Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-20 / 272. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. november 20. Megkezdődött az RKP kongresszusa ágyúnaszáddiplomácia Miközben a mexikói Man- zanillában nyolcadszor is tárgyalóasztalhoz ültek az Egyesült Államok és Nicaragua képviselői, egyre többet hallani a készülődő amerikai intervencióról. A forgató- könyv már harmincéves: 'Guatemala lerohanásakor alkalmazták először, s tavaly Grenada esetében utoljára. 1.954 és 1984 között azonban sok minden megváltozott a világban, még akkor is, ha Washingtonban ezt megpróbálják nem észrevenni. A múlt héten felröppent hírek szerint a Fehér Ház már nagykövetének visszahívását fontolgatja, ami a háború közvetlen kezdetét jelentheti. A katonai előkészületek egyre gyorsuló ütemben folynak, s a lapok arról cikkeznek, vajon általános támadásra, vagy csak kisebb akcióra kerül sor. Reagan számára a legjobb időszak kétségkívül most adódik: újraválasztása után a törvényhozás még nem ült össze, s így nemigen lehet befolyása az eseményekre. A nicaraguai kormány a maga részéről mindent megtesz, hogy elkerülje az egyenlőtlen fegyveres harcot. Kompromisszumok egész sorát fogadta már el, s leglátványosabb külpolitikai lépéseként beleegyezett a Con- tadora-csoport (számára nem minden téren előnyös) béketervébe is. Ez a döntés kétségkívül váratlanul érte az amerikai politikacsinálókat, akiknek nem maradt más választásuk, mint a nyílt színvallás. Most már világos, hogy az Egyesült Államoknak korántsem engedmények kellenek: teljes kapitulációt követel a sandinista vezetéstől. A Washington Times, amely a kormány néhány tagjánál is szélsőségesebb, a minap azt írta, hogy „meg kell húzni a vonalat”, s nem szabad eltűrni haladó rendszereket Amerikában. (Vajon mit szólna ugyanez a lap, ha a Szovjetunió mondjuk hasonló elveket hirdetne a reakciós rendszerekkel szemben?) A bevezetőben nem véletlenül céloztunk az 1954-es guatemalai incidens óta lezajlott változásokra. Nicaragua ma egészen más helyzetben van, mint amilyenben Guatemalát érte a támadás. A nyílt agresszió tehát jelentős kockázatokat hordoz magában Reagan számára is. Ha katonailag nem is, politikailag vereséget szenvedhet Közép-Amerikában. Valószínűleg ez az egyetlen tényező tartja vissza az ágyúnaszádokat a tüzeléstől, ez ad némi esélyt a diplomaták számára. Horváth Gábor Bukarestben hétfőn megkezdődött a Román Kommunista Párt XIII. kongresszusa, amelyen 3112 küldött vesz részt. Jelen vannak külföldi küldöttségek, köztük az MSZMP delegációja, amelyet Méhes Lajos, a Politikai Bizottság tagja, a SZOT főtitkára vezet. A szovjet küldöttséget Vlagyimir Scser- bickij, az SZKP KB PB tagja, az Ukrán KP KB első titkára vezeti. Az államtanács palotájához kapcsolódó modern kongresz- szusi teremben az ötnapos tanácskozást Nicolae Ceau- sescu, az RKP főtitkára nyitotta meg, majd Manea Ma- nescu, az RKP KB PVB tagja, az államtanács alelnöke előterjesztése alapján a küldöttek elfogadták a hét pontból álló napirendet. Első napirendi pontként az RKP KB beszámoló jelentését Nicolae Ceausescu terjesztette elő. Több mint négyórás beszédében áttekintést adott az előző kongresszus óta végzett tevékenységről, ismertette Romániának a szocializmus építésében elért eredményeit, összegezte a legfontosabb gazdasági és társadalmi feladatokat, részletesen foglalkozott Románia külpolitikájával, külön hangsúlyozva a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval való együttműködés fontosságát. ★ Az MSZMP KB táviratban üdvözölte a román pártkongresszust. Korom Mihály a Szovjetunióba utazott Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára az SZKP Központi Bizottságának meghívására hétfőn a Szovjetunióba utazott. Kíséretében van Kovács Jenő, a KB közigazgatási és (Folytatás az 1. oldalról.) szerű kérdéseiről, valamint a magyar—belga kapcsolatok alakulásáról. A találkozón jelen volt Lázár György, Várkonyi Péter és Leo Tindemans, továbbá Lőrinc Tamás és Willy Tile- mans. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke ugyancsak délután fogadta a belga kormányfőt a ParlaAz NDK ifjúsági szervezetének, az FDJ-nak a felhívására szolidaritási nagygyűlés volt Berlinben. A demonstráció résztvevői támogatásukról biztosították Nicaraguát a szabadságáért és függetlenségéért vívott harcában, s elítélték az Egyesült Államok Nicaragua-ellenes lépéseit. adminisztratív osztályának helyettes vezetője és Thür- mer Gyula, a KB külügyi osztályának munkatársa. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. ment Munkácsy-termében. A megbeszélésen jelen volt Esztergályos Ferenc, Lőrinc Tamás, valamint Willy Tile- mans, Frans Roelants, Carlos de Wever. A nap folyamán Várkonyi Péter hivatalában találkozott Leo Tindemans-szal. A megbeszélésen a magyar és a belga diplomácia vezetője áttekintette a kétoldalú kapcsolatok és a nemzetközi helyzet néhány időszerű kérdését. A Toplitz-tóban ismét békaemberek kutatnak: a Salzkammer- gut festői alpesi tava immár negyedszázada rneg- megújuló, szenzációt ígérő kutatások színhelye. Az : eredeti feltételezések sze- í rint a nácik 1945 áprilisában, miután az „alpesi j erődben” bekerítették őket a szövetséges csapatok, az ’■ istenhátamögötti,. nehezen ’ megközelíthető tóba süly- i lyesztették a berlini Reichs- I bank sok milliárdos arany- készletét — és talán még j Európa-szerte összerabolt j kincseket is. A népiét aranytartalék i máig nem került elő, amint sok rablóit kincs sem, ám a Toplitz-tó azért szolgál meglepetésekkel: ezerszám találtak benne hamis fontbankjegyeket, amelyeket még a náci birodalom gyártott. A történelem legnagyobb pénzhamisító akciójának színhelye a sachsen- hauseni koncentrációs tábor volt, ahol a különböző lágerekből összegyűjtött grafikusok, papírszakértők, nyomdászok 1942 és 1945 között olyan tökéletes 5 fontos bankjegyeket állítottak elő, amlyeket a Bank of England is minden további nélkül elfogadott. A brit valuta megingatása volt a — beteljesületlen — cél. A háború utolsó napjaiban a felszerelést és a hamis bankókat a Toplitz-tó mélyére süllyesztették. Az övezet amúgy is szigorúan titkos volt: itt működött a nácik egyik „csodafegyver”- kísérleti telepe, ahol víz alól indított rakétákat fejlesztettek ki. Egy nyugatnémet kutató kétszemélyes búvárhajójával a közelmúltban új, érdekes leleteket jelzett, mire az osztrák hadsereg búvárai megkezdték a feltárásokat. Eddig mindenesetre csak egy veszélyes akna került felszínre. A 80 méter mélységben fekvő bankje- gyesládákra még nem került■ sor, és lehet, hogy a közelgő tél miatt a munka befejezése tavaszra marad. Ha szenzáció még nincs is, botrány már van: egy bécsi magán búvárvállalkozó azzal vádolja a nyugatnémet kutatót, hogy legfőbb célja náci relikviáknak a felszínre hozatala. MEGYEI VISSZAPILLANTÓ Mezőgazdaságunk 40 éve A megye a felszabadulás előtt az ország egyik legszegényebb, kifejezetten mezőgazdasági jellegű területe volt. Az emberek fő megélhetési forrását a föld jelentette, aminek nagy része a földbirtokosok tulajdonában volt. 1935-ben a földterület majdnem fele 1240 család — az összes földtulajdonos 1,1 százalékának — tulajdonát képezte. A gazdasá-. gok háromnegyede viszont nem haladta meg az 5 ka- tasztrális holdat, sőt 38 százalékuk még egy katasztrális holdnál is kisebb volt! A föld olyan keveset termett, hogy a kis földterülettel rendelkezőknek még a létminimumot is alig biztosította. 1935-ben több mint 47 ezer mezőgazdasági napszámos és-mintegy 17 ezer cseléd dolgozott a különféle uradalmakban és nagygazdáknál. A parasztság életében alapvető változást az 1945. évi földosztás hozott. Ekkor vált valósággá a parasztság régi vágya: „a föld azé, aki megműveli”. Szabolcs-Szat- már megyében közel 59 ezren részesültek földjuttatás- ban, közöttük több mint 340 ezer katasztrális hold földet osztottak szét. A földhöz juttattak több mint 7 százaléka nincstelen paraszt volt, egynegyedük pedig eredetileg három katasztrális hold, vagy annál kisebb földterülettel rendelkezett. A föld mind több ember számára' jelentett megélhetési lehetőséget, megnőtt a kis- és középparasztok aránya. Rövidesen létrejöttek az első állami gazdaságok (Barabás, Fehér- gyarmat) és a mezőgazdasági termelőszövetkezetek is. 1949- ben mintegy 30 ezer katasztrális hold földterületen 121 termelőszövetkezet gazdálkodott, 1952. év végén már 424 termelőszövetkezet (III. típus) és 78 termelőszövetkezeti csoport (I. és II. típus) működött, tagjaik száma 51 ezer volt. 1956-ban a termelőszövetkezeti mozgalmat is nagy veszteség érte. Az 1957-ben megindult fejlődés eredményeként három község kivételével (Penészlek, Nyírlu- gos, Nyírbéltek) a megyie valamennyi településén termelőszövetkezet létesült. A mezőgazdaság szocialista átszervezése a megyében 1961-ben fejeződött be, amely újabb korszakváltást jelentett a parasztság életében. Ezután igen nagyszámú munkaerő szabadult fel a mezőgazdaságból, akik más népgazdasági ágban kerestek megélhetést. Ebben az időben a megyében kevés volt a munkaalkalom, így nagy méreteket öltött az elvándorlás. A megye gyors ütemű iparosításával az 1960-as évek végétől már számos új munkahely létesült, amely vonzotta a népességet, így segítette a mezőgazdaságból történő átáramlást is. A gazdasági fejlődés gyorsulásával ez az időszak volt a népesség területi és foglalkozási átrétegződésének legintenzívebb szakasza. 1976—1980 között folyt a nyugdíjkorhatár fokozatos leszállítása, amelynek eredményeként több mint tízezer termelőszövetkezeti tag szerzett nyugdíjjogosultságot. A nyugdíjazás korhatára 1980 óta azonos a többi népgazdasági ággal. Folyamatosan csökkent a mezőgazdasági keresők száma, 1949-ben még 189 ezer, 1960-ban 177 ezer, 1970-ben 105 és fél ezer, 1980-ban 74 ezer fő volt. Az aktív keresőknek 1949-ben még 78 százaléka, 1980-ban 29 százaléka dolgozott a mezőgazdaságban. A paraszti élet gyökeres változása, a parasztságnak szövetkezeti parasztsággá történt tömeges átalakulása a mezőgazdaság szocialista átszervezésével ment végbe. Ezután volt a legmagasabb a szövetkezeti parasztság létszáma, azóta a hagyományos paraszti munkát végzők száma és aránya nagyot csökkent, és egyre több a mező- gazdasági termelést segítő, valamint a kiegészítő és melléktevékenységet végző. Az életkor szerinti összetételük arra utal, hogy a fia- talodás ellenére a társadalom „legöregebb” osztálya továbbra is a szövetkezeti parasztság. A megye egész népességén belül a 60 éven felüliek aránya 14 százalék, a szövetkezeti parasztságból 30 százalék. A nyugdíjasok 56 százaléka az előbbi osztályhoz tartozik. Az iskolázottsági szint emelkedése, valamint a kevésbé iskolázott idősebb réteg folyamatos kiválása, nyugdíjba vonulása következtében az iskolázottság szerinti összetétel kedvezőbbé vált, ugyanakkor szintje továbbra is a szövetkezeti parasztságnál a legalacsonyabb. Ma már a mezőgazdasági fizikai foglalkozásúak kilenctizedé szak- és betanított jellegű munkát végez. A hagyományos mezőgazdasági munkát ma elsősorban a nők végzik. A férfiak többsége már szakképzettséget szerzett. A parasztság életkörülményeinek javulásához a lakáshelyzet változása kedvezően járult hozzá. Az utóbbi évtizedben a nagyarányú építkezések eredményeként a lakásállomány bővült, korszerűsödött, ami nemcsak a lakosság életkörülményeit javította, hanem a falvak arculatára is kedvező hatással volt. A fogyasztási szerkezet is folyamatosan, korszerűsödik és egyre inkább közelít a többi társadalmi csoportéhoz. A parasztságnál is főleg a nagyiértékű fogyasztási cikkek vásárlása emelkedett. Az egészségesebb táplálkozási szerkezet kialakulására utal, hogy a paraszti háztartásokban is csökkenő tendenciát mutat a cereáliák (liszt, kenyér, tésztafélék) és a burgonya egy főre jutó fogyasztása. Emelkedik az értékesebb élelmiszerek (hús, tej, gyümölcs, cukor, édesség), valamint az élvezeti cikkek (kávé, ital, dohány) fogyasztása. A keresetek növekedése ellenére a termelőszövetkezetekben foglalkoztatottak átlagkeresete továbbra is jelentősen elmarad — mintegy 7Ó0 forinttal — az országos átlagtól és megyék között ite a legalacsonyabb. Az alacsonyabb keresetek több tényezőből származnak. A megyében igen magas a veszteséges és a kedvezőtlen adottságú gazdaságok aránya, az utóbbi az összes több mint négyötöde. A föld minősége, termőképessége jóval alacsonyabb, mint országosan, azaz átlagos aranykoronaérték 12, az országosnak csak mintegy háromnegyede, ezért a fajlagos hozamok, az elért eredmények is kisebbek, alacsonyak a jövedelmezőségi mutatók. A munkából származó alacsonyabb jövedelmek is indokolják, hogy a mezőgazda- sági kistermelés, illetve a háztáji tevékenység szerepe, jelentősége az országosnál is jóval nagyobb. A megye mezőgazdasági bruttó termelési értékének közel felét háztáji és kisegítő gazdaságokban állítják elő, országosan alig több mint egyharmadát. Részesedésük az állattenyésztésben jelentősebb. 1983 végén mintegy 50,1 ezer szarvasmarhát, (a megye összes állományának 35 százalékát) és 273 ezer sertést az (összes állomány közel hattizedét) ők tartották. A mezőgazdaság termelése a nagyüzemek folyamatos megerősödése után gyorsan fejlődött. A bruttó termelési érték 1983-iban — 1981. évi változatlan áron — 17 milliárd forint volt, az 1967— 1970. évek átlagának másfél- szerese. A nagyüzemi .gazdálkodás eredményeként dinamikusan emelkedtek a fajlagos hozamok. Búzából, kukoricából, burgonyából közel háromszoros, rozsból, cukorrépából másfél-kétszeres növekedést értek el. Ennek eredményeként — a kisebb földterületről — a korábbitól jóval nagyobb termésmennyiséget takarítottak be. A vetésszerkezet igen sokat változott, a tájjelleg mellett egyre inkább alkalmazkodik a köz- gazdasági feltételekhez. (A felszabadulás előtt pl. a szántóföldterület felében kalászost termeltek, napjainkban egyharmadán.) A megye mezőgazdaságában igen jelentős a gyümölcstermelés, különösen „Szabolcs aranya” a jonatán. Itt terem az ország gyümölcsmennyiségének egyharmada, az alma fele, amely jelentős exportcikkünk, többsége a szovjet piacra kerül. Igen jelentős eredmények születtek az állatenyésztés- ben, javultak az állategészségügyi feltételek, nőttek a fajlagos hozamok. A mezőgazdaságban négy évtized alatt igen nagy eredmények születtek, az előállított terménytömeg mennyisége többszörösére nőtt, ezzel nemcsak a lakosság fogyasztásához, az ipar nyersanyag- szükségletének kielégítéséhez, hanem az exportkövetelmények teljesítéséhez is hozzájárulnak.' A hetvenes években a szövetkezeti parasztság életkörülményeiben igen kedvező változások történtek. A szociális vívmányok eredményeként (nyugdíj, családi pótlék, egészségügyi ellátás) az élet- színvonal növekedett, a falvak társadalmi zártsága feloldódott. A falu-városlakók, illetve a munkásság-parasztság közötti különbségek mérséklődtek, az ellátottsági mutatók közeledtek egymáshoz. A nemzedékváltással kulturáltabb, szakképzettebb munkaerő foglalja el a régiek helyét, akik gondolkodás- módja, életkörülményei, igényei is egyre inkább azonossá válik az iparban dolgozókkal. A szövetkezeti parasztság ma már egyenrangú osztályként épül be a magyar társadalom szervezetébe. A megyében ugyanakkor még nem tűnt el azon hátrányok mindegyike, amelyek a földművelő munkából és a falusi életkörülményekből a parasztságra hárulnak. A falvak fejlesztéséért, felemeléséért társadalmi összefogásra is szükség van. Dr. Hajdú Bertalanné KSH megyei Igazgatósága
