Kelet-Magyarország, 1984. november (44. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-14 / 267. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. november 14. Nagygyűlés volt Moszkvában a Lomonoszov Egyetemen a világifjúsági nap alkalmából. A demonstráció résztvevői a béke megóvása, a világ békés hasznosítása mellett szálltak síkra. A Szaharai Arab Demokratikus Köztársaság küldöttsége az Afrikai Egységszervezet tanácskozásán Addisz-Abebában. Egy héten belül öt idős asszonyt öltek meg a francia főváros 18. kerületében. A képen a 80 éves Jeanne Laurent holttestét szállítják el, ő a nyolcadik áldozat, akit hasonló módon öltek meg október eleje óta Párizsban. Losonczi Pál Indonéziában 9 MEGYEI VISSZAPILLANTÓ • Iparunk négy évtizede Moszkvai látogatás L ázár György miniszterelnök mindössze egynapos munkalátogatást tett Moszkvában, mégis bizton állíthatjuk, hogy tárgyalásai újabb fontos állomásként íródnak be a magyar—szovjet kapcsolatok történetébe. A megbeszéléseken ugyanis nagyon lényegre- törően a fő figyelem a kétoldalú együttműködés jelenére és távlataira irányult. A két küldöttség áttekintette, hogy miként teljesülnek azok a szerződések, amelyeket a két ország vezetői, Kádár János és Konsztantydn Gsemyenko tavaly és idén nyáron kötöttek. Különös figyelmet fordítottak gazdasági együttműködésünk bővítésére, az 1986—90. közötti nép- gazdasági tervek összehangolási munkálataira. „Terveink megalapozásában semmi mással nem pótolható szerepe van a Szovjetunióval folytatott sokoldalú és gyümölcsöző együttműködésünk fejlesztésének” — hangsúlyozta miniszterelnökünk. A tárgyalásokon elhatározták: kidolgozzák Magyarország és a Szovjetunió gazdasági és műszaki-tudományos együttműködése fejlesztésének kétezerig szóló programját. Méltatták a KGST tavalyi - moszkvai csúcsértekezletén és idei havannai ülésén született határozatok jelentőségét, amelyek új, kedvező távlatokat nyitottak a tagállamok és az egész közösség fejlesztéséhez. A megbeszéléseken óhatatlanul szóba kerültek világpolitikai kérdések is. „Á szocialista építőmunkia alkotó feladatait országainknak különlegesen bonyolult nemzetközi helyzetben kell megoldaniuk” — mondotta miniszterelnökünk vendéglátója, Nyikolaj Tyihonov. Szovjet és magyar részről egyaránt megerősítették eltökéltségüket a világbékét fenyegető veszélyek elhárítására. Ennek érdekében minden eddiginél fontosabbnak mondták a szocialista közösség egységének erősítését, a nukleáris katasztrófa elhárítását szavatoló erőegyensúly megőrzését. Lázár György újólag hazánk támogatásáról biztosította a Szovjetunió külpolitikáját, békekezdeményezéseit, és hangsúlyozta Magyarország elszántságát a feszültség csökkentésére. Rövid volt ez a látogatás, lényegre törő. mégsem nélkülözte az emberi mozzanatokat. Miniszterelnökünket az Októberi Forradalom Érdemrenddel tüntették ki. Lázár György pedig a Magyar Nép- köztársaság Zászlórendjét nyújtotta át Andrej Gromi- kónak. Mindketten — a többi közt — a szovjet—magyar kapcsolatok ápolásában szerzett érdemeikért kapták a magas kitüntetést. Ágnes tájfun a Fülöp- szigeteken Több mint ötszáz embert ölt meg és hatalmas területeket pusztított el a múlt héten a Fülöp-szigeteken végigsöpört „Ágnes” tájfun. Ebben az évben ez már a tizennyolcadik komolyabb orkán volt a szigetvilágban. Mint emlékezetes, szeptemberben az „Ike” tájfunnak több mint ezer áldozata volt. (Folytatás az 1. oldalról) da Aceh fölött lépett be Szu- mátra légterébe. Itt kezdődik az indonéz szigetvilág, amely az egyenlítő mellett több mint 6400 kilométer hosszúságban terül el. A mintegy kétmillió négyzetkilométer szárazföldi területű Indonézia népességét tekintve a harmadik helyen áll Ázsiában több mint 150 milliós lakosságával. Medanban, ahol a gép üzemanyagot vett fel, Losonczi Pált Kardono légimarsall köszöntötte, aki Dzsakartábó! a magyar államfő elé utazott, és a fővárosig kísérte a kü- löngépen. A magyar vendégeket különben Medanban tró- , püSi eső, Dzsakartában forró ■ napsütés fogadta. Az indonéz sajtó kiemelt helyen, nagy terjedelemben foglalkozott a látogatás előkészületeivel. Az Indonesian . Observer az ANTARA hírügynökség tudósítója által Losonczi Pállal készített terjedelmes interjút közli, míg más lapok részleteket közölnek a beszélgetésből, kiemelve a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésének lehetőségére és a jobb nemzetközi légkör megteremtéséhez való kölcsönös hozzájárulásra vonatkozó megjegyzéseket. A Jakarta Post két hosszú írást is szentel a látogatásnak, hangsúlyozva, hogy Magyarország és Indonézia a kereskedelem növelésére törekszik. A lap felhívja a figyelmet arra, hogy noha ma már az indonéz cégek közvetlenül is üzletet köthetnek szocialista országok vállalataival, míg korábban ezt csak állami szerveken keresztül tehették, még vannak adminisztratív nehézségek, amelyek fékezik a vízumkiadást. Ugyanakkor a Jakarta Post emlékeztet Ali Ward- hana gazdasági és pénzügy- miniszter legutóbbi magyar- országi látogatására, amelynek során jegyzőkönyvet írtak alá. Ez — írja — alapul szolgál a további kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokhoz. Ezek fejlesztéséhez azonban többek között a hajózási feltételek javítására is szükség van. Jelenleg ugyanis csak indonéz hajók szállíthatnak árut Indonéziába a szocialista országokból, s ezért — mutat rá — a világ e részéből érkező áruknak néha hónapokat várniok kell a kikötőkben, amíg akad elszállítá- sükra indonéz hajó. Az Indonesia Times első oldalas, Losonczi Pál fényképével illusztrált tudósítása kiemeli, hogy a két államfő tárgyalásai bilaterális, regionális és nemzetközi kérdések széles sávját fogják át — a hangsúly a gazdaságon van. A felszabadulás előtt megyénk az ország iparilag legszegényebb területei közé tartozott. Jelentősebb ipari üzeme nem volt, az ipart nagyfokú elaprózottság és a kisüzemi termelés jellemezte. Az itt dolgozó munkások létszáma 1940-ben még a kétezer főt sem érte el. Többnyire kis ipari üzemeket talált a megyében a fel- szabadulás, amelyeknél a létszám q.2Q0 főt is alig érte el. Felszereltségük szegényes volt, a nagyobb részt kitevő — főleg élelmiszeripari tevékenységet végző — kisebb vállalkozások inkább idényjelleggel működtek. így az itt dolgozók az év egy részében a mezőgazdaságban kerestek munkát. Az államosítások (1948) után az ipar fejlődésnek indult, a kisüzemek egy részét összevonták, de többet meg is kellett szüntetni, mivel nem volt gazdaságos a működése. A nagyobb jelentőségű vállalatok minisztériumi, a helyi jelentőségűek pedig tanácsi irányítás alá kerültek. Ezzel egy időben indult meg a kisipari termelőszövetkezeti mozgalom is, amely egyre erősödött, mind több kisiparos tömörült a szövetkezetekbe. Az 50-es években gazdaságosabbnak és gyorsabbnak látszott, hogy a már meglévő ipari centrumokat, a hagyományos iparvidékeket fejlesz- szék tovább. Ipartelepítésre ritkán volt lehetőség, így Szabolcs-Szatmár megye nem részesült számottevő fejlesztésben. Ezt tükrözi, hogy 1960-ban a szocialista iparban foglalkoztatottak száma még a 15 ezer főt sem érte el. A munkát vállalni akarók többsége ebben az időszakban elvándorolni kényszerült az ország fejlettebb vidékeire. Az MSZMP VII. kongresz- szusa 1959-ben tűzte ki célul az Alföld iparának fejlesztését, az ipartelepítés főbb elveit pedig 1960-bán az MSZMP KB határozatba foglalta. Célja az iparilag elmaradott területek fejlesztése és a főváros iparfejlesztésének korlátozásával egyidejűleg az ipar arányosabb területi elhelyezkedése volt. Ezen tényezők hatására indult meg 1960-tól a megye ipari fejlődése, amire közel két évtizedig az extenzív fejlesztés volt a jellemző. Az 1960-as évek első felében több nagyvállalat létesült, a meglévőkben is rekonstrukciókat, bővítéseket hajtottak végre. Megépült az ezer főnél többet foglalkoztató Nyíregyházi Konzervgyár, elkezdte termelését a gumigyár. A központi intézkedések valamelyest enyhítették a foglalkoztatási gondokat, de megoldást nem jelentettek. Továbbra is sokan hagyták el a megyét és az ország más területein helyezkedtek el. A z MSZMP Politikai Bizottsága 1965. augusztus 31-i határozatában ismét foglalkozott Szabolcs- Szatmár megye helyzetével és szükségesnek ítélte a megye fejlesztésének meggyorsítását, fokozott iparosítását. Ehhez kedvező körülményeket teremtett, hogy a Szovjetunióval folytatott külkereskedelmi kapcsolatok szélesedése eredményeként az ország nyersanyagszükségletének mintegy négytizede Záhonyon keresztül érkezett be és a megyén át haladt a feldolgozási helyekre. A villamos távvezeték, a Barátság II. olajvezeték, a föld- gázvezeték helyi energiaforrásként is figyelembe vehető volt. A záhonyi átrakókörzet fejlesztése, a vasútvonal villamosítása, a közúthálózat korszerűsítése kedvező feltételeket teremtett az ipar fejlesztésére. Kiemelt iparfejlesztési területté nyilvánították a megyét, ezért az iparkitelepítési, valamint az iparfejlesztési alap támogatásból jelentős részt kapott Szabolcs-Szatmár megye is. A pénzeszközöket részben a helyi iparvállalatok, részben az idetelepülni szándékozó más megyei vállalatok beruházásainak támogatására használták fel. Több oldalú mérlegelés után kijelölték azokat a településeket, ahol az ipari központok kialakításának feltételei részben már megvalósultak (kedvező közlekedési lehetőség, infrastruktúra, munkaerő-tartalék), másrészt megyén belül környezetükben centrumokat képeztek. Az így kiemelt települések közé tartozott Nyíregyháza, Mátészalka, Kisvárda és Nyírbátor. A kiemelt fejlesztések eredményeként 1966— 70 között az iparban dolgozók száma 16 ezer fővel emelkedett és ezek többsége már nagyüzemekben dolgozott. A legnagyobb — más megyei vállalatok által létrehozott — telepek nemcsak a megye foglalkoztatási gondjait enyhítették, hanem hozzájárultak a kialakuló területi aránytalanságok csökkentéséhez is. Ekkor jött létre az az ipari bázis, amely alapját képezte a további fejlődésnek és meghatározza még ma is a megye iparának jellemző vonásait. Üj iparágak települtek a megyébe, az élelmiszeripar mellett egyre jelentősebb szerepet töltött be a nehézipar. Meghonosodott a papíripar, új könnyűipari — főleg fonó és szövő — üzemek jöttek létre A foglalkoztatottság kiszélesítésével — ma már a megye iparában közel 56 ezren dől- goznak — a technikai színvonal emelkedésével a termelés a felszabadulás óta a többszörösére nőtt. Az utóbbi években a szabályozók és a terv előírásainak megfelelően a korábbi időszakok dinamikus fejlődését mérsékeltebb növekedési ütem váltotta fel. Egyre inkább előtérbe került a minőség javítása, a termelésszerkezet korszerűsítése. A magas technikai színvonalú gyárak, üzemek termékei országos jelentőségűek, az előállított mennyiség számottevő. A superseptyl, a morfin és a fenoplaszi kötőanyagú sajtoló anyag teljes egészében megyei előállítású, mellettük azonban jelentős még a mosó-, mosogató- szer és szintetikus alapú áztatószer, a bútorok, a teher- és társasgéDkocsi abroncs- köoenv, a férficipő, a gvü- mölcskonzerv és a napraforgóolaj gyártása. Az iparfejlesztés viszonylag késői indulása, valamint a kis-, illetve középnagyságú üzemek túlsúlya miatt a megye nagyüzemi munkásságának aránya alacsony volt, bár az utóbbi években jelentés növekedés figyelhető meg ezen a téren is. A foglalkoztatási színvonal emelkedése, szerkezetének változása jelentős mértékben átalakította a megye társadalmának osztályszerkezetét, amelyben egyre számottevőbb lett a munkásság. Az 1980. évi nép- számláláskor már a népesség több mint fele tartozott a munkásosztályhoz, és többségük ipari foglalkoztatott volt. Az ipari aktív keresők száma folyamatosan emelkedett, az első időszakban közülük csak kevesen dolgoztak a megye iparában, később egyre növekedett ez az arány. Az iparban foglalkoztatottak több mint négyötöde fizikai foglalkozású, döntő részük a többnyire nagy létszámú üzemekkel rendelkező minisztériumi iparban dolgozott. A megye iparának fejlődéséből adódóan a 70-es évtizedben főleg a létszám- igényesebb könnyűipart fejlesztették, így itt dolgozik a fizikaiak egyharmada. A nehéziparon belül a gép- és vegyiparban dolgoznak a legtöbben. A fizikaiak közül minden ötödik az élelmiszer- ipar foglalkoztatottja. A számbeli növekedéssel együtt járt koncentrálódásuk is. egyre inkább a nagyobb létszámú ipartelepeken összpontosulnak. M egyénk iparának fejlődésével egyre növekszik a szakmunkát végzők aránya. A fejlettebb technika alkalmazása, a bonyolultabb technológiák igénylik a képzettebb munkaerőt, a nehéz fizikai munka (pl. anyagmozgatás) gépesítése viszont mérsékli a segédmunkát végzők iránti keresletet. A szakképesítés fokozódásával együtt jár a jövedelmek emelkedése, amit tovább erősít a teljesítmények folyamatos javulása is. A fizikaiak átlagbére és átlagkeresete növekvő, egyre kevesebben tartoznak az alacsonyabb kereseti kategóriákba. 1980-ban még a fizikaiak mintegy kétharmada 4000 forint alatti keresetű volt, 1982-ben már csak felük. A fizikaiak közül a nőknél még erőteljesebben érezhető a változás. Csökkent a 3000 forint alatti keresetűek aránya és a 3001—5000 forint közöttieké erőteljesen emelkedett. A fizikai dolgozók életkörülményeire jövedelmük alakulása mellett jelentős hatással volt a bevezetett munkaidő-csökkentés. Az ötnapos munkahét általánossá tétele is hozzájárult ahhoz, hogy 1980-hoz képest 5 százalékkal csökkent a teljesített munkaórák száma, amit a termelékenység javulásával ellensúlyozni tudtak. További kedvezmény a 40 órás munkahétre való áttérés. Ez igen jelentős változás, ha figyelembe vesszük azt is, hogy 1975-ben vált általánossá a 44 órás heti munkaidő, előtte a 48 órás volt az elterjedt. Az utóbbi évtizedek gyors fejlesztésének eredményeként a megyében ma már jelentős az ipar szerepe. Bővült a szakképzett dolgozók köre, fokozatosan javult az élet- színvonaluk, lényegesen csökkent a munkahelyhiány miatti elvándorlás. További erőfeszítésekre van azonban szükség, hogy az országoshoz hasonlóan javuljanak a műszaki-technológiai feltételek, a megyei székhelyű ipar szerepe erősödjék, és a gyártott termékek minőségét a korszerű technika alkalmazásával állandóan emeljék. Héczei Béláné — dr. Üjvári Sándorné KSH megyei igazgatósága eladó hűtőtárolásra alkalmas, SAJÁT DÍZELMOTOROS AGREGÁTTAL EGY HŰTŐ PÓTKOCSI, melynek belső méretei: szélessége 2258 mm, hosszúságait 849 mm, magassága: 2137 mm. Hűtési rendszere: thermo- king. Hőíoktartománya: —28 Celsius-foktól +27 Celsius- fokig. Érdeklődés: Nyíregyháza, telefon: 46/14-327 és 14-422/146. Illyés. (1981)
