Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-20 / 272. szám

1984. november 20. Kelet-Magyarország 3 Á hulladék megyénk iparában Újra felhasználni A NYERSANYAG ÉS ENERGIAÁRAK növekedése, a társadalom környezetvédő álláspontja vezetett ahhoz, hogy kényszerítő feladattá vált a hasznosítható hulla- .dékok és melléktermékek megmentése, visszavezetése a termelési folyamatba. A VI. ötéves terv kiemelt fel­adatai között szerepel a hul­ladékok és másodnyersanya­gok begyűjtése, újra fel­használása. A feladat meg­oldását segíti, hogy a hitel- politikai irányelvek, az álla­mi támogatás pályázati fel­tételei a hulladékhasznosí­tást a preferált célok között szerepeltetik. Megyénk iparának fejlő­dése és a környezetvédelem szempontjából sem közöm­bös, hogy a gazdálkodó egy­ségek ez irányú feladataikat milyen színvonalon oldják meg. Az alábbi írásban a ne­héz-, kohó- és gép-, könnyű­ipar összesített adatai szere­pelnek. Ez a 81 ipari gaz­dálkodó egység 1983-ban több mint 20 milliárd forint termelési értéket állított elő, közel 15 milliárd forint brut­tó állóeszközértékkel. A fog­lalkoztatottak száma meg­haladja a 43 ezer főt. Ezek­nél a gazdálkodó egységek­nél — felmérésünk szerint — évente 95—100 ezer tonna ipari hulladék és mellékter­mék keletkezik. A NEHÉZIPARI VÁLLA­LATOKNÁL 33 ezer tonna hulladék keletkezik, az össz- mennyiség 64 százaléka. Kis részét, mindössze 21 százalé­kát hasznosítják. Egyik alap« vető oka ennek, hogy a hul­ladékmennyiség döntő része (75 százalék) veszélyesnek minősül, ,a feldolgozás meg­oldása .beruházást igényel, amit a vállalatok pénzügyi lehetőségei nem tesznek le­hetővé. Ennek ellenére né­hány vállalat igen eredmé­nyesen oldotta meg problé­máit. A Tiszai Kőolajipari Vállalat nyírbogdányi gyár­egysége évente 1000 tonna olajos derítőföldet hasznosít hőfejlesztés céljára. Az Al­kaloida Vegyészeti Gyár a hasznosítható 9 ezer tonna hulladékának 75 százalékát használja fel eredményesen. A mákszecskát például a mezőgazdaság hasznosítja ta- lajerő“-utánpótlásra. Lényegesen kedvezőbb a helyzet a kohó- és gépipari ágazat egységeinél. A kelet­kező hulladékmennyiség tíz­ezer tonna, a hasznosítás mértéke eléri a 95 százalé­kot. Ez döntően a hulladék értékesítését jelenti. (Fém­hulladék és -forgács, fáradt­olaj stb.) Nem megoldott a galvániszapok, olajosiszapok, hűtő-, kenőfolyadékok hasz­nosítása, azonban már ezzel kapcsolatban is vannak kez­deményezések. A könnyűipar az egységek számát tekintve jelentős részarányt képvisel a .me­gyei iparban. Az itt kelet­kező hulladék mennyisége eléri a 8 ezer tonnát, amely­ből 98 százalékot hasznosíta­nak. A hulladékok döntő ré­sze textil- és fahulladék, hasznosításuk viszonylag egyszerű módon megoldha­tó. A gyapjú- és textiliparban kb. 500 tonna hulladék ke­letkezik. Hasznosítása rész­ben értékesítéssel, részben pedig feldolgozással törté­nik. (A demecseri gyapjúszö­vőgyárban évente 150 tonna textilhulladéköt hasznosíta­nak.) A BOTOR- ÉS FAFEL­DOLGOZÓ iparban a kelet­kező hulladékmennyiség meghaladja a 3000 tonnát. Ezt a mennyiséget szinte teljes egészében hasznosít­ják, alapvetően hőfejlesztés céljára, ami jelentős költség­megtakarítást eredményez. (Szatmár Bútorgyár', kelet­magyarországi, tiszalöki fa­ipari vállalatok.) Az ágazat egyéb jellegű termelési hulladékai közül a bőrhulladék mennyisége is számottevő. Itt is dominál az értékesítéssel történő hasznosítás, de jellemző a közvetlen felhasználás is. A Rakamazi Cipőipari Szövet­kezet a bőrhulladékból — megfelelő mennyiség esetén — gyermek- és női szandál felsőrészt készít (együttmű­ködve a ramocsaházi mg. termelőszövetkezettel), ez követendő példája a hulla­dékhasznosításnak. Az előzőek alapján összes­ségében kedvezőnek ítéljük a vállalatok és szövetkezetek hulladékhasznosítási tevé­kenységét, de a színvonal to­vábbi javítása feltétlenül szükséges, figyelembevéve a környezetvédelmi szempon­tokat is. Célravezető megoldás le­het, ha a hulladékhasznosí­tást úgy oldják meg, hogy az energiaracionalizálást, vagy a környezetvédelmi gondok megoldását, mérséklését je­lenti. Így lehetőség van ar­ra, hogy állami támogatás­ban részesüljenek. Sajnos, .vállalataink nem használják ki kellően ezeket a lehetősé­geket. Több esetben tapasztaltuk, hogy a hulladék kis mennyi­sége akadályozza a gazdasá­gos hasznosítást, ezekben az esetekben kívánatos volna az együttműködés a vállala­tok és szövetkezetek között. (Tsz-melléküzemágak.) EGYES ESETEKBEN más területen kell keresni az ipa­ri hulladékok hasznosításá­nak lehetőségét. Jó megyei példa erre az erőművi mész- iszap mezőgazdasági haszno­sítása. Műszaki szakembere­inknek az eredményes elő­relépés érdekében nagyobb jártasságot kell szerezni a hulladékhasznosítási techno­lógiák, vagy módszerek al­kalmazásában. Lényegesnek tartjuk a hulladékhasznosí­tást célzó újítások és talál­mányok mind szélesebb kö­rű alkalmazását. Lényeges az is, hogy a gazdálkodó egy­ségek hulladékhasznosítási tevékenységükhöz segítséget kapjanak a központi szervek­től. A hulladékhasznosítás ma már népgazdasági fel­adat, így erre a segítségre a vállalatok és szövetkezetek biztosan számíthatnak. Száraz József, megyei tanács ipari osztály Á z idei. naptár alapos tanulmányozása során arra a következtetésre jutottam, hogy közeleg a tél. Elméleti, bár dokumentu­mokkal alátámasztott feltéte­lezésemet olyan gyakorlati, kísérleti módszerrel erősítet­tem meg, mint a kézfej ko­ra reggeli kidugása a fűtött szoba ablakán, valamint a kesztyű és a sál felhasználá­sa a reggeli munkába indu­lás alkalmával. Miután így elméleti és gyakorlati bizonyítást nyert a tél közeledtéről felállított hi­potézisem, elhatároztam, hogy dacolva a tényekkel, visszatérek a melegebb év­szakba. Gyalogos utam, nosztalgiasétám nyomvonalát e célra előzetesen kiszemelt nyíregyházi utcákból szer­kesztettem meg: dehogy is volt árnyékos az Árnyas ut­ca Sóstón, dideregve stettem végig a Nyár utcán. A Vé­nusz szobortól tüstént meg­kérdeztem: „Nem fázik, ked­ves?” A Fecske utcából pedig már igencsak elköltöztek névadói. Dér borítja a Har­bővítik a húsipari vállalatot Vita az oktatásról Bemegy a fél sertés - kijön a karaj A nyíregyházi állatforgalmi és húsipari vállalat export- csontozójában a darabolt húsrészeket az ügyes kezű szak­munkások készítik. Ritkán kapható megyénk élelmiszerüzleteiben a téli szalámi, a gyulai kolbász és a többi szárazáru. A hús­ipari vállalat küszöbön ál­ló, nagyszabású kapacitás­bővítése egyúttal garanciát ad a megye és Nyíregyháza színvonalasabb húsellátásá­ra. A napokban ítélte oda a Magyar Nemzeti Bank a Szabolcs megyei Állatfor­galmi és Húsipari Vállalat­nak azt a 315 millió forint hitelt, amelyet a bővítéssel egybekötött rekonstrukció­ra fordíthatnak. Aki Nyíregyházán a kon­zervgyár környékén jár, lát­hatja, milyen kicsiny terüle­ten és mostoha körülmények közt dolgozik a húsipari vál­lalat. A hazai ellátás mellett egyre jelentősebb exportra nyílik lehetősége és a most kapott hitel az export fej­lesztését is feltételként szabja a vállalatnak. A mos­tani élőállat-kivitellel szem­ben az elkövetkező években inkább a feldolgozott húské­szítményt exportálják tőkés piacra. Többek közt új ter­mékkel is jelentkeznek, ilyen lesz a „starterkultúrás” ké­szítmény, hétköznapi nyel­ven ez a téliszalámihoz ha­sonló szárazáru, csak lénye­gesen olcsóbban, kilónként 140 forintért adják majd. Három év A beruházás előkészítése­ként a húsipari vállalat 7 millió forintot fordított erre a célra. Lefedték az Ér­patakot, a városi hőtávveze­ték egy szakaszát áthelyez­ték, kisajátítottak hat la­kást. Higiénia Noha a beruházást csak egy fél év múlva kezdik, Ta­más Imre igazgató befeje­zettnek tekinti ezt a munkát. — Hiába a modern feldol­gozó kapacitás, ha a vágást nem tudjuk higiénikus kö­rülmények közt végezni — hallottuk az igazgatótól. — A tőkés partnereknek sem tud­nánk hosszú távon olyan ter­méket eladni, amelynél va­lamelyik munkafázisnál nem a legszigorúbb előírások sze­rint járnánk el. A bővítés el­ső üteme a hamarosan kez­Késztermékkel fizetnek Az ipar középtávú fejlesz­tési koncepciójában szerepel ez az új telephely és a ma már meghonosodó módszer szerint tőkés pénzből törté­nik majd a finanszírozás és késztermékkel fizet a gyártó érte. A beruházás után je­lentősen növekszik majd a feldolgozott húskészítmények exportja. S az sem közömbös, hogy megyénk alapellátása is ugrásszerűen javulhat. Ép­pen ezért már most közmű- vesítik a területet, hogy a kivitelezést semmi ne aka­dályozza. A városi tanács pe­dig — mint az ellátás felelő­se — a hatóság eszközeivel segítheti a megyeszékhely nagyszabású élelmiszer-ipa­ri beruházását. E zekben a napokban zaj­lottak le az iskolákban a közoktatás távlati fejlesztésével foglalkozó ne­velőtestületi értekezletek. Sok hasznos, gyakorlati ta­pasztalat hangzott el a me­gye iskoláiban, amelyek gaz­dagíthatják az országos programot, de egy részüket helyileg szükséges — önálló ­an, a sajátosságok szerint — átültetni a gyakorlatba. A vita azonban nem csak iskolai keretek között folyik, éppen a mai napon tartjáik - Hazafias Népfront megye: bizottságán — a pedagógiai társadalmi bizottság szerve­zésében — az oktatási tör­vénytervezet társadalmi vi­táját, amely szintén életsze­rű tennivalókat, tapasztala­tokat összegez és továbbít az országos szervekhez. A vitá­ra természetesen meghívták a pedagógiai társaság me­gyei tagozatának képviselőit és a Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat megyei szer­vezetének nevelési szakosz­tálya társadalmi aktivistáit is. De nemcsak pedagógu­sok vesznek részt a népfront társadalmi vitájában, hanem több szülő, s a legkülönbö­zőbb foglalkozású emberek, akik a készülő törvényterve­zethez hasznos javaslatokkal, észrevételekkel járulhatnak hozzá. A demokratizmus és a szakszerűség ötvöződik eze­ken a vitákon, minden hasz­nos — úgymond laikus véle­mény hasznos lehet —, amely hozzásegíti az oktatást a kor­szerűbb, életszerűbb tartalmi feladatok kidolgozásához. Természetesen azt várják a vitát szervező és azok ta­pasztalatait összegező társa­dalmi szervek, hogy ne az ál­talánosságok szintjén fogal­mazzák meg észrevételeiket a vitázók, hanem új motívu­mokkal segítsenek feltárni és teljessé tenni a törvényterve­zet megalkotását, amely a változó társadalmi követel­mények alapján fogalmazza meg a feladatokat, az oktató­nevelő-munka törvényekkel is szabályozott programját. Három év áll rendelkezé­sére a vállalatnak, hogy a 315 millió forintot felhasz­nálja. Jövő év április 1-én kezdi a SZÁÉV a nagycsar­nok építését. Tőkés országok­tól vásárolnak ide 800 ezer dollár értékben komplett fel­dolgozó gépsort, amely ser­tés-, marha- és juhhúské­szítmények előállítására egy­aránt alkalmas. A csarnokba beérkező fél sertést és ne­gyed marhát az automata gépsor segítségével kicson­tozzák, feldarabolják, az egyes hússzeleteket lefa­gyasztják, csomagolják, majd újabb hűtésnek vetik alá. Azonnal szállíthatják az üz­letbe az esztétikus külsejű húskészítményeket. dődő 315 milliós beruházás, a második ütem részeként azonban a Ságvári-lakótelep mellett alakítunk ki egy tíz­hektáros telephelyet. A je­lenlegi 1,7 hektárhoz képest ez évtizedekig fedezi majd a szükségletet. A VII. ötéves tervidőszak idején a marha- és a juhvágást már ezen az új telephelyen szeretnénk vé­gezni. Számításaink szerint 1,5—2 milliárd forint nagy­ságú beruházásról lesz szó, amelynek a továbbfejleszté­se az ezredfordulóra várható, akkor a sertésvágást is itt bonyolítja le a vállalat. mat utca füvét, kavarog az avar az Avar utcán átsöprő csípős szél nyomán. Eszembe jut, hogy most tán örökzöl­dek nevére kellene keresztel­ni a Gyöngyvirág, az Orgona, a Pillangó, a Rezeda és a Pi­pacs utcát, és pár hete tova­tűnt a Szüret utca aktualitá­sa is. Nyár után kutató ex­pedícióm során a Napfény utca már-már elhitette ve­lem, hogy nincs igazam, ami­kor naptári és hőmérsékleti komplex szempontok alapján kijelentettem: közeleg a tél. Csakhogy utam további szakasza újólag visszazök­kentett a rideg valóságba. Befordultam ugyanis a Jég utcába, s ott már megszűnt minden kétségem. Illúziómat persze a Zrínyi Ilona utcán vesztettem el végleg. Egészen pontosan a szerkesztőségünk előtti kék sátrak láttán: me­gint lesz itt gőzölgő forralt bor, s ez is a tél cáfolhatat­lan közeledtét adja hírül. De a naptár további elmé­lyült tanulmányozása és ko­rábbi személyes tapasztala­taim, sőt a környezetemben végzett közvélemény-kutatás (reprezentatív felmérés) útján még egy következtetésre ju­tottam. Éspedig arra, hogy a tél után tavasz lesz, akárki meglássa! Bizonyítékul áll­jon itt a nyíregyházi mete­orológiai sétám néhány kö­vetkező állomása: Mackó ut­ca (ha kijön a medve), Hóvi­rág utca, Tavasz utca, Majá­lis utca... (Utam végén fagyállót töl­töttem a kocsimba, s lévén forralt-bornemissza. gőzöl­gő tea mellett írtam meg tél­re eszmélő soraimat.) Szilágyi Szabolcs T. K. Lőt-fut a szalag mellett. Egyszer azokat ellenőrzi, akik a hámozott almát ön- tik fel, a következő pillanat a töltőgép mellett találja, hogy utána arra is legyen figyelme, hogyan rakják sorba a literes befőttes üvegeket. — Korántsem volt egy­szerű, hogy azoknak a lá­nyoknak, asszonyoknak, akik talán soha nem láttak konzervgyárat belülről, né­hány nap alatt_ megtanít­sunk mindent. Ügy érzem, már rekedtre beszéltem magamat — áll meg egy pillanatra Kovács Bertalan üzemvezető-helyettes. Ha úgy tetszik, „átiga­zolt”, városból falura köl­tözött a Kovács család. Tíz évvel ezelőtt még az volt a siker, hogy végre önálló ott­hont alapíthattak Nyíregy­házán, ma pedig Nyírlugo- son. az állami gazdaság la­kótelepén található az ötta­gú család. A három gyerek szinte nekiszaladt a térnek, a szabadságnak. — Szolgálati lakást kap­tunk, igazán elégedettek le­hetünk — folytatja. Az élelmiszeripari szak­munkásképző intézet okta­tója merészet gondolt, ami­kor hallgatott a nyírlugosi hívó szóra. Hiszen lelkesítő egy új, modem gépekkel felszerelt üzem indítása, de minden bizonnyal rengeteg fáradtsággal is jár. Csak­hogy Kovács Bertalannak van már „elitiskolája” hoz­(p.) KOVÁCS BERTALAN zá, hiszen a Komplex Kül­kereskedelmi Vállalat ki­küldötteiként Szíriában ha­sonló munkán vett részt. — És micsoda különbség: itt megértik, amit mondok, nem kell tolmács után fut­kosni. A körülmények, a munka feltételei pedig ösz- sze sem hasonlíthatók. Néhány hete avatták a nyírlugosi konzervüzemet. Vizsgáztak az oda költözött szakemberek, s vizsgáznak a dolgozók is, akik ízlelge­tik a műszakba járást, a gé­pek parancsolta tempót. A Nyírlugosi Állami Gazda­ság pedig bizonyított: a helyben és a környéken megtermelt zöldséget, gyü­mölcsöt érdemes feldolgoz­ni, hasznot hoz a vállalko­zás. L. B. Az iizemalapító

Next

/
Thumbnails
Contents