Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-24 / 276. szám

itf84. november 24. igazan jóllakva, sőt azt is mondhatnám, hogy eltelve áll­tunk fel családommal az Arany Szarvas asztalától, annak ellené- rcs laogy magamnak mindenkép- pn valami kímélő eledelt akar­tam rendelni. A pincér, akinek bajsza mére­tei ős fazonja után Krúdy tol­lára kívánkozhatott volna, nem jött zavarba: zúzapörköltet aján­lok uram és szólok a szakács­nak, hogy mélyről merje a zaf- tót, ne legyen zsíros. Ügy lőn- ízletes volt és bőséges, mégis nyugodtan aludtam és a felesé­gem gyomrát sem feküdte meg óz illatos flekken, sőt három­éves fiam sem kért mást az al~ mafánk után. Az üdítők bő vá­lasztékából egy hideg Pepsi ko­ronázta vacsoránkat, és a főúr sem késlekedett számlánk elké­szítésével. Szimpatikusába lett volna a záróaktus, ha nem kell külön kérés az aláírásához kezdtem magamban az összeg­zéshez a hangulatos cigányzene mellett. A terméskőfalról lete­kintő szép agancsok alatt más­kor is volt már magas fokú gasztronómiai élményben ré­szem, a konyha tehát változat­lan színvonalú, állapítottam meg. Hiányzott azonban a ked­ves ruhatáros népi, aki egybep írafikos is szokott lenni, a mel­lékhelyiség állapotáról pedig egy elhagyatott pályaudvar jutott eszembe. Az igazán jó vacsorát foltos, szakadt térítőre szerví­rozták. A jó minőségű evőesz­köz is a régi, de az a rászáradt hagymakarika az egyik villán, bizony nem ajzotta étvágyunkat. A pincér dicséreten gyorsaság­gá? jött, aztat Traubi helyett Tónikéi hozott., majd tévedését belátva, villámgyors italcserét hajtott végre. Szereztem egy ét» íapoí is, mert az asztalon aem volt, pontosabban egy itallapból étlappá alakított papírt csentem, meri r. jelek szerint az előre nyomot'; étlap kifogyott, c így az itallapot alakították át némi ügyeskedéssel. Halászcsárda, hát Hegyen hal I*5 ™ döntök egy pillanat alatt. líorheíyhaíászlé, bántott hal, s ka még fér belém- hát túróscsusza lesz a menü. A pin­cér pillanatok alatt térül, A ha­lászié jó, de n tartár i. rántott hal­hoz ismeretlen iogaiom. „Nem is szokott lenni” — mondja az étekfogó. A tártál nélkül száraz és nyög­venyelős rántott ha? után némi szünet, majd jöhet a csusza. Forró tészta, kevés tejföl és tú­ró, tepertő pedig szinte semmi. Még ülök egy ideig, figyelem a gyér vendégcsapatot, aztán fize­tek. Stimmel minden, csak egy dolgot nem értek: mi kerül há­rom forintba, két szelet kenyé­ren? Mielőtt végképp távoznék, még benézek ama félreeső helyiség­be. Kétes tisztaság, és papírhi­ány. S a fülkébe kukkantva, dú­dolni kezdek: „... madzag a húzója!” El ne felejtsem: a Halászcsár­da II. osztályú. Milyen lehet a III. osztály? (Speidl Zoltán) Egy novemberi hétköznap este — pénteken 7 órakor — „riportakciót” hajtott vég­ié lapunk belpolitikai rovata: hat riporter ugyanabban a percben ült asztalhoz Nyír­egyháza hat éttermében. Lehet-e a megyeszékhelyen kulturáltan vacsorázni? Milyen a kínálat az étlapokon? Pincéreink hivatásuk magaslatán állnak-e? Hogyan minősíthet- _ 'k éttermeink környezeti kultúráját (mosdók, ruhatár, zeneszolgáltatás stb.)? — ezek­re a kérdésekre kerestek választ állami, szövetkezeti vendéglátóhelyeken ... Az ember még be sem lép az étterem előterébe, már látja, hogy nem lesz gond asztalt ta­lálni, beljebb aztán kiderül: mégiscsak gond, mert mindösz- sze egynél ül vendég, s a sokból sem könnyű választani. A csend rendje, a vendéghiány tisztasága jó is, rossz is, hiszen ha valaki egyedül óhajtja elkölteni vacso­ráját, akkor otthon marad. A felszolgáló — fekete nadrág­ban, bordó szmokingban — pil­lanatok alatt érkezik, udvaria­san kérdez és kínál, hozza az étlapot, legfeljebb olyan csodál­kozás olvasható le arcáról, mi a frásznak jön ide vacsorázni va­lapcsánka) előtt, egy előétel és egy Krúdy-étel előtt, egy kész­étel előtt, de valamennyi fris- sensült kapható volt. Arról is meggyőződhettem, hogy a fris- sensült valóban friss és jó ízű volt, a számla is stimmelt, leg­feljebb a dátum, az aláírás, a bélyegző hiányzott róla, a mos­dó, a vécé is tiszta volt, így az­tán egészen jó érzésekkel mond­tam, hogy viszontlátásra. Csak akkor káromkodtam el magam, amikor a szálloda elé értem, mert míg én az étlappal törőd­tem, feltörték a kocsimat. (Balogh József) Tetszeti viszonft a pincér őszinte megdöbbenése, amikor szóvá lettem. ügykor forgalmasabb' hely volt. A főnök nags vezényelte a sze­mélyzetet, személyesen fogadta a törzsvendégekéi; o. o Mondom 2 a konyha i régi 2. A számlái» nem szisszentem ; De elég ez egy Hangulatos vacsorához? íÉsifc Sándor) Ez n Iieíy hosszabb tartózko­dásra csak tisztei] mennyiségi", alkohol elfogyasztása után csá­bíthat. Kopottas falú íúodáíy, u térítők., bár tiszták és vasaltak lyukasak, A zenekar, mert Jiene is van. biztosan nem rossz. De erről meggyőződn.’ vajmi kevés ide jutott, mert egy óra alatt, jó Ilii tizenöt percet húzták. Csaknem teltház, egyetlen asz­talnál helyet kapok. A vendége­ken látszik: átutazók. Ruhatár van, de nem működik. így majdnem minden vendég kabát­ban, néhány sapkában fogyaszt. A pincérek gyorsak. Érthető, fo­rogjon a vendég. Asztalomnál tüstént ott terem a pincér. Étla­pot kérek. Nem ad, helyette közli, hogy csak frissensültet tud hozni. Felsorol három ételt. Ragaszkodom az étlaphoz. tjj pincért kapok. Mégis van étlap, sőt készételből is választhatok. Paprikás csirkét kérek .galuská­val, mert ezt választom az étlap­ról. Rövidesen visszatér a fel­szolgáló: csak sós burgonya kö­rettel tudja hozni. Nem baj, így is kérem. Az étlapon sehol sincs „X”, tehát még rendelek túrós­csuszát tepertővel. A rendelés felvéve. Egy perc múlva udva­riasan közük, hogy csak a cuk­rászsüteményekből választha­tok. Puncstortát kérek. Van. A teríték hiánytalan, tiszta, hamu­tálcámat kiürítik, tisztát kapok. A paprikás csirke ízletes, bur­gonyakörettel is kellemes vacso­ra. A tortaszelet friss. Kíván­csian várom: van-e elegendő üdítő ital. Van négy-öt féle, sőt még a bejáratnál reklámozott „Róna” üdítőből is van két fajta íz. Puha a kenyér is. Fizetek. A számla szabályos, az összeadás egyezik, a fizetőpincér névje­gyével látja el a fizetés doku­mentumát. Kisétálok a mosdóba. Bár ne tettem volna. Maga a pincér fi­gyelmeztet: ,,Ez a város legron­dább W. C.-je.” Igaza volt. A látvány és a bűz, enyhén szólva feledtette a kisebb-nagyobb döc- cenők után mégis csak kelleme­sen elfogyasztott éttermi vacso­ra ízeit. (Szilágyi Szabolcs) nézni. Azok már délben elfogy­tak. Csak frissensültet tudunk készíteni. Megállapodunk egy rántott trappistában és egy beafstekben. Az „ásványvíz” előbb érkezik. Közönséges szódavíz: Nyírkémia. — Ásványvizet kértünk *- mondom. — Ez csapvíz, némi szénsavval. — Tudom — bólint a pincér —, de csak ez van. Tíz perc múlva megérkeznek az ételek. A rántott sajt száraz, a beafstek rágós. Nem angolos, hanem rágós. És a sajthoz sincs tartár. Már majdnem végzünk, ami­kor a pincér megint asztalunk­hoz fordul és olcsó műanyag só- és paprikatartót tesz elénk. Csak úgy elmenőben. Fél kilenc, mire fizetünk. (A számla borsos.) A szépen megterített asztalokhoz még nem érkezett meg a csoport, néha futó vendégek jönnek, megisznak egy sört, s mennek tovább. A magányos vacsorázó Esti Hírlapot olvas, a zenekar szünetel. Csend van. Ülünk az ásványvíznek neve­zett szóda fölött, s képzeletem­ben felbukkan Krúdy. Valami szép asszonytól jöhetett, illatos selymek suhognak körülötte. Le­ül a szomszéd asztalhoz, s tá­nyér húst kér tormával és szi­tált sóval. — Csak frissensültet tudok adni — mondja a pincér, és nem hajol meg. (Nem érzi a selymek suhogását.) (Mester Attila) hoz. Az étlap kifogástalan. Nincs benne átixelve semmi, a gépelése olvasható. — Előtte parancsolnak vala­mit? — Ásványvizet kérünk előtte és utána is. — Tud-e ajánlani valamit olaj-« ban, vagy vajban? — kérdi tár­sam, aki a könnyű vacsora híve. — Sajnos nem — mondja a pincér. — Nálunk minden zsír­ban készül.. — Akkor talán egy kaszinóto­jást, francia salátával. — Semmilyen hideg előételünk (nincs. — Talán valami zöldséges, bor­sós könnyű étel... — A készételeket se tessék Takarékos fény és halk zene. Tízen ha ülnek a nagy terem­ben: két asztaltársaság, egy há­zaspár és egy magányos vacso­rázó. Gyönyörűen megterített r.sz' .lok, két villával, kis és 12: poharakkal. —’■* Elnézést, ide ne tessenek tini, csoportot várunk. Átülünk az egyik üres asztal­— Ha nőt akarsz estére, menj a Karfiol bárba!'— szól a Nyír­egyházán járatlan idegenhez a bennfentes. A két éve átadott Csarnok ét­termet becézi így a törzsközön­ség. Rácáfolni látszik a hírre az ét­terem. A pincér az ajtóig jön a vendég elé, egy-két perc múlva udvariasan köszönt, a rendelés után tudakozódik. Először já­runk ott, a pincér ízlésére ha­gyatkozunk. ö a velőrózsa híve és rántott trappistasajtot kínál. Aki igazi, magyaros ételt sze­retne, vagy éppen diétásat enne szívesebben, egyaránt választhat kedvére. A frissensült valóban frissiben került ki a pecsenyesütőből. Harminc perc múltán osztályon felüli mennyiségű rántott szele­tet helyez a felszolgáló a kifo­gástalanul terített asztalra. A halk szalonzenét jobbára fiatalok hallgatják. Idős házas­pár a sarokban, négy fiatal egy másik asztalnál. Látszik, „ké­szültek” az étterembe: elegáns blúz, öltöny. A pincér, a szakma nagy öreg­je lehet. Mesterségét feltehetően jól megtanulta. Udvariassága nem bántó, éjrt a vendégek nyel­vén. A távozó vendég után tiszta abroszt tesznek, színben harmo­nizál a tányérral. Kulturált hely — állapítja meg az alkalmi-ven­dég, cáfolja a hírét. Fél tizen­egykor éjszakai mulató lesz, a maga sajátos törzsközönségé­vel. (Tóth Kornélia) * Zsúfoltság, vendégekkel teli terasz és étterem, lassú, a tö­meg miatt hosszú várakozás utá­ni kiszolgálás, meleg sör, mór- zsás, mosatlanokkal teli asztal, csikkekkel telt hamutartó, ko­szos kabátú pincér — ezek ju­tottak eszembe míg Sóstóra, a Krúdy-szálló étterméig értem, hogy aztán merőben más tapasz­talatokat szerezzek, olyat, ami­nek aligha örül a vendéglátó vállalat. laki, ha még inni sem akar. Hű­sítő? — Sajnos — mondja —, csak két fajta van. Az étlap csaknem nyári, s ez jó, mert ilyenkor is tud a vendég válogatni, rossz viszont, mert nincs semmi érdekes rajta. Igaz, ha ilyen a forgalom, aligha ér­demes akár az alapanyagot is a megromlás veszélyének kitenni. Mindig ennyien vannak? —« kérdezem a felszolgálót, aki ud­variasan mondja: sajnos, most már ez várható, s nincs tolon­gás, pontosabban nem nagyon tér be vendég délben sem. Ehhez képest, vagy talán ép­pen ezért sok az X az étlapon. X volt a három menü, egy le­ves, három tésztaféle (a túrós és hagymás sztrapacska, és a Munkatársaink a „riport- vacsora” után leírták mind­azt, amit tapasztaltak és vé­leményüket megosztották a vendéglátás és az egészség- nevelés két szakemberével is. Az alábbiakban az ő- vé­leményüket közöljük. DR. CZÉGÉ SCLTÁNNÉ, a nyíregyházi Jósa András me­gyei Kórház egészségnevelő­je: Az étlapok alapján jó és J } rossz egyaránt kiderült a ! nyíregyházi éttermi kínálat- j í ról. Az egészségnevelő örült az a angolos köreteknek, a főzelé- 3 ; keknek, a nyersgyümölcs- j kínálatnak, a tejes és sajtos ételeknek, különösen a sava- i nyúkáposztának és a nyers almának. j Figyelmes dolog a „kimé- j lő étel” (Hotel Krúdy), a 1 „gyermekmenü” (Hotel Krú- < i dy, Utasellátó). Ha a vendé- -j geimet valamilyen tájjellegű 1 i étellel szeretném megkínál- j ni (nem vagyok szabolcsi), ; akkor feltétlen a Krúdy ét- i terembe tervezném a látoga- I tást. Szívesen betérnék az j Utasellátóba, ahol főtt ten- J gerit és fokhagymás ételt ] rendelnék. Nem tetszett, hogy általá- j ban kevés a saláta, hogy sze- \ gényes a nyerssaláta-reperto- ! ár, hogy sehol nem láttam a j „levesek” alcím alatt — hor- 1 i ribile űicturostis italt. Nem j j értettem, hogy az alma „ős- 5 j hazájában” miért nem szol- 1 gálnak fel gasztronómiai és | I esztétikai célból almát (cső- , j dálatosan dekorálnák az al- j mahalmok az asztalokat). ; j Miért nem akarják a vendég- j látás szakemberei velem | megismertetni és megszeret­tetni például a bazsalikomos, a majoránnás, a kakukkfű- vés, a borsikabogyós, a szu- j rokfüves, a kapros húsokat, salátákat és köreteket?! Nem láttam sehol például I búzacsírás vagy szójával ké­szült ételt (olcsóbbá is tehet- lé az ,.ár” oldalt). Az olcsó­ság mellett még egészséges is, nagyon értékes összetevő­ik miatt. I * BODNÁR ISTVÁNNÉ, a vendéglátó ismeretek tanára (Nyíregyházi Kereskedelmi Szakközépiskola, Kereske­delmi-Vendéglátó Szakmun­kásképző Iskola): A megvizsgált étlapok ál­talában széles ételválasztékot kínálnak, különösen a hús­ételek körében. Megtalálható a csirke, a marhahús és a belsőség is, a sertéshús mel­lett. Elkészítési módjuk is változatos. Halétel a Halász- csárdán kívül kizárólag a Koronában kapható. Ugyan- ! csak kevés a tejből, tejter- 1 mékből és zöldségfélékből I készült étel. A köretek túl­nyomó része burgonya. Ke- * vés a kímélő étel. Az alma ! vagy a belőle készülő étel ; rendkívül ritka, pedig olcsó j { és beszerzése itt a megyéién ; nem okozhat gondot. A gyer- ? mekmenük sem találhatók meg mindenütt, pedig kívá­natos lenne. Az árak reáli­sak, mérsékeltek. A Koroná­ban mintaszerű az étlap ősz- ! szeállítása. Valóban változa­tos, korszerű, speciális éte­leket kínál. Sajnos, ez neu; . ; mondható el a Krúdy étte­remről, ahol a mindössze két Krúdy-étel közül is csak az egyik kapható. Az étlap írá­sa sem mindenütt kifogást«- j lan, sok az érthetetlen rövi- } l dítés, az Arany Szarvasé alig olvasható. Helytelen szokás j ; az elfogyott ételek X-szei U való jelölése, erről még nem tudott minden üzlet leszokni. A számlák alapján (ami az \ 1 összeadást illeti) néni ssá- j mcltak többet c, vendég- jj í nek egyik étteremben sem.. L ; Ugyanakkor kifogástalan !•! ; számlát csak a Csarnok éi- * teremben adtak. A többi ■: hiányos. A ruhatár vagy n 4 felső ruházat kulturált elhe- ] Eyeaésc máv c. E. osztályú ét- i i terembed is követelmény, j Fontos a mellékhelyiségek .! állapota., műveli egy erszág, 1 tájegység kultúrája ebben te í Í tükröződik, s nem utolsó so?- j ban ez is fontos osztálybeso- | rolási szempont. . Az újságírók megállapító- | saira válaszolva: r. halhoz i valóban illene tartármártást J te r.ünl. A kenyér ára ható- , £j ságiiag rögzített, ettől eitérnf. E nem Iahet (szabálysértés). A *. [j tűrő, tejföl, tepertő mennyi- ! (3 cége a túróscsuszában a kai- 1 I inflációtól! függ. ízlés dolga, 1 g de kár esen spórolni. hiszen j I nem drága. As üdítőttai-vá- j I laszték itt-otí valóban lehet- i a ne bővebb. A Koronában ;*árt j újságíró tapasztalata alapján i az őt kiszolgáló felszolgáló j nem álii hivatása magasla- í tán. Krúdy korában tenné- j szetes volt a pincér hajion- ] gása, ma nem az. A felszol- j gáló ne hajbókoljon a ven- ] dég előtt, hanem gondoskod­jon a vendég igényeinek ma­radéktalan kielégítéséről. Nem szabad elfelejtenie egyik vendéglátóipari dolgozónak sem, hogy az étteremben minden a vendégért történik (és nem fordítva)! Kérem az étlapot! KM HÉTVÉG! MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents