Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-17 / 270. szám

1984. november 17. Kelet-Magyarország 3 — Jegesetek -------------------------------------­Álma - másképp A míg az alma hozta a pénzt, mindenki ter­mészetesnek vette. De időközben fordult a kocka, csökkent a gyü­mölcstermelés jövedelme­zősége. Most mindenütt ke­resik a kiutat, a gazdasá­gosabb termelés lehetősé­geit. Ezért üdvözítő ebben a helyzetben a mátészalkai Szamos menti Állami Tan­gazdaság, valamint a Szat- márkert Gyümölcstermelést Rendszer vezetői, szakem­berei által kidolgozott több célú, takarékos télialma- termesztési technológia. Ma a legfontosabb té­nyező a nagyüzemek szá­mára a gazdaságos terme­lés. Ennek jegyében most a megtermelt almát augusz­tus végén elkezdik szedni, szállítani. Ha az utóbbi akadozik, akkor az almát ideiglenesen tárolják, de közben továbbra is szedik. Mert a munkáskéz adott, hasznosítani is kell. Majd ismét megindul a szállítás, ám az addig ideiglenesen tárolt akna jócskán veszít a minőségéből. Jó esetben — az idei esztendőt alapul véve — a termés 30—45 százaléka — már a fa alól indul szovjet exportra, ha nem, akkor lé-, illetve sűrí­tőüzemekben' talál vevőre az alma. Viszont akkor már áron alul. Vagyis a gazdaságosság ebben az esetben csak esetleges. A több célú almatermelé­si módszertől a termelés és a felhasználás gazdaságossá tételét várják. Lényege, hogy a szedést több me­netben végzik, s mindig akkor, amikor éppen pia­ca van a gyümölcsnek. A friss fogyasztásra szánt gyümölcsöt „színelőszedés- ként” szüretelik először, a lének meghagyottat már le lehet rázni :a fáról. A ter­mesztéstechnológiát termé­szetesen a szerzők részlete­sen kidolgozták. Tartal­mazza a különböző fajták csoportosítását, apróléko­san leírja a metszés, a nye- sedékmunka, a talajápolás, a tápanyag-gazdálkodás, a növényvédelem és a beta­karítás kérdéseit. Ha valaki részletesen ta­nulmányozza az új techno­lógiát rájön, egyes eleme­it már korábban is alkal­mazták. Hiszen a körsze­dést nem most találták ki, de sok újat is tartalmaz ez a módszer. S így együtt va­lóban eltérő az eddig al­kalmazott technológiáktól; keveredik benne a kis- és nagyüzemi technológia. Vi­szont ha gazdaságosabbá teszi a termelést, akkor célszerű alkalmazni másutt ist. A jobb kéz és a fco! M ellbe vágta az elnö­köt a részlegvezető szava. Beosztottja teljes körű, átfogó norma­rendezést kért, mert — mint mondta — a most ér­vényes belső szabályozók nem fedezik a javításhoz szükséges munkaidőt. Elég kacifántos volt a megfogal­mazás, de értett belőle az ipari szövetkezet elnöke. Nem volt mit tenni, elren­delte az ellenőrzést. A nor­más leült egy szakember mellé stopperral a kezében, mérte az időt. A végén sen­ki sem akart hinni a sze­mének, legkevésbé a rész­legvezető és munkatársai. Fele annyi idő jött ki, mint amennyi idő alatt koráb­ban el kellett végezniük a feladatot. Már éppen hátraarchoz, készülődtek a részleg dol­gozói — élükön a vezető­jükkel —, de az elnök most már vég igmér ette vala­mennyi munkafolyamat normaidejét. S csodák cso­dája, mindegyiknél keve­sebbet mutatott a stopper­óra a korábbiaknál. Ezek után nem véletlen, hogy a szövetkezetben megszigorí­tották a részleg munkáját, csökkentették a normaidő­ket, vagyis a tegnapi pén­zért ma már többet kell dolgozni. Sokszor előbb puffogta- tunk, csak utána gondolko­dunk. Sajnos, az élet na­gyon sok területére érvé­nyes az ilyen tapasztalat. Nagy hírű vállalatunk­nál történt, hogy a főváro­si központ képviselője „sze­mélyes útmutatásokat” adott a kis vidéki üzemegy­ség vezetőjének. Csak úgy röpködtek a szólamok, alig győzték a helyi vezetők kapkodni a fejüket. Aztán hamar rájöttek, a felettes képviselő nem egészen is­meri az ö tevékenységüket, de illedelmesen végighall­gatták. Amikor pedig el­ment, mindent úgy csinál­tak, mint annak előtte. Nem sokkal később nyilvá­nos dicséretet kaptak attól a felettestől, aki korábban sokat bírálta őket. Lehetne még példákat so­rolni a napi munka gya­korlatából. Jó lenne szá­mukat csökkenteni, a napi munka gyors változásai kö­zepette is sokszor jobban át kell gondolni a soron lé­vő feladatokat, a tenniva­lókat. Mert ha nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal, gyakran bonyolód­nak a dolgok. Az elhibázott döntést pedig nagyon ne­héz javítani. Nehezebb, mint eleve átgondolni ten­nivalóinkat, s frázisok, fel­tevések helyett alapos, elemző munkát végezni. Sipos Béla Ebben az évben 82 ezer férfiöltönyt és közel 25 ezer női kosztümöt varrtak szovjet megrendelésre a Vörös Októ­ber Férfiruhagyár vásárosnaményi gyárában. Sütő Zoltán- né az exportra kerülő kosztümöket készíti elő a szállítás­hoz. (Császár Csaba felv.) A SZABADSÁG NÉGY ÉVTIZEDÉBŐL FEHÉRGYARMAT A háború utolsó órá­ira, a felszabadulás­ra így emlékeznek a helybeliek: „Csípős őszi idő volt, áradt a Szamos. Hídját a németek felrobbantották. A folyón átkelő szovjet alakula­tok benzineshordókból tá- koltak össze amolyan lélek- vesztőket, s azokon meg a híd roncsain át keltek át Ma- tolcs felől. Harc nélkül 1944. október 26-án szabadult fel Fehérgyarmat.” Romokban hevert a matol- csi híd, elpusztították a né­metek a téglagyárat és a két malmot is. Ezt a háborús Az elmúlt négy évtized helytörténetének tekintélyes fejezetét nyitotta meg az 1970-es Tisza—Szamos közi árvíz: 1182 lakás semmisült meg vagy rongálódott meg, s amikor helyi és országos összefogással hozzáláttak az újjáépítéshez, a legfontosabb cél a családi házak korszerű­sítése volt. Ekkor kezdték és kilenc éven át építették Fe­hérgyarmat első lakónegye­dét, az árvíz dátumát nevé­ben őrző „Május 14” lakóte­lepet, ma ezer ember ottho­nát. Az ország más tájairól a gyarmatiak segítségére ér­kezőknek állítottak emléket gyarmaton, s közülük is ki­emelkedő jelentőségű az utóbbi esztendőkben települt Ipari Műszergyár 200 milliós termelési értékével és a ME- KOFÉM, ahol importkiváltó terméket, országosan egyedül­álló cikket, rozsdamentes evőeszközt gyártanak. Az új üzemek csökkentet­ték, mégsem oldották meg e térségben a munkaerő-foglal­koztatás gondjait, így a jö­vőben is minden erőfeszítés­sel támogatják itt az iparfej­lesztés további lépéseit. Helyi Városi házak, lakónegyedek épültek a vályogházak helyén örökséget és a múltból meg­maradt szegénységet találták ezen a tájon az új élet szer­vezésére vállalkozók. A föld­osztás összesen kétezer hold­hoz juttatta a nincsteleneket és a többségükben egyholdas parasztokat. Űj életet kellett indítani a községben is, ahol a lakosság lelkesedésén kívül más erőforrás nem állt ren­delkezésre (1946 augusztusá­ban, amikor a soknullás pen­gőt az új pénzre átszámolták, kiderült, hogy Fehérgyarmat község pénzkészlete 21 forint 30 fillér!) S hogy milyen volt az emberi „erőforrás” értéke, arra ma is jól emlékeznek az idősebbek: a negyvenes évek végén a lakosság összefogá­sával szép parkká varázsolták a piactér sártengerét, s ez á mai Kossuth park most is a legmeghittebb köztere a vá­rosnak. A felszabadulás utáni évti­zedekben a szegényes termő­föld és az ipar hiánya elván­dorlásra késztette a helybeli­ek egy részét: aki csak tehet­te másutt kereste megélheté­sét, boldogulását. Máig sem felejtem el annak a szabolcsi ingázó munkásnak a vélemé­nyét, aki úgy 18—20 éve mondta a vonaton: „Fehér­gyarmat ... oda még az ör­dög is aludni jár.” Ma már nem az elvándorlás jellemző itt és ha mérséklődött is a lakosság növekedése, csökke­nésről már szó sincs. Persze a fordulatot a hetvenes évti­zed hozta, meg, amikor is az árvízi katasztrófa után előbb a nagyközség, majd a részle­ges középfokú központ rang­ját kapta meg Fehérgyarmat, és várossá fejlesztendő tele­püléssé léptették elő. Ma már ennek eredményeként említik azt a tényt, hogy míg az 1970-et megelőző száz év alatt 3253-mal, a következő 10 évben 1808 lakóval szapo­rodott Fehérgyarmat, össze­hasonlításul : a felszabadulás előtt hatezer, ma megközelí­tőleg kilencezer lakosú ez a település. az olyan utcanevekkel, mint a Békési, Borsodi, Szolnoki, Somogyi és a Tolnai utca. Hamarosan, tehát még a tra­gikus ^árvíz esztendejében új, korszerű lakásokba költözhet­tek a károsultak. A lakáskul­túra színvonalának emelke­dését jelzi az is, hogy míg a felszabadulás utáni időben egy-egy lakásban öten-hatan éltek, ma átlagosan háromta­gú családok laknak egy fedél alatt. Még hivatalosan város- .sá sem nyilvánították Fehér- gyarmatot, amikor a városi­asodás első határozott körvo­nalú jelzései bontakoztak itt, és az árvíz után nem egészen kilenc év telt el a várossá vá­lás eseményéig, 1978. decem­ber 31-ig. A várossá válás ténye ön­magában nem hozott azonna­li változást. A városiasodás folyamata tart és még ma is sok a tennivaló. Ugyanakkor érzékelhetően nőtt az itt élő emberek igényessége, s ma már nem elsősorban alapléte­sítményeket, hanem minőségi továbblépést sürgetnek a la­kók: még több parkot, az uszoda téliesítését, korsze­rűbb könyvtárat, új fogorvo­si körzeteket... Az ipar Fehérgyarmat éle­tének döntő tényezője lett. Amint az egyik helyi vezető fogalmaz, „a szocializmus legnagyobb ajándéka e város lakói számára az iparosítás volt”. A felszabadulás előtt említésre méltó üzem nem volt ebben a térségben: né­hány ósdi malom, elavult téglagyár képviselte az ipart. 1948-ban alig 200 ipari mun­kahely volt itt, ma 3500-an dolgoznak a 250—500 mun­kást foglalkoztató középüze­mekben. Megerősödtek a ko­rábban gyenge ipari szövet­kezetek is, az állami ipar pe­dig meghatározóvá vált. Ma kilenc üzem működik Fehér­megoldásokat kínálnak a ter­melőszövetkezetek ipari mel­léküzemágai is: döntően nem szezonális jelleggel ezekben a tsz-üzemekben ma 1500-an tevékenykednek. A várossá válás óta alapo­san megváltoztak a fehér- gyarmatiak életkörülményei is. Valamennyi utcát behálóz az ivóvízvezeték, s a lakások háromnegyedében ma már vezetékes víz folyik. Ott, ahol a felszabadulás előtt 7 orvok gyógyított, ma 19 körzet mű­ködik, s 1963-ban épült fel a kórház-rendelőintézet. A kis szatócsüzletek helyén hat ABC-áruház, éttermek, szál­loda, szaküzletek impozáns sora népesítette be a főutcát, s a minap nyílt meg az OFO- TÉRT is. A Szamos étterem ezer dolgozó üzemi étkezte­tésének feladatát látja el. Napjainkban is igaz, hogy Fehérgyarmat vonzáskörzeté­ben a 48 község egyike, má­sika lakói számára nem kis vállalkozás, ha többszöri át­szállással el akarnak utazni a fővárosba, de a térség köz­lekedésében érzékelhető a fej­lődés. Űj autóbusz-pályaud­var épült 1979-ben, a Volán minden környékbeli telepü­lést bekapcsolt hálózatába, s ezeken a távolsági járatokon naponta 4—5, olykor 7 ezer utas is közlekedik. Elkészült a tunyogmatolcsi közúti híd, most a vasúti híd épül és várhatóan a jövő esztendő­ben átadják. A gyarmati csa­ládok negyedének gépkocsija van, és ma már csak rossz emlék a „fapados busz”, amely jó volt akkor, amikor a gyalogos közlekedést vált­hatták fel vele. Tiszaháti, erdőháti nemze­dékek hosszú sora nőtt fel egykoron a továbbtanulás legszerényebb reménysége nélkül, akkoriban szinte ter­mészetes volt, hogy aki itt született, itt is maradt a ka­Kossuth-park: műemlék templom és előtte az 1970-es árvíz emlékműve pa és kasza mellett vagy leg­feljebb más vidékre vándo­rolt szakma és kenyér után. 1944 őszén 33 tanulóval elő­ször indult Fehérgyarmaton egy magán polgári iskola. Napjainkban az általános is­kolás gyermekek csaknem mindegyike tovább tanul: 3 középiskolában mintegy száz pedagógus oktat, nevel ezer diákot. Van itt ma gimnázi­um, szakközépiskola és 600 tanulót oktató szakmunkás- képző. Küszöbönáll a kollé­giumhiány okozta gond meg­oldása is. Az általános isko­lák szűkösek, de máris ter­vezik az űj 12 tantermes is­kola épületét. A leglátványo­sabb fejlődés pedig a legif­jabbak gondozása terén ta­pasztalható: a háború előtti években mindössze két kis­dedóvó működött e tájon, napjainkban minden óvodás korú gyermek óvodai elhe­lyezését meg tudják oldani. Fehérgyarmat és környéke rendkívül gazdag történelmi, kultúrtörténeti emlékhelyek­ben: a szatmárcsekei Köl- csey-emlékház és a temető, a túristvándi vízimalom, a na- gyari Petőfi-fa, Móricz Zsig- mond Tiszacsécséje és Zalka Máté szülőfaluja Tunyogma- tolcs mágnesként vonzza szel­lemi értékeink, örökségünk tisztelőit. A gyarmatiak a rendszeresen megtartott szat­mári irodalmi napokkal hó­dolnak e táj nagyjai emléké­nek. És méltó ehhez a múlt­hoz a közművelődési élet pezsgő jelene. A 350 szemé­lyes művelődési házi színház­terem ki tudja hányszor volt színhelye vendégszereplő színházak és művészegyütte­sek lelkes fogadtatásának. A tiszteletre méltó szatmári iro­dalmi múlt méltó folytatása itt az ‘ olvasás -szenvedélyes szeretete, amit ékesen bizo­nyít a 29 ezer kötetes könyv­tár olvasóforgalma. És az is tény, hogy még a film, a mo­zi átmeneti „hanyatlásának” időszakában is állandó telt házzal játszott a gyarmati filmszínház. Ez mind igaz — mondják a helybeliek, s jog­gal teszik hozzá, hogy a köz- művelődés intézményei szű­kösek. F ehérgyarmat ma már nem a Világ vége. A várossá válás óta az elvándorlás csök­kent, és ha lehető­ség nyílik új ipar meghonosítására, talán egy­szer meg is szűnik. Az ittla­kó emberek pedig vendégsze­retetükről megye-, s ország­szerte nevezetesek. Sok ide­gentől hallottam: aki egy­szer a Tiszaháton járt, bizto­san visszatér ide ... mert a táj gyönyörű, az emberek ro­konszervesek. Szilágyi Szabolcs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents