1957. november 21-én az MSZMP Politikai Bizottsága elemezte és tisztázta a nép­frontmozgalom legfontosabb elvi és gyakorlati kérdéseit. A politikai alap a -munkás­paraszt szövetség, de a -nép­frontban helye lett az értel­miségnek és a városi kispol­gárságnak is, vagyis minden olyan dolgozó osztálynak és rétegnek, amelyek maguk is érdekeltek voltak a szocializ­mus építésében és a béke vé­delmében. A Politikai Bizott­ság azt kívánta, hogy a Haza­fias Népfront ne egyéni tag­sággal és al-apszervezetekik-el rendelkezzen, -hanem mozga­lomként fejtsen ki népfront- politikát. Szervei az Országos Tanács,’ valamint a megyei, járási, városi, városi-kerületi és községi bizottságok, ille­tőleg azok elnökségei lettek. Társadalmi segítség szükséges A népfront-mozgalom iga­zán nagy jelentőségű sikerét az 1958. évi országgyűlési és tanácsválasztásokon érte el. A HNF és szervei, bizottsá­gai később is mindig megta­lálták helyüket és szerepü­ket. A népfrontmozgalom fel- szabadulás utáni történeté­nek feldolgozása elképzelhe­tetlen a társadalom segítése nélkül éppen úgy, mint aho­gyan saját története is így született meg. A helytörténet- írás és a honismereti mozga­lom aktív közreműködésére számítunk. Ügy látjuk, hogy úgy juthatunk legközelebb célunk megvalósításához, ha előbb e mozgalom fellelhető dokumentumaiból összeállí­tott válogatást adunk közre, ebben minden egyes kis „tég­lára” szükségünk van, hogy a valóságot mindenki előité- letmentesen, a maga ténysze­rűségében tanulmányozhassa. Dr. Gyarmathy Zsigmond, a megyei levéltár igazgatója A labor­főorvosnál A labor fehérköpenyesének nevét nem adják szájról száj­ra a betegek, mint ahogyan a legjobbnak vélt .sebészt vagy belgyógyászt ajánlják egymásnak. Kémcsövek, pi­petták, mikroszkópok világé­iban a beteg ember játssza a főszerepet, akiért a maga sa­játos eszközeivel dolgozik a labor orvosa. Mégis, aki gyó­gyultan távozik a kórházból, /biztosan -kihagyja öt a felso­rolásból. Aki ennek a szak­területnek kötelezi el magát, mégse cserélné másra ezt a nagyon sajátos, de baráti szálakkal erősített kis közös­séget. Dr. Fodor Mihály főorvos, a Jósa András megyei kórház laborvezetője közel másfél évtizede irányítja Nyíregyhá­zán a laboratóriumot. Még akkor érkezett, -amikor a KÖJÁL-lal osztoztak az épü­leten és egy félemelet jutott a kórházi labornak. Egész felszerelésük egy használt és egy .kicsivel- modernebb foto­méter volt. A néhány lelkes orvos hitt benne, hogy a be­tegellátás színvonala -nagy­mértékben függ a labor fej­lettségétől. Ahhoz, hogy nem­csak megyei, de országos szinten is jegyzett labort hozzanak létre, nem sajnál­ták a fáradságot, angolul, né­metül tanultak, bújták a kül­földi irodalmat és az itt dol­gozó orvosok önálló -kutatás­ba kezdtek ... — Természetesen nem aka­démiai színtű alapkutatásról lelhetett szó, hanem a vilá­gon vagy Magyarországon már feltalált újdonságokat a helyi viszonyodra alkalmaz^ tűk. Épültek az elmúlt évtize­dekben kórházak. De a hát­teret adó úgynevezett diag­nosztikai osztályok fejleszté­se egyelőre váratott magára. Csak az utóbbi tizenöt esz­tendőben indult ugrásszerű fejlődésnek az orvosi diag­nosztika. — Ezt a fejlődést nem vá­laszthatjuk el a -kórházi osz­tályok általános előrelépésé­től — fejtegeti Fodor dok­tor. — Nem lehet a labort öncélúan fejleszteni, az osz­tályok által támasztott igény sziki az elhatározást, hogy a labor -adjon gyors feleletet a beteg további sorsáról. Tizenkét esztendővel ez­előtt még -alig akadt orvos, aki kandidátusi disszertáció­ját éppen a megyében -szer­zett ismeretek -tudományos rendszerezése után nyújtotta be. A kevesek egyike dr. Fo­dor Mihály, aki 1972-ben lett kandidátus egy bakteriológiai -téma feldolgozásával. Délelőtt rutinvizsgálatok tucatját vé­gezte, délután, este kutatás­nak szentelte idejét, a miko- plazmákkal kezdett foglal­kozni. Olyan baktériumok érdekelték, amelyek nagyon /nehezen tenyészthetők ki, kö­vetkezésképpen résen kell lennie a kutatónak, ha kí­váncsiságát ki akarja elégí­teni. Ugyanakkor ezek a baktériumok a betegségek jó részénél kimutathatók. S ami különösen izgalmassá tette ezt a kutatást, korábban a megyében senki nem foglal­kozott a mikoplazmákkal. Ha tetten éri a kutatóorvos az emberi sejtre tapadó kóroko­zót, gyorsabban és a leghasz­nosabb gyógymódot választ­hatja a kezelőorvos. Szakmai megbecsülést vív­tak ki orvosi berkekben, a kutatók pedig belekóstoltak az új dolgok felfedezésének semmivel sem pótolható iz­galmába. Fiata/l, ambiciózus orvosok választottak maguk­nak egy-egy -kutatási irányt, amellyel a napi munka mel­lett többet foglalkoztak. így a friss infarktusos betegek­nél megbízható módszerrel eldönthetik, keletkezett-e vérrög és a belgyógyász azon­nal hozzákezdhet a vérrög feloldásához. Vagy az izotóp­laborban a fizikus matemati­kai módszert alkalmaz a máj- keringés vizsgálatára. Egy -másik orvos a sztreptokok- k-usz által- okozott fertőzést a korábbi bonyolult módszer helyett lényegesen' egyszerűb­ben tudja elkülöníteni. Vagy Fodor főorvos a diabeteszes betegek cukorszintjét nem­csak egy adott pillanatban, hanem -tíz napra visszamenő átlagban mutatja ki. így kö­vetkeztethetnek a beteg élet­módjára, a helyes életvitel betartására. Erről a témáról tavasszal Rio de Janeiróban tartott előadást a Klinikai Kémiai Társaságok világ- kongresszusán. — A kutatóorvosnak nem elég, ha bezárkózik a mik- roszkó/pok világába. Nyitott szemmel kell járnunk, hiszen az élet, a termelés, a gazda­ság egyre újabb kérdések megválaszolását várja tő­lünk. Szabolcs-Szatmárban is egyre több ember dolgozik az iparban, s korábban nem ta­pasztalt munkahelyi ártal­mak közepette tevékenyked­nek az emberek. A laborató­rium fejlesztése során fel kell -készülnünk például az ólom okozta ártalmak kimu­tatására. De említhetném a mezőgazdaság kemizálását, amelynek folyamán soha nem látott mennyiségű és hatású növényvédő szerekkel kerül­nek kapcsolatba az emberek. Mérnünk -kell az élő szerve­zet ellenállóképességét és a mérgező anyagok hatását. Természetesen az egészséges emberek szűrését -nem vál­lalhatja át a labor a KÖJÁL- tól, de a betegekkel már mi foglalkozunk. Fleming a penicillin felfe­dezésével beírta nevét az or­vostudomány na-gykönyvébe. Antibiotikumok védelme alatt korábban elképzelhetetlen­nek vélt műtéteket végezhet­tek az orvosok. A leghétköz­napibb gyulladások kezelésé­re pedig sokszor a gyorsan ható, kéznél lévő antibiotiku­mot választja az orvos. Az antibiotikumok és a szteroid- készítmények mértéktelen használata következtében ma már elszaporodtak és ellen­állókká váltak egyes bakté­rium- és gombafajok. A vese­betegek és az intenzív osz­tályon lévők esetében külö­nösen fontos, hogy megfelelő koncentrációban alkalmaz­zák ezeket /a nagy hatású szereket. Fél év múlva ezen a két osztályon rendszeresen mérik majd a labor orvosai a betegek antibiotikumszint- jét. Integráció és rekonstrukció. E szavakat használják leg­gyakrabban manapság a la­borban. Hat labor összevoná­sát és egy 110 fős orvos-asz- szisztens stáb kialakítását je­lenti,a részletekben megvaló­sított integráció. Január 1-től kiterjesztik az éjszakai ügye­letét az orvosokra és a ve­gyészekre is. Bármilyen sür­gős vizsgálatot elvégezhetnek a nap huszonnégy órájában. Autóval viszik a vizsgálati anyagot a központi laborba. Zömében nők jönnek labor­orvosnak, ami összefügg az anyagi megbecsüléssel. S rá­adásul fél éve eltörölték a felszabadulás óta adott har­mincszázalékos veszélyessé­gi pótlékot. Az idősebbeknek rendkívüli pótlék címén ugyan adják, de akik most jönnek ide, már nem kapják. Nem is tolonganak a laborba, ez tény. Együtt van egy jó kis mag, amely mögül már hi­ányzik a második vonal. Az ügy iránti elkötelezettség lel­kesíti a már itblévőket. Nő­nek a szakmai követelmé­nyek, és ezzel nem nő ará­nyosan az anyagi-társadalmi megbecsülés. A rekonstrukció szép ter­vek valóra váltását vetíti előre. Az utóbbi négy év­ben, amikor már a közeli bővítést tervezték, 180 ezer dollár értékű műszerrel gya- rapíthatták a labort. A világ­hírű japán Hitachi-cég 16 csatornás automata enzim- vizsgálójával, finn félauto­mata fotométerrel, számító­géppel kombinált gammaka­merával szerelték fel. Ez utóbbi berendezés a rette­gett kórt, a rákot mutatja ki már kezdeti stádiumban az agyban, a csontban és a máj­ban. Vagy a pajzsmirigy- megbetegedések rendkívül gyakoriak megyénkben. Négy éve már nem kell Debre­cenbe, Pestre vonatozniuk a betegeknek gondozásra. Jó néhány tudományos tár­saság és bizottság választotta tagjai sorába Fodor doktort. A megyei kórház tudomá­nyos bizottságának elnöke, a könyvtár orvostanáosadója, tagja a műszerek beszerzésé­ről döntő testületnek, a Deb­receni Akadémiai Bizottság orvosbiológiai szekciójában vezetőségi tag, a szakmai felügyeletet ellátó Országos Laboratóriumi Intézet szak­mai kollégiumában tevé­kenykedik, a Labordiagnosz­tikai Társaságban is vezető­ségi tag. Előadást tartott Moszkvában, Varsóban, Bécs- ben és Rio de Janeiróban. Tekintélyes nyugati szakla­pokban is publikál. A hazai kongresszusokon rendszere­sen elmondja megyei tapasz­talatait és az itt folyó mű­helymunka eredményeit. — Régen tovatűnt az az idő, amikor csak a főváros felé kacsintgathatott a szak­mai becsvágytól fűtött orvos. Még a szűkös gazdasági vi­szonyok közepette is előte­remtik az egészségügy me­gyei irányítói a színvonala­sabb betegellátáshoz szüksé­ges anyagiakat. Évente más­fél millió vizsgálatot vég­zünk, s ezek közt mind több olyat, amelyet korábban csak legfeljebb regionális közpon­tokban végeztek. Nő a presz­tízse a tudományos kutatás­nak, sokan adnak be dolgo­zatot az Alkotó ifjúság pá­lyázatán. Tudományos bi­zottságunk kiírta a Jósa András-pályadíjat és itt ran­got ad már a szereplés is. Fiatal orvosok és szakdolgo­zók írják le kutatásaikat. Én azt hiszem, a növekvő beteg- forgalom mellett is támoga­tott és elvárt tudományos ku­tatás, a nyelvtanulás, a gon­dolatébresztő műhelymunka megadja azt a szakmai sikert a nálunk dolgozó orvosnak, amely megerősíti hitében, hogy a mikroszkóp fölé ha­jolva a beteg embert szol­gálja. Tóth Kornélia- KM hétvégi melléklet Imre György: Hol késik a városvédő Pallas Athéné a nyíregyházi dombház mögött?

Next

/
Thumbnails
Contents