Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-22 / 274. szám

1984. november 22.

Kelet-Magyarország

3

— Jegyzőt-----------------------------\

Vitafórumok

S

okszor halljuk a.divatos szót: vitafórum. Valójában azonban csak akkor nevezhetünk így egy rendezvényt, ha az

ténylegesen az érvek és ellenérvek ütközésének színtere. Ha a szó igazi értelmében vitázó emberek közős beszélgetése, véleményük, eltérő álláspontjuk kifejtése és tisztázása jellemzi az összejövetelt.

Ilyen céllal tartják most már visszatérően a népfrontbizottságok a téli politikai vitafórumokat, amelyeken legutóbb 260 helyen körülbelül 25—30 ezer állampolgár vett részt. A vitát a legtöbb esetben eleve garantálta, hogy a legkülönbözőbb foglalkozású és érdeklődésű embereket hívták meg e sajátosan politizáló rendezvényre. Főképp olyanokat, akik foglalkozásuk, jelen’egi körülményeik miatt kevesebb információhoz jutnak a társadalomban zajló különféle változások rugóiról, folyamatairól. Így a gyesen lévők, a háziasz- szonyok, az idősebbek, a kisiparosok, esetenként a cigánylakosság érdeklődésével számoltak a népfrontbizottságok, azaz a rétegigények információs és vitázó igényeit kívánták a lehetőségek szerint segíteni.

Hogy ne legyen parttalan az összejövetel, központilag is néhány fontosnak tartott társadalmi témakört ajánlottak a résztvevőknek a vitára: így időszerű gazdasági, életszínvonalbeli kérdések, a szövetségi politika tennivalói, gondjai, a nemzeti, történelmi önismeret gyarapításának lehetőségei és más témák kaptak heV

_______________________________

lyet a fórumokon. Ezenkívül természetesen jócskán szóba kerültek napi gondok is, a szolgáltatás, a településfejlesztés, vagy éppen az

etika és közgondolkodás pozitív és negatív tapasztalatai. A fontos az volt, hogy minél inkább váljék igazában vitafórummá minden összejövetel, ahol mindenki kifejtheti véleményét, nincsenek tabutémák.

E tapasztalatok szerint indítják útjára a népfrontbizottságok a decemberben újra kezdődő vitafórumokat megyeszerte, s a felszabadulásunk négy évtizedére emlékezve, mintegy keretnek az átfogó témakört így ajánlják a résztvevők: Négy évtizedről beszélgetünk..

A pozitív eredmények számba vétele mellett igényt formálnak arra is, hogy minden feszítő társadalmi gond és azok megoldásának javaslatai szóba kerüljenek.

K

ülön is felhívják a rendező, szervező népfrontbizottságok a

vitázók figyelmét két 'lényeges kérdésre, a család sokoldalú felelősségének bogozására és az egészséges életvitel motívumainak erősítésére. Remélhető, hogy a népfront-vitakörök résztvevői nem csak úgymond jól kibeszélgetik magukat — bár önmagában ez sem utolsó szempont —, hanem egymás véleményét megismerve — gazdagodnak szemléletben, látásmódban, életvitelük, közéleti érdeklődésük erősítésében.

P. G.

A bányáknak készítik

A napokban kezdték meg a Közúti Gépellátó Vállalat nyíregyházi üzemében a Veszprémi Szénbányák megrendelésére a bányatámok gyártását. Jövőre ezt az együttműködést továbbfejlesztve acélpajzsokat is készítenek. Képünkön: Já- nosik Ferenc az összeállított tám felületét tisztítja a fejtés előtt. (Gaál Béla felvétele)

A GÉP HOMLOKÁN VASLEMEZ

Üzen a sztár

Átadásra készen a „sztár”, a csúcseszterga. (Jávor László felvétele)

Egy kis kozmetikázásfélére várt már csupán a sztár. Sok-sok szerszámkészítő gondozta, pátyolgatta hetek óta. Órákat áldoztak rá. Egyik este a József Attila szocialista ifjúsági brigád rangidős lakatos-végszerelőjét, Kovács Sanyi bácsit Brekk János brigádvezetőnek kellett hazaküldenie. Sokáig pe- pecselgette a gépet még műszak után Is. Lekli Jóska bácsi, a másik idős szaki a délutáni műszakban szólította meg, hogy számítsanak őrá is, segíteni kíván. Meg is sértődne, ha a tábla úgy kerülne az esztergára, hogy ő kimaradt ebből a szép munkából.

Űjjó

varázsolták

Elemeiből szépen újjávarázsolták és életre keltettek egy MVE 280-as egyetemes csúcsesztergagépet, mely szerényen húzódik meg társaival egy sorban a szerszámgépfelújító üzemcsarnokban. Éppen olyan a külseje, a kinézete is, mint a másiknak — és egy szemernyivel mégis másabb. Jól jár vele a testvérvállalat, a cserkúti Mezőgép-üzem.

Az MVE 280-ason pillanatnyilag senki sem dolgozik. Egyetlen csavart nem húz meg rajta a műszak alatt senki! Nem szabad.

— A gépen csak munkaidő

után lehetett bütykölni — magyarázza Brekk János brigádvezető — így szólt a vállalásunk.

— Számunkra egy kicsit többet jelent ez a gép — mondja Biró Ferenc végkikészítő, a pártalapszervezet titkára. Bizonyítani szeretnénk vele. Egy kicsit az elismerést is kivívni.

— A kikészítésben, a méretpontosságban valóban kiváló, úgy érzem — jegyzi meg Moraipzky János, a végszerelő csoport vezetője, esztergályos.

Állták a szavukat

Biztos a dolgában, mert megerősítik a véleményét.

— Nehezen indultunk. Sokunknak sokféle időpontot, elfoglaltságot kellett egyeztetni. Brigádunk többsége dolgozik a GMK-ban is. És bizony, amikor ott végeztünk, jöttünk ide, folytattuk az MVE szerelését — tekint- vissza az elmúlt hetekre Brekk János. — Becsületbeli kötelességnek tartottuk: ha

egyszer szavunkat adtuk, hogy elkészítjük a gépet november 7-re, akkor álljuk is. A munka elkészült.

Bábáskodtak a gép körül a vidékről bejárók, kéz alá dolgoztak az idős szakik, esztergáltak, szerszámot készítettek, mértek a fiatalok, tisztogatták a nők, így formálódott működőképessé sok elemből, alkatrészből a csúcseszterga.

Társadalmi

munkában

— Szinte az egész szerszámgép-felújító csarnok ügye lett ez a gép. Kiemelt ellátást kapott — fűzi hozzá mosolyogva Trencsényi Sándor üzemvezető, aki az imént már telefonált a „testvérbrigádnak”, jöhetnek a gépet rendbetenni, tisztítani. Könyvelőnők, kalkulátorok, adminisztrátorok, számlázok, Bede Zsigmo.ndné, Molnár Mária, Gyurján Zsuzsanna, Silimon Jánosné, Trencsényi Sándorné, Szatmári Pálné vették gondjaikba a sztárt, mely sok száz társadalmi munkaórában készült olyan géppé, amelynek az értéke megközelíti a kétszázhúszezer forintot.-v A gép homlokán egy vaslemez. Rajta egyetlen mondat olvasható: „Készítette a Nyíregyházi Mezőgép Vállalat József Attila ifjúsági szocialista brigádja hazánk fel- szabadulása 40. évfordulója és a XIII. pártkongresszus tiszteletére kezdeményezett munkaversenyben.”

Farkas Kálmán

Ófehértó:

Próbagyártás

Űj termék gyártását kezdte meg Ófehértón a vegyesipari szövetkezet. A TÜZÉP Vállalat megbízásából léceket készítenek, melyeket építkezéseken használhatnak föl tetőfedéshez a vásárlók. A szövetkezet félmillió, forintért vásárolt egy fűrészgépet, amelyen egyelőre a próba- gyártás történik. Terv szerint havonta ezer köbméter rönköt dolgoznak fel, s a léceket a TÜZÉP-telepekre szállítják. Az Ófehértón gyártott faanyagból eddig a napkori, illetve néhány Borsod megyei telepen vásárolhattak az építkezők. A szerződés szerint az ország egész területére szállíthatnak lécet a szövetkezetből, de — a lakossági igényeket, no meg a gyártó kiadásait tekintve —' előnyösebb, ha Kelet-Magyarország területén, s elsősorban a megyében tatái gazdára az építkezésekhez nélkülözhetetlen faanyag.

(h. zs.)

Demecser:

Keményíts

Tavaly a gyenge burgonyatermés miatt nem fogtak hozzá az ipari feldolgozáshoz a Kisvárdai Szeszipari Vállalat demecseri gyárában. Az idén viszont mintegy 6000 tonna feldolgozásával számolnak. A szezon október 10-én kezdődött, majd néhány napos szünetet kellett beiktatni anyaghiány miatt.

Az ország egyetlen burgo- nyakeményítő gyárában jelenleg folyamatos a feldolgozás. Vasúti kocsikban még a Dunántúlról is érkezik iparinak minősített burgonya. (Ez nem azonos a magas keményítőtartalmú, valóban ipari burgonyával, amelyet korábban direkt erre a célra termeltek.) Az időjárástól függően december közepéig folyik a burgonyakeményítőgyártás, majd tavasszal, a prizmázott, tárolt burgonya átvételével folytatják a munkát. A demecseri gyárban

termelt mintegy hatszáz tonna keményítőt ipari és élelmiszeripari célra használják fel. (lb)

A

Szatmár táncegyüttes tagjai rutinos utazóként, az Esze Tamás gimnázium kollégiumának irodalmi színpadosai nagydiákos izgalommal, no és persze a műsor előtti szokásos szorongással, a nyírcsaholyi vegyes kar dalosai a budapesti bemutatkozástól megilletődötten készülődtek szombaton reggel. Beletelt egy kis időbe, amíg mindenki és minden a helyére került. Száz kés, száz villa, négyszáz töltött káposzta, amit Szatmárt bemutató ízes üzenetként a BFK konyhájában hajnalban megfőztek.

Jókedvű kirándulás — mondhatja most bárki, és talán még irigykedhetne is. No persze a vidékibbek, — így írom, mert a városhoz a falu ugyanúgy vidék, mint Budapest Párizshoz képest — hajnalban keitek. A családosok elintéztek otthon mindent, gondoskodtak a gyerekekről. Mindezek után utaztak a buszban kora délutánig, Budapest egyik felén kapkodva rendbehozták magukat, buszoztak egy újabb órát, aztán már kezdődött is a műsor a Metró klubban.

A műsorról: órákká aligha átszámítható a készülődés, az izgalom, az énekkar, a táncosok sok száz próbája, a vers- és szövegtanulás. A műsor igazolta, hogy az abban szereplők valamennyien sok figyelemmel készültek erre az alkalomra is. A Szatmár

együttes a tőle megszokott színvonalon teremtett hangulatot, kiválóan sikerült a kollégium Képes Géza műsorának a rendelkezésre álló időhöz és a műsorhoz alkalmazott, így is kerek egész rövidítése. Egy kicsit a műsor felfedezettje is a nagyon szép produkciót'be- mutató csaholyi vegyes kar.

A műsor, amelynek házigazdája a Budapesten működő Szabolcs-Szatmár megyeiek Baráti Klubja, rendezője a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács és a mátészalkai Zalka Máté Művelődési Központ volt, azt nyújtotta, amit a közönséget köszöntő, a műsort megnyitó Kövendy Lajos, Mátészalka tanácselnöke ígért: kóstolót az életünkből, ünnepeinkből és hétköznapjairól. Ezt szolgálta a város eredményeinek, fejlődésének, és a terveinek rövid bemutatása is. A bemutatkozás vendége volt Forgács András, az MSZMP Mátészalkai városi Bizottságának első titkára és Fábián Imre, Mátészalka tanácselnök-helyettese, ott volt Képes Géza költő, a város díszpolgára: és természetesen a Szabolcs-Szatmár megyeiek Baráti Klubjának vezetői.

Mindent összevetve szép, jó hangulatú este volt. A közönség hamar ráérzett a műsorra, meggyőző volt a színvonal, és meggyőzőek a produkciókat fogadó tapsok. Kár, hogy kicsi volt — főként a táncosoknak — a terem, és egy másik műsor miatt, kevés az idő. Így elmaradtak az ismétlések és sajnos elmaradt a tervezett táncház is. Valójában több volt a műsor________________________t

ban, mint amennyit abból bemutatni, amit magunkról megmutatni lehetett.

★

Másnap hajnalban indult az első autóbusz, előbb Nyíregyházára, ahol a táncosok újra színpadra léptek, és onnan haza. A nyírcsaholyi kórus autóbusza, néhány vendéggel délben indult, egy rövid budapesti városnézés után és este ért haza.

Talán a műsorról kellett volna többet írni, de még a bemutatkozás sikerének fényében jólesik szólni a szereplőkről, akik egy nagyon fárasztó hét végét töltöttek egy táj követeiként Budapesten, akik éppen a rangos teljesítményekkel akartak és tudtak perelni sokféle balhiedelemmel. Művészi produktumokra nem illő jelző, de nagyon fegyelmezetten. A felkészülés rengeteg munkáját, törődését jól kamatoztatva. Nem három csoport utazott Budapestre, hanem egy valóságos, egy nagyon szép feladattal megbízott csapat. Legyen ez a csapatvezetők és a csapatok dicsérete is.

Bartha Gábor