Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-22 / 274. szám

1984. november 22. Kelet-Magyarország 3 — Jegyzőt-----------------------------\ Vitafórumok S okszor halljuk a.di­vatos szót: vitafó­rum. Valójában azon­ban csak akkor nevezhetünk így egy rendezvényt, ha az ténylegesen az érvek és el­lenérvek ütközésének szín­tere. Ha a szó igazi értel­mében vitázó emberek kö­zős beszélgetése, vélemé­nyük, eltérő álláspontjuk kifejtése és tisztázása jel­lemzi az összejövetelt. Ilyen céllal tartják most már visszatérően a nép­frontbizottságok a téli po­litikai vitafórumokat, ame­lyeken legutóbb 260 helyen körülbelül 25—30 ezer ál­lampolgár vett részt. A vi­tát a legtöbb esetben eleve garantálta, hogy a legkü­lönbözőbb foglalkozású és érdeklődésű embereket hív­ták meg e sajátosan politi­záló rendezvényre. Főképp olyanokat, akik foglalkozá­suk, jelen’egi körülményeik miatt kevesebb információ­hoz jutnak a társadalomban zajló különféle változások rugóiról, folyamatairól. Így a gyesen lévők, a háziasz- szonyok, az idősebbek, a kisiparosok, esetenként a cigánylakosság érdeklődésé­vel számoltak a népfront­bizottságok, azaz a réteg­igények információs és vitá­zó igényeit kívánták a le­hetőségek szerint segíteni. Hogy ne legyen parttalan az összejövetel, központilag is néhány fontosnak tartott társadalmi témakört aján­lottak a résztvevőknek a vi­tára: így időszerű gazdasá­gi, életszínvonalbeli kérdé­sek, a szövetségi politika tennivalói, gondjai, a nem­zeti, történelmi önismeret gyarapításának lehetőségei és más témák kaptak he­V _______________________________ lyet a fórumokon. Ezenkí­vül természetesen jócskán szóba kerültek napi gondok is, a szolgáltatás, a telepü­lésfejlesztés, vagy éppen az etika és közgondolkodás po­zitív és negatív tapasztala­tai. A fontos az volt, hogy minél inkább váljék igazá­ban vitafórummá minden összejövetel, ahol mindenki kifejtheti véleményét, nin­csenek tabutémák. E tapasztalatok szerint indítják útjára a népfront­bizottságok a decemberben újra kezdődő vitafórumo­kat megyeszerte, s a felsza­badulásunk négy évtizedére emlékezve, mintegy keret­nek az átfogó témakört így ajánlják a résztvevők: Négy évtizedről beszélge­tünk.. A pozitív eredmények számba vétele mellett igényt formálnak arra is, hogy minden feszítő társadalmi gond és azok megoldásának javaslatai szóba kerüljenek. K ülön is felhívják a rendező, szervező népfrontbizottságok a vitázók figyelmét két 'lé­nyeges kérdésre, a család sokoldalú felelősségének bo­gozására és az egészséges életvitel motívumainak erő­sítésére. Remélhető, hogy a népfront-vitakörök résztve­vői nem csak úgymond jól kibeszélgetik magukat — bár önmagában ez sem utolsó szempont —, hanem egymás véleményét megis­merve — gazdagodnak szemléletben, látásmódban, életvitelük, közéleti érdek­lődésük erősítésében. P. G. A bányáknak készítik A napokban kezdték meg a Közúti Gépellátó Vállalat nyír­egyházi üzemében a Veszprémi Szénbányák megrendelésé­re a bányatámok gyártását. Jövőre ezt az együttműködést továbbfejlesztve acélpajzsokat is készítenek. Képünkön: Já- nosik Ferenc az összeállított tám felületét tisztítja a fejtés előtt. (Gaál Béla felvétele) A GÉP HOMLOKÁN VASLEMEZ Üzen a sztár Átadásra készen a „sztár”, a csúcseszterga. (Jávor László felvétele) Egy kis kozmetikázásfélére várt már csupán a sztár. Sok-sok szerszámkészítő gondozta, pátyolgatta hetek óta. Órákat áldoztak rá. Egyik este a József Attila szocia­lista ifjúsági brigád rang­idős lakatos-végszerelőjét, Kovács Sanyi bácsit Brekk János brigádvezetőnek kel­lett hazaküldenie. Sokáig pe- pecselgette a gépet még mű­szak után Is. Lekli Jóska bá­csi, a másik idős szaki a dél­utáni műszakban szólította meg, hogy számítsanak őrá is, segíteni kíván. Meg is sér­tődne, ha a tábla úgy kerül­ne az esztergára, hogy ő ki­maradt ebből a szép munká­ból. Űjjó varázsolták Elemeiből szépen újjávará­zsolták és életre keltettek egy MVE 280-as egyetemes csúcs­esztergagépet, mely szeré­nyen húzódik meg társaival egy sorban a szerszámgép­felújító üzemcsarnokban. Éppen olyan a külseje, a ki­nézete is, mint a másiknak — és egy szemernyivel még­is másabb. Jól jár vele a testvérvállalat, a cserkúti Mezőgép-üzem. Az MVE 280-ason pillanat­nyilag senki sem dolgozik. Egyetlen csavart nem húz meg rajta a műszak alatt senki! Nem szabad. — A gépen csak munkaidő után lehetett bütykölni — magyarázza Brekk János bri­gádvezető — így szólt a vál­lalásunk. — Számunkra egy kicsit többet jelent ez a gép — mondja Biró Ferenc végkiké­szítő, a pártalapszervezet titkára. Bizonyítani szeret­nénk vele. Egy kicsit az el­ismerést is kivívni. — A kikészítésben, a mé­retpontosságban valóban ki­váló, úgy érzem — jegyzi meg Moraipzky János, a vég­szerelő csoport vezetője, esz­tergályos. Állták a szavukat Biztos a dolgában, mert megerősítik a véleményét. — Nehezen indultunk. So­kunknak sokféle időpontot, elfoglaltságot kellett egyez­tetni. Brigádunk többsége dolgozik a GMK-ban is. És bizony, amikor ott végez­tünk, jöttünk ide, folytattuk az MVE szerelését — tekint- vissza az elmúlt hetekre Brekk János. — Becsületbeli kötelességnek tartottuk: ha egyszer szavunkat adtuk, hogy elkészítjük a gépet no­vember 7-re, akkor álljuk is. A munka elkészült. Bábáskodtak a gép körül a vidékről bejárók, kéz alá dolgoztak az idős szakik, esz­tergáltak, szerszámot készí­tettek, mértek a fiatalok, tisz­togatták a nők, így formáló­dott működőképessé sok elemből, alkatrészből a csúcseszterga. Társadalmi munkában — Szinte az egész szer­számgép-felújító csarnok ügye lett ez a gép. Kiemelt ellá­tást kapott — fűzi hozzá mo­solyogva Trencsényi Sándor üzemvezető, aki az imént már telefonált a „testvérbri­gádnak”, jöhetnek a gépet rendbetenni, tisztítani. Köny­velőnők, kalkulátorok, ad­minisztrátorok, számlázok, Bede Zsigmo.ndné, Molnár Mária, Gyurján Zsuzsanna, Silimon Jánosné, Trencsényi Sándorné, Szatmári Pálné vették gondjaikba a sztárt, mely sok száz társadalmi munkaórában készült olyan géppé, amelynek az értéke megközelíti a kétszázhúszezer forintot.-v A gép homlokán egy vas­lemez. Rajta egyetlen mon­dat olvasható: „Készítette a Nyíregyházi Mezőgép Válla­lat József Attila ifjúsági szo­cialista brigádja hazánk fel- szabadulása 40. évfordulója és a XIII. pártkongresszus tiszteletére kezdeményezett munkaversenyben.” Farkas Kálmán Ófehértó: Próbagyártás Űj termék gyártását kezd­te meg Ófehértón a vegyes­ipari szövetkezet. A TÜZÉP Vállalat megbízásából léce­ket készítenek, melyeket épít­kezéseken használhatnak föl tetőfedéshez a vásárlók. A szövetkezet félmillió, forintért vásárolt egy fűrészgépet, amelyen egyelőre a próba- gyártás történik. Terv sze­rint havonta ezer köbméter rönköt dolgoznak fel, s a lé­ceket a TÜZÉP-telepekre szállítják. Az Ófehértón gyártott faanyagból eddig a napkori, illetve néhány Bor­sod megyei telepen vásárol­hattak az építkezők. A szer­ződés szerint az ország egész területére szállíthatnak lécet a szövetkezetből, de — a la­kossági igényeket, no meg a gyártó kiadásait tekintve —' előnyösebb, ha Kelet-Ma­gyarország területén, s első­sorban a megyében tatái gazdára az építkezésekhez nélkülözhetetlen faanyag. (h. zs.) Demecser: Keményíts Tavaly a gyenge burgo­nyatermés miatt nem fogtak hozzá az ipari feldolgozás­hoz a Kisvárdai Szeszipari Vállalat demecseri gyárában. Az idén viszont mintegy 6000 tonna feldolgozásával számolnak. A szezon október 10-én kezdődött, majd né­hány napos szünetet kellett beiktatni anyaghiány miatt. Az ország egyetlen burgo- nyakeményítő gyárában je­lenleg folyamatos a feldol­gozás. Vasúti kocsikban még a Dunántúlról is érkezik ipa­rinak minősített burgonya. (Ez nem azonos a magas ke­ményítőtartalmú, valóban ipari burgonyával, amelyet korábban direkt erre a célra termeltek.) Az időjárástól függően december közepéig folyik a burgonyakeményítő­gyártás, majd tavasszal, a prizmázott, tárolt burgonya átvételével folytatják a mun­kát. A demecseri gyárban termelt mintegy hatszáz ton­na keményítőt ipari és élel­miszeripari célra használják fel. (lb) A Szatmár táncegyüttes tagjai rutinos uta­zóként, az Esze Ta­más gimnázium kollégiu­mának irodalmi színpado­sai nagydiákos izgalommal, no és persze a műsor előtti szokásos szorongással, a nyírcsaholyi vegyes kar da­losai a budapesti bemutat­kozástól megilletődötten készülődtek szombaton reg­gel. Beletelt egy kis időbe, amíg mindenki és minden a helyére került. Száz kés, száz villa, négyszáz töltött káposzta, amit Szatmárt bemutató ízes üzenetként a BFK konyhájában hajnal­ban megfőztek. Jókedvű kirándulás — mondhatja most bárki, és talán még irigykedhetne is. No persze a vidékibbek, — így írom, mert a városhoz a falu ugyanúgy vidék, mint Budapest Párizshoz képest — hajnalban kei­tek. A családosok elintéz­tek otthon mindent, gon­doskodtak a gyerekekről. Mindezek után utaztak a buszban kora délutánig, Budapest egyik felén kap­kodva rendbehozták ma­gukat, buszoztak egy újabb órát, aztán már kezdődött is a műsor a Metró klub­ban. A műsorról: órákká alig­ha átszámítható a készülő­dés, az izgalom, az ének­kar, a táncosok sok száz próbája, a vers- és szöveg­tanulás. A műsor igazolta, hogy az abban szereplők valamennyien sok figye­lemmel készültek erre az alkalomra is. A Szatmár együttes a tőle megszokott színvonalon teremtett han­gulatot, kiválóan sikerült a kollégium Képes Géza mű­sorának a rendelkezésre ál­ló időhöz és a műsorhoz al­kalmazott, így is kerek egész rövidítése. Egy kicsit a műsor felfedezettje is a nagyon szép produkciót'be- mutató csaholyi vegyes kar. A műsor, amelynek házi­gazdája a Budapesten mű­ködő Szabolcs-Szatmár me­gyeiek Baráti Klubja, ren­dezője a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács és a máté­szalkai Zalka Máté Műve­lődési Központ volt, azt nyújtotta, amit a közönsé­get köszöntő, a műsort meg­nyitó Kövendy Lajos, Má­tészalka tanácselnöke ígért: kóstolót az életünkből, ün­nepeinkből és hétköznap­jairól. Ezt szolgálta a város eredményeinek, fejlődésé­nek, és a terveinek rövid bemutatása is. A bemutat­kozás vendége volt For­gács András, az MSZMP Mátészalkai városi Bizott­ságának első titkára és Fá­bián Imre, Mátészalka ta­nácselnök-helyettese, ott volt Képes Géza költő, a város díszpolgára: és termé­szetesen a Szabolcs-Szatmár megyeiek Baráti Klubjának vezetői. Mindent összevetve szép, jó hangulatú este volt. A közönség hamar ráérzett a műsorra, meggyőző volt a színvonal, és meggyőzőek a produkciókat fogadó tap­sok. Kár, hogy kicsi volt — főként a táncosoknak — a terem, és egy másik mű­sor miatt, kevés az idő. Így elmaradtak az ismétlé­sek és sajnos elmaradt a tervezett táncház is. Való­jában több volt a műsor­________________________t ban, mint amennyit abból bemutatni, amit magunkról megmutatni lehetett. ★ Másnap hajnalban indult az első autóbusz, előbb Nyíregyházára, ahol a tán­cosok újra színpadra lép­tek, és onnan haza. A nyír­csaholyi kórus autóbusza, néhány vendéggel délben indult, egy rövid budapesti városnézés után és este ért haza. Talán a műsorról kellett volna többet írni, de még a bemutatkozás sikerének fé­nyében jólesik szólni a sze­replőkről, akik egy na­gyon fárasztó hét végét töl­töttek egy táj követeiként Budapesten, akik éppen a rangos teljesítményekkel akartak és tudtak perelni sokféle balhiedelemmel. Művészi produktumokra nem illő jelző, de nagyon fegyelmezetten. A felkészü­lés rengeteg munkáját, tö­rődését jól kamatoztatva. Nem három csoport uta­zott Budapestre, hanem egy valóságos, egy nagyon szép feladattal megbízott csapat. Legyen ez a csapatvezetők és a csapatok dicsérete is. Bartha Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents