Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-17 / 270. szám

KU HÉTVÉGI MELLÉKLET 1984. november 17. Kedves K. István bátyám! írok, mert tudom, hogy szóban nem győztem meg, amikor panaszkodni jött hozzám. Való igaz, hogy olyan magától értetődő, olyan egyszerű volt a tanács, I amit adhattam, hogy azt gyanakvó em­berként nehéz elfogadni. ön nyugdíjazás előtt áll. Számolja a j napokat, várja, készül rá. Nem jártas a I hivatali ügyintézésekben. így hát ter­mészetes, hogy a legközelebbi főnökét kereste meg, kérdezvén, hogy mit kell tennie. Kapott választ, de ön eljött hoz­zám is megkérdezni, hogy jó-e amit magának mondtak. És gondolom, mert utalt rá, Hogy járt már más fórumokon is ebben az ügyben. Gyűjti, gyűjtögeti a válaszokat, hasonlítgat, összead, ki­von, Oszt és szoroz. No persze ha valami irgalmatlanul bonyolult ügyről lenne szó, akkor mindezt megérteném, de hát nincs semmi baj a leszolgált évekkel, hónapokkal, napokkal. A barátai rég ki­számították a várható nyugdíj összegét, és ön is elkészítette a nyugdíjas évei programját. Életével, munkájával — ezt senki nem tagadja — bőven rászolgált erre a nyugalomra. A vita csak azon van, hogy melyik naptól adhatja be a felmondását. A főnökei úgy gondolták, hogy megadják önnek, ha kéri, mindazt a kedvezményt, amit adhatnak. Még a felmondás napját is úgy jelölték meg, hogy ne csak a felmondási idő alatti munkavégzés alól mentesíthessék, ha­nem ehhez, az időhöz hozzácsapható le­gyen az a néhány nap fizetéses szabad­ság, ami 1985-ben még járni fog önnek. A tanácsom mindössze annyi volt, hogy bízzon a főnökében, vagy ha nem bízik benne egészen, akkor keresse meg a postaigazgatóság szakszervezeti bizott­ságát, és kérjen ott is eligazítást. Alig­ha valószínű ugyanis, hogy a hivatal, ahol több mint húsz éve becsületes munkával szolgált, most néhány héttel be akarná csapni önt. Fejcsóválva ment el, szemmel látha­tóan elégedetlenül. Feltehetően nem is haza, hanem valamelyik másik hivatal­ba, ahol végigkérdezi ugyanezt. Nos, így utólag elárulom, hogy nem­csak a rendelkezéseket néztem meg újó­lag, hanem jártam a hivatalában is. Be­széltem a főnökével, és együtt kiszámí­tottuk, hogy mi önnek a legjobb. Ponto­san az, amit a hivatal javasolt. Nem tudom, hányán és mennyi időt töltöttek el eddig az ön ügyében. Bizto­san tudom viszont, hogy ön már nagyon sokat. Időt is, és talán pénzt is utazás­ra, vagy más egyébre. Ebben a levélben én éppen ezért szeretném valamiképpen megnyugtatni: ezért szeretném elhitetni, hogy a gyors válaszok, amiket kapha­tott eddig, nem a nemtörődömség mi­att gyorsak, hanem azért, mert egyér­telműen egyszerűek. És ez a pont az, ahol az ön panasza több egy ember vélt sérelménél. Nem az ügye közügy, hanem a gyanakvása az. Higgye el, hogy minden lehetséges hibájától függetlenül emberséges ez a társadalom. Lehet, mert előfordul, hogy aki dolgozik, néha úgy érzi, hogy igaz­ságtalanok a főnökök, azt gondolja, hogy ő a munkájával többre lenne jogo­sult, de ahogyan tisztelni és szeretni tud­juk az édesanyákat, ahogyan tiszteljük a születést, ugyanúgy tiszteljük azokat is, akik elérik a nyugdíjas kort, akiktől több évtizedes becsületes munkájuk után elbúcsúzunk. Hohszú újságírói pá­lyafutásom során nem jártam olyan üzemben, gyárban, munkahelyen, ahol ne a lehető legtöbb jó szándékkal intéz­ték volna a nyugdíjba menők ügyeit, ahol ne azon igyekeztek volna, hogy a lehető legmagasabb legyen a nyugdíj. Kérem, bízzon a jó szándékban, és kí­vánok önnek, önnel együtt minden nyugdíjba készülőnek boldog, felesleges izgalmaktól mentes nyugdíjas éveket. Üdvözlettel Diezkó Lászlóval, a megyei párt bizottság osztályvezetőjével a pártélet időszerű kérdéseiről A Társadalmi-politikai életünk fontos ese- w ményei a beszámoló taggyűlések. Ezek sorából kiemelkednek az idei fórumok, amelyek a XIII, kongresszusra készülő­dés jegyében zajlanak. Hogyan készül­tek erre pártszervezeteink? • — A beszámoló taggyűlések a pártélet megújulásának is jelentős fórumai. Ezt most már nyolcesztendős politikai gyakorlatunk igazolja. Igény és követelmény egyrészt a párttagság, másrészt a pártvezetőség részé­ről a kritikus, elemző, reális elszámolás az egész éves munkáról. Ezzel jelentősen fejlő­dik a pártdemokrácia, a fegyelem, javul a pártvezetőség munkája,, hatékonyabban mű­ködik az egész pártszervezet. Ezt segítik a felsőbb pártszervek által készített minősíté­sek is, amelyek az egész pártvezetés előtt hangzanak el, s viszont minősítenek: iga- ziak-e n megállapításai vagy esetleg sántít valamelyik. Ez a pártfórum az, amely kol­lektív bölcsességgel jelöli meg a jövő esz­tendő feladatát. A beszámoló taggyűlés igen fontos jellemzője a nyitottság. Ott zajlanak az üzem, a vállalat, a község közvéleménye előtt. Szinte minden politizálás iránt érdek­lődő ember tud róluk. S mint a tapasztala­tok tanúsítják: várakozással tekintenek min­den tanácskozás elé. Azért, mert az ott el­hangzott kérdések, gondok nem csupán a párttagságot érintik, hanem szinte minden­kit foglalkoztatnak. ­Q Melyek az új módszerek? — A gyakorlat igazolja: a beszámoló tag­gyűlések egyre újabb módszerekkel gazda­gítják a pártélet eszköztárát. Ma már szinte természetes, hogy meghívják a tanácskozás­ra az üzem, a vállalat, a tsz kiváló párton- kívüli mérnökét, elnökét, művezetőjét vagy a szocialista brigádvezetőket. Kikérik véle­ményüket, számítanak javaslataikra. Így nem csupán a párttagság ügye a beszámoló taggyűlés sikere, hanem az egész üzemé, in­tézményé is! Nos, ezek sorából most nyilván kiemelkednek az ideiek, hiszen öt kemény esztendő munkájáról nem könnyű reális mérleget készíteni. Ez a munka felelősséget követel mindenkitől. El kell számolni alap­szervezeteinknek a XII. kongresszus határo­zatai alapján született helyi célok, feladatok megvalósulásáról. Szabolcs-Szatmárban több mint ezer pártalapszervezetben csaknem 33 ezer kommunista eszmecseréje kezdődött meg ezekről, ezekben a napokban. Iz önállóság növekedése, a kényszerítő körülmények, a kiútkeresés folytán konkrétabbá vált a pártszervezetek munkája... Többet kell tenni azért, hogy mindenki megismerje a helyi párthatározatokat, még nyitot­takban szükséges politizálni a tömegek között... ra lesznek olyan kérdések, amelyekről tíz percig kell beszélni, s lesz olyan is, amely­ről egy mondat is elég. Nagyon fontos a be­számolók hangneme: ne legyen hurrá han­gulatú, de letargikus sem. Törekedjenek a mértéktartásra, a reális helyzetelemzésre és főleg a konkrétságra. Ha ilyen lesz, akkor minden bizonnyal vitára ösztönzi majd az embereket. Valamit figyelembe ajánlok: tük­rözze a beszámoló a beszélgetések, a tagság véleményét, s ezekre épülve jelölje meg a teendőket. Szóljon-e a beszámoló a nehézségekről, a gondokról, a tapasztalt feszültségek­ről és a vezetés hibáiról? Lehetetlen vállalkozás volna összegezni a taggyűléseket megelőző beszélgetése­ket, hiszen 33 ezer ember véleményét kellene ismerni és minősíteni, ön sze­rint milyen fontos jelzések hangzottak el, amelyekre felhívná a figyelmet? — A pártalapszervezetek vezetőségeinek kötelessége a beszélgetéseket minősíteni, az elhangzott javaslatokat, észrevételeket figye­lembe venni a beszámolókban és később a pártmunkában hasznosítani. Az a sokszínű­ség, a rengeteg javaslat, kezdeményezés és bírálat, amely ezeken a meghitt beszélgeté­seken tapasztalható volt, feltétlenül segítik a pártdemokrácia érvényesülését, hatékonyab­bá válhat általuk a pártvezetés, a pártélet. — Fontos jelzések: még mindig követke­zetlenek vagyunk a helyi határozatok végre­hajtásában. Keveset foglalkozunk a párttag­gal, mint érző-gondolkodó, bajjal-gonddal küzdő emberrel. Figyelmeztetnek arra a be­szélgetések, hogy veszített presztízséből a közéleti tevékenység erkölcsi megbecsülése. Az eszmecserékből kiderült: a pártközvéie- mény elfogadja az új vállalkozási formákat a gazdaságban, de bírálják jogi szabályozat­lanságait. Igénylik, hogy a különböző állami döntések előtt kérjenek véleményt a párt­tagságtól. Ne állítsák kész tények elé, mint ez a kisvállalkozások megalakulására vonat­kozó határozat alkalmával történt. Figyel­meztető lehet az is, hogy a párttagság egy részének elég pesszimista a hangulata a fe­szült nemzetközi helyzet miatt. Valójában azonban helyileg kell eldönteni, melyek azok a legfontosabb észrevételek, amelyek segít­hetik helyi politikai célok megvalósítását. A öt esztendő mérlegelése nehéz feladat ^ elé állítja az alapszervezeteket, elvesz­hetnek a részletekben. Hogyan készül­hetnek valósághű, vitára ösztönző be­számolók? — Ha egy beszámoló mindennel foglalkoz­ni akar, az nem mond semmit, nincs magja. Nem leltárt kell készíteni az öt esztendőről. El kell számolni azoknak a helyi pártpoli­tikai határozatoknak a végrehajtásával, ame­lyek segítették az üzem, a gazdaság munká­ját, a pártélet fejlődését. Legyen bátorsága a pártvezetőségnek a szelektálásra. Bizonyá­— Véleményem szerint nem lehet reális az a beszámoló, amelyik megkerüli vagy elhall­gatja a gondokat, problémákat, -a feszültsé­geket. Ezek is hozzátartoznak a realitások­hoz, illik tehát ezekről is őszintén szólni. Ám lehet csak felvetni valamit, s nyitva hagyni a kérdést. Lehet úgy is, hogy e gondok meg­oldására a gyógyírt csak felülről várják és „oda” fogalmazzák meg. Aztán lehet úgy is, hogy maguk keresik a megoldás kulcsát. Sze­rintem ez a követendő módszer. Ahol a ve­zetés és a vezetők hibáit elhallgatják, ott gondok vannak a demokrácia elvének érvé­nyesülésével. Természetes az sem mindegy, hogy ezekről milyen hangnemben szól a be­számoló. Véleményem szerint nem lehet egy­értelműen minden bajért, gondért csak a gazdasági, állami vezetésen elverni a port. Fontos, hogy a pártvezetőség beszámolójá­ban helyt kapjon a párttagság és a pártve­zetőség felelőssége is. A Hogyan alkalmazkodtak az elmúlt évek- ” ben a gyorsan változó, nehéz gazdasági körülményekhez pártszervezeteink? Se­gítették-e az üzemek, vállalatok gazda­sági céljaink megvalósítását? — A politikai gyakorlat egyértelműen bi­zonyította: a gyorsan változó, nehéz körül­ményekhez csak azok a pártszervezetek tud­nak megfelelően alkalmazkodni, amelyek kel­lő önállósággal rendelkeznek. Tapasztala­taink igazolják: az utóbbi években jelentő­sen növekedett a. vállalatok, üzemek párt- szervezeteinek az önállósága. Kezdetben bá­tortalanul, később már bátrabban, kezdemé­nyezőbben éltek a lehetőségekkel. Ez könnyí­tette alkalmazkodó képességüket, de növelte felelősségüket! Példák .-sora bizonyítja: ja­vult az együttgondolkodás és az együttmű­ködés a párt, a gazdasági és a társadalmi szervezetek között. Gyümölcsöző partneri kapcsolatok alakultak ki ennek következté­ben. Jó példa erre a Volán 5-ös Vállalat, a Taurus nyíregyházi gyára, a varsánygyürei Tsz, a MOM mátészalkai gyára és több más üzemünk. A nehéz öt esztendő körülményei kö­zött is bizonyította a párt: nemcsak ké­pes a megújulásra, de e folyamatnak kezdeményezője és lendítője is. Igazol­ják-e ezt a termelésben tevékenykedő pártszervezetek? — Az önállóság növekedése, a kényszerítő gazdasági körülmények és a kiútkeresés folytán konkrétabbá vált a pártszervezetek munkája. Főképpen a termelést segítő és el­lenőrző tevékenységük. Ha segíteni akartak, olyan konkrét helyi párthatározatok kidol­gozására kényszerültek, amelyek segítették a nehéz helyzetből megtalálni "a kiutat, pél­dául az energiával való takarékosságot, az export növelését, az importkiváltó munkát', a korszerű termékgyártást, a szakosodást és így tovább. Ennek tudható be, hogy az el­múlt évek során mind több pártfórumon hangzottak el a gazdasági élet megújulását is és a pártmunka korszerűsítését is segítő kezdeményezések. Ilyen határozatok szület­tek a Nyíregyházi MEZŐGÉP Vállalatnál, a Fémmunkás nyíregyházi gyárában, az UNI- VERSIL-ben, a VSZM-ben Kisvárdán, a ti- szavasvári Munka, a csengeri Lenin és a nyírbátori Űj Barázda Tsz-ekben. Ezek a si­kerek bizonyítják: képesek a megújulásra a pártszervezeteink, ha megteremtjük annak feltételeit, s ha még tovább növekszik érzé­kenységük a problémákkal szemben, fogé­konyságuk az új iránt. Jobban ráhangolód­tak ezekben az években a gazdasági felada­tok politikai segítésére, és ez erényük! Még akkor is, ha vannak, akik ezt a módszert nem tartják helyesnek. A Vajon elég nyitottak-e pártszervezete­ink ahhoz, hogy a pártonkívüliek is jobban megismerjék, elfogadják és cse­lekvőén is támogassák határozataikat? Mi a teendő ennek javításában? — Nem elég nyitottak. Régi gondunk, hogy a pártszervezetek és a társadalmi és tömegszervezetek nem ismerik vagy nem is­merik eléggé egymás határozatait. Ebből az­tán több gond is következik. Ugyanis nem elég, ha a pártrendezvényeken részt vesz­nek a társadalmi és tömegszervezetek veze­tői, az üzemvezetők, brigádvezetők, s a meg­hívott pártonkívüliek. Ennél többet kell ten­ni azért, hogy az üzemben, a vállalatnál, a tsz-ben mindenki megismerje a helyi párt- határozatokat és a tömegszervezetek dönté­seit. Csak így várhatjuk el, hogy cselekvőén támogassák is azokat. Vagyis még nyitottab- ban szükséges politizálni a tömegek között. Kell, hogy vállalja az alapszervezet vezető­sége: a párt belső életét nem érintő minden határozatát megfelelő módon és körülmé­nyek között ismerteti. De minden párttagnak is többet kell tennie saját környezetében azért, hogy a döntéseket megismerjék az em­berek. Így nem holdudvarban dolgoznak a pártszervezetek, lesz légkörük és eredménye a pártmunkának. A A beszámoló taggyűléseken megválaszt­ják a jelölő bizottságokat. Készül a párttagság a januári vezetőségválasztá­sokra. Több helyen szóvá teszik: szűk körből történik a vezetők kiválasztása. Igaz ez? Hogyan látja a káderkiválasz­tással összefüggő kérdéseket? — A jelölő bizottságok feladata mindig nagy felelősséggel jár. Elsősorban tőlük vár­ják, hogy a taggyűlésen az arra legalkalma­sabbak kerüljenek szóba. Ez viszont felté­telezi, hogy előzőleg minden párttag őszin­tén mondjon véleményt azokról, kiket tart a legalkalmasabbaknak vezető posztokra a testületekben. Ha ez az elv maradéktalanul érvényesül, akkor ki van zárva, hogy szűk körből, á kádermunka korábbi helytelen gya­korlata alapján kerüljön valaki például a párttitkár posztjára. A januári vezetőségvá­lasztó taggyűlésen már köteles a jelölő bi­zottság több jelöltet állítani a párttitkári posztra, ha a párttagság ezt igényli. Üj vo­nása a mostani választásoknak az is, hogy a pártbizottságok jelölést előkészitő bizott­ságokat választanak. Ezek tagjai a pártérte- kezíetek minden küldöttjével kötelesek be­szélgetni a leendő, megválasztandó testüle­tek összetételéről. Ez nemcsak kizárja a szűk körből való választást, hanem tovább növeli a kádermunka demokratizmusát. A Az elbeszélgetések során több pártszer- w vezetben szóvá tették: nincs, vagy alig akad fizikai munkás a pártvezetőség­ben. Jogosak ezek a jelzések, figyel­meztetések? — Meglehet, ahol erről szóltak, Ott ez igaz. A válasszal mégis dilemmában vagyok, ugyanis itt van egy felmérés a kezemben, amely egyértelműen bizonyítja: az utóbbi vá­lasztások során tovább növekedett a párt­vezetőségekben a fizikai munkások aránya. Bízom abban, hogy ez az arány most még tovább javul, s ott, ahol aLra alkalmas, fel­készült fizikai dolgozót jelölnek, meg is vá­lasztja a párttagság. A kiválasztás legfonto­sabb elve azonban az alkalmasság. És vall­juk, hogy ez nem a diplomával mérhető. Nem szabad, hogy statisztikai szemlélet ér­vényesüljön e munka során, de azért a folya­matosságra figyelmeztetnénk. Arra, hogy van alkalmas fiatal, alkalmas munkás, al­kalmas nő stb. a párttagság között, tehát na­gyon fontos, hogy a párttagság összetételét tükrözze a választás végeredménye. Gondo­lom, ezek szellemében olyan pártvezetősé­geket választanak majd alapszervezeteink­ben, amelyek alkalmasak lesznek a felada­tokra, s amelyek még bonyolultabb körül­mények között is eredményesen munkálkod­nak majd a XIII. kongresszus határozatá­nak végrehajtásán. £ Köszönöm az interjút. Farkas Kálmán

Next

/
Thumbnails
Contents