Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-15 / 268. szám

1984. november 15. Kelet-Magyarország 3 Jegyzőt ' Pedagógus ingázók M ines pontos kimu­tatás arról, hány tanító, tanár, óvó­nő ingázik; megyén belül a szomszéd községbe, vagy városba. Több száz­ra tehető a vonattal, autó­busszal — olykor kerék­párral, vagy éppen gya­log — munkába induló nevelők száma. Ezért sem mellékes, hogy a Pedagó­gusok Szakszervezete me­gyei bizottsága figyelem­mel kíséri a bejáró, átjá­ró pedagógusok utazási és egyéb körülményeit, így derült !ki nem egy esetben, hogy jó néhány ingázó pedagógus keve­sebb időt tölthetne vára­kozással, utazással, ha egy kicsit rugalmasabbak lennének az utazási költ­ségek (megtérítéséről in­tézkedő szabályok. Egy példa; az egyik ne­velő az egyik Tisza menti kis faluból minden reggel 4 óra 30 perckor kényte­len (elindulni lakóhelyéről a menetrendszerinti busz- szal a körzetközpontba, ahol két órát várakozik, akkor indul egy másik busz abba a faluba, ahol tanít. Vissza se túl köny- nyű az utazás. Csakhogy a két község — a lakó- és munkahely között — közvetlen buszjárat is van, igaz vállalati busz, amely a munkásokat szál­lítja, de lenne rajta hely a pedagógusnak is. Ez reggel 7-kor indul a lakó­helyéről és jó fél óra múlva a célállomáson van. Ám ezt nem lehet elszá­molni, csak a Volán-busz­költséget. Hasonló esetekről még van tudomása a szakszer­vezetnek, amelyeknél az előírások, úgy tűnik, ne­hezítik a jobb, kényelme­sebb ingázást. S mivel még sokáig számolni kell azzal, hogy nevelők szá­zai — ha nem ezrei utaz­nak naponta iskolájukba —, érdemes lenne a taná­csi és szakszervezeti szer­veknek közösen szemügy­re venni a megcsontoso­dott szabályokat és lépé­seket tenni az élethez igazításuk ügyében. A dolog furcsasága, hogy olykor éppen a sza­bályokban előírt utazta­tás a drágább, míg a má­sik lehetőség olcsóbbnak ígérkezik. De nemcsak a pénzről, hanem a nevelők kényelméről van inkább szó, ami még így is sok finomításra szorul, hisz az ingázók — még ha meg is szokták már — szabad idejükből töltenek nem is keveset fárasztó utazással. Fordítani kelle­ne az olykor csikorgó szabályok kerekein ... P. G. r Fillér, forint, millió Beszédes példák A tőkés exportra készülő tórikus lencséket minősítik a MOM mátészalkai gyárában. (Elek Emil felv.) Mátészalkán, a MOM gyá­rában a kollektív takarékos­ság, egy üzem példáit keres­tem. A mozgalom értékeit, gondjait, ha úgy tetszik, fil­léreit, forintjait, millióit.. . ★ — Mit ér a MOM mátészal­kai gyárában a takarékossági terv? Gondot? Örömet? Hasz­not? Bíró Miklós igazgató: — Gondot is, örömöt is, hasznot is. Takarékosnak lenni nem egyszerűen elhatá­rozás dolga, hanem feltételez egyfajta szemléletet, egyféle dolgozói magatartást. De mi­nőségében más a takarékos gazdálkodás, mint egy kam­pány, egy fellobbanó, aztán szép lassan kimúló mozgalom. ÜJ MÓDON — Ma, 1934-ben nem azon múlik egy takarékossági terv sikere, hogy kitesszük-e a táblát, (hogy „Oltsd el a vil­lanyt”, la mosdókba, hogy „Zárd el a vizet!” Nem az a takarékosság, hogy kettévág­juk a szappant, hogy plakáto­kat rajzoltatunk a műhely- csarnokok falára, hanem en­nél lényegesen több. Átgon­dolt program ez. Részben gazdasági kényszer, részben pedig lehetőség. Mondhattam volna, hogy egy teljes üzemi kollektíva próbatétele. A ta­karékos termelés feltételeit kell megteremtenünk. Ez egy­ként szervezési és műszaki feladat. Nem a mosdóban el­oltott villany, :az elzárt csap ment meg elsősorban értéke­ket, bár tagadhatatlanul ezek is, hanem a termelési folya­matokban fellelt tartalé­kok, az emberekben lévő al­kotó képességék felszabadí­tása. Ahhoz, hogy mi, az év elején megjelölt egymillió fo­rint megtakarítást — ez ener­giahordozókra vonatkozik — elérjük, nem elég mozgal­mat szervezni. Közgazdasági­lag, műszakilag kell képes­nek lenni arra, hogy a taka­rékoskodás feltételeit megte­remtsük. — Mondta az egymilliót. Mit ér a takarékosság? — Ha a termelékenység eredményeképpen mi egy fo­rint értékkel többet terme­lünk, akikor a különböző el­vonások után, ebből az üzem­nek, gyárnak jut 40—45 fil­lér. A megtakarított forintból viszont száz százalék a válla­laté. Dr. Kovács Imre, műszaki titkár: — Amit mi év elején tu­dunk a várható feladataink­ról, az alap a tervezéshez, de nem több. Mi gyáregység­ként dolgozunk. Év közben kaphatunk új feladatokat, és mindez új lehetőséget is je­lent. Persze egy-eigy önálló üzem is rákényszerül ma ar­ra, hogy év közben rugalma­san alkalmazkodjék a körül­ményekhez. Kőhalmi Tamás üzemveze­tő: — A takarékosság nem más, mint a rejtett tartalé­kaink megtalálása. Műszaki­lag : feltételteremtés. — Bocsásson meg, egy ide­ig vannak ilyen rejtett tar­talékok, de hát ha nagyon odafigyelünk, akkor hamar elfogynak. Mi lesz azután? Kiapad egy forrás? — A rejtett (tartalékok is újrateremtődneik. A gyár olyan, mint egy élőlény. Ha ugyanazt gyártanám, akkor se lenne minden ugyanaz. a munkás véleménye Járom a MOM mátészalkai gyárát, kísérőm Halász Ist­ván, az üzemi szakszervezet titkára. — Itt Mátészalkán 1400-an dolgozunk. Hogyan lesz köz­üggyé, vagy egyáltalán való­ban azzá lesz-e a (takarékos­ság? Ha megvallatjuk a kong­resszusi munkaversenyhez csatlakozott brigádok válla­lásait, azokból kiderül, hogy a brigádok tisztában vannak azzal, mit érhet a takarékos-» ság. — Partnere-e a munkás a vezetői elképzeléseknek ? Tud-e arról a munkás, hogy az 1984. évi energiahordozó megtakarítási tervet, ami egymillió forint volt,, már jócskán túlteljesítették? . — A tervről, de a teljesí­tésről is hali a termelési ta­nácskozásokon. Tudnia kell a bizalmiaktól is. Nézem a számokat: az éves megtakarítási terv 1 millió forint volt. Az első fél évben megtakarított a gyár 53 ezer forint értékű tüzelőolajat, 41 ezer forint értékű gázolajat, 137 ezer forint értékű ben­zint, másfél millió forint ér­tékű fűtőolajat, 711 ezer fo­rint értékű villamos áramot, amihez 91 ezer forint értékű visszatérítés is járul, 42 ezer forint értékű pb-gázt, 55 ezer forint 'értékű vizet... ösz- szességében fél év alatt több mint kétszeresét az éves terv­nek. Miből való mindez? Kőhalmi Tamás, üzemveze­tő: — Olyan új műszaki lehe­tőségeket fedeztünk fel év közben, amire nem számít­hattunk. Tüzelőolaj, gázolaj, benzin: a megtakarítások for­rása részben a szervezés, részben az anyagi érdekelt­ség növekedése. Fűtőolaj: se­gített az időjárás is, ez igaz, de olyan fűtőrendszerünk van, hogy azt a kazánt hasz­náljuk, ami a várható hő­mérséklethez a legjobb. Vil­lamos energia: ha új gépet szerelünk be, ha bármit át­alakítunk, akkor tudatosan úgy csináljuk, hogy a szaka­szos világítás megoldható le­gyen. Ha lenne rá anyagi erőnk, iákkor az egész üzem­ben energiatakarékos világí­tási rendszerre térnénk át. A pb-gáz: pusztán arra kell vi­gyázni, hogy ne félig telt pa­lackokat adjon le néhány dol­gozó. A víz: megvan az a mennyiség, amit használha­tunk. Ennék -már a határán jártunk. A többletfogyasz­tásért büntetést is kellett vol­na fizetni, ugyanúgy, ahogy az elektromos áram túlfo­gyasztásáért is. Itt egy mű­szaki átalakítás segített. NE FORMÁLISÁN Dr. Kovács Imre: — Évek óta küzdünk a munkaverseny, a brigádmoz­galom bizonyos formalitásai ellen. Nos, amikor azt mond­juk, hogy a takarékosság kö­vetelmény, hogy az eredmé­nyek feltételeit a munkát szervezőknek és a műszaki­aknak kell megteremteniük, akkor ez a formalitások ellen is hat. Konfcretizálhatóbbak például a kongresszusi ver­seny brigádmegajánlá'sai. Most a vállalat üzemeiben nagyszabású, kétlépcsős kong­resszusi újítási versenyt szer­vezünk. Sokat várunk tőle. (Következik: A takarékosság ellentmondásai) Bartha Gábor Ma kezdődnek a beszámoló taggyűlései A pártmunka első vonalában O rszágszerte ezekben a hetekben készül­nek a kommunista közösségek a beszámoló párttaggyűlésekre — hiva­talosan ma kezdődik a po­litikai élet e jelentős ese­ménysorozata. Kiemelkedő, hiszen az alapszervezetek a pártmunka első vonalá­ban tevékenykednek, a mindennapi élet kiszámít­hatatlan, vagy előre várha­tó kisebb-nagyobb történé­sei, változásai közepette. A kommunisták a maguk posztján végzett munká­jukkal válnak a társadalom hasznos tagjává, és hiva- itásiuk gyakorlása közben politizálnak, példamutatá­suk ad hitelt meggyőző szavaiknak; nap mint nap a tettek és szavak össz­hangjával bizonyíthatják állásfoglalásukat a párt politikája mellett. A minden év végén ha­gyományosan ismétlődő be­számoló taggyűléseken te­szik mérlegre az alapszer- vezetek a párttagoknak ezt a komplex tevékenységét, magatartását; vizsgálják, hogy a kommunista közös­ség miként tett eleget fel­adatainak. Az idén különö­sen kiemelkedő e kommu­nista fórum jelentősége, mert a XIII. pártkongresz- szusra készülve öt esztendő számvetését végzik el a párttagok. Tehát munka­tanácskozásokról van szó, amelyeknél nem cél a lát­ványosság. Mégis sok he­lyütt ünnepélyes esemény­nek érzik a párttagok, és ezt a külsőségekben is ki­fejezik. Még inkább érző­dik mindez a beszámoló taggyűlések légkörén, kü­lönösen ott — például a folyamatos műszakban dol­gozó üzemekben —, ahol év közben a munkahely sajá­tosságai miatt két-három csoportban tartják a tag­gyűléseket. Mint egy nagy család tagjai, olyan öröm­mel üdvözlík egymást az ünnepi eseményre gyüleke­ző kommunisták, akiket munkájuk nem mindennap hoz össze. A (beszámoló párttag­gyűlés az a kommunista fó­rum, amely leginkább al­kalmas arra, hogy minden párttag — élve a szervez si­ti szabályzatban rögzített jogaival és kötelességeivel — kifejtse véleményét a párt politikájának megva­lósulásáról, az alapszerve­zet munkájáról, benne a sajátjáról és társaiéról; el­mondja esetleges kételyeit, aggályait, kritikai észreve teleit; javaslatokat tehet s jövőre nézve. Minderre ter­mészetesen más taggyűlése­ken is .mód van, csakhogy ott meghatározza a témát, hogy éppen mi szerepel a napa renden. A fő kérdés, amelyre minden alapszervezetnek választ kell adnia ezeken a fórumokon: hogyan való sították meg a XII. kong­resszus határozatait. A munkahelyi közösségekben konkrétan kell vizsgálni, miként tudtak eleget tenni a két legfontosabb célki­tűzésnek: a népgazdaság egyensúlyi helyzete javítá­sának és az életszínvonal megőrzésének. Ez az érté­kelés nem válhat rutinsze­rűvé. T ermészetes, hogy a pártvezetőségek be­számolói, és az ezt követő vita személyre szó­ló értékelést is ad. Nem formálisan, hiszen egy-egy kommunista ötesztendei tevékenységét nem lehet, azzal mérni, hogy például hányszor szólalt fel a tag­gyűléseken. A kommunis­ták megítélésében az a legfontosabb mérce, hogy környezetükben miként képviselik a párt politiká­ját. Ez pedig a legátfogób- ban értelmezendő, vonat­kozik még arra is, hogy ki- nek-kinek van-e bátorsága fellépni egy-egy helytelen intézkedés < ellen, vagy éppen van-e bátorsága elismerni, hogy ő maga mi­ben tévedett. A párttagoknak a közös­ség érdekében kifejtett te­vékenységét (kell mérlegel­ni, mert a párt ereje a kommunisták egységes cse­lekvésében rejlik. A Nyíregyházi Vas- és Fémipari Szövetkezetben a 2600-as olajradiátorokat is készítenek. Képünkön a késztermék má­sodik nyomáspróbája közben Kéri József. (Elek E. felvétele) Viktor Marjanovszkij: Talajmenti fagy A rádió az oka az egész­nek. Ha Jakov Kuzmics nem hallgatta volna a legfrissebb hírekben az időjárásjelen­tést, nem történik semmi. Az hiszik a bemondó va­lami rendkívülit ígért? Ugyan! „A következő na­pokban pedig a hőmérsék­let eléri a harminc fokot”. Ennyi volt az egész. De már olyan sok napja volt hideg és esős az idő, hogy Jakov Kuzmics elha­tározta: legott megosztja valakivel a kellemes újsá­got. Már tárcsázta is a kol­légája telefonszámát... — Te vagy az, Fjodor Petrovics? Hallottad? Nem?! A közeli napokban meleg idő köszönt ránk ... Bizalmatlan hallgatás a vonal másik végén, s ez még inkább tűzbe hozta Jakov Kuzmicsot. — Nem hiszed? Pedig így lesz! A hőmérséklet elé­ri majd ... — egy pillanat­ra elakadt, de nyomban ki­vágta — a harminchárom fokot! Jakov Kuzmics ezt akko­ra újjongással közölte, mintha az elkövetkező idő­változás az ő keze munká­ja lenne. Fjodor Petrovics letette a kagylót s látszatra kö­zömbösen odaszólt a fele­ségének: — Hallottad, mama? Ja­kov Kuzmics telefonált. Azt mondja, jön a kánikula. Lesz vagy harmincöt fok, ha nem több ... — Ugrat téged ez a te barátod, — válaszolta zsém­besen az asszony. Egy perc múlva már az ő hangját lehetett hallani a konyhában. — Fegya a saját szemével olvasta az újságban: a tró­pusokról jön egy anticik­lon — szörnyű. A hőmér­séklet árnyékban felszö­kik negyven fokig. Napon pedig — belegondolni is rettenetes! Szpiridonovna anyó, aki kannával a kezében állt ott, feljajdult, keresztéit vetett és suttogva jajveszékelte: — Megbüntet bennünket az úr. A vétkeink miatt küldi ránk ezt az aszályt. Ügy látszik, egyenest a siva­tagból, a Szaharából hajtja a szél a tűzforró levegőt. Tüzes kemencében fogunk élni... Egy másik lakó, Ippolit Vikentyevics, a nyugdíjas levéltáros megigazította evikkerét, hümmögött egyet, megkavarta a lábasban a tejbegrizt, felhúzta az or­rát és kiment a konyhából. — Nonszensz! Hihetetlen, de tény. Teljeséggel meg­bízható forrásból tudom: a hőmérséklet negyvenöt fo­kig emelkedik. Lássák el magukat vízzel: várható, hogy a Moszkva folyó ki­szárad. Ahogy a moszkvai aggastyánok mondják, már kétszázötven éve nem volt ekkora hőség. Ezt az újságot szenzáció­tól és tejbegriztől fuldokol­va Ippolit Vikentyevics kö­zölte az ismerősével. ...Másnap Jakov Kuz­mics valamivel korábban ment haza. — Másenyka, — kiáltott be, — forró üdvözletét ho­zok! Fjodor Petrovicstól! — No nézd csak, micsoda zajt csap! — vágott a sza­vába ridegen a felesége. — Hamarosan égni fogunk mindannyian. A te Fjodor Petrovicsoddal együtt. Hát nem hallottad? Számun, trópusi zápor, ötven fokos hőség várható. Jakov Kuzmics nehéz sóhajjal rogyott le az ágy­ra. Kába révületéből a be­mondó hangja zökkentet­te ki: — A várt anticiklon el­került bennünket. A közeli napokban északról hideg légtömegek közelednek fe­lénk. A hőmérséklet vár­hatóan plusz hat-hét fokig csökken. Valami titokzatos erő — Jakov Kuzmics megpró­bált ellenállni neki, de hiá­ba — fölemelte az ágyról s felvetette vele a telefon- kagylót. — Te vagy az, Fjodor Pet­rovics? Épp az imént hal­lottam az idő járásjelentés­ben: ciklon közeledik .. . Jakov Kuzmics várt egy másodpercet, de túlságosan nagy volt a kísértés, hogy a barátját meghökkentse: — Igen, igen ... nem hi­szed? Légy erős — lehűlés várható. Hogy hány fokig hűl le? Nulla fokig . . . Ta­lajmenti fagyok lesznek .. . S mint aki jól végezte dol­gát, ledőlt az ágyra. Fjodor Petrovics pedig máris hívta a feleségét. Hát lehet ellenállni a csábítás­nak, hogy közöljük a hoz­zátartozóinkkal: júliusban tíz fokos fagy várható? Antal Miklós fordítása

Next

/
Thumbnails
Contents