Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-03 / 259. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. november 3. Óvári Miklós fogadta a pártkiadók igazgatóit Övári Miklós, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára pénteken a Központi Bizottság székházóban fogadta a szocialista országokban működő pártkiadók hazánkban tartózkodó igazgatóit. Övári Miklós a szívélyes, baráti légkörű találkozón politikai és ideológiai életünk időszerű kérdéseiről adott tájékoztatást. A találkozón részt vett Lakatos Ernő, a KB agitációs és propagandaosztályának vezetője. t SZOT elnökségének ilést A Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége pénteken ülést tartott. A testület azt vitatta meg, hogyan hasznosították munkájukban a szakszervezetek az MSZMP Központi Bizottságának 1983. októberi állásfoglalását. Megállapították, hogy az állásfoglalás megjelenését fokozott várakozás előzte meg, s ennek megfelelő volt fogadtatása is a közvéleményben. A figyelem azóta nőtt a szak- szervezeti munka iránt is. A szervezett dolgozók igénylik a szakszervezetek: ecodménye- sebi/.tfetelösebb. tevékenyse- gétU. inbojiooqujf no dili lov. A SZOT elnöksége szerint az MSZMP Központi Bizottságának 1983. októberi állás- foglalása nyomán javult a szakszervezeti munka. A szakszervezetek mindenütt kiemelten kezelik a termelést, gazdálkodást segítő tevékenységet, a hatodik ötéves terv hátralevő feladatainak teljesítését. Arra törekednek, hogy a szakszervezeti és a munkahelyi demokrácia fejlesztése révén még több dolgozó vegyen részt a döntések előkészítésében, a helyi gazdasági vezetők pedig fordítsanak több figyelmet a javaslatok hasznosítására. — TELEX SZOVJET KÜLDÖTTSÉG INDIRA GANDHI TEMETÉSÉN Nyikolaj Tyihonovnak, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának vezetésével Moszkvából szovjet kormányküldöttség utazott pénteken Űj-Delhibe Indira Gandhi temetésére. A küldöttség tagja Vaszilij Kuz- nyecov, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnöksége elnökének első helyettese, az SZKP KB PB póttagja és Viktor Maleev, a külügyminiszter első helyettese, az SZKP KB tagja. SZTÁLIN LÁNYA A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége — összhangban az állampolgárságról szóló törvény 19. és 21. cikkelyével — visszaadta a szovjet állampolgárságot Szvetlána I. Allilujevának — Sztálin leányának — aki nemrég tért vissza Moszkvába. Mint a TASZSZ szovjet hírügynökség pénteken jelentette, az állampolgárság visszaállítását Allilujeva kérte. A Legfelsőbb Tanács elnöksége Allilujeva leányának' — Olgának megadta a t szovjet ál lám polgárságot. Honduras! összeesküvés-lyA . ,^. lepleztek,fire, rgz Egyesült Államokban — jelentette be csütörtökön az FBI, a Szövetségi Nyomozó Iroda. Az összeesküvést az Egyesült Államokban élő hondurasi emigránsok készítették elő. . ..A' hondurasi;,,., kormány., j;4«d&v$i, iifebsgtdUt jjfcäSSML azután, hogy Washington értesítette az ügyről Suazo elnököt. A kormány csütörtök esti hivatalos közleményében tájékoztatta a lakosságot, hogy bizonyos hondurasi politikai körök akciót indítottak az ország destabilizálásá- ra. A hondurasi hadsereg egyes alakulatait összevonták Roberto Suazo elnök rezidenciája körül. (Folytatás az 1. oldalról) ■ Fehérgyarmaton is' ünnepségen 'emlékeztek meg' -á■-város' féistabadűtásá és a Nagy Ökfőber’ évfordulója eseményeiről; a‘> 7Termék íremül a tót nyitottak az ipari és mező- gazdasági üzemek, szövetkezetek gyártmányaiból. A községekben november 6-án és 7-én kis ünnepségek keretében emlékeznek a világtörténelem legjelentősebb dátumára. A Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportjai szellemi, politikai vetélkedőn mérik össze tudásukat november 9-én 15 órai kezdet tel a Zalka Máté Gimnáziumban. A Megtett út című négy- fordulós vetélkedő első részére kerül sor ez alkalommal. Pénteken magyar vezetők tettek részvétlátogatást India budapesti nagykövetségén. Képünkön: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke beírja nevét a nagykövetség részvétnyilatkozatokat gyűjtő vendégkönyvébe. Holnap járulnak az urnákhoz a közép-amerikai Nicaraguában. Képünkön: zászlót lengető fiatalok a sandinista párt egyik utolsó kampánygyűlésén. (K. M. telefotó) A Kelet-Magyarország pályázatára érkezett Találkszás a szovjet katonákkal Manapság gyakran emlegetjük a negyven évvel ezelőtti eseményeket és önkéntelenül is eszünkbe jut a második világháború kegyetlen időszaka, amely elrabolta fiatalságunkat. Képek jelennek meg előttem, amikor sárga csillagos zsidókat hajtanak a Széchenyi utcán. A felnőttek szeméből már kiszáradtak a könnyek, de a gyermekek még sírva mennek és görcsösen fogják édesanyjuk szoknyáját. Másik kép az állomás környékének bombázása. összedőlt házak alól szedik ki a halottakat, míg a megmaradt családtagok jajgatnak fájdalmukban. A harmadik a megalázó házkutatás, amit saját bőrömön éreztem. Anyám és én sírva néztük, hogvan nyitogatják a szekrények fiókjait, miként kutatnak a Horthy-rendszer nyomozói. Belekötnek az orosz—magyar szótárba, de az én református bibliámba is. Mindenki gyanús, aki él. Ezután apámnak minden héten kétszer jelentkeznie kellett a rendőrségen. Szüleimtől gyakran hallottam ezt a kérdést: mikor jönnek már a felszabadítók? 1944 szeptemberében apámat Jenei Gyfurka bácsival — aki a Hímesben dolgozott, mint kőműves — Pók István figyelmeztette; vigyázzanak, mert csendőr és német katona kereste mindkettőjüket. Megfogadták a tanácsát. Apám kerékpárra pattant és azzal állított be: „Készüljetek, kiköltözünk a Kisteleki szőlőbe”. Ott volt egy kis szőlőnk, rajta egy piciny borház, ez lett egy ideig a menedékünk. Nem volt rózsás életünk, hiszen itt még főz- .rrtj'sfetiV- léWefeett,"1 '‘-iegfefjebb1 égy- bográcsban főztük meg a-krdmpMlevéat : tette'- n Október elején megkezdődött a nagy debreceni páncéloscsata, de Nyíregyházán is hallottuk az ágyuk tompa dörrenését. Egyik este ledobták a „Sztálin-gyertyát”, mi ott bujkáltunk a szőlőtőkék alatt. A vakító fényben mindenki azt érezte, hogy őt akarják lélőni. A harc hosszú ideig tartott, míg október 19-én, a Szovjet hadsereg győzelmével befejeződött a debreceni csata. A háború egyre közeledett. Mi is átköltöztünk a kerülőházba, mert mellette egy jól elkészített menedékhely állt, így volt hová menekülnünk. Október 21-én este ismét a bunkerban ültünk. Tőlünk nem messze csapódott le egy akna, és úgy megrázta búvóhelyünket, hogy azt hittük mindjárt ránkszakad. Aztán a fegyverek hangja lassan elcsitult, lódobogást hallottunk. — Itt vannak az oroszok! — mondta apám és kiment a bunkerből. Hallottuk, hogy oroszul beszél valakivel, erre mi is kimerészkedtünk. A sötétben ott láttuk a vörös csillagos lovas katonákat. Ez volt az első találkozásunk a szovjet hadsereg katonáival. Másnap a kerülőház előtt főzték ebédjüket a fiatal kozákok. Mikor elkészült a leves, kínálták a magyar lakosokat is. A katonák nem pihentek, telefonvezetéket rak- itíaik le és lövészárkokat ástak. Apám beszélt a kapitánnyal, figyelmeztette, hogy negyven német tank a Simái út irányába ment. A kapitány megfelelően intézkedett. A város szélén felállították az ágyukat, a Debreceni út elején, a Simái út irányába. öt napig tartózkodtak itt a kozákok, sajnálattal láttuk, hogy szedték fel a lerakott telefonvezetékeket, lóra szállva folyamatosan hagyták el a Kisteleki szőlőt. Mi sem gondolkodtunk sokat, helyet kellett változtatnunk, ott kellett hagyni a kerülőházat, és elmentünk egy Másnap ezek a szovjet katonák elmentek a szomszédba. A Toldi utca 58. szám alatt nem lakott sehki, itt telepedett le tizenkét telefonista, akiknek anyám főzött. A tiszt kijelentette katonáinak, hogy a szobába nem mehet be senki, csak a konyhába. Ezt a szabályt be is tartották. Ragaszkodtak hozzánk védtek bennünket. Mindennap hozták a káposztát, paradicsomot, hogy anyám finom borscslevest készítsen. A házi munkában is segédkeztek, darálták a húst. Mi négyen lányok: Lakatos Mária, Tóth Jolán, Kalo- csay Magda — aki később Fábián Zoltán író felesége lett — és én elmentünk takarítani a szovjet állomásparancsnokságra. Itt tolmácsként működött Lakatos báEmlék egy szovjet katonától: aí;három cseijyopyec; -ry írott sorokkal. .teqqi.oí j — • - .-rn tetj. k rnnttáti/i iic Csúcsforgalom a Himaláján A csehszlovák Himalája expedíció, amelynek két tagja október 15-én a világ legmagasabb csúcsára, a 8848 méter magas Mount Everestre is feljutott, értékes tudományos kutatásokat végzett a nepáli Sa- garmatha nemzeti parkban, amely a tengerszint feletti 3000 méter magasságtól a világ tetejéig húzódik. Egyebek között azt kutatták, milyen környezeti károkat okoz az a turista invázió, amely a hi- malájai csúcsokat az utóbbi években elárasztotta. A világ teteje felé vezető útvonalon ötezer rv.éter magasságban már-már körúti csúcsforgalom van a hegymászó szezonban. A nepáli idegenforgalmi hatóságok csupán az őszi szezonban 59 expedíciónak adtak ki engedélyt, hogy a nagy magasságban levő csúcsok birtokbavételével próbálkozzanak. De arányban áll-e a veszély — és az áldozat — az eredménnyel? Három csoportnak — közülük Dómján Zoltán és Jozef Psotka pozsonyi alpinistáknak — sikerült feljutni a csúcsra. Am az ötvenéves Psotka viszatérés közben életét vesztette. Leereszkedés közben a hirtelen támadt viharban eltévedt és több mint 500 métert zuhant. Holttestét az egyik, 7200 méteres szinten kiépített tábor közelében találták meg. Egy héttel előtte szerencsétlenül járt egy ausztráliai—új -zélandi expedíció két tagja Craig Nottle (23) és Villiam From (28), akik a Mount Everest első meghódítójának fia, a 30 éves Peter Hillary csoportjának tagjai voltak. A Mount Everest meghódítása máig a legnehezebb feladatok közé tartozik, amit jelez, hogy mindössze 163-an jutottak fel a csúcsára 1953. május 29. 11,30 óra óta, amikor az új-zé- landi Edmun Hillary elsőként megmászta. Az utóbbi években megszaporodtak a magas hegycsúcsok áldozatai, s nemcsak azért, mert egyre többen törnek a fellegekbe, hanem azért is, mert a legkülönbözőbb rekordokat haj- hásszák. Eddig nem járt útirányból, segítő nélkül egyedül, vagy úgynevezett alpesi módszerrel az egyes táborok kihagyásával próbálnak feljutni a csúcsokra. A szervezetre a legnagyobb terhelést az oxigénpalack elhagyása jelenti, hiszen a hegymászással járó fizikai terhelést az oxigénadósság sokszorosára fokozza. Tóth nevű ismerősünkhöz. Attól tartottunk, hogy a szovjet katonákkal való barátságnak véres vége lesz — ha valaki feljelent bennün- , kpt ,a németeknél. Idegesek . .vpjtunk^nep tjudtui^Jdudni,, s az égeb'egy félkör ívja fény-' .Jéltj,.$$$$. frondóJófii' ‘ ez' jelezte áz oroszoknak, merre menjenek. Másnap már német katonákkal volt tele a település. Kíméletlen harc kezdődött Nyíregyházáért. Mindkét fél fontos harci központnak tartotta városunkat. A lövedékek csak úgy repültek a kis házak felett. A harc közepette senki sem tudta, meddig élhet, mikor köszönt rá a halál. De emberek voltunk és enni kellett. A németek egy levágott ökröt vagdostak darabokra és meg akarták sütni. Tervük nem sikerült, mert menekülniük kellett, jöttek az oroszok. Az itt lakók örömmel hurcolták haza a megmaradt állat húsát, hogy egy| jó ebédet főzzenek. Végre megérkeztek a II. Ukrán Front csapatai október 31-én, és a Debreceni úton tankok dübörögtek. A Kisteleki szőlőben lakók kimerészkedtek a Debreceni útra és ott nézték a bevonulókat. Én is ott voltam apámmal, aki oroszul üdvözölte őket. Egy katonatiszt odajött hozzánk és beszélgetni kezdett apámmal, meg velem. Majd a zsebében kotorászott. Nem tudott más emléket előszedni, így elővett egy orosz pénzt és ezt írta rá: „Egy magyar kislánynak emlékül”. Nem volt ezen se dátum, se név, csupán emlék a felszabadító hadsereg egyik harcosától. Végre hazaérkeztünk a Toldi utca 62. szám alatti házunkba, és boldogok voltunk, hogy nem kellett már menekülni a fasiszták elől. Apám nem nyugodott, első útja az elvtársakhoz vezetett. Ö lett a város rendőrparancsnokának helyettese, vezetője pedig Laczkovszki -József. Erre nagy szükség volt, rendet kellett teremteni városunk területén. Anyám és én otthon voltunk, majd egy orosz csoport hajtott be az udvarunkba. Kiadták az utasítást, hogy a hozott libát anyám süsse meg nekik. A petróleumlámpa fényénél Kalocsay nénivel együtt tisztították anyámék a libát, míg elkészült a finom vacsora. esi, Mária édesapja. Az Ércsatorna és a Kiss Erpő utca sarkán lévő házat jelölték ki állomásparancsnokságnak, ahol egy Bajzsanov nevű, .ferde szemű kirgiz (iiszt-yólf^ /íz ^Uprpásparancs- j hók. A -másik' oldalon' -pe- • 'díg'á'VásütT'feléfbfíIstálc Iák-; tak. Egy füzetet hurcoltam magammal, hogy) én is tudjak beszélni az oroszokkal, apám diktálása után. Ezt észrevette Bajzsanov és november 28-án elkérte tőlem a füzetet, majd tollat vett elő és a következő szöveget írta be: „Szeretném, ha minél hamarább legyőznénk a hitlerizmust és hazamehetnénk”. A régi emlékek között kutatva megtalálom a fényképet, ahol egyik teléfonista ismerősünk Jasa fogja a demizsont. Ez a fiú is beírta nevét a kis füzetbe, kedves szöveggel. Egy másik kopott fényképet nézek, ahol egy katonát látok kisfiával. Két telefonistát, akiknek anyám főzött, hazaengedték két hét szabadságra. Mikor visszatértek Magyarországra, apámhoz jöttek és ott aludtak nálunk. Az egyik orosz egy fényképet adott át apámnak, amit az előbb említettem ezzel a szöveggel: „Örök emlék a kedves ismerősöknek, akik jók voltak hozzám.” Felvillan előttem Sztyepán a gépkocsivezető, aki mindig azt mondta anyámnak: „Voj- na kaput, Jolánka Sztyepán Pa igyom Vinyica”. Ami azt jelenti magyarul: a háborúnak vége, István és Jolán megy Vinyicába. Még apámnak is mondta, hogy feleségül fog venni. 1945. január 24-én kelt levelet küldött egy katonával, aki Nyíregyházára jött. Hadd idézzek a levélből: „Egészséges vagyok, amit Neked is kívánok. Lehet, hogy már elfelejtettél. Nagyon fáj, hogy nem tudtam elbúcsúzni, de várj rám, én visszajövök hozzád.” Hogy mi lett ezekkel a kedves ismerősökkel, senki sem tudja. Lehet, hogy a föld alatt pihennek, a felszabadító harc áldozatai lettek. Igen sokan várták haza fiaikat, férjeiket a Szovjetunióban, Magyarországon, de soha többé nem tértek visza, mert az átkozott, véres háború áldozatai lettek. Somogyi Jolán Nyíregyháza
